1. A szüleim évtizedeken át láncdohányoztak. A lakásban. Is. 3 gyerek mellett (A cigaretta durva kábítószer - magánvélemény) A szagtól nem lehet megszabadulni, az nem jön ki. Tudom, gyűlöltem és szenvedtem. Amikor hazaérsz, kinyitod az ajtót, és megcsap az a bizonyos, jellegzetes keserű kátrányszag, és viszed magaddal mindenhova. EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTUK romlása miatt letették, egyik napról a másikra. Meg lehet csinálni, minden, MINDEN fejben dől el. Sok-sok évbe telt, mire kiment a falakból, berendezési tárgyakból, és ki lehetett mosni a ruhákból. Erről ennyit. A szagtalanítónak nagyjából annyi értelme van, mint hasmenésnek a vécéspray.... már bocsánat, de triviálisan akartam rávilágítani, erről mindenkinek van élménye, a dohányról nem biztos, hogy az milyen fíling egy zárt térben. Felerősíti egymást a kettő szag, nagyjából más haszna nincs.
2. Egyúttal jelzem, nem ítélem el, sem meg a dohányosokat, mindenkinek van kábítószere, kinek a maratonfutás, ami számomra szintén elmebaj, kinek a sakkszakkör, amihez lövésem sem volna. Mindenki úgy javítja fel, oder teszi tönkre az életét, ahogy akarja, csak rám ne legyen hatása. Sőt, kifejezetten zavar, hogy mindig találnak közszinten is egy kisebbségi kört, akiket főbűnösnek meg tudnak tenni, ez az "irtsuk ki a dohányosokat" fíling egy nagy hazugság, egyáltalán nem csökkent a számuk, sőt , rossz irányba terelődött, mert nőtt az illegális, ellenőrizetlen behozatal és a még károsabb kézzel sodrott cigi aránya. Mindenesetre édesanyámat igen sokszor felvilágosítottam arról, hogy amíg az embernek cigire, kávéra van pénze, addig nem illik arról panaszkodni senkinek, hogy nincs pénz. (Oké, kávéra mindig kell legyen.
) Társadalmi kórkép és szociális érzékenyítés vége.
3. Viszont közösségileg nem illik rátelepedni vele másokra. Nem zavar a cigizés, ha kint van az udvar végében, mert a dohányosok el tudnak (el kell vonulniuk, különülniük) másoktól, és mivel ők űzik e káros szokást, ezért el is várható, hogy tegyék meg. Az eddigi RR-jeim során egyszer fordult csak elő, már nem tudom, mikor, de emlékszem a fílingre, mikor minden egyes borítékbontáskor hátratántorodtam a kitóduló szagtól. NEM szívesen varrtam, mert zavart, nemes egyszerűséggel büdös volt. Ezt nem lehet más szóval mondani, nem sértődés kérdése. Szerencsére nem voltam - akkor még - allergiás, megoldottam, de teher volt.
4. Szeretném a szó szerinti bemásolását annak a hozzászólásnak (nem én fogok keresgélni), amelyikben az van, hogy név szerint például én konkrétan
könyörgök bárkinek is, hogy kedves xy, sírva kérlek, maradj. (Jó, ez nem igaz, volt már ilyen, akit biztattam, más kontextusban, de nem erőszakoskodtam, az én világomban az emberi szabad akarat és az azzal járó felelősségvállalás über alles). Mindig mindenki saját jogkörben jár el, maga dönt bármiről. És döntött x hónappal ezelőtt is. Kata, itt nem arról van szó, szerintem, hiszen nem is ismertük egymást, vagyis nem mindenkit, hogy ki varrjon, vagy ki ne, hanem arról, hogy van egy rossz szokás, ami másnak igenis terhére van. Erről nem kell vitát nyitni, valóban, te ezt szereted, és kész - belátni kell, hogy másnak teher, és cselekedni. Meg kell fontolni, mit lehet ellene tenni, ami maga a megoldás legyen. Oké, rosszul érinti az embert a váratlan igazság, de másnak is igaza van, aki azon a körön van, és azt mondja, zavarja.
5. Ez tőlem szokatlanul rövid bekezdés lesz. ÉN semmit nem fogok dönteni, ezt már más kérdésben is világossá tettem. Egyrészt csak adminisztrálok, senki nem jelölt főnökké, másrészt az elég egyszerű lenne, ha én vinném el a döntést, vagy bármit is.
Uff.
