Érdekességek a történelemből
- Téma inditó Létrahuszár
- Kezdés dátuma
Rákóczi újratemetése
Rákóczi 1735-ben halt meg Rodostóban. Kívánsága szerint anyja, Zrínyi Ilona mellé temették el az isztambuli galatai jezsuita templomban, a szívét pedig a Párizs közelében fekvő Grosbois-ba vitték. Ünnepélyes újratemetésére 1906. október 29-én került sor.
Ferenc József a magyarság régi óhaját teljesítette, amikor 1904. április 18-i leiratában utasította Tisza István miniszterelnököt, hogy foglalkozzon a fejedelem hamvai hazaszállításának kérdésével, és tegyen javaslatot a lebonyolításra. E gesztus a királynak nem jelentett politikai kockázatot, a népszerűségét viszont növelte.
A Thaly Kálmán által vezetett öttagú bizottság nemcsak Rákóczi hamvait hozza haza Törökországból, hanem fia, József, anyja, Zrínyi Ilona, továbbá gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós, gróf Esterházy Antal és gróf Thököly Imre koporsóját is. A különvonatot előkelőségek népes tábora fogadta Orsován, s amerre a szerelvény elhaladt, mindenütt tömegek tisztelegtek előtte.
Ekkorra az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot elítélő 1715-ös határozatot.
Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra. A koporsókat gyászhintókra helyezték, amiket díszmagyart öltött előkelőségek és a fejedelem korát megjelenítő díszmenet kísért a város szívébe. Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Mindkét helyen gyászmisét tartottak, majd a hamvakat visszavitték a pályaudvarra. Hivatalosan e napon lett a Kerepesi út belvárosi szakaszának neve Rákóczi út, a Csömöri úté pedig Thököly út.
Másnap Thököly koporsóját Késmárkra, Rákóczi és társai földi maradványait pedig a kassai székesegyházba szállították, s a temetésük még aznap megtörtént.
Fortepan - A II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító hintó a Váci körúton (Károly körút) a bazilika felé halad. Ravatala a bazilikában:
Rákóczi 1735-ben halt meg Rodostóban. Kívánsága szerint anyja, Zrínyi Ilona mellé temették el az isztambuli galatai jezsuita templomban, a szívét pedig a Párizs közelében fekvő Grosbois-ba vitték. Ünnepélyes újratemetésére 1906. október 29-én került sor.
Ferenc József a magyarság régi óhaját teljesítette, amikor 1904. április 18-i leiratában utasította Tisza István miniszterelnököt, hogy foglalkozzon a fejedelem hamvai hazaszállításának kérdésével, és tegyen javaslatot a lebonyolításra. E gesztus a királynak nem jelentett politikai kockázatot, a népszerűségét viszont növelte.
A Thaly Kálmán által vezetett öttagú bizottság nemcsak Rákóczi hamvait hozza haza Törökországból, hanem fia, József, anyja, Zrínyi Ilona, továbbá gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós, gróf Esterházy Antal és gróf Thököly Imre koporsóját is. A különvonatot előkelőségek népes tábora fogadta Orsován, s amerre a szerelvény elhaladt, mindenütt tömegek tisztelegtek előtte.
Ekkorra az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot elítélő 1715-ös határozatot.
Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra. A koporsókat gyászhintókra helyezték, amiket díszmagyart öltött előkelőségek és a fejedelem korát megjelenítő díszmenet kísért a város szívébe. Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Mindkét helyen gyászmisét tartottak, majd a hamvakat visszavitték a pályaudvarra. Hivatalosan e napon lett a Kerepesi út belvárosi szakaszának neve Rákóczi út, a Csömöri úté pedig Thököly út.
Másnap Thököly koporsóját Késmárkra, Rákóczi és társai földi maradványait pedig a kassai székesegyházba szállították, s a temetésük még aznap megtörtént.
Fortepan - A II. Rákóczi Ferenc hamvait szállító hintó a Váci körúton (Károly körút) a bazilika felé halad. Ravatala a bazilikában:
942. A magyar portyázó sereg legyőzi a muszlim helyőrség (a mai Saint-Tropez térsége), Fraxinetum haderejét. 942-ben a magyarok egy különösen messzire vezető hadjáratot hajtottak végre: a korabeli arab és latin források szerint Nyugat-Európán keresztül egészen az Ibériai-félszigetig jutottak, vagyis a mai Spanyolország területére is betörtek. Ez a kalandozó hadjáratok egyik legdélebbi és legkülönösebb vállalkozása volt. A hadjárat egyik legérdekesebb mozzanata, hogy a magyarokról muszlim források is beszámoltak.
Cseke Lajosnak van egy érdekes tortenelmi regenye pontosabban trilogiaja a Kárpátok farkasai.
Egyx szinte egyatalan nem ismert dologrol ir benne, arrol hogy a Székelyek egyes csoportja a karpat medenceben, tortenetesen még a dunantulon is fellelhetoek voltak.
A fohos az erdelyi sobanyakbol az itt leirt modon szallitott sót.
A konyvet érdemes elolvvani. Nagy benne a náció keveredés
A fohose egy portyazo viking - akit fejbevertek egy akcioban és erdélyben ragadt - fia, Kemend nevet nyerte el a székelyek kozott
A pozsonyi győzelem mellett talán a brentai győzelem a legjelentősebb a honfoglalást követő időkből.
Berengár itáliai király uralkodása idején került sor a magyarok első jelentős itáliai hadjáratára. Az itáliai trónért folyó küzdelmek során ellenfelei kapcsolatba kerültek a magyarokkal, akik 899-ben nagy sereggel törtek be Észak-Itáliába. Berengár erős hadsereget gyűjtött ellenük, és megpróbálta megállítani előrenyomulásukat. A magyarok békét ajánlottak, de a király ezt visszautasította. Ezután a magyarok színlelt visszavonulással csapdába csalták az üldöző itáliai sereget. A Brenta folyó mellett vívott csatában döntő vereséget mértek Berengár hadára. A győzelem után a magyarok végigportyázták Észak-Itália jelentős részét, és nagy zsákmányra tettek szert. A vereség meggyengítette Berengár tekintélyét, ezért később kénytelen volt egyezségre törekedni a magyarokkal. A magyar hadjárat a kalandozások korának egyik legnagyobb katonai sikere lett. A brentai győzelem hosszú időre megalapozta a magyar harcosok hírnevét Európában.
Ma van Berengár névnapja
Berengár itáliai király uralkodása idején került sor a magyarok első jelentős itáliai hadjáratára. Az itáliai trónért folyó küzdelmek során ellenfelei kapcsolatba kerültek a magyarokkal, akik 899-ben nagy sereggel törtek be Észak-Itáliába. Berengár erős hadsereget gyűjtött ellenük, és megpróbálta megállítani előrenyomulásukat. A magyarok békét ajánlottak, de a király ezt visszautasította. Ezután a magyarok színlelt visszavonulással csapdába csalták az üldöző itáliai sereget. A Brenta folyó mellett vívott csatában döntő vereséget mértek Berengár hadára. A győzelem után a magyarok végigportyázták Észak-Itália jelentős részét, és nagy zsákmányra tettek szert. A vereség meggyengítette Berengár tekintélyét, ezért később kénytelen volt egyezségre törekedni a magyarokkal. A magyar hadjárat a kalandozások korának egyik legnagyobb katonai sikere lett. A brentai győzelem hosszú időre megalapozta a magyar harcosok hírnevét Európában.
Ma van Berengár névnapja
Szekelyeket határörzöként telepitettek Pl. Bukovinába.Cseke Lajosnak van egy érdekes tortenelmi regenye pontosabban trilogiaja a Kárpátok farkasai.
Egyx szinte egyatalan nem ismert dologrol ir benne, arrol hogy a Székelyek egyes csoportja a karpat medenceben, tortenetesen még a dunantulon is fellelhetoek voltak.
A fohos az erdelyi sobanyakbol az itt leirt modon szallitott sót.
A konyvet érdemes elolvvani. Nagy benne a náció keveredés
A fohose egy portyazo viking - akit fejbevertek egy akcioban és erdélyben ragadt - fia, Kemend nevet nyerte el a székelyek kozott
A regeny azokrol a szekely csoportokrol szol, akiket a del dunantulra, és a mai gyor-sopron megyebe telepitettek.
Korabeli királyi oklevelek és történelmi dokumentumok határozottan alátámasztják, hogy a székelyek a középkor korai szakaszában (főként a 11–13. században) nagyobb csoportokban éltek a mai Győr-Moson-Sopron vármegye, a nyugati határszél, valamint Dél-Magyarország (például Baranya és a Temesköz) területein.
Mielőtt a székelység fő tömbje elfoglalta volna mai erdélyi lakhelyét, az Árpád-házi királyok határvédelmi (gyepűőrző) feladatokkal bízták meg őket a korabeli Magyarországon!
A dokumentumok igazolják, hogy a székelyek eredetileg nem egyetlen tömbben, hanem szétszórt katonai kolóniákban éltek az ország belső és külső határvonalain (nyugaton, délen és északkeleten egyaránt). Csak a 12–13. század folyamán, a határok kitolódásával szervezték át őket egységesen a mai Erdély (Székelyföld) területére, ahol megőrizhették különleges szabadságjogaikat
(hozzateszem, hogy szamomra is meglepetes volt egesz a trilogia elolvasasaig. Akkor neztem utana kicsit jobban)
A trilogia egyebkent a kovetkezo kotetekbol all:
(Az utolso resz irja le a pozsonyi csatat, ahol a kulonbozo orszagreszekben élő székelyeket egy iranyitas ala tette az akkori csapatvezer)
- Csiglemező
- Hosszúhíd
- Szakajtott virágok
Ez már az 1986-os könyvben is leírva volt mármint hogy a székelyek határőrizeti feladatot láttak el.
1971. A nagyváradi repülőgép-eltérítés. WIKK: „A Nagyvárad–Bukarest-járat Il–14-es gépét (a képen egy ilyen gép van) hat margittai személy, Moka Béla vezetésével eltérítette Bécsbe. Az eltérítés abban is egyedi, hogy nem a levegőben történt, hanem a földön kényszerítették a pilótákat a felszállásra. Az eltérítést egy tízfőnyi csoport egy évig tervezte a géplakatos Moka Béla ötletére és szervezésében. Moka tizennyolc évesen egy traktorbalesetben elveszítette a bal lábát, és protézise volt. A csapat változott, volt, aki kimaradt, és jöttek újak. Végül Mokán kívül Miheller Sándor, Papp János, Papp József, Weiser János és Vámos Róbert vettek részt az eltérítésben. Többször repültek Nagyváradról Bukarestbe, hogy megfigyeléseket végezzenek. Az első kísérletet 1970 szeptemberében elvetették, mert abban az évben szigorítottak az ellenőrzésen, egy romániai járat külföldi eltérítési kísérlete miatt. Az 1971. májusi kísérletet úgy tervezték, hogy ketten jegyet vesznek, és felszállnak a gépre fegyver nélkül (azzal a céllal, hogy esetleg megakadályozzák a civil őrök fegyverhasználatát), a többiek pedig taxival érkezve a helyszínre, megkerülve a főbejáratot, fegyverrel megrohamozzák az épp indulni készülő repülőgépet. Ez lehetséges volt, mert akkor még nem volt kerítéssel elzárva a felszállópálya. Mivel már nem kaptak repülőjegyet, mind taxival érkeztek a helyszínre. Négyen, pisztolyokkal és két levágott csövű vadászfegyverrel felfegyverkezve, taxival érkeztek az ötven kilométerre levő Margittáról. A taxist csak utolsó percben avatták be a tervbe, és felajánlották neki, hogy szálljon fel ő is a gépre. Ez meg is történt, de még az indulás előtt félelmében leszállt. Több hónapos kihallgatás, zaklatás várt rá. Mivel nem tudták pontosan kiszámítani a megrohamozás időpontját, ez már akkor megtörtént, amikor a pilóták épp hogy megkezdték a felszállást. A kapitánynak, látva a támadást, még sikerült visszafordulnia. Miután sikerült lefegyverezni az őröket, kikényszerítették a felszállást, amely sikerült is, annak ellenére, hogy útjukba gyorsan autóakadályokat helyeztek, de a repülőgép épp előttük felszállt. A pilóták még megpróbáltak manőverezni (valószínűleg földi utasításokra), és nem Magyarország, hanem Arad felé indultak. Ezt Moka vette észre, aki fegyverrel a kezében végig a pilótafülkében állt, és a víztornyok alakjából megfigyelte, hogy tízpercnyi repülés után még nem lépték át a határt. Ekkor fejbe ütötte az egyik pilótát, és ráparancsolt, hogy forduljon nyugatra. Magyarország felett két vadászgép leszállásra akarta kényszeríteni őket, de amikor megtudták, hogy eltérített személyszállító gépről van szó, békén hagyták. Bécsben már felfegyverzett katonák és a román követség emberei várták őket. Kétórányi alkudozás után megadták magukat. Az utasokat és a pilótákat a román követség busszal elszállította, őket pedig fogdába vitték. Az osztrák bíróság 24 és 30 hónap közötti börtönbüntetésre ítélte őket, és azt le is töltötték. Ezután szétszéledtek a világban, többen álnéven éltek tovább. Moka Bélát később, 1975-ben a jugoszláv–román határon fogták el, és adták át a román hatóságoknak. Saját állítása szerint vissza akart szökni Romániába, de ennek okáról mindig sejtelmesen hallgatott. Mivel Romániában távollétében 23 év börtönre ítélték, megkezdte ennek letöltését. Felesége ritkán látogathatta, csomagot is csak megszabott számban küldhetett. Szamosújváron és Craiován raboskodott, 1988-ban szabadult általános amnesztia folytán. Ezután továbbra is Margittán élt és dolgozott 2001-es nyugdíjazásig. 2015-ben halt meg. Két társa 1989 után se mert Romániába látogatni, mindig Magyarországon találkoztak.”
12 tény az első magyar vasútról
Az elsőként megépítendő Bécs-Pest nyomvonal helyéről indulatos vita keletkezett. Az egyik befektetői csoport a Duna jobb, a másik a bal part mellett kardoskodott.
A Buda és Pest nevű mozdonyokat Belgiumban vásárolták, és szétszerelt állapotban, hajón érkeztek a fővárosba. Hamarosan német és osztrák gőzösöket is beszereztek.
Az 1832-36-os országgyűlésen a vasútépítés elősegítése végett olyan törvény született, amely kedvezményeket biztosított a vállalkozóknak, s kijelöltek a 12 fővonalat, amelyet később kiegészítettek a magyar tengerpartig vezető 13.-kal.
A talpfák tölgyfából készültek, az 5,5 m hosszú sínek kovácsoltvasból.
A vasparipák 50-60 lőerősek voltak, 10, 9 tonnát nyomtak, s 42 km/óra volt az átlagsebességük.
A 10-12 tonnás kocsik 10,4 méter hosszúak voltak, és 30-60 személy utazhatott rajtuk.
A kocsik ablakaiban nem volt üveg, a huzat és a betűző nap ellen leereszthető bőrfüggönyökkel lehetett védekezni.
Sötétedés után mécseseket, olajlámpákat gyújtottak a kocsikban.
A „fűtést” meleg vízzel töltött palackokkal oldották meg.
Hétköznap három, ünnepnapokon és vasárnaponként négy szerelvénypár közlekedett.
Az állomások távírókkal tartották egymással a kapcsolatot.
A pesti indóház pályaudvara ötvágányos, 27x142 méteres csarnok volt.
A Pest-Vác vasútvonal ünnepélyes megnyitója:
Az elsőként megépítendő Bécs-Pest nyomvonal helyéről indulatos vita keletkezett. Az egyik befektetői csoport a Duna jobb, a másik a bal part mellett kardoskodott.
A Buda és Pest nevű mozdonyokat Belgiumban vásárolták, és szétszerelt állapotban, hajón érkeztek a fővárosba. Hamarosan német és osztrák gőzösöket is beszereztek.
Az 1832-36-os országgyűlésen a vasútépítés elősegítése végett olyan törvény született, amely kedvezményeket biztosított a vállalkozóknak, s kijelöltek a 12 fővonalat, amelyet később kiegészítettek a magyar tengerpartig vezető 13.-kal.
A talpfák tölgyfából készültek, az 5,5 m hosszú sínek kovácsoltvasból.
A vasparipák 50-60 lőerősek voltak, 10, 9 tonnát nyomtak, s 42 km/óra volt az átlagsebességük.
A 10-12 tonnás kocsik 10,4 méter hosszúak voltak, és 30-60 személy utazhatott rajtuk.
A kocsik ablakaiban nem volt üveg, a huzat és a betűző nap ellen leereszthető bőrfüggönyökkel lehetett védekezni.
Sötétedés után mécseseket, olajlámpákat gyújtottak a kocsikban.
A „fűtést” meleg vízzel töltött palackokkal oldották meg.
Hétköznap három, ünnepnapokon és vasárnaponként négy szerelvénypár közlekedett.
Az állomások távírókkal tartották egymással a kapcsolatot.
A pesti indóház pályaudvara ötvágányos, 27x142 méteres csarnok volt.
A Pest-Vác vasútvonal ünnepélyes megnyitója:
