FAZ: Orbán botrányt akart, megkapta, mennie kell a Néppártból!
FAZ
A vezércikk azt latolgatja, vajon kiborul-e a bili a Juncker elleni magyar kampánnyal, hiszen sokan már jó ideje felvetik, mennyire van még helye a Fidesznek a Néppártban és erre most válaszolni kell. A „Nem illik” címmel megjelent írás szerint Orbán szívesen állítja be magát a Napnyugat rettenthetetlen megmentőjének. Ebben a szerepkörben olyan hírnevet szerzett magának, mint aki szívesen osztogat pofonokat és nagy ívben tesz a liberális értékekre. Retorikája gyakran nélkülöz mindenféle mértéket. Különösen begyében van a brüsszeli uniós apparátus és Soros. Az illiberális demokráciát prédikálja. Immár nem lehet kitérni a kérdés elől, hogy egy ilyen ember pártjának a kereszténydemokraták soraiba kell-e tartoznia.
Az új plakát leplezetlenül azzal vádolja Junckert és Sorost, hogy azok az illegális bevándorlást és a kötelező kvótákat pártolják. Lehet, hogy ez az utolsó csepp a pohárban. A reakciók kemények: „alávaló”, „rágalom”, „hazugság”. Úgy néz ki, hogy vége a CDU, de még a CSU türelmének is. Orbán értésre adta, hogy szerinte nem jó helyen van a Néppártban. Azaz kudarcot vallott a kereszténydemokraták kísérlete, hogy a tagsággal zabolázzák meg. Neki botrány kell és most meg is kapja.
Három hónap múlva lesz az európai választás, amely sokak szerint döntőnek bizonyul majd, és amelyből a kemény jobboldal, illetve a jobboldali-populista tábor megerősödve kerül majd ki. Emiatt elképzelhető, hogy bizonytalan erőviszonyok alakulnak ki Strasbourgban. Nem lehet tudni azt sem, ki lesz a Bizottság új első embere. Ez némileg magyarázza a habozást és a taktikázást. Senki sem akarja Orbánt Salvini karjaiba taszítani, még nagyon is elevenek az emlékek arról, amikor a brit konzervatívok kivonultak a frakcióból. De a legtöbben még közülük is legalább olyan messzire voltak az magyar kormányfő által gyakorolt uszítástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Frankfurter Rundschau/AFP
A Juncker elleni támadással Orbán Viktor most aztán tényleg túlfeszítette a húrt, és ebből még Webernek is gondja lesz, ha el akarja nyerni a Bizottság elnöki tisztét. Merthogy Magyarország nem Európa mellett mozgósít a választások előtt, hanem inkább azzal vádolja az EU végrehajtó testületének vezetőjét, hogy az az illegális migrációt gerjeszti. Brüsszel már régen tengelyt akasztott a magyar politikussal, miután az botrányt keltett intézkedéseivel, hatalma bebetonozására. Az állam ellenségének tette meg Soros Györgyöt, amivel magára vonta az antiszemitizmus vádját.
Az EU sorozatban indította a szerződésszegési eljárásokat. Ha Magyarország elveszti ezeket a pereket, az vörös vonal lesz a Néppárt számára, mondja egy konzervatív bennfentes. De addig még évek telhetnek el. És pl. Daul most sem követelte, hogy távolítsák el a Fideszt az EPP-ből. De hát attól félnek a konzervatívok, hogy ha kihajítják a pártot, akkor Orbán összeáll Salvinival. Első pillantásra nem látszik nagy veszteségnek, ha a 12 magyar EP-képviselő kiválna a frakcióból. De a Bizottság elnökének megválasztásához a küldöttek több mint felének a voksa szükséges, ahhoz pedig Webernek meg kell szereznie még legalább két pártcsalád jóváhagyását. Egy brüsszeli elemző szerint azonban azzal, hogy most hallgat a bajor politikus, még kevésbé látszik legitimnek a zöldek, a szociáldemokraták és a liberálisok számára. Vagyis nőnek egy alternatív jelölt esélyei.
FAZ
„Újabb szakítópróba” címmel a vezető konzervatív lap arról ír, hogy Orbán Viktor megint óriásplakátokkal provokálja Brüsszelt, ám ezúttal olyan messzire merészkedett, hogy azzal még az Néppártot is megoszthatja. Ezek a hadjáratok persze alapvetően belpolitikai megfontolásból születnek, ezt elárulta Birnbaum. De csak tavaly átszámítva csaknem 14 millió euróba kerültek – az adófizetők pénzéből, nem pedig a Fidesz pártkasszájából. A magyar fél a bizottsági cáfolat ellenére kitart állításai mellett. Juncker közben azt kérdezte, hogy neki kellene felállnia az asztaltól azért, mert ott olyasvalaki ül, aki nem tartja be a közös értékeket?
Az egyik svéd konzervatív EP-képviselő az ügy folyományaként levélben szólította fel Webert, a Néppárt frakcióvezetőjét, hogy március 6-ra tűzze napirendre a Fidesz kizárását. Merthogy amit Orbán művel, az olyan, hogy azt Le Pen vagy Putyin is megirigyelné. A frakcióból azt lehetett hallani, hogy a vezetésnek foglalkoznia kell a helyzettel. De hivatalosan még egyetlen tagpárt sem kezdeményezte a magyarok eltávolítását. Hogy egy ilyen eljárás meginduljon, ahhoz legalább öt országból hét tagszervezet, vagy az EPP elnökségének ajánlása szükséges.
Messze nem csak a migráció miatt vannak súrlódások, noha a magyar fél folyamatosan arra hivatkozik, bármilyen bírálat is éri. Az EP bajosnak látja a jogállamiságot és itt van még a korrupció is, lásd Orbán vejének volt cégét. Egyébiránt vörös posztó a magyar miniszterelnök szemében Timmermans, aki az alapjogok betartásáért felel a Bizottságban, ráadásul ő a szociáldemokraták jelöltje Juncker utódjaként.
The Times
Az újság szerint a Bizottság hónapokon át csak nyelt, miután a magyar kormány sorozatosan keresztbe feküdt az EU törekvéseinek, és ez az elégedetlenség robbant ki nyíltan, amikor az új plakátkampányban Budapest – Soros mellett – immár Juncker is kipécézte magának. A Bizottság elnöke szócsatába keveredett a populista kormányfővel, akit azzal vádolnak, hogy összeesküvés elméletekkel házal az unió migrációs politikája kapcsán. Juncker még az is kijelentette, hogy a magyar vezető hazudik és felszólította az európai konzervatívokat, hogy szabaduljanak meg a Fidesztől. Kettejük viszonya az elmúlt öt évben romlott meg. Brüsszel jogállami eljárást indított Magyarország ellen, miután észlelte, hogy a hatalom elnémítja a sajtót, a bíróságokat és a civil társadalmat.
Politico
A portál óv attól, hogy bárki túlértékelje az Orbán és Juncker közti összecsapás jelentőségét. Az mindenesetre tény, hogy itt az EPP egyik tagállamának kormányfője ment neki a pártcsalád által delegált bizottsági elnöknek, vagyis megint csak a konzervatívok ellen kampányol és ezzel eléggé világosan megválaszolja, mennyire tekinti még saját politikai otthonának a Néppártot. Azonban Daul, az elnök semmiféle komoly következményt nem vetett fel, bár megvédte Junckert és azt hangoztatta, hogy Magyarországnak nem Brüsszellel kellene hadakoznia. Ehelyett inkább rá kellene jönnie, hogy annak ő maga is része. Ezért azután a megtámadott maga jelentette ki, hogy a Fidesznek nincs helye a kereszténydemokraták között.
Az Általános Ügyek Tanácsában a magyarok azzal verték vissza Timmermans bírálatát, hogy ő a szociáldemokraták jelöltje a Bizottság élére. A jelentés hozzáteszi, hogy Magyarországnak nincs külön Európa-politikája, nálunk minden a politikáról szól. Egy diplomata közben arról számolt be, hogy Románia nem sok hajlandóságot tanúsít, mármint hogy túlzottan nyomja a magyar és a lengyel kormány ellen folyamatban lévő eljárást. Így azt sem lehet tudni, hogy mire készül az ügyben. Soros elnökként Bukarest mindenáron azon van, nehogy az a benyomás alakuljon ki, hogy a dolgok nem tisztán és átláthatóan zajlanak.
Der Standard
A Juncker elleni támadás beárnyékolta a magyar államfő bécsi látogatását. A politikus elutasította, hogy bármit mondjon a kampányról, de azt azért jelezte, hogy szerinte összefüggés van a plakátok az EP-választás között. A házigazda Van der Bellen ugyanakkor kijelentette, hogy tarthatatlan a vád a Bizottság elnöke ellen. Közben az osztrák kereszténydemokraták strasbourgi frakcióvezetője megismételte javaslatát, miszerint függesszék fel a Fidesz néppárti tagságát. Karas örömét fejezte ki, hogy az EPP végre egyértelműen elítélte Orbán akcióját. Ám azt nehezményezi, hogy még mindig nem jutott előbbre Magyarország ellen indult jogállami eljárás. Egyben felszólította az összes pártcsaládot, hogy dolgozzák ki, mitévők legyenek a maguk „fekete bárányaival”.
Le Monde
Az előírt többség híján nem sok eszköz van Magyarországgal és Lengyelországgal szemben azoknak az államoknak a kezében, amelyek ki akarják kényszeríteni a demokrácia tiszteletben tartását. Az Európai Ügyek Tanácsa ugyan rendszeresen foglalkozik a kérdéssel, de ezek az ülések lassanként belefulladnak a rutinba, a résztvevők ugyanazt a mantrát ismételgetik. Így történt ez kedden is, amikor a lengyel jogállam szerepelt a napirenden. A nagy kérdés az volt, hogy a soros elnök Románia kezdeményez-e hivatalos meghallgatást a testület jövő hónapban esedékes összejövetelén. Csak éppen nincs meg a négyötödös támogatás, hogy a miniszterek kimondják: súlyos veszély fenyegeti a lengyel demokráciát. Magyarország, a balti köztársaságok és más keleti tagoknak nemigen van kedvük ahhoz, hogy ujjal mutogassanak Varsóra. Földrajzi, történelmi szolidaritásból, vagy csak azért, mert hasonló esetben ők sem szeretnének a Bizottság célkeresztjébe kerülni.
A lengyelek azt követelik, hogy adják fel a 7-es paragrafust, a franciák és a németek azonban ragaszkodnak ahhoz, részben elvből, részben pedig azért, mert egy ilyen lépés rossz vért szülne a választások előtt három hónappal. Magyarország is szóba került kedden, de a tagok még haboznak, az Orbán-kormány pedig kétségbe vonja az EP által kezdeményezett eljárás jogosságát. Berlin és Párizs azon töri a fejét, hogy valahogy eléri a szükséges támogatást márciusra egy előzetes meghallgatáshoz. A javaslat mellé idáig rajtuk kívül csupán Hollandia, Belgium Finnország és Svédország állt oda. A hasztalan vita mutatja, milyen mértékben tehetetlen az EU a jogállammal szembeni támadások esetében.
Die Welt
Teljesen mindegy, hogy a magyar demokrácia lebontását vagy a Putyinnal szembeni gyengeséget nézzük, az EU rettenetes állapotban van, 100 nappal a választások előtt, és ezért a túlságosan gyáva kancellár, valamint az önmagával foglalkozó Németország a felelős – hangsúlyozza az elemzés. Mint rámutat, az unió nem sok mindent tud érdemként felmutatni és ez jól magyarázza, hogy miért annyira csekély a lelkesedés iránta. A nagy kérdések továbbra is megoldatlanok, a kisebbek rendezésére pedig nem sok energiát fordítottak a tagállamok. Pedig a vezetők már jó egy évtizede tudhatják, hogy jönnek a migránsok. Ennek ellenére sem tudtak közös politikát kidolgozni. És miközben Trumppal a vámokról csatáznak, aközben Kína már rég elhatározta, hogy az információs technológiával uralma alá kívánja vonni a világot. Putyin pedig csak mérsékelten izgatja magát a szankciók miatt.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy egyre több európai nem a megoldás, hanem a probléma részének tekinti az uniót. A fokozódó Európa-ellenesség láttán a német elit az orrát fintorgatja, de nem különbek a demokráciát tekintve elmaradt magyarok sem. Csak éppen Berlinben túl gyorsan a populistákat teszik felelőssé a mély árkokért. Ám ők összekeverik az okot az okozattal. Az Orbánok és Salvinik részben azért olyan sikeresek, mert sok szellemileg halott ötletük mellett pár dolgot pontosan látnak. Így azt, hogy az EU kudarcot vallott egy sor gond kapcsán, és hogy a legtöbb embert nem érdeklik a kis előrelépések részletei.
A helyzetet a németek politikai elitnek kendőzetlenül meg kellene vitatnia, még mielőtt túl késő volna a választások előtt. A berlini kormánynak vállalnia kellene az európai felelősséget. Merthogy a földrész azért gyenge, mivel Németország is gyenge. Utóbbi külön utakon jár, nem tartotta be az ígéreteit, vagy sokszor egyszerűen nincs kedve. Ennek a következményei leginkább az EU-n belül jelentkeznek. Bomlik le az értékközösség alapja, Magyarország és Lengyelország mind inkább megkérdőjelezi a jogállamiságot. Berlinnek kulcsszerepet kellene játszania abban, hogy rámutasson, hol húzódik a határ. Ehelyett a CDU-CSU engedi, hogy a Fidesz egyre-másra megússza a demokrácia felszámolását. Úgy hogy egy nap az unokák megkérdezhetik a németeket: miért adták fel könnyelműen Európát, amikor még meg lehetett volna menteni?
Süddeutsche Zeitung
Rettenetesen termékeny a populisták által megművelt talaj, amelyből ismét kivirágzik a barna métely. Az erősödő antiszemitizmus folytán a zsidók jó pár országban immár nem érezhetik biztonságban magukat, de ez ellen a társadalmaknak testületileg meg kell mozdulniuk. Haladéktalanul. Mindenkit fel kell ráznia, ha német és osztrák túlélők arra figyelmeztetnek, hogy újfajta holokauszt következhet be. Eltolódtak ugyanis a határok, hogy mit lehet kimondani és elviselni. Egyes politikusok a jogot hajlítják a maguk kénye-kedve szerint, de a történelmet is átírják. Orbán Viktor a sok százezer zsidó deportálásáért felelős Horthyt dicsőíti. Magyarországon és Lengyelországban nacionalisták kormányoznak. Ausztriában az FPÖ részese a hatalomnak. A populisták keltik a nyugtalanságot, ezzel készítik elő a terepet a gonosz szellem visszatéréséhez. Az általuk felfokozott nemzeti „mi”-érzés kirekeszt másokat és utóbbiakat teszik felelőssé minden gondért. Nem számít, hogy azok tényleges vagy csak vélt bajok. A külföldiek, muzulmánok, zsidók tehetnek mindenről.
Trump a kisebbségek ellen uszít és elősegíti, hogy sokféle formában ismét felbukkanhasson a rasszizmus. Izraelben ha bírálják a kormányt, vagy a fegyveres erők fellépését a megszállt területeken, azt gyakran antiszemitizmusnak nyilvánítják. Ugyanakkor Netanjahu simán az ország barátainak minősít olyan politikusokat, mint Orbán. Sőt, csatlakozik a Soros elleni antiszemita hadjárathoz. Ez pont annyira téves, mint amikor a külügyminiszter kifejti, hogy a lengyelek már az anyatejjel magukba szívták a zsidóellenességet. De itt az idő, hogy a világ megálljt parancsoljon a szóbeli kirohanásoknak és a fizikai támadásoknak.
Die Welt
A jobboldali újság jó hírnek tartja, hogy elmaradt a V4-ek és Netanhaju jeruzsálemi csúcstalálkozója. Az persze kedvező Európa szemszögéből, hogy a négyek szorosabban együtt kívánnak működni Izraellel, ám hogy lefújták a tanácskozást, az pontosan mutatja, hogy nem lehet elkendőzni a múltat, vannak azért határok. A fejlemény rácáfolt mindazokra, akik azt hitték, hogy az izraeli vezetés mindenképpen össze akar fogni az európai jobboldali populistákkal, ám e cél érdekében kész túllépni azok antiszemitizmusán és történelemhamisításán. A kapcsolatok alapja az, hogy a négyek Amerika- és Izrael-barátok és ily módon ellensúlyt képeznek sok nyugat-európai állammal szemben.
A különleges viszonyon az érintettek csak nyerhetnek. Izraelnek lesznek barátai az Európai Tanácsban és Parlamentben, a visegrádiak pedig felmentést kapnak az antiszemitizmus vádja alól. Ám arról most lemondott a varsói vezetés, miután Netanjahu és újdonsült külügyminisztere arra emlékeztetett, hogy lengyel összejátszott a németekkel a zsidók halomra gyilkolásában. Jeruzsálemben persze egyetlen politikus sem szándékozik a holokauszt felelősségét a nácikon kívül bárki másra hárítani. Sehol sem mentettek meg annyi zsidót, mint Lengyelországban. Ám a kétezer éves európai antiszemitizmus nem tűnt el 1945 után. Ezt bizonyítja a Soros elleni kampány is. Csak éppen a kontinens keleti részén mindenütt próbálják leplezni történelmük gusztustalan fejezeteit. Pl. Orbán szeretné rehabilitálni Horthyt. Vagyis további konfliktusok várhatóak Izrael és az európai jobboldali populisták között, amíg utóbbiak számára egyszerűbb felvenni a nacionalista gúnyát, mint a cionizmus oldalára állni. De ez jól is van így.
New York Times
Az amerikai elnök az osztrák kancelláron kívül jó barátságot ápol több már európai populista politikussal, így Orbán Viktorral, csak éppen elemzők nem látják a jelét annak, hogy bármiféle kézzelfogható eredményt ért volna el a washingtoni politika. Arról nem beszélve, hogy elmélyítette az ellentéteket a németekkel és a franciákkal. Azon felül, mint a Brookings Intézet egyik elemzője a lapnak nyilatkozva rámutatott: a múlt heti varsói konferencia brutálisan megmutatta, hogy az európai jobboldal felkarolása árt az USA érdekeinek és hitelességének.
Az értékelés annak kapcsán látott napvilágot, hogy Trump fogadta az osztrák kancellárt, amiben elsősorban az játszott szerepet, hogy az elnök is vonzódik a nacionalizmushoz és el van szánva, hogy lecsap a migrációra. Ráadásul Kurz a szélsőjobbal közösen kormányoz és ez még inkább vonzóvá teszi a házigazda szemében. Előbb négyszemközt ültek, majd a tárgyalásokba bevonták a tanácsadókat is, ami egy ilyen kis ország esetében szinte sosem szokott előfordulni. Az egyik fontos téma az USA és Európa közötti feszültség volt, a vendég felajánlotta, hogy közvetít a Fehér Ház és Merkel között. De az egész találkozó mögött leginkább az van, hogy az osztrák politikus az FPÖ-vel kötött szövetség miatt olyasmit képvisel, ami tetszik az elnöknek, miközben egyre élesebb a viszonya Európával.
Washington Post
Az USA kezdeményezte a nemzetközi közel-keleti konferenciát Varsóban, ám annak nyomán kemény vita robbant ki Lengyelország és Izrael között a holokauszt miatt, úgy hogy most Washingtonnak közvetítenie kell. A varsói amerikai nagykövet felszólította az új izraeli külügyminisztert, hogy kérjen bocsánatot, miután az eredendő antiszemitizmussal vádolta meg a lengyeleket, az első nap, amikor hivatalba lépett. Azt Netanjahu is elismeri, hogy a politikus szavai szerencsétlenek voltak, bár Varsóból hazatérőben ő is arról beszélt, hogy „a” lengyelek kollaboráltak a nácikkal a háborúban. Washington szempontjából a gond az, hogy Lengyelország a tanácskozás megszervezésével nagy szolgálatot tett az Egyesült Államokkal, ám az most igen nehéz helyzetbe került a lengyel-izraeli viszály miatt.
New York Times
Az Európai Határvédelmi Ügynökség vezetője szerint szó sincs semmiféle égető válságról a migráció ügyében. Az azonban kétségtelen, hogy többen akarnak Afrikából eljutni Európába Marokkón, illetve Spanyolországon keresztül. Tavaly az érkezők száma több mint egynegyedével csökkent, összesen 150 ezren próbálkoztak meg az átkeléssel. Ezen belül 80 %-kal kevesebben vágtak neki a tengernek Líbia és Tunézia felől. Ezzel együtt a téma igen sokat ígérő a kelet-európai populisták részére. A magyar kormány olyan plakáthadjáratot kezdett, amely a bevándorlás bátorításával vádolja a Bizottságot.
A Frontex szerint a valóság az, hogy gyakorlatilag alig érkeznek menekültek Görögországba, viszont Nyugaton már 57 ezren kísérelték meg, hogy spanyol területre lépjenek, ami 160 %-os emelkedést jelent. Ám sokan közülük marokkóiak, tehát nem irakiak vagy afgánok. Továbbra is nagy számban jönnek viszont szírek és megugrott a menekülő törökök száma is. De ők javarészt Görögországot választják célpontként. Tavaly egyébként Európából csaknem 150 ezer embert zsuppoltak ki, mivel nem kaptak tartózkodási engedélyt.
Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje
- Orbán Viktor a Juncker elleni támadással túlfeszítette a húrt, de a Néppárt továbbra is opportunista, mert hatalmi törekvéseihez szüksége van Strasbourgban a magyar képviselők szavazataira;
- Az Európai Tanácsban egyre inkább az látszik, hogy a szükséges többség híján fektetik a Magyarország elleni jogállami eljárást, de ebben nagy felelőssége van a német kereszténypártoknak;
- Európában újból kivirágzik az antiszemitizmus, amit igazol a Soros elleni rágalomhadjárat, valamint a formálódó Horthy-kultusz.
FAZ
A vezércikk azt latolgatja, vajon kiborul-e a bili a Juncker elleni magyar kampánnyal, hiszen sokan már jó ideje felvetik, mennyire van még helye a Fidesznek a Néppártban és erre most válaszolni kell. A „Nem illik” címmel megjelent írás szerint Orbán szívesen állítja be magát a Napnyugat rettenthetetlen megmentőjének. Ebben a szerepkörben olyan hírnevet szerzett magának, mint aki szívesen osztogat pofonokat és nagy ívben tesz a liberális értékekre. Retorikája gyakran nélkülöz mindenféle mértéket. Különösen begyében van a brüsszeli uniós apparátus és Soros. Az illiberális demokráciát prédikálja. Immár nem lehet kitérni a kérdés elől, hogy egy ilyen ember pártjának a kereszténydemokraták soraiba kell-e tartoznia.
Az új plakát leplezetlenül azzal vádolja Junckert és Sorost, hogy azok az illegális bevándorlást és a kötelező kvótákat pártolják. Lehet, hogy ez az utolsó csepp a pohárban. A reakciók kemények: „alávaló”, „rágalom”, „hazugság”. Úgy néz ki, hogy vége a CDU, de még a CSU türelmének is. Orbán értésre adta, hogy szerinte nem jó helyen van a Néppártban. Azaz kudarcot vallott a kereszténydemokraták kísérlete, hogy a tagsággal zabolázzák meg. Neki botrány kell és most meg is kapja.
Három hónap múlva lesz az európai választás, amely sokak szerint döntőnek bizonyul majd, és amelyből a kemény jobboldal, illetve a jobboldali-populista tábor megerősödve kerül majd ki. Emiatt elképzelhető, hogy bizonytalan erőviszonyok alakulnak ki Strasbourgban. Nem lehet tudni azt sem, ki lesz a Bizottság új első embere. Ez némileg magyarázza a habozást és a taktikázást. Senki sem akarja Orbánt Salvini karjaiba taszítani, még nagyon is elevenek az emlékek arról, amikor a brit konzervatívok kivonultak a frakcióból. De a legtöbben még közülük is legalább olyan messzire voltak az magyar kormányfő által gyakorolt uszítástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Frankfurter Rundschau/AFP
A Juncker elleni támadással Orbán Viktor most aztán tényleg túlfeszítette a húrt, és ebből még Webernek is gondja lesz, ha el akarja nyerni a Bizottság elnöki tisztét. Merthogy Magyarország nem Európa mellett mozgósít a választások előtt, hanem inkább azzal vádolja az EU végrehajtó testületének vezetőjét, hogy az az illegális migrációt gerjeszti. Brüsszel már régen tengelyt akasztott a magyar politikussal, miután az botrányt keltett intézkedéseivel, hatalma bebetonozására. Az állam ellenségének tette meg Soros Györgyöt, amivel magára vonta az antiszemitizmus vádját.
Az EU sorozatban indította a szerződésszegési eljárásokat. Ha Magyarország elveszti ezeket a pereket, az vörös vonal lesz a Néppárt számára, mondja egy konzervatív bennfentes. De addig még évek telhetnek el. És pl. Daul most sem követelte, hogy távolítsák el a Fideszt az EPP-ből. De hát attól félnek a konzervatívok, hogy ha kihajítják a pártot, akkor Orbán összeáll Salvinival. Első pillantásra nem látszik nagy veszteségnek, ha a 12 magyar EP-képviselő kiválna a frakcióból. De a Bizottság elnökének megválasztásához a küldöttek több mint felének a voksa szükséges, ahhoz pedig Webernek meg kell szereznie még legalább két pártcsalád jóváhagyását. Egy brüsszeli elemző szerint azonban azzal, hogy most hallgat a bajor politikus, még kevésbé látszik legitimnek a zöldek, a szociáldemokraták és a liberálisok számára. Vagyis nőnek egy alternatív jelölt esélyei.
FAZ
„Újabb szakítópróba” címmel a vezető konzervatív lap arról ír, hogy Orbán Viktor megint óriásplakátokkal provokálja Brüsszelt, ám ezúttal olyan messzire merészkedett, hogy azzal még az Néppártot is megoszthatja. Ezek a hadjáratok persze alapvetően belpolitikai megfontolásból születnek, ezt elárulta Birnbaum. De csak tavaly átszámítva csaknem 14 millió euróba kerültek – az adófizetők pénzéből, nem pedig a Fidesz pártkasszájából. A magyar fél a bizottsági cáfolat ellenére kitart állításai mellett. Juncker közben azt kérdezte, hogy neki kellene felállnia az asztaltól azért, mert ott olyasvalaki ül, aki nem tartja be a közös értékeket?
Az egyik svéd konzervatív EP-képviselő az ügy folyományaként levélben szólította fel Webert, a Néppárt frakcióvezetőjét, hogy március 6-ra tűzze napirendre a Fidesz kizárását. Merthogy amit Orbán művel, az olyan, hogy azt Le Pen vagy Putyin is megirigyelné. A frakcióból azt lehetett hallani, hogy a vezetésnek foglalkoznia kell a helyzettel. De hivatalosan még egyetlen tagpárt sem kezdeményezte a magyarok eltávolítását. Hogy egy ilyen eljárás meginduljon, ahhoz legalább öt országból hét tagszervezet, vagy az EPP elnökségének ajánlása szükséges.
Messze nem csak a migráció miatt vannak súrlódások, noha a magyar fél folyamatosan arra hivatkozik, bármilyen bírálat is éri. Az EP bajosnak látja a jogállamiságot és itt van még a korrupció is, lásd Orbán vejének volt cégét. Egyébiránt vörös posztó a magyar miniszterelnök szemében Timmermans, aki az alapjogok betartásáért felel a Bizottságban, ráadásul ő a szociáldemokraták jelöltje Juncker utódjaként.
The Times
Az újság szerint a Bizottság hónapokon át csak nyelt, miután a magyar kormány sorozatosan keresztbe feküdt az EU törekvéseinek, és ez az elégedetlenség robbant ki nyíltan, amikor az új plakátkampányban Budapest – Soros mellett – immár Juncker is kipécézte magának. A Bizottság elnöke szócsatába keveredett a populista kormányfővel, akit azzal vádolnak, hogy összeesküvés elméletekkel házal az unió migrációs politikája kapcsán. Juncker még az is kijelentette, hogy a magyar vezető hazudik és felszólította az európai konzervatívokat, hogy szabaduljanak meg a Fidesztől. Kettejük viszonya az elmúlt öt évben romlott meg. Brüsszel jogállami eljárást indított Magyarország ellen, miután észlelte, hogy a hatalom elnémítja a sajtót, a bíróságokat és a civil társadalmat.
Politico
A portál óv attól, hogy bárki túlértékelje az Orbán és Juncker közti összecsapás jelentőségét. Az mindenesetre tény, hogy itt az EPP egyik tagállamának kormányfője ment neki a pártcsalád által delegált bizottsági elnöknek, vagyis megint csak a konzervatívok ellen kampányol és ezzel eléggé világosan megválaszolja, mennyire tekinti még saját politikai otthonának a Néppártot. Azonban Daul, az elnök semmiféle komoly következményt nem vetett fel, bár megvédte Junckert és azt hangoztatta, hogy Magyarországnak nem Brüsszellel kellene hadakoznia. Ehelyett inkább rá kellene jönnie, hogy annak ő maga is része. Ezért azután a megtámadott maga jelentette ki, hogy a Fidesznek nincs helye a kereszténydemokraták között.
Az Általános Ügyek Tanácsában a magyarok azzal verték vissza Timmermans bírálatát, hogy ő a szociáldemokraták jelöltje a Bizottság élére. A jelentés hozzáteszi, hogy Magyarországnak nincs külön Európa-politikája, nálunk minden a politikáról szól. Egy diplomata közben arról számolt be, hogy Románia nem sok hajlandóságot tanúsít, mármint hogy túlzottan nyomja a magyar és a lengyel kormány ellen folyamatban lévő eljárást. Így azt sem lehet tudni, hogy mire készül az ügyben. Soros elnökként Bukarest mindenáron azon van, nehogy az a benyomás alakuljon ki, hogy a dolgok nem tisztán és átláthatóan zajlanak.
Der Standard
A Juncker elleni támadás beárnyékolta a magyar államfő bécsi látogatását. A politikus elutasította, hogy bármit mondjon a kampányról, de azt azért jelezte, hogy szerinte összefüggés van a plakátok az EP-választás között. A házigazda Van der Bellen ugyanakkor kijelentette, hogy tarthatatlan a vád a Bizottság elnöke ellen. Közben az osztrák kereszténydemokraták strasbourgi frakcióvezetője megismételte javaslatát, miszerint függesszék fel a Fidesz néppárti tagságát. Karas örömét fejezte ki, hogy az EPP végre egyértelműen elítélte Orbán akcióját. Ám azt nehezményezi, hogy még mindig nem jutott előbbre Magyarország ellen indult jogállami eljárás. Egyben felszólította az összes pártcsaládot, hogy dolgozzák ki, mitévők legyenek a maguk „fekete bárányaival”.
Le Monde
Az előírt többség híján nem sok eszköz van Magyarországgal és Lengyelországgal szemben azoknak az államoknak a kezében, amelyek ki akarják kényszeríteni a demokrácia tiszteletben tartását. Az Európai Ügyek Tanácsa ugyan rendszeresen foglalkozik a kérdéssel, de ezek az ülések lassanként belefulladnak a rutinba, a résztvevők ugyanazt a mantrát ismételgetik. Így történt ez kedden is, amikor a lengyel jogállam szerepelt a napirenden. A nagy kérdés az volt, hogy a soros elnök Románia kezdeményez-e hivatalos meghallgatást a testület jövő hónapban esedékes összejövetelén. Csak éppen nincs meg a négyötödös támogatás, hogy a miniszterek kimondják: súlyos veszély fenyegeti a lengyel demokráciát. Magyarország, a balti köztársaságok és más keleti tagoknak nemigen van kedvük ahhoz, hogy ujjal mutogassanak Varsóra. Földrajzi, történelmi szolidaritásból, vagy csak azért, mert hasonló esetben ők sem szeretnének a Bizottság célkeresztjébe kerülni.
A lengyelek azt követelik, hogy adják fel a 7-es paragrafust, a franciák és a németek azonban ragaszkodnak ahhoz, részben elvből, részben pedig azért, mert egy ilyen lépés rossz vért szülne a választások előtt három hónappal. Magyarország is szóba került kedden, de a tagok még haboznak, az Orbán-kormány pedig kétségbe vonja az EP által kezdeményezett eljárás jogosságát. Berlin és Párizs azon töri a fejét, hogy valahogy eléri a szükséges támogatást márciusra egy előzetes meghallgatáshoz. A javaslat mellé idáig rajtuk kívül csupán Hollandia, Belgium Finnország és Svédország állt oda. A hasztalan vita mutatja, milyen mértékben tehetetlen az EU a jogállammal szembeni támadások esetében.
Die Welt
Teljesen mindegy, hogy a magyar demokrácia lebontását vagy a Putyinnal szembeni gyengeséget nézzük, az EU rettenetes állapotban van, 100 nappal a választások előtt, és ezért a túlságosan gyáva kancellár, valamint az önmagával foglalkozó Németország a felelős – hangsúlyozza az elemzés. Mint rámutat, az unió nem sok mindent tud érdemként felmutatni és ez jól magyarázza, hogy miért annyira csekély a lelkesedés iránta. A nagy kérdések továbbra is megoldatlanok, a kisebbek rendezésére pedig nem sok energiát fordítottak a tagállamok. Pedig a vezetők már jó egy évtizede tudhatják, hogy jönnek a migránsok. Ennek ellenére sem tudtak közös politikát kidolgozni. És miközben Trumppal a vámokról csatáznak, aközben Kína már rég elhatározta, hogy az információs technológiával uralma alá kívánja vonni a világot. Putyin pedig csak mérsékelten izgatja magát a szankciók miatt.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy egyre több európai nem a megoldás, hanem a probléma részének tekinti az uniót. A fokozódó Európa-ellenesség láttán a német elit az orrát fintorgatja, de nem különbek a demokráciát tekintve elmaradt magyarok sem. Csak éppen Berlinben túl gyorsan a populistákat teszik felelőssé a mély árkokért. Ám ők összekeverik az okot az okozattal. Az Orbánok és Salvinik részben azért olyan sikeresek, mert sok szellemileg halott ötletük mellett pár dolgot pontosan látnak. Így azt, hogy az EU kudarcot vallott egy sor gond kapcsán, és hogy a legtöbb embert nem érdeklik a kis előrelépések részletei.
A helyzetet a németek politikai elitnek kendőzetlenül meg kellene vitatnia, még mielőtt túl késő volna a választások előtt. A berlini kormánynak vállalnia kellene az európai felelősséget. Merthogy a földrész azért gyenge, mivel Németország is gyenge. Utóbbi külön utakon jár, nem tartotta be az ígéreteit, vagy sokszor egyszerűen nincs kedve. Ennek a következményei leginkább az EU-n belül jelentkeznek. Bomlik le az értékközösség alapja, Magyarország és Lengyelország mind inkább megkérdőjelezi a jogállamiságot. Berlinnek kulcsszerepet kellene játszania abban, hogy rámutasson, hol húzódik a határ. Ehelyett a CDU-CSU engedi, hogy a Fidesz egyre-másra megússza a demokrácia felszámolását. Úgy hogy egy nap az unokák megkérdezhetik a németeket: miért adták fel könnyelműen Európát, amikor még meg lehetett volna menteni?
Süddeutsche Zeitung
Rettenetesen termékeny a populisták által megművelt talaj, amelyből ismét kivirágzik a barna métely. Az erősödő antiszemitizmus folytán a zsidók jó pár országban immár nem érezhetik biztonságban magukat, de ez ellen a társadalmaknak testületileg meg kell mozdulniuk. Haladéktalanul. Mindenkit fel kell ráznia, ha német és osztrák túlélők arra figyelmeztetnek, hogy újfajta holokauszt következhet be. Eltolódtak ugyanis a határok, hogy mit lehet kimondani és elviselni. Egyes politikusok a jogot hajlítják a maguk kénye-kedve szerint, de a történelmet is átírják. Orbán Viktor a sok százezer zsidó deportálásáért felelős Horthyt dicsőíti. Magyarországon és Lengyelországban nacionalisták kormányoznak. Ausztriában az FPÖ részese a hatalomnak. A populisták keltik a nyugtalanságot, ezzel készítik elő a terepet a gonosz szellem visszatéréséhez. Az általuk felfokozott nemzeti „mi”-érzés kirekeszt másokat és utóbbiakat teszik felelőssé minden gondért. Nem számít, hogy azok tényleges vagy csak vélt bajok. A külföldiek, muzulmánok, zsidók tehetnek mindenről.
Trump a kisebbségek ellen uszít és elősegíti, hogy sokféle formában ismét felbukkanhasson a rasszizmus. Izraelben ha bírálják a kormányt, vagy a fegyveres erők fellépését a megszállt területeken, azt gyakran antiszemitizmusnak nyilvánítják. Ugyanakkor Netanjahu simán az ország barátainak minősít olyan politikusokat, mint Orbán. Sőt, csatlakozik a Soros elleni antiszemita hadjárathoz. Ez pont annyira téves, mint amikor a külügyminiszter kifejti, hogy a lengyelek már az anyatejjel magukba szívták a zsidóellenességet. De itt az idő, hogy a világ megálljt parancsoljon a szóbeli kirohanásoknak és a fizikai támadásoknak.
Die Welt
A jobboldali újság jó hírnek tartja, hogy elmaradt a V4-ek és Netanhaju jeruzsálemi csúcstalálkozója. Az persze kedvező Európa szemszögéből, hogy a négyek szorosabban együtt kívánnak működni Izraellel, ám hogy lefújták a tanácskozást, az pontosan mutatja, hogy nem lehet elkendőzni a múltat, vannak azért határok. A fejlemény rácáfolt mindazokra, akik azt hitték, hogy az izraeli vezetés mindenképpen össze akar fogni az európai jobboldali populistákkal, ám e cél érdekében kész túllépni azok antiszemitizmusán és történelemhamisításán. A kapcsolatok alapja az, hogy a négyek Amerika- és Izrael-barátok és ily módon ellensúlyt képeznek sok nyugat-európai állammal szemben.
A különleges viszonyon az érintettek csak nyerhetnek. Izraelnek lesznek barátai az Európai Tanácsban és Parlamentben, a visegrádiak pedig felmentést kapnak az antiszemitizmus vádja alól. Ám arról most lemondott a varsói vezetés, miután Netanjahu és újdonsült külügyminisztere arra emlékeztetett, hogy lengyel összejátszott a németekkel a zsidók halomra gyilkolásában. Jeruzsálemben persze egyetlen politikus sem szándékozik a holokauszt felelősségét a nácikon kívül bárki másra hárítani. Sehol sem mentettek meg annyi zsidót, mint Lengyelországban. Ám a kétezer éves európai antiszemitizmus nem tűnt el 1945 után. Ezt bizonyítja a Soros elleni kampány is. Csak éppen a kontinens keleti részén mindenütt próbálják leplezni történelmük gusztustalan fejezeteit. Pl. Orbán szeretné rehabilitálni Horthyt. Vagyis további konfliktusok várhatóak Izrael és az európai jobboldali populisták között, amíg utóbbiak számára egyszerűbb felvenni a nacionalista gúnyát, mint a cionizmus oldalára állni. De ez jól is van így.
New York Times
Az amerikai elnök az osztrák kancelláron kívül jó barátságot ápol több már európai populista politikussal, így Orbán Viktorral, csak éppen elemzők nem látják a jelét annak, hogy bármiféle kézzelfogható eredményt ért volna el a washingtoni politika. Arról nem beszélve, hogy elmélyítette az ellentéteket a németekkel és a franciákkal. Azon felül, mint a Brookings Intézet egyik elemzője a lapnak nyilatkozva rámutatott: a múlt heti varsói konferencia brutálisan megmutatta, hogy az európai jobboldal felkarolása árt az USA érdekeinek és hitelességének.
Az értékelés annak kapcsán látott napvilágot, hogy Trump fogadta az osztrák kancellárt, amiben elsősorban az játszott szerepet, hogy az elnök is vonzódik a nacionalizmushoz és el van szánva, hogy lecsap a migrációra. Ráadásul Kurz a szélsőjobbal közösen kormányoz és ez még inkább vonzóvá teszi a házigazda szemében. Előbb négyszemközt ültek, majd a tárgyalásokba bevonták a tanácsadókat is, ami egy ilyen kis ország esetében szinte sosem szokott előfordulni. Az egyik fontos téma az USA és Európa közötti feszültség volt, a vendég felajánlotta, hogy közvetít a Fehér Ház és Merkel között. De az egész találkozó mögött leginkább az van, hogy az osztrák politikus az FPÖ-vel kötött szövetség miatt olyasmit képvisel, ami tetszik az elnöknek, miközben egyre élesebb a viszonya Európával.
Washington Post
Az USA kezdeményezte a nemzetközi közel-keleti konferenciát Varsóban, ám annak nyomán kemény vita robbant ki Lengyelország és Izrael között a holokauszt miatt, úgy hogy most Washingtonnak közvetítenie kell. A varsói amerikai nagykövet felszólította az új izraeli külügyminisztert, hogy kérjen bocsánatot, miután az eredendő antiszemitizmussal vádolta meg a lengyeleket, az első nap, amikor hivatalba lépett. Azt Netanjahu is elismeri, hogy a politikus szavai szerencsétlenek voltak, bár Varsóból hazatérőben ő is arról beszélt, hogy „a” lengyelek kollaboráltak a nácikkal a háborúban. Washington szempontjából a gond az, hogy Lengyelország a tanácskozás megszervezésével nagy szolgálatot tett az Egyesült Államokkal, ám az most igen nehéz helyzetbe került a lengyel-izraeli viszály miatt.
New York Times
Az Európai Határvédelmi Ügynökség vezetője szerint szó sincs semmiféle égető válságról a migráció ügyében. Az azonban kétségtelen, hogy többen akarnak Afrikából eljutni Európába Marokkón, illetve Spanyolországon keresztül. Tavaly az érkezők száma több mint egynegyedével csökkent, összesen 150 ezren próbálkoztak meg az átkeléssel. Ezen belül 80 %-kal kevesebben vágtak neki a tengernek Líbia és Tunézia felől. Ezzel együtt a téma igen sokat ígérő a kelet-európai populisták részére. A magyar kormány olyan plakáthadjáratot kezdett, amely a bevándorlás bátorításával vádolja a Bizottságot.
A Frontex szerint a valóság az, hogy gyakorlatilag alig érkeznek menekültek Görögországba, viszont Nyugaton már 57 ezren kísérelték meg, hogy spanyol területre lépjenek, ami 160 %-os emelkedést jelent. Ám sokan közülük marokkóiak, tehát nem irakiak vagy afgánok. Továbbra is nagy számban jönnek viszont szírek és megugrott a menekülő törökök száma is. De ők javarészt Görögországot választják célpontként. Tavaly egyébként Európából csaknem 150 ezer embert zsuppoltak ki, mivel nem kaptak tartózkodási engedélyt.
Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje
