reggeli álmom
Sziasztok!
A mai álmom: Éppen egy zenei rendezvényről tartottunk hazafelé, amikor egy lánycsapatot láttunk várakozni a parkolóban. Felajánlottuk nekik, hogy elvisszük őket. Barátom testvérével egy kocsiba kerültem, épp mögé (ő vezetett). Olyan sokan voltak a lányok, hogy az egyiknek a sofőr ölébe kellett ülnie. Kikezdett vele, erre én beszóltam nekik, majd hátulról egy hatalmasat rugtam a háttámlába. Ezek után egy olyan útra értünk, amerre gyerekkoromban nagyon sokat mentünk. Láttam egy postásautót, aminek az eleje eltűnt, egy Mária-szoborba csapódott. Hirtelen eszembe jutott a Híradó, hogy a szerencsétlenül járt sofőr egy török volt, és meghalt. Túl gyorsan mentünk, és egy elágazásnál nem tudtunk lefordulni, amerre szerettünk volna, a szántásba csapódtunk. Kirepültem a kocsiból. Hirtelen eltűntek a lányok. Barátom odaért, és az öccsével keresett. Kiterülve feküdtem a szántáson, de liszt borított mindenhol. Barátomék gondolták, hogy én vagyok, de mire odaértek, egy szétfoszlott hulla volt helyettem. Hangosbemondón mondta egy középkorú férfi, hogy az az ember még a télen tűnt el (most tavasz van), és azért néz ki így. Ekkor a barátomék mellett találtam magam, de éltem. Hirtelen rengeteg embert láttam a szántáson, akik hatalmas lapátokkal szépen egymás mellett tolták a földet, kerestek valamit. Rengeteg halott volt szanaszét. Kiderült, hogy halottakat keresnek. Akik talál egyet, annak pénzt adnak, ezért nagy volt a verseny. Páromékkal a dombtetőn álltunk, valaki mondta mellettem, hogy nézzem azt a rohadta hagymát a földön, biztos van ott is egy halott. Gyorsan lemásztam, elkezdte ásni, és tényleg volt ott két halott is. Az egyik egy fém aljú, ügev tetejű koporsóban, a másik pedig egy átlátszó fehéres zsákban.
Sziasztok!
A mai álmom: Éppen egy zenei rendezvényről tartottunk hazafelé, amikor egy lánycsapatot láttunk várakozni a parkolóban. Felajánlottuk nekik, hogy elvisszük őket. Barátom testvérével egy kocsiba kerültem, épp mögé (ő vezetett). Olyan sokan voltak a lányok, hogy az egyiknek a sofőr ölébe kellett ülnie. Kikezdett vele, erre én beszóltam nekik, majd hátulról egy hatalmasat rugtam a háttámlába. Ezek után egy olyan útra értünk, amerre gyerekkoromban nagyon sokat mentünk. Láttam egy postásautót, aminek az eleje eltűnt, egy Mária-szoborba csapódott. Hirtelen eszembe jutott a Híradó, hogy a szerencsétlenül járt sofőr egy török volt, és meghalt. Túl gyorsan mentünk, és egy elágazásnál nem tudtunk lefordulni, amerre szerettünk volna, a szántásba csapódtunk. Kirepültem a kocsiból. Hirtelen eltűntek a lányok. Barátom odaért, és az öccsével keresett. Kiterülve feküdtem a szántáson, de liszt borított mindenhol. Barátomék gondolták, hogy én vagyok, de mire odaértek, egy szétfoszlott hulla volt helyettem. Hangosbemondón mondta egy középkorú férfi, hogy az az ember még a télen tűnt el (most tavasz van), és azért néz ki így. Ekkor a barátomék mellett találtam magam, de éltem. Hirtelen rengeteg embert láttam a szántáson, akik hatalmas lapátokkal szépen egymás mellett tolták a földet, kerestek valamit. Rengeteg halott volt szanaszét. Kiderült, hogy halottakat keresnek. Akik talál egyet, annak pénzt adnak, ezért nagy volt a verseny. Páromékkal a dombtetőn álltunk, valaki mondta mellettem, hogy nézzem azt a rohadta hagymát a földön, biztos van ott is egy halott. Gyorsan lemásztam, elkezdte ásni, és tényleg volt ott két halott is. Az egyik egy fém aljú, ügev tetejű koporsóban, a másik pedig egy átlátszó fehéres zsákban.
