Hírek Magyar Péter

Másfél perc után otthagyta az ATV stúdióját Magyar Péter.​

​

Magyar Péter több alkalommal kifogásolta, hogy az ATV nem ad neki elég megjelenési lehetőséget. Ma az Egyenes Beszéd című műsorban szembesítették az eddigi meghívásokkal, mire kivonult a stúdióból.


Hétfő este az ATV Egyenes Beszéd című műsorának a vendége volt Magyar Péter. A TISZA Párt alelnöke múlt pénteken is szerepelt a műsorban, ahol kifogásolta, hogy keveset hívta a csatorna kampány a során.

Aztán vasárnap, a választási eredményváró rendezvénye utáni sajtótájékoztatóján ismét kritizálta az ATV-t, a szennylapok közé sorolva a csatornát.

Ilyen előzmények után ült be a stúdióba, az interjú elején pedig Rónai Egon műsorvezető átnyújtott neki egy mappát, amiben összesítve voltak Magyar ATV-s meghívásai, szereplései. „Ezek nagyon szép számok, azt gondolom. Hetedszer van itt élő adásban, 51 nap volt a kampány kezdete óta, 51 híradó” – sorolta Rónai Egon, mire Magyar Péter azt felelte, hogy március 28. és május 3. között egyetlen egyszer sem hívták ide be élő adásba.

A műsorvezető ezt cáfolta, mire Magyar ismét a csatorna tulajdonosát kezdte emlegetni, majd levette a mikrofonját és kivonult a stúdióból.

Megmutatjuk a dokumentációt – amit Magyar is megkapott – arról, hogy hány alkalommal hívta az ATV a politikust a kampányidőszakban:

Magyar Péter meghívása az Egyenes Beszédbe:

Első meghívás, sms: Március 1. (Válasz nem jött)
Március 6. újabb sms. (Közben több telefonhívás)
Március 7. újabb SMS Vona–Magyar vita szervezés vállalja, vagy nem?
Március 8. vita sms egyeztetés, mikor lenne jó?
Március 17. SMS újabb meghívás az Egyenes Beszédbe
Március 19. SMS újabb meghívás az Egyenes Beszédbe ezt mondta le, a tüntetés miatt
Március 21. SMS meghívás az Egyenes Beszédbe – elfogadta, de lemondás nélkül tüntetést szervezett
Március 26-án sms-ben rákérdezett Szöllősi Györgyi, hogy akkor jön-e vagy sem, mert bár elvállalta, nem mondta le és nem reagált semmilyen megkeresésre.
Március 27. meghívás előre májusra, az anyák napi tüntetés után

Április 18. Magyar Mártont hívtuk, mert szólt, hogy Ő intézi a sajtóját, innentől vele egyeztetett Szöllősi Györgyi telefonon és sms-ben. Jeleztük, ha Magyar Péter nem tud jönni, akkor az EP-listán szereplő jelölteket is várjuk.
Április 19. újabb sms: jönnek-e az EP-listáról, mert nem kaptunk választ.
Május. 2. sms: Magyar Péter meghívása újra, emlékeztető sms.
Május 9. sms Magyar Péter meghívása
Közben többször beszélt Szöllősi Györgyi telefonon Magyar Mártonnal, hogy küldjön bárkit a listáról. Mivel ez nem történt meg, közvetlenül felhívtuk Tarr Zoltánt, a lista 3. helyezettjét. Ő végül bejött Május 8-án.
Az utolsó meghívások Seprenyi Anitának mentek, mert Ő lett a sajtósa, csak telefonon beszélt vele Szöllősi Györgyi. Május 15 után többször is.
Március 13-án, Április 8-án volt Szöllősi Györgyinél, május 31-én Rónai Egonnál. Június 7-én újra Szöllősi Györgyinél.
Magyar Péter meghívása a Startba:

Vogyerák Anikó, a Start főszerkesztője is többször próbálta behívni a műsorba Magyar Pétert.
Május 3-án Magyar Mártont hívta telefonon ez ügyben
Május 21-én szintén Magyar Mártonon keresztül próbálták behívni a műsorba
Május 21-én Seprenyi Anitát is kereste Vogyerák Anikó
Május 28-án szintén Seprenyi Anitát kereste a Start szerkesztősége
Május 31-én Ámon Henriette-t is kereste Vogyerák Anikó Magyar Péter szereplésével kapcsolatban
A megkeresésekre nem érkezett sem megerősítő, sem elutasító válasz.

Azt is megmutatjuk, hogy hányszor szerepelt a csatorna különböző műsoraiban:
- március 13. Egyenes Beszéd
- március 19. ATV Start
- április 8. Egyenes Beszéd
- május 26. Heti Napló Sváby Andrással
- május 31. Egyenes Beszéd
- június 7. Egyenes Beszéd
- június 10. Egyenes Beszéd

Magyar Péter / Tisza Párt Híradós megjelenései a kampányban (április 20-tól június 9-ig): 51 napból 51-szer, napi szinten legalább kétszer

Április
- április 20.
- április 21.
- április 22.
- április 23.
- április 24.
- április 25.
- április 26.
- április 27.
- április 28.
- április 29.
- április 30.
Május
- május 1.
- május 2.
- május 3.
- május 4.
- május 5.
- május 6.
- május 7.
- május 8.
- május 9.
- május 10.
- május 11.
- május 12.
- május 13.
- május 14.
- május 15.
- május 16.
- május 17.
- május 18.
- május 19.
- május 20.
- május 21.
- május 22.
- május 23.
- május 24.
- május 25.
- május 26.
- május 27.
- május 28.
- május 29.
- május 30.
- május 31.
Június
- június 1.
- június 2.
- június 3.
- június 4.
- június 5.
- június 6.
- június 7.
- június 8.
- június 9

 

"Csak" a betűtanítás időszaka. Olvasni gyakorlatilag 8 évig tanulnak 🙂

Tanév végére ismerik az összes betűt, és megtanulnak összeolvasni, év végén már kisebb olvasmányokat is.
Közben persze zajlik szókincs-fejlesztés, (olvasókönyve válogatja - ne felejtsük, Orbánék csak az általuk előállítottat fizetik ki, az esetleg jobb csak szülői hozzájárulással működik!) szövegértés-fejlesztés, kommunikáció, stb.
S tanulnak írni is.
Betűelemek, majd maguk a betűk, aztán szótagok, szavak, mondatok.

Sok gyereknek nehéz a két folyamat együtt, bármennyire meglepő. Írott és nyomtatott jelhalmazban kell tájékozódniuk.
Ha van egy enyhe figyelemzavara, már kész, alulteljesít.

Én pl. nem tanítottam egyszerre írni is és olvasni is a gyerekeket, csak a betűket és olvasni. Amikor biztosak voltak a betűkben, nem keverték pl. a d-t a b-vel (hiszen hangokat kapcsolnak betűkhöz egyre tempósabban), akkor kezdtünk írni, a második félévben. Pár hónap alatt simán ment, mert már kezdett automatizálódni az olvasás. (Volt ún. írás alacsonyabb óraszámmal, de csak betűelemek - fecskevonal, kapuvonal és társai + ceruzafogás, finommozgások fejlesztése, stb.)

Na, most rácsodálkoztam arra amit írsz. '57-ben születtem, de nekem ez az írás olvasás máshogy rémlik amikor elsős lettem. Igaz az is hogy én rettentően unatkoztam ezeken az órákon, mert mire iskolás lettem folyékonyan olvastam. Az iskolában pedig makogni kellett (szótagolva olvasni) és ez engem idegesített. Túl lassúnak találtam a makogó olvasást.

 

Igen, ez megoldás lehet. Vagy léteznek ceruzafogók is, hasonló. Nyilván tapasztalt volt és eredményorientált 🙂.

Igen, több évtizedes tapasztalat volt mögötte, és a gyerekek szerették is, ez nyilván megkönnyítette a dolgát. 🙂

 

Na, most rácsodálkoztam arra amit írsz. '57-ben születtem, de nekem ez az írás olvasás máshogy rémlik amikor elsős lettem. Igaz az is hogy én rettentően unatkoztam ezeken az órákon, mert mire iskolás lettem folyékonyan olvastam. Az iskolában pedig makogni kellett (szótagolva olvasni) és ez engem idegesített. Túl lassúnak találtam a makogó olvasást.

Engem a nagyapám tanított meg olvasni, és én is megszenvedtem a szótagolással az iskolában, mert addigra én már pöttyös könyveket olvastam.
A lányomat ezért én már szótagolva tanítottam meg olvasni. De ő is unatkozott (meg locsogott folyamatosan) az órákon. Aztán kapott külön feladatot, és amíg azzal molyolt, addig is csendben volt.

 

Na, most rácsodálkoztam arra amit írsz. '57-ben születtem, de nekem ez az írás olvasás máshogy rémlik amikor elsős lettem. Igaz az is hogy én rettentően unatkoztam ezeken az órákon, mert mire iskolás lettem folyékonyan olvastam. Az iskolában pedig makogni kellett (szótagolva olvasni) és ez engem idegesített. Túl lassúnak találtam a makogó olvasást.

Erre lenne jó eszköz a differenciált oktatás. Vagyis neked más feladatokat kellett volna kapnod ugyanazon az órán, a saját haladási tempód szerint. Ha akad még pár gyerek, akkor csoportosan.

Van, aki megteszi, de még nem igazán elvárás. Nem gond, ha nem, pedig ... (az én gyerekem számolni tudott - amikor az órán megoldotta önjáróan az oldal következő feladatait is, a tanító néni kiradíroztatta).
Ezért hiányolom a továbbképzéseket, az óralátogatásokat, mert ez nem új dolog (differenciáltan vagy csoportosan oktatni), csak a hétköznapokra nem jellemző (bár a csoportos egyre inkább).
Ha több ilyen gyakorlatot lehetne megnézni, ha látnák, hogyan kezelhető ez a hétköznapokban, mint megoldás általánosabbá válna.

 

Oktatáshoz, Magyar Péterhez, poloskákhoz ...
MATOLCSY, kiskocsmák, zebrák és egy poloska! Marika for Prezident no.52

 

Mi maga kérem? Motor bicikli?

Hé, nem engem kell berúgni ...

 

Erre lenne jó eszköz a differenciált oktatás. Vagyis neked más feladatokat kellett volna kapnod ugyanazon az órán, a saját haladási tempód szerint. Ha akad még pár gyerek, akkor csoportosan.

Van, aki megteszi, de még nem igazán elvárás. Nem gond, ha nem, pedig ... (az én gyerekem számolni tudott - amikor az órán megoldotta önjáróan az oldal következő feladatait is, a tanító néni kiradíroztatta).
Ezért hiányolom a továbbképzéseket, az óralátogatásokat, mert ez nem új dolog (differenciáltan vagy csoportosan oktatni), csak a hétköznapokra nem jellemző (bár a csoportos egyre inkább).
Ha több ilyen gyakorlatot lehetne megnézni, ha látnák, hogyan kezelhető ez a hétköznapokban, mint megoldás általánosabbá válna.

Tudod milyen iskolába jártam én akkor? Egy tanteremben 1.-3. osztály tanítónéni, másik tanterem 2.-4. osztály tanítóbácsi. Aztán városi iskola minden tanteremben külön az 5. osztály, és rácsodálkozás, hogy mennyire lemaradtunk azoktól akik eleve a városiban kezdtek.

 

Tudod milyen iskolába jártam én akkor? Egy tanteremben 1.-3. osztály tanítónéni, másik tanterem 2.-4. osztály tanítóbácsi. Aztán városi iskola minden tanteremben külön az 5. osztály, és rácsodálkozás, hogy mennyire lemaradtunk azoktól akik eleve a városiban kezdtek.

Kis falvakban újra van iskola, összevont 1-4 osztállyal. Magyarország igenis hátra megy.

 

Tudod milyen iskolába jártam én akkor? Egy tanteremben 1.-3. osztály tanítónéni, másik tanterem 2.-4. osztály tanítóbácsi. Aztán városi iskola minden tanteremben külön az 5. osztály, és rácsodálkozás, hogy mennyire lemaradtunk azoktól akik eleve a városiban kezdtek.

Akkor történelmi örökség volt, most "hála" a pedagógus-hiánynak, s a rosszul szervezett közoktatásnak, újra vannak ilyen osztályok.
S nem az összevont osztállyal van baj, mert azzal is megkaphatnak a gyerekek mindent - csak speciális oktatás, tehát aszerint kell ellátni a pedagógust segítséggel.

De emlegethetném a tömegközlekedés fejlesztését, a digitális eszközhiányt, sőt, az eszközhiányt, így pőrén (a vidéki kisiskolába mi vittünk több ollót, mert "sok gyereknek nincsen") és még több mást, ami segíthetné azt, hogy a gyerekek megkapjanak a haladásukhoz mindent, ami szükséges.
Csak egy példa: a belépőjegyek ára sok családnak megfizethetetlen. Buszos kirándulás? Ha szerez a szülő buszt. Lehetőleg a gyerekeknek ingyen. Évente egyszer sem jön össze, nemhogy többször vigyük őket "világot látni". 🙂

A család anyagi helyzete, mint a gyermek fejlődését meghatározó tényező, több évtizede probléma a magyar oktatásban.
Manapság már óriási szakadék van a jómódú és a szegényebb gyerek (és települések, iskolák) között.

Orbánék gyakorlatilag akkorát hibáztak és hibáznak az ún. családpolitikájukkal is, annyira káros, amit a vidékfejlesztés elmaradásával, s ezzel együtt a szegény családok további lecsúszásával a gyerekek ellen vétenek, hogy ez az ország elleni bűn. Nagy szavak, de a gyerekek tudásszintje meghatározó, hiszen eljön az idő, amikor ők tartják el az országot, az ő lehetőségeik határozzák meg, mire lesz képes.

A finnekről, bár nem szentség, amit csináltak, de mégis megfontolandó:

"A finn oktatási rendszer magas színvonalának hátterében az a meggyőződés áll, hogy egy nemzet legfontosabb erőforrását az emberek alkotják. Az állampolgároknak joguk van a minőségi oktatáshoz, amely lehetőséget ad a bennük rejlő adottságok lehető legteljesebb kibontakoztatására. Ez a gondolkodásmód tette lehetővé, hogy Finnország függetlenségének egy évszázada alatt a legszegényebb országok közül a világ egyik legfejlettebb országává küzdötte fel magát. Az évtizedek során az ország bátor megoldásokkal olyan rendszert dolgozott ki, amely az önképzés és az élethosszig való tanulás lehetőségét nyújtja minden lakosának.

A finn oktatás alapelve, hogy származástól, életkortól, lakóhelytől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani a színvonalas oktatáshoz."

Persze ehhez pénz is kell, de enyveskezű sóherekkel ez nem megy.

 

Kis falvakban újra van iskola, összevont 1-4 osztállyal. Magyarország igenis hátra megy.

Pont ezt írtam 🙂
Az a legjobb, amikor Orbánék a "munkaalapú" társadalmat propagálják, és bólogatnak az emberek, hogy igen, bizony.
S valóban, én is azt gondolom, hogy dolgozzanak az emberek, ne here-vere otthon, s jöjjön a segély.

De ennek nem lehetnek a gyerekek a kárvallottjai (s velük minndannyian, hiszen képzetlenebbek lesznek, érdektelenebbek lesznek, igénytelenebbek lesznek).
Ha az eredménye ez, akkor rá kellene végre jönni, hogy ez csak rossz duma, mégha igaznak hat, akkor is.

 

Akkor történelmi örökség volt, most "hála" a pedagógus-hiánynak, s a rosszul szervezett közoktatásnak, újra vannak ilyen osztályok.

Nem csak pedagógus, hanem gyerekhiány is! 15-16 gyerekből hogy állítassz össze egy komplett alsó tagozatot külön osztályokkal?

 

Nem csak pedagógus, hanem gyerekhiány is! 15-16 gyerekből hogy állítassz össze egy komplett alsó tagozatot külön osztályokkal?

Ez a szervezetlenség eredménye.

De, bár nem ideális, nem ördögtől való az összevont oktatás.
Lehet azt is jól csinálni, csak el kell szakadni a megszokott sémáktól. Pl. a matek évfolyamonként más számkörben ugyan, de jól oktatható együtt. A tanmenet megírásakor tudni kell, melyik anyagot, melyikkel párosítja a tanár/tanító. Ugyanarra a 45 percre melyik melyikkel tanítható együtt hatékonyan.
Magyaron nem kell feltétlenül mindkét osztálynak magyarozni, lehet párosítani pl. készségtárggyal, vagy teljesen más tárggyal - eszközigényes persze. Mert nézhet előkészítő videót, esetleg gyakorolhat interaktív táblán tanult anyagot pl. környezetből az egyik évfolyam, míg nyelvtanozik a többiekkel a pedagógus. Majd önálló feladatokat ad a magyarosoknak és átmegy a környezetesekhez.
Hármas összevonásnál ugyanez zajlik, csak még munkásabb. Minél távolabb vannak, pl. 5. és 8., annál inkább.
Az önálló munkát a frontálissal váltogatni - így pörög ugyan a tanerő, de ez a munkája, ez van. (Baromi fárasztó, 7 évig csináltam.)
A gyerekektől is nagy odafigyelést, fegyelmezettséget és tanár-diák közötti jó munkakapcsolatot igényel, de megoldható.
Itt nincs idő arra, hogy Pistike éppen depis legyen, és ne dolgozzon.
Biztosítani kell pedagógiai asszisztenst és sok eszközt, játékot, segédanyagot, hogy legalább ezt ne kelljen a tanítónak/tanárnak magának megcsinálni. (Mert ez is napi gyakorlat, sok anyagot készítenek a kollégák. Most már legalább digitálisan, nem karton, kivágott képek és egyebek, mint régen.)

Ilyen tananyag-bázis van már (Wordwall, learningapps.org) - ingyen töltik föl a kollégák és a gyerekek is! a saját anyagaikat szabad felhasználásra (ez nem kötelező, de a többség engedélyezi).
Nagyon sokat lehetne profitálni a külföldi kollégák anyagaiból is - ez is járatlan terület, kevesen élnek vele.

Ez pl. egy feladatlap-szerkesztő oldal, ide is töltöttek már valamivel több mint 4200 feladatlapot kollégák.

Ezeket az oldal által biztosított funkciókkal ők csinálták.
Megoldani viszont gépen érdemes őket (bár kinyomtathatók), mert interaktív, és jópofa is.

Csak mutatom, mennyi náció 🙂, s még több - ennyi fért a képkivágásba.

No, most onnan indulunk sok helyen, hogy elegendő olló sincs.

Vigasztaljon minket, hogy Hatvanpuszta szép lett és Mészárosnak futja 63 méteres jachtra.

 

Hé, nem engem kell berúgni ...

Tudom, az élet a motorbicikli.
(Előbb be kell rúgni, hogy menjen.)

 

Nem csak pedagógus, hanem gyerekhiány is! 15-16 gyerekből hogy állítassz össze egy komplett alsó tagozatot külön osztályokkal?

És hogy állitasz össze 4 tanárt 4 tanteremmel?
Mert a kis létszám meg nem lenne gond, hisz megállapították, hogy egy átlagos pedagógus 7-8 gyerek felé tudja a figyelmet egyszerre megterhelés nelkül megosztani.

 

És hogy állitasz össze 4 tanárt 4 tanteremmel?
Mert a kis létszám meg nem lenne gond, hisz megállapították, hogy egy átlagos pedagógus 7-8 gyerek felé tudja a figyelmet egyszerre megterhelés nelkül megosztani.

Örülök, hogy az "én időmben" még átlag feletti teljesítőképességű pedagógusok voltak a pályán, mert bár soha nem jártam 7-8 fős osztályba, hanem inkább 27, 28 fősbe, de ennek ellenére mégis meg tudták tanítani az általános iskola végére írni+értőn olvasni a nebulóknak nem csak a 75%-át, hanem mindet. Akkoriban volt minimumhatár, amit a felsőbb osztályba lépéshez el kellett érni, így akinek első nekifutásra nem sikerült a minimumszintet elérni, az évet ismételt.

 

mert bár soha nem jártam 7-8 fős osztályba, hanem inkább 27, 28 fősbe,

Még keveset se mondtál volt egyszer egy 40 fős osztály

 

Még keveset se mondtál volt egyszer egy 40 fős osztály

Mennyi maradt a 40-ből a végére?

 

Még keveset se mondtál volt egyszer egy 40 fős osztály

Jaja Másodikban én is egy 42 fősbe jártam

 

Örülök, hogy az "én időmben" még átlag feletti teljesítőképességű pedagógusok voltak a pályán, mert bár soha nem jártam 7-8 fős osztályba,

Nem lehet összehasonlitani az skkorit a mostanival.
De egyébként sem erről van szó.
Egy átlag pedagógus 7-8 főnel tud egyedileg mindenkivel megfelelöen foglalkozni. Nem leadni a tananyagot.

hanem inkább 27, 28 fősbe, de ennek ellenére mégis meg tudták tanítani az általános iskola végére írni+értőn olvasni a nebulóknak nem csak a 75%-át, hanem mindet. Akkoriban volt minimumhatár, amit a felsőbb osztályba lépéshez el kellett érni, így akinek első nekifutásra nem sikerült a minimumszintet elérni, az évet ismételt.

Meg volt fegyelem...

 

És hogy állitasz össze 4 tanárt 4 tanteremmel?
Mert a kis létszám meg nem lenne gond, hisz megállapították, hogy egy átlagos pedagógus 7-8 gyerek felé tudja a figyelmet egyszerre megterhelés nelkül megosztani.

Minden tanár többszakos, a tanítók minden alsós tárgyat taníthatnak, sőt felmehetnek 5.,6.-ba is bizonyos feltételekkel - tehát ez sem gond.

Egy tanárnak, tanítónak 7-8 gyereknél többet kell tudni ellátni - ez egy nagyon-nagyon ideális, már-már családi helyzet lenne. SNI-s osztályokban is 10-12 gyerek volt régebben, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden gyereket külön kell ellátni.
Túlzottan kicsi létszám sem jó.
20 gyereket mindenki gond nélkül tanít, s kérdés, mennyi a nehezen kezelhető, 25-26 sem sok.