Frappáns mondatok
- Téma inditó Öcsi48
- Kezdés dátuma
[FONT=book antiqua,palatino]
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
[/FONT][FONT=book antiqua,palatino](Wass Albert : Gondolsz-e rám? )[/FONT]
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
[/FONT][FONT=book antiqua,palatino](Wass Albert : Gondolsz-e rám? )[/FONT]
Sziget /történet a szeretetről/
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések
éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a
sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy
luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: -
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már
hely
számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval
közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott
el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül
kell
maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet
értek, az
öreg elment. A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik neki, ezért
megkérdezte
a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos
az
életben SZERETET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések
éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a
sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy
luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: -
Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már
hely
számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval
közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! Válaszolt a Büszkeség, - itt minden
tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott
el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül
kell
maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog
volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan
boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet
értek, az
öreg elment. A Szeretet úgy érezte ,sokkal tartozik neki, ezért
megkérdezte
a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos
az
életben SZERETET
[SIZE=+2]KŐBE VÉSVE[/SIZE]
<hr width="100%"> [SIZE=+1] Két barát ment a sivatagban.[/SIZE]
[SIZE=+1] Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:[/SIZE]
[SIZE=+1] "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"[/SIZE]
[SIZE=+1] Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:[/SIZE]
[SIZE=+1] "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"[/SIZE]
[SIZE=+1] Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:[/SIZE]
[SIZE=+1] - Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?[/SIZE]
[SIZE=+1] A másik azt válaszolta:[/SIZE]
[SIZE=+1] - Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.[/SIZE]
[SIZE=+1] TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI![/SIZE]
[SIZE=+1] Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.[/SIZE]
[SIZE=+1] Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.
(ismeretlen szerző)
[/SIZE]
<hr width="100%"> [SIZE=+1] Két barát ment a sivatagban.[/SIZE]
[SIZE=+1] Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:[/SIZE]
[SIZE=+1] "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"[/SIZE]
[SIZE=+1] Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:[/SIZE]
[SIZE=+1] "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"[/SIZE]
[SIZE=+1] Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:[/SIZE]
[SIZE=+1] - Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?[/SIZE]
[SIZE=+1] A másik azt válaszolta:[/SIZE]
[SIZE=+1] - Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.[/SIZE]
[SIZE=+1] TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI![/SIZE]
[SIZE=+1] Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.[/SIZE]
[SIZE=+1] Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.
(ismeretlen szerző)
[/SIZE]
[FONT=impact,chicago]"sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
oh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni "
( Puszta Sándor )
[/FONT]
mikor a legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
oh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni "
( Puszta Sándor )
[/FONT]
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagydolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
(Reményik Sándor: Csendes csodák )
“… Amikor már nagyon fáradt leszel, és nagyon céltalannak érzed a sorsodat: egyszerre csak érted üzen az erdő.
Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alíg éreszhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák…
illatukat neked gyűjtik a rét virágai…
jöttödet lesi az ösvény…
jöjj, siess…!
Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat folytogatja a honvágy. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok, amiket rádraktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen, és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő. Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.
Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.
Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.
És te elindulsz majd ezen az ösvényen. Keletnek, mindig csak keletnek,
amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint. “
Wass Albert: Az aranymadár
(részlet az Erdõk könyvébõl)
Először csak egy kis szellővel, mely csak úgy végigsurran melletted az utcán. Fenyőillatából már alíg éreszhetsz valamit, de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák…
illatukat neked gyűjtik a rét virágai…
jöttödet lesi az ösvény…
jöjj, siess…!
Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat folytogatja a honvágy. De nem mehetsz. Nem eresztenek a láncok, amiket rádraktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen, és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő. Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat, és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.
Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét. Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán, és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.
Valami megpattan benned akkor. Szemedből előtörnek a könnyek, lemossák rólad a láthatatlan láncokat, kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken, bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.
És te elindulsz majd ezen az ösvényen. Keletnek, mindig csak keletnek,
amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint. “
Wass Albert: Az aranymadár
(részlet az Erdõk könyvébõl)
T
Táltos
Vendég
Az optimista kijelenti, hogy a lehetséges legjobb világban élünk,
a pesszimista tart attól, hogy ez igaz."
(James Branch Cabell)
a pesszimista tart attól, hogy ez igaz."
(James Branch Cabell)
T
Táltos
Vendég
Csüggedtem volna lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat
és célt bennem a Szeretet,
mely mozgat napot és minden csillagot.
(Dante: Isteni színjáték)
de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat
és célt bennem a Szeretet,
mely mozgat napot és minden csillagot.
(Dante: Isteni színjáték)
T
Táltos
Vendég
Van, aki meghallja belső hangjaít, és aszerint él.
A többiek megőrülnek, vagy legendává lesznek.
(A szenvedélyek viharában c. filmből)
A többiek megőrülnek, vagy legendává lesznek.
(A szenvedélyek viharában c. filmből)
Etusmama
Kitiltott (BANned)
Tudod Kedvesem,
néha szeretnék tündér lenni.
Magasba repülni puha lepkeszárnyakon.
Kezemben ott lenne kedvenc varázsbotom,
S én segíteni tudnék a rászorultakon.
Ki szomorú, arra mosolyt varázsolnék,
Az éhezőnek adhatnék kenyeret.
A háborút békére változtatnám,
És gyógyítanám a szenvedő beteget.
Aki vak, annak a Fényt hoznám,
A némának a szavak erejét.
A béna újra mozoghatna,
A süket hallhatná a szférák zenéjét.
De sajnos nem vagyok Tündér,
Így hát varázsolni sem tudok.
Csak szerelmem ereje az,
Amivel rád hathatok.
Csak szeretni tudok,
De azt szívből, igazán,
S ez elég lesz ahhoz, hogy kettőnket repítsen
S mi találkozzunk a Hold túlsó oldalán…
néha szeretnék tündér lenni.
Magasba repülni puha lepkeszárnyakon.
Kezemben ott lenne kedvenc varázsbotom,
S én segíteni tudnék a rászorultakon.
Ki szomorú, arra mosolyt varázsolnék,
Az éhezőnek adhatnék kenyeret.
A háborút békére változtatnám,
És gyógyítanám a szenvedő beteget.
Aki vak, annak a Fényt hoznám,
A némának a szavak erejét.
A béna újra mozoghatna,
A süket hallhatná a szférák zenéjét.
De sajnos nem vagyok Tündér,
Így hát varázsolni sem tudok.
Csak szerelmem ereje az,
Amivel rád hathatok.
Csak szeretni tudok,
De azt szívből, igazán,
S ez elég lesz ahhoz, hogy kettőnket repítsen
S mi találkozzunk a Hold túlsó oldalán…
Lehet, hogy a nők képesek az orgazmus színlelésére, a férfiak viszont a normális párkapcsolat eljátszásában profik.
(Sharon Stone)
(Sharon Stone)
Hasonló témák
