A romokat 1961-ben nyilvánították műemlékké, s 1993-tól a világörökség része. Ha erre járnak jusson eszükbe Mátyás, a hímző legény története. A mi oldalunkról nézve hazafi, a labancokéból pedig közönséges merénylő.
Annyit tegyunk hozza, hogy a szepesi vár nagyon jo allapotban ma is látogathato.
Kár kihagyni

A szepességet egyébként is érdemes végiglátogatni, a szepesi vár, Lőcse, Késmárk, mind megannyio látogatnivalo és a magyar tortenelemnek egy olyan képe amirol nem csak olvasni, de látni is érdemes
Ha már arra jár valaki, akkor Kraszna horka a masik olyan vár amit meg kell látogatni.
Az Andrásiak fészke ma is kinál látnivalokat.
(egy ipartorteneti érdekességet is rejt a vár, annó a magyar vasipar fellegvára volt gömör. A várban láthato a lánchid egy elrontott vaseleme, ami onnan nem messze készult.)
Ja és a szomszedvar Krasznahorka egy kis érdekessége:
A lőcsei fehér asszony cimu regenyben szerepel ez a kis jelenet Andrássy Istvánrol és a testvéréről, Miklosrol akit dervisgenerélisnak hivtak.
István a kurucok mellett volt egy darabig, de aztan a csaszar teljes felmentvényt adott neki viselt dolgaiért, és az osztrak mellé állt.
Korabban az Andrassyak fészkét, Krasznahorkat testvérére bizta Istvan azzal, hogy senki fiat be ne engedjen.
Miklos csak ennyit valaszolt:
– Nem én! Még teneked magadnak sem nyitom ki a kaput, hacsak az én „Miatyánk”-omat le nem imádkozod előbb a felvonóhíd előtt.
Az pedig furcsa miatyánk volt.
Ahelyett, hogy „de szabadíts meg minket a gonosztól, Ámen”, ekképpen végződött: „De szabadíts meg minket a némettől, Ámen.”
Szoval igazi vadmagyar volt ez a Miklos. Szerzetes volt hajdna, ugyhogy Istvan batran bizta rá a gyermekeit és feleségét is, hogy Miklos vigyazzon rajuk Krasznahorkan.
Hát vigyazott

Hagyta a gyerekeket inni, pipazni, vivhni tanitotta oket és hasonlok

Zsofia Istvan felesége az utan halt meg, hogy Istvan feladta lőcsét és elindult visszanyerni Krasznahorkat.
Miklos a fiukat is feltuzelte az osztrak ellen.
Ugy hogy mikor Andrassy Istvan bár sereg kiserte mégis egy hintoval egyedul indult el visszaszerezni Krasznahorkat a dervisgenerális egy kis agyuval a kapuban varta. Az ágyu mogott pedig Istvan fia Ferenc állt.
Amikor a hinto lotavolba ért Ferike odatartotta a tuzes vasat a gyujtolyukhoz, de csak a hinto hatoljat talalta el.
Miklos ujra akart lovetni, de a gyerek akkor mar remegett!
Idezem Jókai Lőcsei feher asszony cimu regényét:
– Lásd, rosszul céloztál! – kiálta pokoli örömtől sugárzó tekintettel Miklós. – No, most tölts újra! Lőj jobban, míg el nem fut előled.
De a gyermek nem tette azt, amit mondott neki.
Mint a holt föld, olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére nyomta, a másikkal a fülét tapasztá be; a szája nyitva volt, mint a fuldoklóé.
– No, mi lelt?
– Az anyám! – hebegé a fiú.
– Mit akarsz vele?
– Nem hallottátok? Ahogy a fülembe kiáltott! Mikor lőttem, megkapta a szívemet a kezével.
– Az ágyúlövés cseng a füledben, kölykem! Rázz egyet rajta. Lőj utána még egyszer, amíg eléred.
– Nem lövök! Átkozott legyen a szerszámod! Nem lövök többet az apámra! – Ah, hogy szorítja most is a szívemet! Ki akarja tépni! – Eresszetek az anyámhoz! Anyám! anyám! Ereszd el a szívem! Ne szorítsd oly nagyon!
S azzal fuldokolva futott a fiú a várba fel; egyszer térdre is esett, alig bírt fölkelni.
– Görcsöt kapott a gyerek – biztatá a hadnagyokat Miklós, akik szintén visszasiettek a várba, amint azt látták, hogy Andrássy István megfordult, s az erdőben eltűnt. – Egy kis kólika az egész a gyereknél. Nem szokta még meg a gyomra az erős papramorgót.
A lépcsőhöz érve már összerogyott a gyermek, s nem bírt odább menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.
Ott jött rá szemközt a prépost a templomajtó felől.
– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok menni – rebegé a fiú, a pap kezébe kapaszkodva. – Ő fogja a szívemet. Odahúz magához.
– Jól mondod, fiam! – szólt a pap, ki maga is reszketett a meghatottságtól. – Ő hívogat magához bizonnyal.
– Eh, mit! – kiálta nyers hatalmaskodással Miklós. – Nem hókuszpókusz kell ennek, hanem meleg lábvíz, mustárral.
– Jöjjön csak oda kegyelmed – monda a pap –, és lásson egy csodát, amihez foghatót ember még nem látott....
A halottnak a jobb keze fel volt emelve félig magasra, mint aki véd, aki visszatart. Az olvasó, mely a két kezét összefoglalva tartá, el volt szakítva, fehér és kék gyöngyszemei elszórva a halotti köntösön. És az ajkai, amik az imént még csukva voltak, most mintha kiáltásra volnának felnyílva fájdalmasan, míg félig fölemelt szempillái alól a szemszivárványok halotti fénye világlott elő.
"
Talan a nepnyelv, a koltoi fantazia vagy valami más koltotte ehhez a tortenetet, de ma is láthato a Krasznahorkai vár kriptájában Zsófia, Andrassy Istvan felesége ahogy óvó felemelt kezevel védi gyerekeit az apagyilkosságtol.
Szepes vára
..és Krasznahorka vára: