Galambóc ostroma
Lazarevics István szerb fejedelem1426-ban megállapodott Zsigmonddal, hogy halála esetén Nándorfehérvár és Galambóc magyar fennhatóság alá kerül, cserébe pedig unokaöccse, Brankovics György örökli a trónját és a magyarországi vagyonát. Lazarevics a következő évben elhunyt, de Galambóc parancsnoka nem Zsigmondnak, hanem a törököknek adta át a várat.
Zsigmond 1427-28 telén Galambóccal szemközt felépíttette Szentlászlóvárát, s 1428 tavaszán mintegy 20-25 ezer fős haddal kezdte meg Galambóc ostromát. A magyar sereget Rozgonyi István temesi ispán vezette, aki egy ágyút igazgatva az egyik torony nagy részét rommá lőtte. A felesége, Szentgyörgyi Cecília részt vett a falak törésében. Gályára szállt, és a támadás megkezdése után katonákra jellemző bátorsággal több győzelmes rohamot intézett, továbbá ugyanarról a gályáról az ostromágyúkból vagy bombardákból, kődobógépekből és más e célra szolgáló hadi szerszámokból” lövette a várat. A magyarok ostrom közben először használtak úszó ütegeket. Egy oklevél arról is megemlékezik, hogy Rozgonyiné által irányított magyar hajóraj szétverte a Moraván Galambóc felé igyekvő török flottát.
A folyamatos ágyúzás alaposan megrongálta a falakat, s már a döntő rohamra készültek, amikor Szinán beglerbég vezetésével nagy létszámú felmentő sereg érkezett a védők megsegítésére. A túlerő miatt Zsigmond fegyverszünetet kért, s megegyeztek abban, hogy az erődítmény török kézen marad, az ostromlók pedig bántatlanul átkelhetnek a Duna bal partjára. A visszavonulás zavartalanul folyt, de amikor Zsigmonddal a jobb parton a magyarok száma pár százra csökkent, az oszmánok rájuk támadtak, és elfoglalták a hajókat. A török rajtaütés miatt nagy zűrzavar keletkezett, s veszélybe került a király is, akinek a menekítésére Matkó bán és vitézei kerítettek hajót. A menekítésben Rozgonyi is részt vett, és kis híján a vízbe fulladt, de végül nagy üggyel-bajjal Zsigmonddal együtt feljutott a hajóra, s ép bőrrel értek át a bal partra.
A menekülők viszonylag kevés embert vesztettek, az átkelést biztosító lengyel és havasalföldi csapatok viszont elvéreztek, s odaveszett az ágyúk, lovak, sátrak zöme is.
Lazarevics István szerb fejedelem1426-ban megállapodott Zsigmonddal, hogy halála esetén Nándorfehérvár és Galambóc magyar fennhatóság alá kerül, cserébe pedig unokaöccse, Brankovics György örökli a trónját és a magyarországi vagyonát. Lazarevics a következő évben elhunyt, de Galambóc parancsnoka nem Zsigmondnak, hanem a törököknek adta át a várat.
Zsigmond 1427-28 telén Galambóccal szemközt felépíttette Szentlászlóvárát, s 1428 tavaszán mintegy 20-25 ezer fős haddal kezdte meg Galambóc ostromát. A magyar sereget Rozgonyi István temesi ispán vezette, aki egy ágyút igazgatva az egyik torony nagy részét rommá lőtte. A felesége, Szentgyörgyi Cecília részt vett a falak törésében. Gályára szállt, és a támadás megkezdése után katonákra jellemző bátorsággal több győzelmes rohamot intézett, továbbá ugyanarról a gályáról az ostromágyúkból vagy bombardákból, kődobógépekből és más e célra szolgáló hadi szerszámokból” lövette a várat. A magyarok ostrom közben először használtak úszó ütegeket. Egy oklevél arról is megemlékezik, hogy Rozgonyiné által irányított magyar hajóraj szétverte a Moraván Galambóc felé igyekvő török flottát.
A folyamatos ágyúzás alaposan megrongálta a falakat, s már a döntő rohamra készültek, amikor Szinán beglerbég vezetésével nagy létszámú felmentő sereg érkezett a védők megsegítésére. A túlerő miatt Zsigmond fegyverszünetet kért, s megegyeztek abban, hogy az erődítmény török kézen marad, az ostromlók pedig bántatlanul átkelhetnek a Duna bal partjára. A visszavonulás zavartalanul folyt, de amikor Zsigmonddal a jobb parton a magyarok száma pár százra csökkent, az oszmánok rájuk támadtak, és elfoglalták a hajókat. A török rajtaütés miatt nagy zűrzavar keletkezett, s veszélybe került a király is, akinek a menekítésére Matkó bán és vitézei kerítettek hajót. A menekítésben Rozgonyi is részt vett, és kis híján a vízbe fulladt, de végül nagy üggyel-bajjal Zsigmonddal együtt feljutott a hajóra, s ép bőrrel értek át a bal partra.
A menekülők viszonylag kevés embert vesztettek, az átkelést biztosító lengyel és havasalföldi csapatok viszont elvéreztek, s odaveszett az ágyúk, lovak, sátrak zöme is.