Ádám és Éva
Éva almát evett. A gyümölcs kicsi volt, savanyú, de dicsérte, milyen finom, mert jó szívvel adták. Ádám hetek óta távol volt, elérhetetlen. Éva vigasztalhatatlanul magányosnak érezte magát. Kígyó azt mondta, nem akar semmit, de jó volt vele, annak ellenére, hogy tudta, érezte: a másikat szereti. De ő messze volt. Kígyó pedig egy karnyújtásnyira.
Ádám hiába igyekezett haza: elkésett. Még érezte a nő melegét, illatát a levegőben, de a szél megrezegtette a fák leveleit, és az emlék elillant. Új asszonyt keresett magának.
Egy napon fogadott hűséget Isten előtt Ádám és Anna, Kígyó és Éva. Az asszonyok ugyanazon a napon estek teherbe, és kilenc hónappal később egy időben szültek: Anna lányt, Éva fiút. Ádám ragaszkodott hozzá, hogy a gyereket Évának kereszteljék, Éva az Ádám nevet adta a fiának.
Három év múlva a kicsi Évának feldagadt az arca: mumpsz. Aztán Ádámnak, az apjának is megfeszült a bőre, kétszeresére nőtt a feje. Eleinte nevették, aztán rájöttek, ez is mumpsz. Pedig ő már átesett egyszer ezen a betegségen! Lesoványodott, haja megőszült, csomókban hullni kezdett, aztán kiestek a fogai, bőre aszott lett, nehezére esett a járás.
Hét év elteltével Éva üzent: Kígyó egyre kevesebbet van otthon, és senki sem érti meg őt, miért olyan magányos. Látni szeretné, mert hallotta: beteg. Ádámnak ez hitet és erőt adott. Élni akart. Lelkigyakorlataival csodákat művelt. Ráncai kisimultak, haja visszanyerte eredeti színét, és ugyanolyan erős lett, mint régen. Csontfogai nőttek, bőre szebb volt, rugalmasabb, mint fiatalkorában. Újra jól esett a nevetés.
Éva már várta. Ott akarták folytatni a beszélgetést, ahol évekkel ezelőtt abbahagyták, de nem ment. Nézték egymást, de egyik sem találta meg a másikban azt, amit keresett.
- A hangod a régi - mondta Éva, és hirtelen megcsókolta.
Ádám elhúzta a fejét, nem csókolt vissza. Csalódottan indult hazafelé. Menet közben beleharapott a fügébe, amit a markában szorongatott. Egy ideig unottan majszolta, aztán a szájához kapott. Két új foga kiesett, és érezte, a mellette lévők is meglazultak. Eldobta a gyümölcsöt, és beletúrt a hajába. Maroknyi ősz hajszál maradt a kezében.
Éva almát evett. A gyümölcs kicsi volt, savanyú, de dicsérte, milyen finom, mert jó szívvel adták. Ádám hetek óta távol volt, elérhetetlen. Éva vigasztalhatatlanul magányosnak érezte magát. Kígyó azt mondta, nem akar semmit, de jó volt vele, annak ellenére, hogy tudta, érezte: a másikat szereti. De ő messze volt. Kígyó pedig egy karnyújtásnyira.
Ádám hiába igyekezett haza: elkésett. Még érezte a nő melegét, illatát a levegőben, de a szél megrezegtette a fák leveleit, és az emlék elillant. Új asszonyt keresett magának.
Egy napon fogadott hűséget Isten előtt Ádám és Anna, Kígyó és Éva. Az asszonyok ugyanazon a napon estek teherbe, és kilenc hónappal később egy időben szültek: Anna lányt, Éva fiút. Ádám ragaszkodott hozzá, hogy a gyereket Évának kereszteljék, Éva az Ádám nevet adta a fiának.
Három év múlva a kicsi Évának feldagadt az arca: mumpsz. Aztán Ádámnak, az apjának is megfeszült a bőre, kétszeresére nőtt a feje. Eleinte nevették, aztán rájöttek, ez is mumpsz. Pedig ő már átesett egyszer ezen a betegségen! Lesoványodott, haja megőszült, csomókban hullni kezdett, aztán kiestek a fogai, bőre aszott lett, nehezére esett a járás.
Hét év elteltével Éva üzent: Kígyó egyre kevesebbet van otthon, és senki sem érti meg őt, miért olyan magányos. Látni szeretné, mert hallotta: beteg. Ádámnak ez hitet és erőt adott. Élni akart. Lelkigyakorlataival csodákat művelt. Ráncai kisimultak, haja visszanyerte eredeti színét, és ugyanolyan erős lett, mint régen. Csontfogai nőttek, bőre szebb volt, rugalmasabb, mint fiatalkorában. Újra jól esett a nevetés.
Éva már várta. Ott akarták folytatni a beszélgetést, ahol évekkel ezelőtt abbahagyták, de nem ment. Nézték egymást, de egyik sem találta meg a másikban azt, amit keresett.
- A hangod a régi - mondta Éva, és hirtelen megcsókolta.
Ádám elhúzta a fejét, nem csókolt vissza. Csalódottan indult hazafelé. Menet közben beleharapott a fügébe, amit a markában szorongatott. Egy ideig unottan majszolta, aztán a szájához kapott. Két új foga kiesett, és érezte, a mellette lévők is meglazultak. Eldobta a gyümölcsöt, és beletúrt a hajába. Maroknyi ősz hajszál maradt a kezében.
