Érdekességek a történelemből

Létrahuszár said:

Köszönöm a címeket. Népszerűsíteni kellene e könyveket, ahol csak lehetséges. A Hunyadi-sorozat is népszerű lett. Voltak olyan törikönyvek, amelyekben a leckék végén a témához kapcsolódó regényeket ajánlottak olvasásra, ilyet mostanában nem láttam. Sajnos.

Click to expand...

Az elmult 20 éveben nagyon sokat gazdagodott a magyar tortenelmi regények sora.
Ami szomoru, hogy két olyan iro is itt hagyott minket, akikert nagy nagy kár
Csikasz Lajos
Urbanszki Laszlo

A regenyeik tortenelmi igenyuek, ugyan akkor szorakoztatoak. és olvasmanyosak is egyben!
Ezert orulok ennek a topicnak, mert modot ad, hogy felhivjam a figyelmet egy egy sorozatra, regenyre, ami semmivel nem alabbvalo, mint a kozkezen forgo nyugati tarsaik.
Gondolok itt olyan iroikra, mint Robert Merle, vagy az angol Bernard Cornwell akiket szinten nagyon szeretek, de de messze nem utanuk, hanem melléjuk tudom sorolni a korabban emlitett két nevet(is)
Emellett pedig nég sokakat.
Az általad is emlitett Bán Mort a Hunyadi ciklus szerzojet, Benko Petert, Ősit, vaghy Cseke lajost....
Meg még sokakat.
Egy pici szelet abbol a gazdag tárházbol, ami ma rendelkezésre áll a témában:
na jo linkeket eszerint nem lehet beirni, de a moly magyar tortenelmi regenyek gyujtooldala magaert beszel

eddy56 said:

Az elmult 20 éveben nagyon sokat gazdagodott a magyar tortenelmi regények sora.
Ami szomoru, hogy két olyan iro is itt hagyott minket, akikert nagy nagy kár
Csikasz Lajos
Urbanszki Laszlo

A regenyeik tortenelmi igenyuek, ugyan akkor szorakoztatoak. és olvasmanyosak is egyben!
Ezert orulok ennek a topicnak, mert modot ad, hogy felhivjam a figyelmet egy egy sorozatra, regenyre, ami semmivel nem alabbvalo, mint a kozkezen forgo nyugati tarsaik.
Gondolok itt olyan iroikra, mint Robert Merle, vagy az angol Bernard Cornwell akiket szinten nagyon szeretek, de de messze nem utanuk, hanem melléjuk tudom sorolni a korabban emlitett két nevet(is)
Emellett pedig nég sokakat.
Az általad is emlitett Bán Mort a Hunyadi ciklus szerzojet, Benko Petert, Ősit, vaghy Cseke lajost....
Meg még sokakat.
Egy pici szelet abbol a gazdag tárházbol, ami ma rendelkezésre áll a témában:
na jo linkeket eszerint nem lehet beirni, de a moly magyar tortenelmi regenyek gyujtooldala magaert beszel

Click to expand...

Egyenlőre maradok a klasszikusoknál...
Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog), (Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.)[7] magyar író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke

setni said:

Egyenlőre maradok a klasszikusoknál...
Herczeg Ferenc (született: Franz Herzog), (Versec, 1863. szeptember 22. – Budapest, 1954. február 24.)[7] magyar író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke
View attachment 1930862

Click to expand...

Azert nem ajánlottam a klasszikusokat, meert ma már ezek át vannak politizálva.
Lehetett volna irni Wass Albertet, Nyirot, kicsit ovatosan Jokait, Mikszathot is de inkabb maradtam azoknal akik - most még - politikailag nem emlithetok.
Nem sokara egyebkent vita lesz majd Biro szabolcs miatt, mert hogy Dunaszerdahelyi, vagy Csekéből aki tudtommal erdélyi, de ezt majd ott és akkor.
Én nagyon szeretem oket, ahogy a korabbi magyar irokat is

eddy56 said:

Az elmult 20 éveben nagyon sokat gazdagodott a magyar tortenelmi regények sora.
Ami szomoru, hogy két olyan iro is itt hagyott minket, akikert nagy nagy kár
Csikasz Lajos
Urbanszki Laszlo

A regenyeik tortenelmi igenyuek, ugyan akkor szorakoztatoak. és olvasmanyosak is egyben!
Ezert orulok ennek a topicnak, mert modot ad, hogy felhivjam a figyelmet egy egy sorozatra, regenyre, ami semmivel nem alabbvalo, mint a kozkezen forgo nyugati tarsaik.
Gondolok itt olyan iroikra, mint Robert Merle, vagy az angol Bernard Cornwell akiket szinten nagyon szeretek, de de messze nem utanuk, hanem melléjuk tudom sorolni a korabban emlitett két nevet(is)
Emellett pedig nég sokakat.
Az általad is emlitett Bán Mort a Hunyadi ciklus szerzojet, Benko Petert, Ősit, vaghy Cseke lajost....
Meg még sokakat.
Egy pici szelet abbol a gazdag tárházbol, ami ma rendelkezésre áll a témában:
na jo linkeket eszerint nem lehet beirni, de a moly magyar tortenelmi regenyek gyujtooldala magaert beszel

Click to expand...

A címeket továbbítottam töritanárnak is.

Érdekességek Zsigmond királyról

Ferenc József után ő a második leghosszabb ideig uralkodó magyar király: 1387. március 31-től 1437. december 9-ig ült a trónon.

Beszélt németül, csehül, franciául és olaszul, tanulta a latint, a későbbiekben pedig magyarul és valószínűleg lengyelül is megtanult.

A vesztes nikápolyi csata (1396) után kalandos úton tért haza, fél év is beletelt, míg hazaért, a Dunán menekült Konstantinápoly felé, s végül velencei gályák szállították az Adriai tengeren haza, Zára-Zágráb útirányon át.

Nem volt kiváló hadvezér, de a nikápolyi vereség után felismerte, hogy meg kell szervezni az ország védelmét. Bevezette a telekkatonaságot, és két évtized alatt végvárrendszert építtetett ki. amelyhez kedvezett a törököknek a tatár Timur Lenkkel folytatott háborúja.

Akiknek nem tetszett az uralma Magyarországon, azok cseh disznónak nevezték, mert az apja cseh király is volt, Csehországban pedig magyar disznónak, mivel magyar király is volt.

Szerette a hasát, és kedvelte a bort.

A kor ízlése szerint jóképű, vonzó férfit rajongással vették körül a nők, akik iránt az érdeklődése idős korában is megmaradt. Amikor viszont fülébe jutott a feleségének, Cillei Borbálának a hűtlenségéről keringő szóbeszéd, Váradra száműzte. A büntetésnek egy év múlva vetett véget, mégpedig a lánya kérlelésére.

Hatvanéves volt, amikor azt írták róla, hogy „ez az eszelős öreg.… nem mulasztja el, hogy ne szeretkezzék a nőcskékkel… az utcasarkon leszáll a kocsijáról, a nyilvános szajhákat kezével megérinti”.

Létrahuszár said:

Akiknek nem tetszett az uralma Magyarországon, azok cseh disznónak nevezték, mert az apja cseh király is volt, Csehországban pedig magyar disznónak, mivel magyar király is volt.

Click to expand...

VAn egy szlovakiaban, Révkomaromban élő barátnőm.
Ő fakadt ki nemrég nagyon keseruen, mikor szoba hoztam, hogy olyan helyen él, hogy csak átjon a hidon és máéris egy masijk orszagban van.
Ennyit mondott:
- szerinted ez jo, de a valosag az hogy a Komaromi tesco parkolojaban meglatjak a rendszamomat akkor szlovak kurvanak neveznek, itthon meg magyar ringyonak

Hát ez van ma is

Buda a XV. században

A XV. századi Buda a Várhegyen és a hegy lábánál kiépült városrészből állt. Az előbbit teljes egészében, az utóbbit részben övezte fal. A Várhegyen két templom állt, a németek Nagyboldogasszony-temploma, és a magyarok Magdolna-temploma. Az utcák kétszintes házak között kanyarogtak, kőből, téglából épültek, tetejüket cserép fedte. Bejáratuknál ülőfülkét alakítottak ki. A földszinten műhelyek, üzletek működtek, s az áruikat az ablakukon át lehetett megvenni. Az emeleten voltak a lakóhelyiségek, amiket több helyen utcahíddal kötöttek össze. Utcáról nyílt a pincelejárat is, és voltak olyan pincék, amelyekből le lehetett menni a hegy belsejében húzódó barlangokba. Sok háznak volt saját kútja, de mosáshoz, mosakodáshoz többnyire a hőforrások vizét használták. A szennyvizet a városfalon kívülre vezették egy árokba.

Érdekességek a budai jogkönyvből



A Budai jogkönyv a 15. század első évtizedeiben keletkezett, de rendelkezéseit folyamatosan bővítették. Az előírások szabályozták a város kormányzatának, igazságszolgáltatásának a működését a, kereskedők, iparosok, valamint az idegen kereskedők tevékenységét.
Akadtak olyan rendelkezések is, amelyek végrehajtását nem gondolták komolyan, inkább csak az elrettentést szolgálták. Az egyik szerint a lányát erkölcstelenségre adó anyát zsákba kötve kellett volna a Dunába dobni. Egy másik a házasságtörőkre rótt ki szörnyű büntetést: őket élve kellett volna eltemetni.
A Budai jogkönyv az úgynevezett „szabad lányok”-at, az örömlányokat is védelmezte. „Aki egy nyilvános szajhát erőszakkal lenyomott, ha az tiltakozott az erőszak ellen, akkor az erőszakos fejvesztéssel bűnhődik”.
A vásárokon kilenc gyümölcsárus, főzelékárus, sajtos, csirkés sóárus rakhatta ki a portékáját. Ha két kofa nézeteltérése veszekedésbe torkollott, a kezdeményező hátára követ kötöttek, a másik pedig mögötte lépdelt, és egy hegyes bottal böködte a rendbontót. Ha a böködő közben elnevette magát, helyet cseréltek.

A császári menlevél semmit sem ért

Husz János cseh pap, prágai egyetemi tanár nézetei miatt szembekerült az egyházzal. Megkérdőjelezte a pápa főhatalmát, jogát a keresztes háború hirdetéséhez, küzdött az anyanyelvű Biblia terjesztéséért...A pápa 1411-ben kiközösítette, majd átokkal sújtotta Prágát is, ahonnan IV. Vencel cseh király kérésére távozott. Támogatói között tartozott Zsigmond császár és magyar király is.
Az egyházi átok visszavonásának tudatában, és a Zsigmondtól kapott menlevél birtokában három cseh nemes kíséretében utazott Konstanzba, hogy nézeteit megvitassa az egyház vezetőivel. Ott hamarosan egy csatornával egybeépített cellába zárták, mert megszegte a misemondás tilalmát, s ráfogták, hogy szökni készül. A börtön nem törte meg.
1415. június 5-8. között a város nagytemplomában tartott zsinat előtt védekezhetett, amelyen végül Zsigmond is felszólalt, s a következőket mondta: Továbbra is azt állítom, hogy Husz eretnek, és a jog szerint teljesen megérdemli, hogy megégetés által haljon meg, ha nem vonja vissza tételeit." A császár akár egyetértett az ítélettel, akár nem, nem válhatott bűnpártolóvá, nem kelhetett a hivatalosan eretnekké nyilvánított Husz védelmére. Meggyőzték, hogy az eretneknek adott szavát nem kell betartania. Ezután kitört a botrány. Husz pártolói és ellenzői ordibálni kezdtek, gyalázták egymást, asztalokat törtek, s azok darabjait vagdosták egymáshoz.
Az ítéletet július 6-án hirdették ki nyilvánosan, s a városon kívül végre is hajtották. Az elítéltet megfosztották papi ruhájától, majd levették róla a felszentelés kenetét, mégpedig úgy, hogy a leborotvált fejét véresre dörzsölték egy tégladarabbal. Aztán ördögökkel telerajzolt papírsapkát tettek a fejére, rajta felirattal: „Főeretnek vagyok”. Mivel az utolsó pillanatban sem vonta vissza tanait, a hóhérok meggyújtották a máglyát.

Zsigmond megköszönte az ingyen hölgyeket

A középkori zsinatok közül kiemelkedő fontosságú volt a Zsigmond császár által kezdeményezett konstanzi gyűlés, amelyen nemcsak főpapok, hanem uralkodók, főurak is ellátogattak a városba, ki nagyobb, ki kisebb kísérettel. Az esemény kíváncsiak sokaságát is vonzotta. A városi tanács igyekezett mindent megtenni, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Ennek jegyében ötszáz örömlányról is gondoskodtak. Az utóbbiak szolgálatát levélben köszönte meg az uralkodó a Konstanz vezetőinek, mivel kíséretének tagjai öt napon át ingyen mulathattak a hölgyekkel.
Imperia Zsigmond és V. Márton pápa:

Felmentés vagy máglyahalál?



A pénzverés az uralkodó kiváltsága volt, s ha valaki arra vetemedett, hogy a forgalomban lévő érméket bármilyen módon megkisebbítette, vagy azokhoz hasonlókat készített, főbenjáró bűnt követett el.
A budai jogkönyv szerint a hamisítónak hetedmagával kellett esküt tennie, és ha bármelyikük is eltévesztette az eskü szövegét, a hamisítót máglyahalálra ítélték. Az esküt a feszület érintésével tették le. A szószóló vagy a bíró felolvasta az eskü szövegét, amit a vádlottaknak hiba nélkül, hajadonfőtt, felső ruházat nélkül kellett megismételnie. Az eskü így hangzott: „amivel engem XY vádol, hogy én ezt meg azt követtem el, azt nem követtem el, Isten engem úgy segéljen meg a szent kereszt.”
A tanúk ezt így erősítették meg: „amire XY esküdött, azt helyesen esküdte, és ez igazi eskü, Isten minket úgy segéljen, és a szent kereszt”, s ezt kiegészítettek a váddal. Ezután következett az eskütársak esküje: „amire X vagy Y megesküdött, az igazi és tiszta eskü, isten engem úgy segélljen és a szent kereszt”. Ha bármelyikük is eltévesztette a szöveget, a vádlottat bűnösnek ítélték. A büntetés végrehajtásának menetét is megszabták: „először készítsenek faágakból koszorút, fúrják át a hamis pénzeket, és kötözzék őket körös-körül a koszorúra, és helyezzék a hamisítók fejére, és az így megkoszorúzottakat vezessék ki, és a gonoszok vesztőhelyén égessék el őket.”
Hamisított aranypénz Zsigmond idejéből:

Lefülelt pénzhamisítók

Gömör megyében 1423-ban lepleztek le egy jól szervezett pénzhamisító bandát, amelynek tagjai a nádori bíróság elé kerültek. A 62 vádlottból ötvenet ítéltek el a pénzhamisításban való részvételük miatt.
Pénzhamisítási bűncselekményben a vármegye gyűlése is ítélkezhetett. A 15. század elején Hont és Nógrád megyegyűlésén nyilvánították bűnösnek Salgó Miklóst, mert hamis érméket vert és hozott forgalomba. A főúr a hatalmaskodástól sem riadt vissza, többször rátámadt az esztergomi érsek birtokaira. A király kegyes volt hozzá, a vagyonától megfosztotta, de az életét meghagyta.
Zsigmond idejében az is megesett Körmöcön, hogy néhány pénzverő verővasakat lopott ki a verdéből a, és továbbadták felbujtóiknak, a hamisítás kivitelezőinek. Az elfogott pénzverőből kínzással igyekeztek kiszedni, hogy kik voltak a társai, kik és hol készítették a hamis pénzeket, és kik fogadták el azokat.
Zsigmond uralma idejéből Pápán és Visegrádon is kerültek elő hamis pénzverésre utaló leletek.

Jelekkel a pénzhamisítás ellen

A pénzhamisítás megnehezítése végett már I. Károly elrendelte, hogy az érméken tüntessék fel a verdének és a kamaraispánnak a jelét. Az érmék képe Zsigmond uralkodása alatt állandósult: az egyik oldalon a pénzverde helyének, a másik oldalon pedig a pénzverésért felelős kamaraispán nevének a kezdőbetűje került. A betűk helyett használhattak szimbólumot vagy címert is.
Zsigmond aranyforintja:

AKTUÁLIS
1920. június 4.
A napilapok gyászhírként közölték a békeszerződés aláírását. A hivatalok nem nyitottak ki, az iskolákban nem volt tanítás. A zászlókat félárbocra eresztették. Kora délelőtt sok ezer ember gyűlt össze a Hősök terén, ahonnan a bazilika elé vonultak. Tíz órakor a főváros minden harangját meghúzták, leállt a közlekedés, és a bazilikában gyászmise kezdődött.

AKTUÁLIS
Miért kaptunk vissza két falut a trianoni béke után?

Dr. Krepuska Géza orvos, egyetemi magántanár 1905-ben 2107 hold földet vásárolt Somoskő környékén., amely a trianoni béke következtében Csehszlovákia tulajdonába került. A változás nagyon elkeserítette, s a Rimamurányi Vasmű Rt. igazgatójával határmódosítási kérelmet nyújtottak be az antant bizottsághoz. Krepuska ekkor már a Szent Rókus Kórház fülészeti tanszékének igazgatója volt, s a hírnevének és a véletlennek köszönhetően különös dolog történt.
A Budapesten tartózkodó antant bizottság egyik angol tagja megbetegedett, és a Rókus kórházba került. Miután a tiszt meggyógyult, a professzor kérte a határmódosítási kérelmének támogatását.
A bizottság kiszállt helyszíni szemlére Somoskőre, ahol megpróbáltak szlovákul szóba elegyedni a falubeliekkel. Meglepődve állapították meg, hogy a községet nem szlovákok, hanem magyarok lakják, akárcsak Somoskőt. Ezután szakértői vizsgálat kezdődött, amelynek eredményeként a Népszövetségi Tanács 1923. április 23-án határozatot hozott Somoskő és Somoskőújfalu Magyarországhoz történő visszacsatolásáról, 1924. február 15-ei hatállyal. A somoskői vár viszont Csehszlovákiáé maradt.
A professzor emlékoszlopa Somoskőn:

Lánczár Buda és Pest között

Zsigmond király egy lánczárat szándékozott építtetni Buda és Pest között, hogy támadás esetén meg lehessen akadályozni az ellenséges hadihajók felvonulását. Hogy az elgondolása mikor valósult meg, nem tudjuk, de a zár elkészült.
A vár alatti és a szemközti parton egy-egy nagy tornyot építettek, s ezek között feszítették ki a mintegy 25 kilós szemekből álló láncot, amit faúszók tartottak fenn a víz színén.
A védművet Buda 1529. évi török ostroma után szüntették meg. A láncot felszedték, hogy Bécsnél kifeszítve megnehezítsék Szulejmán serege számára a város vízi úton történő megközelítését. A lánc a szerelési munkák során elszakadt, s a Dunába zuhant. A kudarccal végződött török támadás után azonban kiemelték, s 1809-ben ezzel próbálták feltartóztatni Napóleon hajóhadát.
Egy rövid, hat-nyolc szemből álló darabját a Nemzeti Múzeum őrzi.
Rajz 1542-ből, rajta a lánczár:

Zsigmond és a magyar nyelv

Apja, IV. Károly kitűnő neveltetésben részesítette, németül, csehül, latinul, magyarul, franciául, olaszul, és egy szláv nyelven, feltehetően lengyelül, mert 1382-ben Lajos feleskette a lengyel főurakat, hogy halála után Máriát és férjét fogják királynak tekinteni.
A német ajkú Zsigmond, a magyar trón várományosa még gyermekkorában megismerkedett a magyar nyelvvel. Szókincsébe a köznyelvi szavak mellett mondanivalót nyomatékosító trágár kifejezések, kirobbanó indulatokról árulkodó káromkodások is beépültek. Ebbéli tudásáról még a budai kocsisok is elismerően emlékeztek meg, mondván, hogy „aki tud, az tud”.

Elkülönített illemhelyek a palotában

Visegrádon már Zsigmond uralkodása idején elkülönítették az illemhelyeket a palota többi részétől. Az árnyékszékeket külön toronyban helyezték el, ahová egy hídon keresztül lehetett átmenni. A torony alatt szennyvízgyűjtőt ástak, vizet vezettek bele, ami boltozott csatornán át mosta a gödör tartalmát a Dunába.

Alattvalók fogságában


Kanizsai János esztergomi érsek vezetésével 1401-ben főurak jelentek meg Zsigmond előtt, és felszólították, hogy változtasson a politikáján, különben börtönbe vetik. Az uralkodó a figyelmeztetéssel nem törődött, ezért elfogták, s egy ideig Budán tartották fogságban. Innen Siklósra került, mert ifjabb Garai Miklós vállalta, hogy őrizetben fogja tartani, és cserébe a saját fiát adta túszul a zendülőknek. A lázadók az országos ügyek intézésére tanácsot alakítottak, de rövid idő alatt kiderült, hogy a király nélkül nem tudnak jogerős intézkedéseket hozni. Ezért négy hónap múltán szabadon engedték Zsigmondot, aki megígérte, hogy senkin sem fog bosszút állni. A következő hónapokban több olyan személyt is eltávolított a hatalomból, akikben megrendült a bizalma, és 1402 őszén elhagyta az országot. Az előző év zendülői ismét összeültek, s először megállapodtak abban, hogy Kis Károly fiát, nápolyi Lászlót ültetik a trónra. Behívták az országba, de addigra Zsigmond hazajött Csehországból, az ellene felvonuló seregeket ő és vezérei leverték, Ezután az uralkodó előbb fegyverszünetet kért, majd békét ajánlott a még fegyverben lévőknek, amelynek következtében László támasz nélkül maradt.

A Sárkányos Lovagrend


Zsigmond és a hozzá hű bárók 1408 decemberében megalapították a Sárkányos lovagrendet, melynek a saját farkába harapó sárkány lett a jelképe, amit a rendhez tartozók a ruhájukra varrva hordtak. A társaságnak az élén álló királyon és a királynén kívül 22 tagja volt. Megállapodtak abban, hogy vitás ügyeiket mindig közösen döntik el, s egymás között békéltetőként lépnek fel. Az uralkodó kötelezettséget vállalt arra, hogy a méltóságviselőket kizárólag a rend tagjai vagy azok utódai közül fogja kiválasztani. A lefektetett szabályokra mindenki esküt tett.
Elsőként Zsigmond szegte meg az esküjét, mert a következő évben Rozgonyi Simont nevezte ki országbíróvá, aki nem tartozott a sárkányosok közé. Hivatali beiktatása után viszont tagja lett rendnek.
A sárkányos jelvényt sok európai uralkodó is megkapta, de ők igazából nem lettek a társaság tagjai. Szokás volt ugyanis az, hogy a koronás fők találkozásaik alkalmával az általuk létrehozott rend jelvényével kedveskedtek egymásnak. Így jutott Zsigmond a francia királytól a térszalag, az aragóntól pedig a Kanna rendhez, amiket ő természetesen a sárkányosok jelvényével viszonzott.
A rend túlélte az alapító királyt. Az 1400-as évek végéről és 1500-as évek elejéről olyan sírkövek maradtak fenn, amelyekre a lovagrend jelvényét vésték, s a sírban nyugvók nem tartoztak az alapítók közé.