1973-ban egy 14 éves kenyai kislány, Sabina Chebichi, futócipő, sportfelszerelés, sportruha nélkül állt rajthoz egy versenyre.
Mezítláb futott, iskolai ruhájában.
A tömeg meglepetésére nemcsak futott – győzött is.
Ez az egyetlen verseny megváltoztatta az életét. Sabina hamarosan „mezítlábas hercegnőként” vált ismertté, a bátorság és az elszántság szimbólumává egy olyan világban, ahol a női sportolók kevés elismerésben részesültek.
Egy évvel később, mindössze 15 évesen, történelmet írt az 1974-es Nemzetközösségi Játékokon Új-Zélandon, bronzérmet nyert 800 méteren – ő volt az első kenyai nő, aki érmet vitt haza.
Az öröksége nem csak a gyors futásáról szól. Arról szól, hogy bebizonyítsa, a nagysághoz nem kell menő cipő, drága felszerelés vagy bárki engedélye.
Történelmet írt.
Mezítláb futott, iskolai ruhájában.
A tömeg meglepetésére nemcsak futott – győzött is.
Ez az egyetlen verseny megváltoztatta az életét. Sabina hamarosan „mezítlábas hercegnőként” vált ismertté, a bátorság és az elszántság szimbólumává egy olyan világban, ahol a női sportolók kevés elismerésben részesültek.
Egy évvel később, mindössze 15 évesen, történelmet írt az 1974-es Nemzetközösségi Játékokon Új-Zélandon, bronzérmet nyert 800 méteren – ő volt az első kenyai nő, aki érmet vitt haza.
Az öröksége nem csak a gyors futásáról szól. Arról szól, hogy bebizonyítsa, a nagysághoz nem kell menő cipő, drága felszerelés vagy bárki engedélye.
Történelmet írt.
