Hana Györgyi

Bámul a Hold, s nem hisszi EL, hogy én vagyok
Mellette a fellegek csoki babákat altatnak,
én meg arról álmodom, hogyan légy boldog

Aztán észreveszem, hogy a csillagok közt,
egy picike üstökös elindul felénk, nem tétóváz;
Hozza csodálatos meglepijét, minek színe zöld.

Oly szegény, kinek szívét nem kérte senki
gazdag volt mikor , tele volt szíve bájjal.
Mégsem élt vele soha, nem tudta adni,
Hiába jött világra, elfonnyadt búval. .

Ha átkarol egyszer egy éjeli csönd, én
majd ott leszek, én leszek egy, érted elégő
nagy fáklya, a szívem elég, de belőle fény
keletkezik, oltalom és szeretet adó.

- pince, nekünk nem kelepce, mélység;
lemegyünk, ahol a bor forr, s a csapott
Ott hagyta Csokonay Vitéz Mihály, szeress még.
Póklábú nyár, odal hűsülni jár, hegylevére szokott
Szívem szereti veled a jóbort.

Emelet, segítség, de kinek?
mikor életed emeletre viheted,
azt mondják növelted a veszélyeket.
Mert onnan bármikor kidobhatod önmagad
mert onnan leköpheted, azt akit szeretsz
mert ott megtanulsz mgányos lenni
mert ott az árvíz még azért sem fog kimosni.
lehet, hogy mégis jó az emelet
lehet hogyx jövődet magasra emeled
de ne higgy abban, hogy nem lehet,
kidobni mások nyakába a szemetet,
nem lehet bocsánatot kérni
mert a lécet magasra emeled

- vakablakon keresztül nézem a tegnapot:
Minden virág, mi neked nyílt, mára megint kihajtott
minden öröm mi töled jött -, kivilágosódott;
minden vidámság néked hozott új napot.

http://www.indavideo.hu/video/Az_adventi_4_gyertya_tortenete

Örömteli, szép ádventi várakozást kívánok Neked! Puszi:Kati

El nem alszik a Hold, pedig sokszor betakarja,
csalogatja ágyába az ég kormányosa.
Szelid annak indulatja, csupáncsak szeretni,
babusgatni akarja, akárcsak én, sokszor ölelni.

Lassan lopakodva jön a éj, látom ahogyan oson.
Ablakomnál elidőz,s ha nem lát felhív telefonon.
Hálló, én csakis a Hold vagyok, miért nem vírraszt,
nem látja értelmét? Akkor ne halljak többé panaszt.

Mogyorófák vesszeje – égig fel van nőve,
Mondanám én enyelegve, mért is ne szeretne?
Ver a szívem torkomba, szólni szám, nem hagyja,
Szépséged így biztatja - , nehéz vallomásra,

már kékül a kéz, mely ölelni akart
de nem jöttél, azóta elfáradt.
Engeszteld ki, fújd rá leheleted,
hadd érezze, mégis, kárpótolva lett

ne busulj Föld, lakóid boldogok
élnek ten-rajtad, mint mohán szunyogok.
Élni kell, mig van erő, alkalom,
ne vesztegessük el időnket, ajánlom..

Állok nem messze tőled, s keresek
egy igaz szeműt aki itt elmereng;
Ó, ha meglelem, azt mondom, várj:
Nálamnál jobbat ne találj!

Szakad a cérnaszála, ha tépem.
Te vagy az erő a térben
És én indulok, mint egy félszeg
Melletted lesznek álmaim merészek

Könnyes pici szemek, nem értem őket;
valahol, a szívem mélyén, rendeződnek.
Valahol, egy szép könnycsepp, most megáll,
Érzelmed szívem közepébe - betalál.

Mért nem vagyok érzelmek megfejtője?
Miért bámulok bénán az öszinte nőre?
Úgy el kellene egy kényelmes esti szék
melybe ketten űlve, sok sírást felednénk.

szia GYÖRGYIKE, légy jó, kedves szemű
nevess még rám is, ez a derű
mi benned van,. olyan ragadós
Ha mindenki látna, lennék én jós.

sodor a világ, mint pataknak sodra
hagyom néha magam, álmodózva.
Aztán kinyitom szemem, hol vagy?
S indulok ellen az árral, mert akarlak.

minden szóra zakatol a szívem
hátha te mondtad azt, mérlegelem
de ha nem is mondtad, azt se bánom
Már ezután te lettél világom.
minden szóra zakatol, de nem baj
meg se hallom, az is csak zaj;
mondhatnak bármit, nem számít,
Szóbeszéd tőled el nem távolít.

most az ég is szép rózsaszín
nincs bánatom, elmúlt a kín;
Szép emberi arcok szelídsége
Körémgyűlt, s te nem vagy sehols