A sógoromtól kaptam ezt a meglepetést. Szó szerint is, és képletesen is. (A kedvenc állatom és a kedvenc ikreim a kedvenc állatommal. )
Hat a nyereg? Nem kell rá? Kéretik raulni es ugy fenykepezodni!
A sógoromtól kaptam ezt a meglepetést. Szó szerint is, és képletesen is. (A kedvenc állatom és a kedvenc ikreim a kedvenc állatommal. )
Nem értelek, ha van láthatatlan ember, miért ne lenne láthatatlan sütemény is?Képzeljétek, milyen feledékeny vagyok ma! Mintha sütöttem volna egy tepsi almáspitét, istenbizony még a mozdulatokra is emlékszem a felszeleteleserol, még az is rémlik hogy rendezgettem el a tányéron felkockázva, de nem lelem sehol... Na nem a csetreszt, amin par szótlan morzsacska lapít, mert a bárányok hallgatnak...
a két gyerek nagyon szép, az állatok kezesek - együtt ellennék velük egy darabigA sógoromtól kaptam ezt a meglepetést. Szó szerint is, és képletesen is. (A kedvenc állatom és a kedvenc ikreim a kedvenc állatommal. )
A sógoromtól kaptam ezt a meglepetést. Szó szerint is, és képletesen is. (A kedvenc állatom és a kedvenc ikreim a kedvenc állatommal. )
Ez milyen jóóó! Nagyon ügyes a sógorod!!!A sógoromtól kaptam ezt a meglepetést. Szó szerint is, és képletesen is. (A kedvenc állatom és a kedvenc ikreim a kedvenc állatommal. )
Nagyon de nagyon pöttyösödik a májam! Nagyon szép még így is ,hogy csak képen láthatom,de az illúzió, azért megvan,mert átéltem ilyen látványokat,ha nem is ezen a tájon. Libabőrös vagyok ha a tájat nézem. Ilyenkor azért szerencsésnek mondhatom magamat,mert ha nem is a Görgényi havasokban élek de a szomszéd fenyőit és tölgyfáit látom a konyhám ablakából, azért ez a városban nem mindennapi dolog.Különleges tölgyfák az Isten székén
Volt köztük olyan is,amit négy ember is alig ért át...
Mivel természetvédelmi terület, a kidőlt fákat nem szabad elmozdítani a helyükről. Így esett,hogy többször kellett az ösvényre dőlt fatörzsek alatt/fölött átmászni.
A második képen az a képződmény engem határozottan egy kutyafejre emlékeztet. Nagyon sok helyen ezek a fák valahogy összenőttek,egyik fa ága összeforrt a szomszéd fával,és egész érdekes alakzatokat hoztak létre.
Itthon vagyok!
Péntek délután érkeztem az osztálytalálkozó helyszínére,Déda-Bisztrára,az Isten Székének megmászásával egybekötött százhuszonnyolcésfeledik éves gimnáziumi osztálytalálkozómra. Az éjszakába nyúló örömködés,és az este 11-re elkészült bográcsgulyás bekebelezése után reggel kissé későn ébredtünk a hegymászáshoz. Az ifjú korunkban annyiszor végigjárt út eléggé nehéz,ugyanis nyolc kilométeren ezer méter magasra kell mászni,ami...izéé...khm...a mi korunkban már jó 4 órát vesz igénybe. Aztán ugyebár a hegytetőn is szerettünk volna időzni,végigjárni az összes kilátót,aztán lemászni ugyanott...,nos nem lett volna rá elég időnk sötétedésig. Így aztán amolyan koca-turistás megoldáshoz folyamodtunk:a Kis-Galonya felől egy erdei úton felvitettük magunkat egy teherautó platóján,onnan egy nem túl hosszú,de annál izmosabb kaptató után felértünk a gerincre és onnan egy majdhogynem könnyű,hét kilométeres sétával hátulról közelítettük meg a csúcsot.A teherautóról csak annyit,hogy a platóra keresztbe fektetett gyalulatlan deszkákon ültünk lovagló ülésben és egy órán keresztül arra koncentráltunk,hogy le ne essünk,miközben a tömést is kirázta a fogunkból.A panoráma gyönyörű volt,szépen kirajzolódtak a Görgényi-havasok és a Kelemen-havasok vonulatai,csúcsai. Mind a négy kilátóra kimásztam-kihasaltam,ezt nem lehetett kihagyni. Olyan 15-20 emeletnyi magasságokból néztem le a mélybe,mindig is imádtam azt a látványt ahogy a fenyők csúcsai meredeznek felfelé a mélyből. A forrás vize sajnos zavaros volt,nem volt kedvünk megkóstolni. Az út mentén és a csúcson is egész szőnyegek voltak fekete áfonyából,jó sokat legeltünk belőle.Medvenyomokat is láttunk . Miután kigyönyörködtük-nosztalgiáztuk magunkat,elindultunk a "klasszikus" ösvénye lefelé,ahol várt ránk a fent említett ezer méter és nyolc kilométer.. Az első szakasz egy meredek,omladékos ereszkedő volt,utána elég hosszasan mentünk egy szép,lankás részen először fenyves,majd tölgyerdőben,aztán jöttek a meredek,"nadrágfékes" részek. Felfelé jövet tüdőt kiköpő,lefelé combot,térdet gyilkoló a terep... A harminc évvel ezelőtti mezőt fiatal erdő,lejjebb égig érő fű,majd embermagasságú páfrány váltotta fel. Az utolsó előtti egy-két kilométeren poros,apró kavicsos volt az ösvény,iszonyúan csúszott,nagyon kellett vigyázni hogy hogyan és hová lépünk. Amikor már látszott az út vége,kiderült hogy az igazából egy szikla teteje,ahonnan még le kellett ereszkedni hogy a falu feletti lankás,füves utolsó kilométerre érjünk. Hát hazudnék ha azt állítanám,hogy frissen,fitten és üdén értünk le a szállásra! Ennek ellenére mindenkinek fülig ért a szája,de aznap este már kicsit csendesebben vigadt a társaság!... Ja és másnap! Ne tudjátok meg,hogy másztunk le a lépcsőkön az izomláztól! Még mindig érzem a combomban és a térdemben a hegymászást!
A képeket sorrendben mutatom. Sajnos nem adják vissza a hatalmas mélységeket és magasságokat. Ahol a bakancsom látszik a kép alján ott a lábam is a bakancsban van,nem csak dekorációnak tettem a szikla peremére. Az egyetlen kép,amelyen én is rajta vagyok eléggé homályos lett,mert műszaki végzettségű osztálytársamnak csak ennyire futotta a mobilommal. Amikor az erdőből kiértünk az égig érő fűbe,visszatekintve egy pillanatra látni lehetett a csúcsot,ahonnan jöttünk. Alig várom,hogy újra visszamehessek! Ha az Égiek is úgy akarják jövő nyáron felmegyünk a lányokkal és a barátainkkal!
Hulla vagyok! Reggeltől idáig Erzsébeten lomtalanítottunk a nővéremmel a fiammal és a párjával. Lépcső le lépcső fel. A fiam beletörte a kulcsot a beépített szekrénybe és így mivel az a kulcs nyitotta volna a felső szekrényt is ,úgy volt ,hogy nem fogjuk tudni kinyitni. A fél lépcsőházban lévő szomszédoktól összeszedtem a kulcsokat mire egyikkel sikerült kinyitni. Most semmihez sincs kedvem. Csak ülök és olvasok.
mikor viszik? Latom én is rakjak ki az emberek, de a postaláda elol van, mi hatul, elobb após megcenzurazza mielott eljut hozzánk de ezt meg o se tudja...Hulla vagyok! Reggeltől idáig Erzsébeten lomtalanítottunk a nővéremmel a fiammal és a párjával. Lépcső le lépcső fel. A fiam beletörte a kulcsot a beépített szekrénybe és így mivel az a kulcs nyitotta volna a felső szekrényt is ,úgy volt ,hogy nem fogjuk tudni kinyitni. A fél lépcsőházban lévő szomszédoktól összeszedtem a kulcsokat mire egyikkel sikerült kinyitni. Most semmihez sincs kedvem. Csak ülök és olvasok.
Ma viszik.mikor viszik? Latom én is rakjak ki az emberek, de a postaláda elol van, mi hatul, elobb após megcenzurazza mielott eljut hozzánk de ezt meg o se tudja...
SzupcsiMa viszik.
***A rejtett tartalom, beidézésnél nem jelenik meg.***
Nos egyetértek veled! Rengeteg ruha maradt Édesanya után amivel nem tudunk mit kezdeni,de nem vittük le,mert azokat is csak széttúrták volna majd a vöröskeresztnek felajánljuk.Én meg olyan mérges vagyok, mert levittem egy játék mosógépet ami még a gyerekkoromból volt, mert hogy már minek?????? Tavasszal a lakásfelújításkor került elő. Azt sem tudtam működik-e, nagy elemek kellenek bele, hát nem vesződöm vele, vigye akinek kell. Egyébként jó állapotban volt. Erre látom másnap, hogy a szorgos gyűjtögető "elemek" nem vitték el, viszont széttörték, szétbarmolták!!!!!! Ettől az eszetlen, értelmetlen rongálástól felmegy az agyvizem, mert ha már nem viszi el a gyerekének (nyilván, mert öreg, retró, és ma már a mobil a menő) akkor ne tegye tönkre hátha másnak kell!!! Én ostoba, miért nem adtam oda a húgom gyerekeinek (persze esélyes hogy nekik sem kellett volna). Igaz, ha már olyan hülye voltam hogy kitettem, mit törődöm a sorsával. Tanulság: ezentúl az ilyeneket viszem a vöröskeresztnek!
Úgy látszik a lomtalanító sereg is újabban már csak az értékekre vadászik, otthagytak jó takarókat, szobaajtót, de mindent szétbarmolva, földbe taposva, kilincset leszedve! Régen nem ez volt, jöttek az öregek a húzós kis kocsival és amiről úgy ítélték meg hogy használható még, vitték. A nagyapám is nagy "vadász" volt, búrotokat is vitt haza így és szépen felújította.
Ha kicsit dolgozol vele, ezt át tudod alakítani, növelni a méretet, pöttyözni.Segítsetek nekem kééérlek! Egy 40x40es kört szeretnék, de hiába rajzolom körbe sehogy nem tetszik, egy nagyobb labdát kéne az oviszsákra hímeznem tegnapra de lehet előbbre... Ha ez a kör netán egy piros, fehér pöttyös labda formájában akad valakinek, akkor még a lábai elé is borulok!