Legutóbbi tartalom: Yael

MÁR OLY MÉLYRE ZUHANT Caius Valerius Catullus Már oly mélyre zuhant le a lelkem, Lesbia, vétked és önnön gyilkos jóakaratja miatt, hogy, ha a legtisztább lennél is, jót nem akarhat, s légy a legocsmányabb, akkor is érted eped. (Devecseri Gábor fordítása)

Caius Valerius Catullus Odi et amo.Quarte id faciam, fortasse requiris. Nescio, sed fieri sentio et excrucior. Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín. (Devecseri Gábor fordítása)

EGY ÓRÁNYI ŐRÜLET ÉS GYÖNYÖR Walt Whitman Egy órányi őrület és gyönyör! Ó, ne tarts vissza, Te, Tomboló! (Mi az, ami úgy felszabadít a viharokban? Dühöngő szelek és villámok közt mit jelent az én ujjongásom?) Ó, én minden más férfinál mélyebben iszom a titokzatos deliriumot! Ó, ti...

MI KETTEN, KIKET OLY RÉGTŐL FOGVA CSALTAK Walt Whitman Mi ketten, kiket oly régtől fogva csaltak, most átváltozunk, fürgén szabadulunk, mint a Természet maga, mi vagyunk a Természet már, kitől oly távol voltunk, most visszatérünk hozzá, növényekké, törzsekké, lombbá, gyökerekké...

VÉGE Henrik Ibsen Mind kikísértük, elment a vendég; szavuk a szellők már elkeverték. Most tompa csend van, hol énekeltél. Sötét a kert lenn, sötét az erkély. Rövid akkord volt, egy kósza ábránd! Vendég, ki jött és - aztán tovább állt. (Kosztolányi Dezső)

OFÉLIA Arthur Rimbaud 1 A hűs, sötét habon, hol csillag alszik este, fehér Ofélia, mint egy nagy liliom, lassan leng tova, bő fátylai közt lebegve. S hallalik zengenek a messzi csaliton. Ím ezredéve már, hogy Ofélia sápadt árnyként bolyong a nagy fekete folyamon. Ím ezredéve...

Guillaume Apollinaire ( 1880-1918 ) LE PONT MIRABEAU Sous le pont Mirabeau coule la Seine Et nos amours Faut-il qu'il m'en souvienne La joie venait toujours après la peine Vienne la nuit sonne l'heure Les jours s'en vont je demeure Les mains dans les mains...

Guillaume Apollinaire ( 1880-1918 ) L'ADIEU J'ai cueilli ce brin de bruyère L'automne est morte souviens-t'en Nous ne nous verrons plus sur terre Odeur du temps brin de bruyère Et souviens-toi que je t'attends BÚCSÚ Egy avarfűszálat letépek Az ősz meghalt hidd el nekem Nem...

Jules Vallès (1832-1885) VINGT-HUIT MAI Vingt-hui mai: La bataille allait être finie. Les canons éreintés hurlaient notre agonie. Mais il restait encor quelque part, par là-bas, Un drapeau qui saignait sur des pavés en tas. J'allai de ce côté, chancelant, las...

Victor Hugo (1802-1885) CETTE VILLE Cette ville aux longs cris, qui profile son front gris, des toits frêles cent tourelles cloche grêle - c'est Paris. E VÁROS Hosszu fütty fonja át füstezüst homlokát, karcsu, rőt háztetők s csengettyűk Párizsát.

Lao-Ce: Tao Te King (részlet) A legfőbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevő: a víz az út-hoz hasonló. Az élet a földet kövesse, a sziv a benső melyet kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet...

Jacques Prévert (1900-1977) LES FEUILLES MORTES Oh! je voudrais tant que tu te souviennes des jours heureux où nous étions amis, en ce temps-là la vie était plus belle et le soleil plus brûlant qu'aujourd'hui. Les feuilles mortes se ramassent à la pelle, tu vois, je n'ai pas...

Edgar Allan Poe IZRAFÉL És Izrafél angyal, akinek szívhúrja lant s akinek Isten tertmtményei közt legédesebb a hangja Korán Mennyben egy szellem él, "Szive húrján zenél." Jobb dalt tud bárkinél Ez angyal, Izrafél. S őt hallva (így szól a rege) Az ég keringő serege...

John Keats UTOLSÓ SZONETT Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök - nem a magas ég magányos tüze, hogy türelmesen a világ fölött vigyázzam, mint álmatlan remete, a mozgó tengert, mely papként szelíden mossa a föld emberi partjait vagy nézi a friss havat, melynek ingyen fehérébe...

John Keats ÓDA EGY GÖRÖG VÁZÁHOZ Oh, tűnt derűk arája, íme még itt állsz, s dajkál a vén idő s a csend s mesélsz: füzérid közt rajzos regék lágy dalnál édesebb lejtése leng: oh, lombdiszed közt mily legenda él? mily istenségek, vagy mily emberek? Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj...