A beszédes, de megtévesztő név
II. József hivatalossá tette a német nyelvet, az egri érsek és a környezetében lévő papok viszont a magyaron kívül csak latinul beszéltek, ezért szükségük volt egy németül tudó személyre. A főpap választása egy Bleyzeffer nevű falusi papra esett, aki a neve alapján nyilván német származású volt. Maga mellé vette, és kinevezte kanonoknak.
Amikor megjött az első német nyelvű leirat, az érsek hívatta Bleyzeffert, kezébe nyomta az írást, hogy fordítsa le. Az újdonsült kanonok restelkedve mondta, hogy ő abból bizony egy kukkot sem ért.
- Nem tudsz németül? Hát miért neveztelek én ki kanonoknak?
- Azt nem tudom, magam is nagyon csodálkoztam rajta.
A z egri érseki palota:
Zsákmányolás helyett olvasott
Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi költője főhadnagyként vett részt a franciák elleni háborúban. Amikor egy Rajna menti várost szállt meg az ezrede, a polgárok ellenállása miatt szabad zsákmányolást engedett az óbester a huszároknak. Fazekas egy előkelő házat szemelt ki magának, ahol a család megrettenve fogadta. A főhadnagy köszönt, bement a könyvtárszobába, kiválasztott egy könyvet, leült, és olvasott, míg fel nem harsant a sarcolás végét jelző trombitaszó. Akkor a könyvet visszatette a helyére, s indult az ajtó felé. Mivel a költő nem fosztogatott, hálából a háziúr egy aranyórát tukmált rá. Az ajándékot elfogadta, megköszönte, és megjegyezte:
- Csak emlékként fogadom el, mert az igazi kincset itt viszem a fejemben.
Csokonai és a szakácskönyv
Csokonai korában a református főiskolák a nagy ünnepek alkalmával, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor prédikálni küldték az egyházközségekbe a hittant hallgató, jogásznak, tanítónak készülő növendékeiket. Egy ilyen útja során a költőt meg akarták tréfálni. Az ötletet tett követte: a prédikációs könyv helyett egy hasonló táblájú szakácskönyvet tettek a szószékre. Csokonai gyanútlanul ment fel az emelvényre, a jelzőszalagnál kinyitotta a könyvet, és elkezdte fennhangon olvasni:
- Az ecettel és – megdöbbenve látta, hogy a szöveg az uborkasavanyítás módját ismerteti. Nem esett kétségbe, pillanatnyi szünet után folytatta, de már könyv nélkül. - „Az ecettel és epével megitatott Úr Jézus Krisztus lehajtván fejét, ekképp sóhajta: Elvégeztetett!” - s olyan prédikációt rögtönzött, amellyel ámulatba ejtette az ünnepi szertartás résztvevőit.
Kard helyett bunkósbot
Az eset Kecskeméten történt, a Griseldis című darab bemutatásakor. Petőfinek nem jutott kard, hiába követelte a kellékekért is felelős szabótól. Azzal fenyegetőzött, hogy anélkül nem lép színpadra. Fogadkozás ide, fogadkozás oda, kardot nem kapott, de feltalálta magát, és egy bunkósbotot dugott a kardszíjába. A nézők talán észre sem vették volna, ha az egyik statisztatársa nem kezd el nevetni, és nem hívja fel rá a mellette álló figyelmét. Kisvártatva a színpadon minden szem Petőfire szegeződött, a szereplők nevetgéltek, a Parsifalt játszó színész kiesett a szerepéből, és az előadás kis híján botrányba fulladt. A rendbontóra öt forint bírságot szabtak ki, amit később az igazgató elengedett.
Bizonyára a pontatlan emlékezet szülte azt a változatát, amely szerint amikor a főszereplő szájából elhangzott a kard ki kard! felszólítás, Petőfi előrántotta a bunkósbotot, és a nézőtéren harsány nevetés tört ki.
Egyik kalap olyan, mint a másik
Deák Ferenc indult volna haza a Szabadelvű klubból, de meglepődve látta, hogy nincs a kalapja ott, ahová akasztotta. Elkezdte keresni, s hamarosan meg is találta az egyik képviselőtársának, Besze Jánosnak a fején.
- János, az én kalapom tetted fel.
Besze levette kalapot, s belátva, hogy tévedett, így szólt:
- Tényleg. Úgy látszik, hogy körülbelül egyforma a fejünk.
- Lehet, hogy körül egyforma, de belül biztos nem – jegyezte meg a haza bölcse.
Rajzos vélemény a miniszterről
Báró Eötvös József 1848-ban is, és a kiegyezés után megalakult kormányban is vallás- és közoktatási miniszterként tevékenykedett. A korabeli élclapban, a Ludas Matyiban humorosnak aligha nevezhető gúnyrajzot közölt róla. A rajz egy szamarat ábrázolt, az oldalán báró Eötvös József felirattal.
A miniszter nem forralt bosszút, nem sértődött meg, csupán annyit fűzött szellemesen a rajzhoz:
- Még szerencse, hogy ráírták a szamárra a nevem, különben senki sem ismert volna rám.
II. József hivatalossá tette a német nyelvet, az egri érsek és a környezetében lévő papok viszont a magyaron kívül csak latinul beszéltek, ezért szükségük volt egy németül tudó személyre. A főpap választása egy Bleyzeffer nevű falusi papra esett, aki a neve alapján nyilván német származású volt. Maga mellé vette, és kinevezte kanonoknak.
Amikor megjött az első német nyelvű leirat, az érsek hívatta Bleyzeffert, kezébe nyomta az írást, hogy fordítsa le. Az újdonsült kanonok restelkedve mondta, hogy ő abból bizony egy kukkot sem ért.
- Nem tudsz németül? Hát miért neveztelek én ki kanonoknak?
- Azt nem tudom, magam is nagyon csodálkoztam rajta.
A z egri érseki palota:
Zsákmányolás helyett olvasott
Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi költője főhadnagyként vett részt a franciák elleni háborúban. Amikor egy Rajna menti várost szállt meg az ezrede, a polgárok ellenállása miatt szabad zsákmányolást engedett az óbester a huszároknak. Fazekas egy előkelő házat szemelt ki magának, ahol a család megrettenve fogadta. A főhadnagy köszönt, bement a könyvtárszobába, kiválasztott egy könyvet, leült, és olvasott, míg fel nem harsant a sarcolás végét jelző trombitaszó. Akkor a könyvet visszatette a helyére, s indult az ajtó felé. Mivel a költő nem fosztogatott, hálából a háziúr egy aranyórát tukmált rá. Az ajándékot elfogadta, megköszönte, és megjegyezte:
- Csak emlékként fogadom el, mert az igazi kincset itt viszem a fejemben.
Csokonai és a szakácskönyv
Csokonai korában a református főiskolák a nagy ünnepek alkalmával, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor prédikálni küldték az egyházközségekbe a hittant hallgató, jogásznak, tanítónak készülő növendékeiket. Egy ilyen útja során a költőt meg akarták tréfálni. Az ötletet tett követte: a prédikációs könyv helyett egy hasonló táblájú szakácskönyvet tettek a szószékre. Csokonai gyanútlanul ment fel az emelvényre, a jelzőszalagnál kinyitotta a könyvet, és elkezdte fennhangon olvasni:
- Az ecettel és – megdöbbenve látta, hogy a szöveg az uborkasavanyítás módját ismerteti. Nem esett kétségbe, pillanatnyi szünet után folytatta, de már könyv nélkül. - „Az ecettel és epével megitatott Úr Jézus Krisztus lehajtván fejét, ekképp sóhajta: Elvégeztetett!” - s olyan prédikációt rögtönzött, amellyel ámulatba ejtette az ünnepi szertartás résztvevőit.
Kard helyett bunkósbot
Az eset Kecskeméten történt, a Griseldis című darab bemutatásakor. Petőfinek nem jutott kard, hiába követelte a kellékekért is felelős szabótól. Azzal fenyegetőzött, hogy anélkül nem lép színpadra. Fogadkozás ide, fogadkozás oda, kardot nem kapott, de feltalálta magát, és egy bunkósbotot dugott a kardszíjába. A nézők talán észre sem vették volna, ha az egyik statisztatársa nem kezd el nevetni, és nem hívja fel rá a mellette álló figyelmét. Kisvártatva a színpadon minden szem Petőfire szegeződött, a szereplők nevetgéltek, a Parsifalt játszó színész kiesett a szerepéből, és az előadás kis híján botrányba fulladt. A rendbontóra öt forint bírságot szabtak ki, amit később az igazgató elengedett.
Bizonyára a pontatlan emlékezet szülte azt a változatát, amely szerint amikor a főszereplő szájából elhangzott a kard ki kard! felszólítás, Petőfi előrántotta a bunkósbotot, és a nézőtéren harsány nevetés tört ki.
Egyik kalap olyan, mint a másik
Deák Ferenc indult volna haza a Szabadelvű klubból, de meglepődve látta, hogy nincs a kalapja ott, ahová akasztotta. Elkezdte keresni, s hamarosan meg is találta az egyik képviselőtársának, Besze Jánosnak a fején.
- János, az én kalapom tetted fel.
Besze levette kalapot, s belátva, hogy tévedett, így szólt:
- Tényleg. Úgy látszik, hogy körülbelül egyforma a fejünk.
- Lehet, hogy körül egyforma, de belül biztos nem – jegyezte meg a haza bölcse.
Rajzos vélemény a miniszterről
Báró Eötvös József 1848-ban is, és a kiegyezés után megalakult kormányban is vallás- és közoktatási miniszterként tevékenykedett. A korabeli élclapban, a Ludas Matyiban humorosnak aligha nevezhető gúnyrajzot közölt róla. A rajz egy szamarat ábrázolt, az oldalán báró Eötvös József felirattal.
A miniszter nem forralt bosszút, nem sértődött meg, csupán annyit fűzött szellemesen a rajzhoz:
- Még szerencse, hogy ráírták a szamárra a nevem, különben senki sem ismert volna rám.