You are using an out of date browser. It may not display this or other websites correctly.
You should upgrade or use an alternative browser.
You should upgrade or use an alternative browser.
Ógörög zene
- Téma inditó Spyros
- Kezdés dátuma
Samos
''Samos kb. 2 km távolságra fekszik Kis-Ázsia nyugati partjaitól, a sziget egész területe 476 nkm. Kelet-nyugati irányú hegylánc húzódik végig rajta, legmagasabb pontja a Kerketeus: 1440 m. Legjelentősebb városa az azonos nevű Samos.
Az ión vándorlás során költöztek a szigetre a görögök. Samos részt vett a gyarmatosításokban is, jelentős kereskedelmet bonyolított Egyiptommal és Észak-Afrikával, de fénykorát egyértelműen Polykratés (uralkodott Kr.e. 538-522) tyrannisa alatt élte: a zsarnok felfuttatta a hajóépítést, támogatta a bor- és gyümölcstermesztést, a gyapjúkészítést, valamint a kőfaragást és ércöntést. Szövetségre lépett a legnagyobb kereskedelmi partnerével: Amasis fáraóval, Egyiptom uralkodójával (a Polykratés-Amasis szövetséghez kapcsolódik a híres "Polykratés gyűrűje" történet is, amit Hérodotos írt le, ld. Hérodotos, A görög-perzsa háború, III. 40-44., 1989, ford. Muraközy Gyula). Mikor a perzsák elfoglalták Egyiptomot, felbontotta a szövetséget és igyekezett a perzsákkal kiegyezni, de hiába, mert Oroités satrapa tőrbecsalta és keresztre feszítette. Jelentősek voltak - és részben ma is tanulmányozhatók - az építkezései is.
Az Eupalinos tervezte alagút
A szigeten végighúzódó hegy szikláin keresztül vágatott 1 km hosszú és 2 méteres belmagasságú vízvezetéket, ráadásul egy építészeti bravúrral: a munka kezdetén egyszerre kezdték fúrni az alagutat mind a két végéről, és tíz évvel később, a munkák befejezésekor a két fúrócsapat középen találkozott, pontosan úgy, ahogyan azt az építész, Eupalinos eltervezte. Fontos emlékek még a várost körülvevő falak, illetve a többször átépített Héraion szentély is.
A perzsa háborúk során a sziget a délosi szövetség tagja lett, de a háború lecsendesedésével igyekezett függetlenedni, ezért Periklés elfoglalta és athéni telepeseket küldött oda. A makedón utódállamok közül a Ptolemaiosok szerezték meg, aztán Kr.e. 129-től a római birodalom részévé vált Asia provincián belül.
Ezen a szigeten született és élt Pythagoras (amíg száműzetésbe nem vonult, mert összeveszett Polykratésszal) de samosi volt az építész Rhoikos, a filozófus Epikuros, a csillagász Aristarchos is.''
[ Szepmuveszeti/Hyperion/Lexikon]
''Samos kb. 2 km távolságra fekszik Kis-Ázsia nyugati partjaitól, a sziget egész területe 476 nkm. Kelet-nyugati irányú hegylánc húzódik végig rajta, legmagasabb pontja a Kerketeus: 1440 m. Legjelentősebb városa az azonos nevű Samos.
Az ión vándorlás során költöztek a szigetre a görögök. Samos részt vett a gyarmatosításokban is, jelentős kereskedelmet bonyolított Egyiptommal és Észak-Afrikával, de fénykorát egyértelműen Polykratés (uralkodott Kr.e. 538-522) tyrannisa alatt élte: a zsarnok felfuttatta a hajóépítést, támogatta a bor- és gyümölcstermesztést, a gyapjúkészítést, valamint a kőfaragást és ércöntést. Szövetségre lépett a legnagyobb kereskedelmi partnerével: Amasis fáraóval, Egyiptom uralkodójával (a Polykratés-Amasis szövetséghez kapcsolódik a híres "Polykratés gyűrűje" történet is, amit Hérodotos írt le, ld. Hérodotos, A görög-perzsa háború, III. 40-44., 1989, ford. Muraközy Gyula). Mikor a perzsák elfoglalták Egyiptomot, felbontotta a szövetséget és igyekezett a perzsákkal kiegyezni, de hiába, mert Oroités satrapa tőrbecsalta és keresztre feszítette. Jelentősek voltak - és részben ma is tanulmányozhatók - az építkezései is.
Az Eupalinos tervezte alagút
A szigeten végighúzódó hegy szikláin keresztül vágatott 1 km hosszú és 2 méteres belmagasságú vízvezetéket, ráadásul egy építészeti bravúrral: a munka kezdetén egyszerre kezdték fúrni az alagutat mind a két végéről, és tíz évvel később, a munkák befejezésekor a két fúrócsapat középen találkozott, pontosan úgy, ahogyan azt az építész, Eupalinos eltervezte. Fontos emlékek még a várost körülvevő falak, illetve a többször átépített Héraion szentély is.
A perzsa háborúk során a sziget a délosi szövetség tagja lett, de a háború lecsendesedésével igyekezett függetlenedni, ezért Periklés elfoglalta és athéni telepeseket küldött oda. A makedón utódállamok közül a Ptolemaiosok szerezték meg, aztán Kr.e. 129-től a római birodalom részévé vált Asia provincián belül.
Ezen a szigeten született és élt Pythagoras (amíg száműzetésbe nem vonult, mert összeveszett Polykratésszal) de samosi volt az építész Rhoikos, a filozófus Epikuros, a csillagász Aristarchos is.''
[ Szepmuveszeti/Hyperion/Lexikon]
Colophon
Colophon
[...], a mai Deirmendere mellett, Ionináak jelentékeny városa 13 km. távolságban a tengertől, a hideg vizéről emlegetett Ales folyó mellett, melynek torkolatánál feküdt c. Notium nevű kikötője. Híres lovassága [...] sem tudta megmenteni Gyges lydus király ellen, ki a 7. sz. első felében Kr. e. elfoglalta a gazdag várost. Hdt. 1, 14. Ép ily sors érte később a perzsák részéről a peloponnesusi háborúban (Thuc. 3, 34), Lysimachus pedig C. lakosait Ephesusba telepítette át. A város mindazáltal megmaradt s az Antiochus-féle háború után a rómaiaktól adómentességet nyert. Liv. 38, 39. Később még a kalózoktól kellett szenvednie. Cic. de imp. Cn. Pomp. 12. Czikkei közt nevezetes volt gyantája [...]. Közelében volt Clarus nevű városka Apollo híres oraculumával (to Klarion), m. Szille. Strab. 14, 642. Tac. ann. 2, 54.
T. K.
Colophon
[...], a mai Deirmendere mellett, Ionináak jelentékeny városa 13 km. távolságban a tengertől, a hideg vizéről emlegetett Ales folyó mellett, melynek torkolatánál feküdt c. Notium nevű kikötője. Híres lovassága [...] sem tudta megmenteni Gyges lydus király ellen, ki a 7. sz. első felében Kr. e. elfoglalta a gazdag várost. Hdt. 1, 14. Ép ily sors érte később a perzsák részéről a peloponnesusi háborúban (Thuc. 3, 34), Lysimachus pedig C. lakosait Ephesusba telepítette át. A város mindazáltal megmaradt s az Antiochus-féle háború után a rómaiaktól adómentességet nyert. Liv. 38, 39. Később még a kalózoktól kellett szenvednie. Cic. de imp. Cn. Pomp. 12. Czikkei közt nevezetes volt gyantája [...]. Közelében volt Clarus nevű városka Apollo híres oraculumával (to Klarion), m. Szille. Strab. 14, 642. Tac. ann. 2, 54.
T. K.
Chius
'' Chius
[...], sziget Samustól Észak-nyugatra, Kis Ázsiától 7 km.-nyire, területe 826,7 km2. A sziget termékeny, kitünő bort, jó mastixot és fügét terem, azonkívül elterjedt a chiusi agyag, a melyből vázákat készítettek, és a márvány, melyet a sziget legmagasabb hegyéből a Pelinaion oros-ból (m. Ajiosz Ilíasz, 1270 m.) nyertek. Dél-keleti csúcsa a Posidonium [...], déli a Phanae (Fanai, m. Masztiko) fok. Legrégibb lakói, a Cioi, tyrrheniai pelasgusok vagy lelexek, a kikhez cretaiak, cariaiak és euboeiak keveredtek, végre ión hatalom alá jutottak. Fővárosa Chius (ma Kasztro), jó kikötővel a keleti parton, az ióni szövetséghez tartozott. Itt születezt Ion tragoediaíró és Theopompus történetíró, állítólag Homerus is. Ch. várostól északra Delphinium (Deljinion, m. Kolokithia), jó kikötővel. A nyugati parton Bolissus (BolissoV, m. Voliszszo). Strab. 14, 645.''
F. G.
'' Chius
[...], sziget Samustól Észak-nyugatra, Kis Ázsiától 7 km.-nyire, területe 826,7 km2. A sziget termékeny, kitünő bort, jó mastixot és fügét terem, azonkívül elterjedt a chiusi agyag, a melyből vázákat készítettek, és a márvány, melyet a sziget legmagasabb hegyéből a Pelinaion oros-ból (m. Ajiosz Ilíasz, 1270 m.) nyertek. Dél-keleti csúcsa a Posidonium [...], déli a Phanae (Fanai, m. Masztiko) fok. Legrégibb lakói, a Cioi, tyrrheniai pelasgusok vagy lelexek, a kikhez cretaiak, cariaiak és euboeiak keveredtek, végre ión hatalom alá jutottak. Fővárosa Chius (ma Kasztro), jó kikötővel a keleti parton, az ióni szövetséghez tartozott. Itt születezt Ion tragoediaíró és Theopompus történetíró, állítólag Homerus is. Ch. várostól északra Delphinium (Deljinion, m. Kolokithia), jó kikötővel. A nyugati parton Bolissus (BolissoV, m. Voliszszo). Strab. 14, 645.''
F. G.
Caria
''Caria and the Carians are mentioned for the first time in the cuneiform texts of the Old Assyrian and Hittite Empires, i.e., between c.1800 and c.1200. The country was called Karkissa. They are absent from the Egyptian texts of this period.
After a gap of some four centuries in which they are mentioned only once (below), the first to mention the Carians is the legendary Greek poet Homer. In the Catalogue of ships, he tells that they lived in Miletus, on the Mycale peninsula, and along the river Meander. In the Trojan War, they had, according to the poet, sided with the Trojans (Homer, Iliad, 2.867ff). This is a remarkable piece of information, because in Homer's days, Miletus was considered a Greek town; the fact that it is called Carian indicates that the catalogue of ships contains some very old information. In the fifth century, the Greeks thought that the Carians had arrived in Caria from the islands of the Ionian Sea, whereas the Carians claimed to be indigenous. Homer confirms their story.
It is also confirmed by modern linguistics: the Carian language belongs to the Hittite-Luwian subfamily of the Indo-European languages. It is related to Lycian and Lydian, the languages spoken to the southeast and north of Caria. Had the Carians arrived in their country from the west, their language would have been closer to Greek.
It seems that the Greeks settled on the coast in the dark ages between c.1200 and c.800, where they and the Carians mixed (cf. Vitruvius, On architecture, 4.1.4-5). According to the Greek researcher Herodotus of Halicarnassus (fifth century BCE), the inhabitants of Miletus spoke Greek with a Carian accent (Histories 1.142). Herodotus himself is also a good example of the close ties between the Carians and Greeks: his father is called Lyxes, which is the Greek rendering of a good Carian name, Lukhsu. Because of his descent and birth place, Herodotus is one of our most important sources.
Caria is, like Greece, a country of mountains and valleys, poor in agricultural and other resources - in comparison with Egypt and Babylonia a backward country. Hilltops were fortified and there were several villages in the valleys, but there were hardly any cities. Because of their disparate country, the Carians were divided; when they learned to read and write, every village used its own version of the Phoenician alphabet.
What united the Carians, however, was their religion. One of their ritual centers was Mylasa, where they venerated a male supreme god, called 'the Carian Zeus' by Herodotus. Unlike his Greek colleague, this Zeus was an army god. One of the Carian goddesses was Hecate, who was responsible for road crossings and became notorious in Greece as the source of witchcraft. Herodotus calls her Athena and tells that her priestess got a beard when a disaster was appending (Histories 8.104). On mount Latmos near Miletus, the Carians venerated Endymion, who had been the lover of the Moon and had procreated as many children as there are days in the year. Endymion was sleeping eternally, a story that the Greeks told about Zeus' father Kronos. ''
''Caria and the Carians are mentioned for the first time in the cuneiform texts of the Old Assyrian and Hittite Empires, i.e., between c.1800 and c.1200. The country was called Karkissa. They are absent from the Egyptian texts of this period.
After a gap of some four centuries in which they are mentioned only once (below), the first to mention the Carians is the legendary Greek poet Homer. In the Catalogue of ships, he tells that they lived in Miletus, on the Mycale peninsula, and along the river Meander. In the Trojan War, they had, according to the poet, sided with the Trojans (Homer, Iliad, 2.867ff). This is a remarkable piece of information, because in Homer's days, Miletus was considered a Greek town; the fact that it is called Carian indicates that the catalogue of ships contains some very old information. In the fifth century, the Greeks thought that the Carians had arrived in Caria from the islands of the Ionian Sea, whereas the Carians claimed to be indigenous. Homer confirms their story.
It is also confirmed by modern linguistics: the Carian language belongs to the Hittite-Luwian subfamily of the Indo-European languages. It is related to Lycian and Lydian, the languages spoken to the southeast and north of Caria. Had the Carians arrived in their country from the west, their language would have been closer to Greek.
It seems that the Greeks settled on the coast in the dark ages between c.1200 and c.800, where they and the Carians mixed (cf. Vitruvius, On architecture, 4.1.4-5). According to the Greek researcher Herodotus of Halicarnassus (fifth century BCE), the inhabitants of Miletus spoke Greek with a Carian accent (Histories 1.142). Herodotus himself is also a good example of the close ties between the Carians and Greeks: his father is called Lyxes, which is the Greek rendering of a good Carian name, Lukhsu. Because of his descent and birth place, Herodotus is one of our most important sources.
Caria is, like Greece, a country of mountains and valleys, poor in agricultural and other resources - in comparison with Egypt and Babylonia a backward country. Hilltops were fortified and there were several villages in the valleys, but there were hardly any cities. Because of their disparate country, the Carians were divided; when they learned to read and write, every village used its own version of the Phoenician alphabet.
What united the Carians, however, was their religion. One of their ritual centers was Mylasa, where they venerated a male supreme god, called 'the Carian Zeus' by Herodotus. Unlike his Greek colleague, this Zeus was an army god. One of the Carian goddesses was Hecate, who was responsible for road crossings and became notorious in Greece as the source of witchcraft. Herodotus calls her Athena and tells that her priestess got a beard when a disaster was appending (Histories 8.104). On mount Latmos near Miletus, the Carians venerated Endymion, who had been the lover of the Moon and had procreated as many children as there are days in the year. Endymion was sleeping eternally, a story that the Greeks told about Zeus' father Kronos. ''
Orchomenus
Orchomenus
[...]1. Város Arcadiában Mantineától Északra, ma romjai Kalpaki mellett; melléknevei:[...] (juhokban gazdag. Hom. Il. 2, 605), ’Arcadicos (Thuc. 5, 61). Erős acropolisa volt. Megalopolis alapítása előtt a szomszéd kis községek felett is uralkodott. Thermopylaenél 120, Plataeaenál 600 fegyveres polgára harczolt. Hdt. 7, 202. 9, 28. Részt vett a görögök küzdelmeiben, eleinte az aetoliai, majd az achajai szövetség pártján (Liv. 32,5); e küzdelmekben a régi város el is pusztult s az új O. a hegy alján épült fel. Nevezetes épületei voltak Posidon és Aphrodite templomai. Paus. 8, 13, 2. – 2. Város Boeotiában, o vagy [...], pénzeken ’Ercomenos is, ma romjai a kiszárított Kopaisz tótól nem messze Szkripú fala közelében. Boeotia egyik legrégibb és Thebae előtt leghíresebb és legnevezetesebb városa, királyáról Minyasról s ennek fiáról [...] nevezték. Hom. Il. 2, 511. Pind. Ol. 14, 4. Thuc. 4, 76. Királyai Coronea, Haliartus, Chaeronea, Lebadea felett is uralkodtak. Nyugati Boeotia feletti uralmuk már a trójai háború előtt hanyatlani kezdett Thebae támadásai miatt, de még Troja ellen 30 hajót állítottak ki. Hom. Il. 2, 511. Később O. a boeotiai szövetséghez tartozott (Thuc. 4, 93), végre Kr. e. 367-ben Thebae elpusztította. Már azelőtt helyet változtatott a város, t. i. a Cephissus copaisi torkolatánál volt eredeti helyét a vidék elmocsárosodása miatt elhagyta kissé távolabb az Acontium (’Acontion) hegy körül épült újra. E hegy csúcsán volt acropolisa is, a Phlegya (Flegua), míg az alsó város, Andreis (’Andreis) nevet is viselt. 338-ban Kr. e. II. Fülöp macedoniai király újra felépítette, de új virágzás kora nem következett. Kr. e. 85-ben itt győzte le Sulla Mithridates vezérét Archelaust (l. ezt, 4). Épületei közt nevezetes volt Minyas kincsesháza (l. Építészek, 662. lap), a melyet Pausanias (8, 38, 2) leírt s a melynek romjait 1880-ban megtalálta Schliemann (v. ö. munkáját, Orchomenos, Leipzig, 1881). Ennek közelében volt a Charisok temploma és Bacchusé is. Paus. 9, 38, 1. Irodalom: az ásatásokról Schliemann említett műve; történetéről Otfr. Mülkler, O. und die Minyer, 2. kiadás, Breslau, 1844.
F.G.
Orchomenus
[...]1. Város Arcadiában Mantineától Északra, ma romjai Kalpaki mellett; melléknevei:[...] (juhokban gazdag. Hom. Il. 2, 605), ’Arcadicos (Thuc. 5, 61). Erős acropolisa volt. Megalopolis alapítása előtt a szomszéd kis községek felett is uralkodott. Thermopylaenél 120, Plataeaenál 600 fegyveres polgára harczolt. Hdt. 7, 202. 9, 28. Részt vett a görögök küzdelmeiben, eleinte az aetoliai, majd az achajai szövetség pártján (Liv. 32,5); e küzdelmekben a régi város el is pusztult s az új O. a hegy alján épült fel. Nevezetes épületei voltak Posidon és Aphrodite templomai. Paus. 8, 13, 2. – 2. Város Boeotiában, o vagy [...], pénzeken ’Ercomenos is, ma romjai a kiszárított Kopaisz tótól nem messze Szkripú fala közelében. Boeotia egyik legrégibb és Thebae előtt leghíresebb és legnevezetesebb városa, királyáról Minyasról s ennek fiáról [...] nevezték. Hom. Il. 2, 511. Pind. Ol. 14, 4. Thuc. 4, 76. Királyai Coronea, Haliartus, Chaeronea, Lebadea felett is uralkodtak. Nyugati Boeotia feletti uralmuk már a trójai háború előtt hanyatlani kezdett Thebae támadásai miatt, de még Troja ellen 30 hajót állítottak ki. Hom. Il. 2, 511. Később O. a boeotiai szövetséghez tartozott (Thuc. 4, 93), végre Kr. e. 367-ben Thebae elpusztította. Már azelőtt helyet változtatott a város, t. i. a Cephissus copaisi torkolatánál volt eredeti helyét a vidék elmocsárosodása miatt elhagyta kissé távolabb az Acontium (’Acontion) hegy körül épült újra. E hegy csúcsán volt acropolisa is, a Phlegya (Flegua), míg az alsó város, Andreis (’Andreis) nevet is viselt. 338-ban Kr. e. II. Fülöp macedoniai király újra felépítette, de új virágzás kora nem következett. Kr. e. 85-ben itt győzte le Sulla Mithridates vezérét Archelaust (l. ezt, 4). Épületei közt nevezetes volt Minyas kincsesháza (l. Építészek, 662. lap), a melyet Pausanias (8, 38, 2) leírt s a melynek romjait 1880-ban megtalálta Schliemann (v. ö. munkáját, Orchomenos, Leipzig, 1881). Ennek közelében volt a Charisok temploma és Bacchusé is. Paus. 9, 38, 1. Irodalom: az ásatásokról Schliemann említett műve; történetéről Otfr. Mülkler, O. und die Minyer, 2. kiadás, Breslau, 1844.
F.G.
Charisok
Charisok
''(lat. Gratioe), a görög mitologiában a kecsesség és kellem megszemélyesítései. Míg Homéros csak egy Charisról emlékezik meg, s azt az Iliászban Héphaistos feleségévé teszi meg, Hésiodostól fogva a C. számát háromra teszik és Zeus és Eurynomé gyermekeinek mondják. E három C. neve: Eunhrosiné (a vidám), Thaleia vagy Thalia (a virágos kedvet adó) és Agla?a (az ünnepi ragyogásu). Nekik köszönik a halandók és halhatatlanok egyaránt, ami szépet és örvendetest az élet nyujt. A lakoma mérsékletes vigalma, a játékok feledtető vidámsága, a tánc és társaságnak bája a C.-nak adománya. Athéné, Artemis, a Múzsák és Apollón társaságában szokták őket képzelni, de mindenekfölött az Aphroditéében.
Ők öltöztetik csinosítják a szerelem istennőjét, ők teszik csábítóvá, elragadó szépségüvé. De a művészet és költészet is sugalmazásukra szorul, mert nélkülök minden mű merev, hidegen hagyó, mesterkélt alkotás. Tiszteletök ősi időktől fogva Orchomenoszban virágzott, hol a Kephissos völgyében közel a városhoz szentelyök volt. Ünnepeiknek neve Charitésia volt, melyeken múzsai versenyeket, éjszakai vig táncokat és lakomákat rendeztek. Eredetileg Orchomenoszban valószinüleg a mezei áldás istenségeit tisztelték, s ezeket korán a C. nevével illették. Templomaik még Spártában, Hermionében, Éliszben voltak. Nekik voltak szentelve a mirtus, a rózsa, a kocka s a kalász. A Kr. e. való IV. század közepe tájáig ruházatosan ábrázolták őket, a hellenisztikus korszaktól fogva mezítlenül, ölelkezve, de mindig a hármat együtt. Mellékelt ábránk a római capitoliumi muzeum egy reliefjét mutatja be; a másik hires ábrázolás a sienai akadémiában található.''
Forrás: Pallas Nagylexikon
Charisok
''(lat. Gratioe), a görög mitologiában a kecsesség és kellem megszemélyesítései. Míg Homéros csak egy Charisról emlékezik meg, s azt az Iliászban Héphaistos feleségévé teszi meg, Hésiodostól fogva a C. számát háromra teszik és Zeus és Eurynomé gyermekeinek mondják. E három C. neve: Eunhrosiné (a vidám), Thaleia vagy Thalia (a virágos kedvet adó) és Agla?a (az ünnepi ragyogásu). Nekik köszönik a halandók és halhatatlanok egyaránt, ami szépet és örvendetest az élet nyujt. A lakoma mérsékletes vigalma, a játékok feledtető vidámsága, a tánc és társaságnak bája a C.-nak adománya. Athéné, Artemis, a Múzsák és Apollón társaságában szokták őket képzelni, de mindenekfölött az Aphroditéében.
Ők öltöztetik csinosítják a szerelem istennőjét, ők teszik csábítóvá, elragadó szépségüvé. De a művészet és költészet is sugalmazásukra szorul, mert nélkülök minden mű merev, hidegen hagyó, mesterkélt alkotás. Tiszteletök ősi időktől fogva Orchomenoszban virágzott, hol a Kephissos völgyében közel a városhoz szentelyök volt. Ünnepeiknek neve Charitésia volt, melyeken múzsai versenyeket, éjszakai vig táncokat és lakomákat rendeztek. Eredetileg Orchomenoszban valószinüleg a mezei áldás istenségeit tisztelték, s ezeket korán a C. nevével illették. Templomaik még Spártában, Hermionében, Éliszben voltak. Nekik voltak szentelve a mirtus, a rózsa, a kocka s a kalász. A Kr. e. való IV. század közepe tájáig ruházatosan ábrázolták őket, a hellenisztikus korszaktól fogva mezítlenül, ölelkezve, de mindig a hármat együtt. Mellékelt ábránk a római capitoliumi muzeum egy reliefjét mutatja be; a másik hires ábrázolás a sienai akadémiában található.''
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magnetes
Magnetes
The Magnetes (Greek:Μάγνητες) were an ancient Greek tribe living in Thessalian Magnesia who took part in the Trojan War. They later also contributed to the Greek colonisation. According to Hesiod's "Eoiae" (Greek: Ηοίαι) or "Catalogue of Women"[1] on the origin of the Greeks, Pandora (named after her grandmother Pandora, sister of Hellen and daughter of Deukalion and Pyrrha) together with Zeus had three sons: Graecus, Magnes and Makednos who together with Hellen's three sons Dorus, Xuthus (with his sons Ion and Achaeus) and Aeolos, comprised the set of progenitors of the ancient tribes that formed the Greek/Hellenic nation.
Magnetes
The Magnetes (Greek:Μάγνητες) were an ancient Greek tribe living in Thessalian Magnesia who took part in the Trojan War. They later also contributed to the Greek colonisation. According to Hesiod's "Eoiae" (Greek: Ηοίαι) or "Catalogue of Women"[1] on the origin of the Greeks, Pandora (named after her grandmother Pandora, sister of Hellen and daughter of Deukalion and Pyrrha) together with Zeus had three sons: Graecus, Magnes and Makednos who together with Hellen's three sons Dorus, Xuthus (with his sons Ion and Achaeus) and Aeolos, comprised the set of progenitors of the ancient tribes that formed the Greek/Hellenic nation.
Magnesia
Magnesia
a legrégibb görög földrajziróknál Tesszáliának keleti része és félszigete. Jelentett azonban M. több várost is, még pedig: 1. M. a Sipylos mellett, lidiai város a Sipylos aljában és a Hermos folyó mellett, különösen ismeretes arról a nagy csatáról, amelyben L. Scipio Kr. e. 190. sziriai Antiochust legyőzte és a csata után a várost is elfoglalta. Később földrengések bántották érzékenyen; most Manissza. Keletre a várostól volt a hires Niobe szikla. - 2. M. a Maeandros mellett, kariai város a Thorax hegy aljában, a Lethaios és Maiandros folyók összefolyásánál. Állítólag tesszáliai magnesiak és krétaiak alapították; a kimmeriek Kr. e. 726. elpusztították, de a miletosziak megint fölépítették. Artaxerxes Lampsakusszal és Myusszal egyetemben Themistoklesnek ajándékozta, aki sokat tartózkodott itten. Különösen hires volt Artemis-templomáról, melynek romjai Inok-Bazár közelében mai napig láthatók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magnesia
a legrégibb görög földrajziróknál Tesszáliának keleti része és félszigete. Jelentett azonban M. több várost is, még pedig: 1. M. a Sipylos mellett, lidiai város a Sipylos aljában és a Hermos folyó mellett, különösen ismeretes arról a nagy csatáról, amelyben L. Scipio Kr. e. 190. sziriai Antiochust legyőzte és a csata után a várost is elfoglalta. Később földrengések bántották érzékenyen; most Manissza. Keletre a várostól volt a hires Niobe szikla. - 2. M. a Maeandros mellett, kariai város a Thorax hegy aljában, a Lethaios és Maiandros folyók összefolyásánál. Állítólag tesszáliai magnesiak és krétaiak alapították; a kimmeriek Kr. e. 726. elpusztították, de a miletosziak megint fölépítették. Artaxerxes Lampsakusszal és Myusszal egyetemben Themistoklesnek ajándékozta, aki sokat tartózkodott itten. Különösen hires volt Artemis-templomáról, melynek romjai Inok-Bazár közelében mai napig láthatók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Kariatida
''A kariatida (karyatida) oszlop helyett alkalmazott nőalak, erkély- vagy párkányhordozó az ókori görög építészetben. Az ókorban leginkább az ión oszlopokat helyettesítette, legszebb antik példája az athéni Erekhtheion oszlopcsarnoka.
Előzménye a kanaphoré, ami fején kosarat vagy vázát tartó női alak ábrázolása az ókori görög szobrászatban.''
[ A lakoniai Karyas lanyait tartottak a gorogok a legszebbeknek, volt egy ilyen nevu tanc is.]
''A kariatida (karyatida) oszlop helyett alkalmazott nőalak, erkély- vagy párkányhordozó az ókori görög építészetben. Az ókorban leginkább az ión oszlopokat helyettesítette, legszebb antik példája az athéni Erekhtheion oszlopcsarnoka.
Előzménye a kanaphoré, ami fején kosarat vagy vázát tartó női alak ábrázolása az ókori görög szobrászatban.''
[ A lakoniai Karyas lanyait tartottak a gorogok a legszebbeknek, volt egy ilyen nevu tanc is.]
Hasonló témák
- Válaszok
- 2
- Olvasás
- 507
- Válaszok
- 9
- Olvasás
- 867
