Ógörög zene

Athen

1. Theseion
2. Buleuterion
3. Tholos
4. Metroon
5. Areiopag (Mars Hill) Book of Acts 17:19, 22.
6. Versamm-
lungsplatz auf der Pnyx
(6. Gathering place of the Pnyx)
7. Odeion des Herodes Atticus
8. Rφmischer Markt
9. Hadrians Bibliothek
9. Roman Library
10. Turm der Winde
11. Prytaneion
12. Parthenon; Temple der Athena
13. Theater des Dionysos
14. Hadrians= bogen
15. Olympieion
16. Rφmische Thermen
17. Hadrians Stadt
18. Rφmische Villa
19. Leuchturm
19. Light house
20. Hafen Pirδus
21. Hafen Muichia
22. Saronischer Golf
 
Akademia

Platon Akademiaja

''The site of Plato's school of philosophy has been discovered. Originally a sacred wood 2 Greek stadia in diameter, (a stadia was 600 Greek feet and the word "stadium" is derived from it) it stood about 6 stadia from the Dipylon Gates and today may be seen by leaving Keramikos ancient cemetery on Salaminos Street or the parallel Plataion Street.

2/3's of the way there you will see the Church of Aghios Georgos at the corner of Palamidou Street which stands on the ancient sacred way or "Ira Odos".

The Church of St. Triton on Kolokynthou St., off the North side of the main Corinth highway marks the southern corner of the Academy of Plato. It was confirmed in 1966 by the discovery of a boundary stone dated to 500 BC.

Nearby is the hill of Kolonas Hippios (56m), the refuge of Oedipus.

The Academy was originally founded by Hekademos and known as the Hekademeia. It contained 12 sacred olive groves purportedly shoots from the sacred tree of the Acropolis. Hipparchos built a wall around the academy in the 6th C BC and remains have been found. The river Kephissos was also diverted to change the topography from dry to well watered and lush.

Plato taught here from 388 BC. and it also served as a gymnasium. Sulla cut down the academy trees to build siege engines but the devastation was repaired by subsequent Romans. Funeral games were also held here and its alter of Promemeikos was the goal of torch races from Athens.

Excavations were begun in 1929-40 and there are now 2 main areas some 230 m apart. Many schoolboy slates were discovered bearing the names of Sophocles and Demosthenes during clearing of the debris. Minor site accessible by major road.''
 
Lyceum

''The Lyceum, named after its 6th century BC sanctuary to Apollo Lyceus (the “wolf-god”, from the word “lykos”, or wolf), had long been a place of philosophical discussion and debate, and had had been the meeting place of the Athenian assembly before the stablishment of a permanent meeting area on Pnyx hill in the 5th century BC.

But the Lyceum is mostly renowned for the philosophical school founded there by Aristotle upon his return to Athens in 335 BC after being the private tutor of the then young prince Alexander of Macedon, the future Alexander the Great, since 343 BC.

After his return to Athens in 335 BC and up to his death in 322 BC, Aristotle rented some buildings in the Lyceum and established a school there where he lectured, wrote most of his philosophical treatises and dialogues, and systematically collected books that comprised the first library in European history. Since Aristotle liked to walk around the grounds as he lectured, surrounded by his students, the philosophical school he founded was called Peripatetic (from ‘peripatos’, which means stroll or walkabout in Greek).

Situated just outside the walls of ancient Athens, the Lyceum was brutally sacked and razed to the ground by the Roman general Lucius Cornelius Sulla in 86 BC, but was later reb.
 
Cserépszavazás

[Zenevel, szinhazzal foglalkozokat is, mint jeles kozeleti szemelyisegeket is fenyegette a szamuzetes veszelye. (Damon, Aeschylos)]

''A cserépszavazás megszületésének pillanatában rögtön megalkották a szavazási eredmények manipulálásának módszerét is – fogalmazott Németh György, a Debreceni Egyetem Ókortörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára (képünkön) a 8. Magyar Ókortudományi Konferencián tartott előadásában. A minden második évben sorra kerülő ókortudományi seregszemlének idén május 22-25. között Szeged és a Szegedi Akadémiai Bizottság székháza adott otthont.

Az ókori athéni demokrácia történetében összesen kilenc cserépszavazásra (ostrakismos) került sor, az elsőre Kr. e. 487-ben, az utolsóra – mint a legújabb kutatás bizonyítják – Kr. e. 416-ban.'' Mára több mint tízezer cserepet találtak meg a kutatók.

Vértelen megszabadulás

A cserépszavazás valójában soha nem az a mód volt, amellyel a zsarnokságra törő athénit elűzték, ahogyan ezt a tankönyvekből megtanultuk, hanem a politikai ellenféltől való vértelen megszabadulás eszközeként működött – tudtuk meg Németh Györgytől. A szavazások mindig vagy-vagy választásokon alapultak: a kihívó ugyanúgy vásárra vitte a bőrét, mint az, akit kihívott.

A Kr. e. 416-os, utolsó cserépszavazással például Nikias szeretett volna megszabadulni Alkibiadéstől annak egy háborús veresége után, remélve, hogy ellenfele kudarca a cserépszavazáson is megismétlődik majd. Ahogy azonban közeledett az idő, a kihívó megingott bizonyosságában, „konzultált” ellenfelével, aminek az lett a következménye, hogy a cserépszavazáson a legtöbb cserépen egy harmadik személy, Hyperbolos neve szerepelt. „Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy a folyamatban szerepet játszott a propaganda, a politikai meggyőzés” – hangsúlyozta az ókorkutató, hozzátéve, hogy ennek a mechanizmusáról semmit sem tudunk. Az athéniak döbbenten nézték a végeredményt, és azután soha többé nem éltek a cserépszavazással.

“Kékcédulás” cserépszavazások

A Kr. e. 5. században nem voltak ismeretlenek a „kékcédulás” cserépszavazások sem. Az athéni Akropolis északi lejtőjén egy kútba dobva ugyanazon fazekastól származó, körülbelül kétszáz teljesen egyforma, „előre gyártott” cserepet találtak Themistoklés nevével. Jóllehet pont ezt a kétszáz darabot nem használták fel soha, de e lelet a manipuláció létezését bizonyítja. Egyik lehetőség, hogy már az agóra bejáratánál megvesztegették az embereket a „hamis” cserepek leadására. „Kilóra meg lehetett vásárolni a cserépszavazást, ha kellőképpen előkészítették” – fogalmazott Németh György.

Az úgynevezett „Kerameikos-cserepek” nemcsak a száműzendő nevét tartalmazták, hanem idegen eredetre, vérbűnre, valamely negatív tulajdonságra célzó kifejezéseket és rajzokat, sőt, rövid verseket is. Vajon minden athéni polgár ennyire tisztában volt például a származásokkal, családfákkal? A versike szerzője pedig miért véste egy olyan cserépdarabra a szövegét, amit azután a szavazatok összeszámlálása után elnyelt egy kút mélye? Úgy tűnik, e mögött is a propaganda állhat, valószínű, hogy nem ott költött versről van szó, hanem olyan sorokról, amiket zengett a város, esetleg falfeliratokon is olvashatók voltak – érvelt a professzor, és hozzátette, hogy mindezek mellett a pozitív propaganda létezésére is vannak bizonyítékok.

Nem tökéletes

„A demokrácia, mint bármely más politikai rendszer, nem tökéletes, így természetesen az athéni demokrácia sem volt az” – mondta Németh György. „Mégis az athéni nagymértékben a mai demokráciának az őse volt, az összes manipulációval, korrupcióval együtt; hiszen ha bizonyos irányítási technikákat alkalmaznak, akkor nyilvánvaló, hogy ezek kerülőútjait is azonnal kidolgozzák. Nem arról van szó tehát, hogy csináltak egy tökéletes intézményt, amit tökéletlenül alkalmaztak, hanem az intézmény azért jött létre, hogy ilyen módon lehessen alkalmazni, de ezt a vezetettek közössége ne feltétlenül vegye észre” – összegzett Németh György.
 
A versenyjatekok gyozteseinek neve, hire, hamar eljutott szulovarosukba, hol az esemenyt zenevel, tanccal unnepeltek.
A tűztávíró vonala Trójától Mükénéig
Diels Antike Technik c. műve nyomán


''Ókori adatok tanúsítják, hogy a perzsa birodalmat a jelzőállomások valóságos hálózata fonta be; ezek az állomások sugáralakban futottak össze a két királyi székhely, Szusza és Ekbatana központjába és oly sűrűn sorakoztak egymás mellett, hogy hangjeleket is tudtak adni egymásnak, éjjel pedig fényjelekkel továbbították az üzeneteket s egyúttal postavonalul is szolgáltak; így a király óriási birodalmának minden eseményéről még aznap értesülhetett. Ugyancsak ókori adatokból tudjuk, hogy a plataiai csatáról (Kr. e. 479), amelyben a görögök döntő győzelmet arattak a perzsákon, a kisázsiai Mükalé görög lakossága a görög szigeteken keresztül néhány óra alatt értesült. A közbeeső állomások segítségével létesített hírad vonalrendszert az ókori írók adatai szerint jól ismerte és használta Antigonosz, III. Fülöp makedón király, fia Perszeusz, a híres pontoszi király Mithridatész. A természettudós Pliniustól értesülünk, hogy Hannibálnak Hispániában és Afrikában valóságos toronyrendszere volt az ilyen hírközvetítés céljaira, sőt Livius bizonyítja, hogy Dél-Itáliában is létesített ilyen vonalakat.
Több mint egy évezreden át foglalkoztatta az ókor haditudósait és technikusait az a kérdés: hogyan lehetne olyan megoldást találni, amelynek segítségével nemcsak előre megbeszélt üzeneteket, hanem előre nem látott eseményeket, az események részleteit, sőt bármely tetszés szerinti közleményt lehetné továbbítani az ilyen vonalakon. Sajnos, olyan megoldást, amely gyakorlatilag is bevált volna, nem sikerült találniok. Azt a módszert, amellyel Aiszkhülosz szerint, Agamemnón Trója elestét közölte feleségével, a legkezdetlegesebbnek kell mondanunk. De a perzsa háborúk korában, mikor Aiszkhülosz írt, a hírközlés technikájának már okvetlenül fejlettebbnek kellett lennie, különben a görög vezérek nem tudták volna elérni seregeiknek és hajóhadaiknak páratlan mozgékonyságát. Adataink vannak rá, hogy ebben az időben a nyugodt fényjelzés (zászló vagy fáklya) annyit jelentett, hogy saját csapatok közelednek, míg ha a zászlót vagy fáklyát ide-oda mozgatták, az ellenséges csapatok közeledését jelezte; ez nemcsak a görög államok közösen megállapított jelzése volt, hanem valószínűleg nemzetközi érvényességgel is bírt. Ellenséges hadiflotta közeledését a jelzőeszközök körbeforgatásával adták hírül. Csak ezer évvel később próbálkozik egy bizánci taktikai író olyan rendszerrel, amelynek segítségével a jelzőtárgyak mozgásának számából következtetni lehessen az ellenséges vagy saját haderő létszámára is; gyakorlatilag ez a rendszer sohasem állta ki a próbát. Míg a későkori hadiíró ilyen meddő elméletekkel kísérletezik, addig Aeneas Tacticus (Kr. e. 360) már nem sokkal a perzsa háborúk után olyan utat jelölt meg a további fejlődésre, amely később csakugyan bizonyos eredményekhez vezetett. Ő volt az első, aki felvetette azt a gondolatot, hogy előzetes megállapodás alapján a jelzőtárgyak időnkénti eltakarása és újramutatása révén bonyolultabb üzeneteket is lehetne közvetíteni. Ez a rendszer az alapja a mai optikai táviratozásnak (világítótornyok jelzései) és éppen ezért csodálatos, hogy az ókorban nem ismerték fel ennek a gondolatnak életrevalóságát: Julius Africanus (Kr. u. III. század) volt az első, aki jelzőrendszert épített erre a gondolatra.''

Aiszkhülosz leírása oly jellemző, hogy szükségesnek tartjuk egész terjedelmében ideiktatni:
Hephaistos az Idáról küldve fénysugárt,
Láng láng után repült s futá a pályatért.
Lemnos Hermes-hegyére külde fényt Ida,
S harmadszor e sziget hatalmas lángjelét
Zeusnak hegyfoka, az Athos vette át.
Őrsége nyomba kész volt messze küldeni
És híradó tüzét égig lobogtató;
A tenger hátát is végig világító,
Akkép haladt a vándor tűz vígan tova
Arany-ragyogva, mint az égi napsugár,
Fényét jelentve a Makistos ormain;
És ez se késett, álom sem vett rajt erőt,
A híradásnak tisztét híven végezé.
Nagymesze szállt a fény az Euripos felé
Hír-vinni a Messapios őrséginek.
Azok viszonzva küldötték a fényt tovább,
Halomba gyujtva száraz hanga-lombokat;
Szökellt a láng erősen, lankadatlanul,
Miként a holdvilág, Asopos síkjain,
Úgy érkezék meg a Kithairon ormira
S a hirdető tűz új sorát nyitó meg ott.
A Gorgopis taván is áthatott a fény
S midőn az Aigiplanktos csúcsához jutott,
Az őrszemekkel nagy tüzet gerjesztetett.
Azok tüzet rakván, a lángnak üstökét
Útjára küldik, az meg a Saron-öböl
Kiötlő szirtfokát is általszárnyaló.
Ragyogva szállott villámként a fény tovább
Arachnaios hegyére, mely szomszéd velünk.
Onnét az Atridák házára szállt a láng,
Ida tüzének el nem fajzott magzata.
Így rendezém be, íme, fáklyaversenyem,
Így végezé felváltva egy a más után —
És győz az első, győz a legvégső futó.
Nos, elbeszéltem ezt bizonyságul neked,
Hallód, a férjem Trójából mint külde hírt.
(Aiszkhülosz: Agamemnón; 281—316 sor;
Csengery János fordítása.)
A fentinél jóval korszerűbb fordításban:









Héphaisztosz
Zeusz és Héra fia, a kovács-isten; itt magának a tűznek megszemélyesítője.

Ída
hegy Trója meIIett.

Lémnosz
a trójai partvidékhez közeli sziget.

Athósz
hegység Khalkidiké félszigetén.

Mákisztosz
euboiai hegy.

Euriposz
öböl Euboia és a szárazföld között.

Messzapiosz
boiótiai hegy.

Ászóposz
folyó Boiótiában.

Kithairón
hegység Boiótia és Attika között.

Gorgópisz
tó Korinthosz közelében.

Aigiplankton
másutt nem említett hegy.

Szarón-öböl
az Aigina öble.

Arakhné-hegy
Pók-hegy, Argosz mellett.
KARVEZETŐ
Dehát mikor dőlt romba Trója városa?
KLÜTAIMÉSZTRA
E nappalunkat megszülő múlt éjszaka.
KARVEZETŐ
Ki hozhatott hírt róla akkor íly hamar?
KLÜTAIMÉSZTRA
Héphaisztosz, Ída-hegyről küldve tűz-sugárt;
a láng a lángot küldte tűzfutár gyanánt:
az Ída-bérc a Hermész-szirtre dobta át,
Lémnosz-szigetre; s ezt a nagy fényt Zeusz magas
athószi orma harmadikként kapta meg:
utána át a tenger hátán messzire
az izmos fény, mint kedve tartja, vándorol
— — — — — — — — — — — — — —
aranysugáru fáklya, mint ha éjbe nap,
emelkedik s ad hírt Mákisztosz ormain;
és ez se késett, nem nyügözte szunnyadás,
tovább lobogta híradóként, mit kapott,
és szállt a fény az Euriposz-habok felé,
fölverni messzi Messzapiosz-hegy őreit:
tűzzel feleltek ők is, s küldték már tovább,
etetve száraz hanga-boglyákkal tüzük:
s a fény sosem homályosulva felszökellt,
az Ászóposz-síkságon át, miként a hold
sugára, ért Kithairón ormához, hogy ott
a híradó láng új sorát serkentse föl:
s a messzirőljött fényre nem mondott nemet,
de még nagyobb tüzet rakott az őrcsapat;
a Gorgópisz taván is átfutott a fény;
s midőn az Aigiplankton ormáig hatolt,
halasztás nélkül tűzrakásra buzditott;
s ott visszanemfogott erővel küldenek
nagy lángszakállt, mely végig a Szarón-öböl
vizébe nyúló szirtfokon lobog tovább;
szökkent, röpült a láng, elérte végül is
Arakhné városunkkal szomszéd őrfokát,
s utána már az Átridák lakára szállt
az Ída-bérci tűz nem-fattyu magzata.
A fáklyahordozóim íly szabály szerint
egymást cserélve végezték parancsomat:
s a kezdő és végső futó győz egyaránt;
lásd, íly bizonyságom van; íly tanújelem,
Trójából férjem ezzel küldött hírt nekem.
(Aiszkhülosz: Agamemnón; 278—316 sor;
Devecseri Gábor fordítása)
Klütaimnésztra elbeszélése szerint a Trója melletti Ida-hegy és a mükénéi királyi palota közt hét közbeeső állomás volt az üzenet közvetítésére:
Idától a lemnoszi Iiermes-hegyig (150 km)
A Zeusz-csúcs az Athosz-hegyen (70 km)
Makisztosz őrállomása Euboia szigetén (180 km)
A boiótiai Messzapiosz-hegy az Euríposz mellett (30 km)
A boiótiai Kithairon (25 km)
Az Aigiplanktosz-hegy Argoliszban (50 km)
Argoszig az utóbbi 50 km-ből 20 km esik.
 
Kydathenaion

Az Akropolis eszaki resze fele eso terulet.
...βόρεια κλιτύ της Ακρόπολης, για το οποίο εδώ προτείνεται να αποδοθεί στο δήμο των Κυδαθηναίων.
 
Athen, okori keruletek

Αθήνα
Κολωνός
Πειραιάς
Φάληρο
Αλωπεκή
Κυδαθήναιον
Μελίτη
Λακιάδες
Ευώνυμον
Σκαμβωνίδες.

A Kydathenaion kerulet az Akropolis eszaki felenel levo terulet, a mai Plaka es Syntagma.

Κυδαθήναιον βρισκόταν πολύ κοντά στην πόλη της Αθήνας, από την βόρεια πλευρά της Ακρόπολης εκεί που σήμερα είναι η πλάκα και η πλατεία Συντάγματος.
 
Siracusa

''A mai Siracusa területe már az ősidőktől fogva lakott terület volt, amint az számos (Stentinello, Ognina, Plemmirio, Matrensa, Cozzo Pantano, és a görög "Thapszosz" falvakban talált) leletből kitűnik.
A várost a Kr. e. 734 és 733 közötti időszakban alapították az Arkhiász vezette korinthoszi görög telepesek. Eredetileg "Szirako"-nak nevezték, egy közeli mocsár után. Az ősi város magja egy kis sziget volt, amit Ortygia-nak neveztek. A telepesek itt termékeny talajt találtak, és az őshonos törzsek sem fogadták őket ellenségesen. Szürakuszai nőttön-nőtt és virágzott, és egy időben a Földközi-tengeri térség legerősebb görög városa volt. Kolóniákat hoztak létre Akraiban (a mai Palazzolo Acreide) Kr. e. 664-ben, Kasmenaiban (Kr. e. 643-ban), és Kamarinában, (Kr. e. 598-ban). Az első telepesek leszármazottai, a Gamoroi-k megtartották hatalmukat mindaddig, amíg a Killichiroi-k tömege, a város szegényebb néprétege át nem vette a hatalmat. Gelón, Gela uralkodója segítségével, Kr. e. 485-ben az előbbiek visszatérhettek a hatalomba. Gelón lett a város uralkodója, aki Gela, Kamarina és Megera lakói közül többeket Szürakuszaiba telepített, a városfalakon kívül pedig új negyedeket épített föl, Tychét és Neapolist. Damokoposz tervei alapján új színház is épült, ami a városnak virágzó kulturális életet biztosított a későbbiekben. Olyan személyiségeket vonzott az intézmény, mint Aiszkhülosz, a metimmai Ariosz, a korinthoszi Eumélosz és Szapphó, aki Mütilénéből menekült ide. Szürakuszai erősődő hatalma elkerülhetetlenné tette a karthágóiakkal való összecsapást. A punok uralták ugyanis Szicília szigetének nyugati vidékét. A Kr. e. 480-ban megesett himérai ütközetben az akragaszi Thérónnal szövetkező Gelón megsemmisítő vereséget mért a Hamilcar vezette afrikai seregekre. A győzelem emlékére templomot emeltek Pallasz Athéné tiszteletére, ami a mai katedrális helyén állott.



Gelónt fivére, I. Hierón követte, aki a küméi ütközetben az etruszkok ellen harcolt (Kr. e. 474).
Uralkodását olyan költők magasztalták, mint a keoszi Szimonidész, Bakhülidész és Pindarosz, aki udvarában vendégeskedett. Kr. e. 467-ben Thraszibülosz demokráciát vezetett be a városban. Szürakuszai folytatta terjeszkedését Szicília szigetén. Küzdöttek az ellenük szegülő szikuliakkal, és a Tirrén-tengeren keresztül expedíciókat indítottak Korzika és Elba szigete felé. A Kr. e. 5. század végén Szürakuszai háborúba keveredett az athéniakkal, akikenk a Peloponnészoszi háború miatt nyersanyagokra és erőforrásokra volt szükségük. A szürakuszaiak Spárta segítségét vették igénybe Athén ellen. A háború athéni vereséggel végződött.
Bővebben: Az athéniek szürakuszai expedíciója
Kr. e. 410-ben Szürakuszai 3000 hoplitával járult hozzá a perzsa II. Kürosz király híres tízezres seregéhez.
A Kr. e. 4. század elején szürakuszai türannosza, I. Dionüsziosz háborúban állt Karthágóval. Noha Gelát és Camarinát elvesztette, képes volt visszatartani pun erőket a sziget többi részének elfoglalásától. A háborúskodás után Dionüszosz erődítményt emelt a városban levő Otrigia szigetén, és egy 22 km hosszú falat építtetett a város köré. Naxos, Catania és Lentini pusztulása után a város újra hadba lépett Karthágó ellen (Kr. e. 397). Eleinte változó hadiszerencse jellemezte a háború folyását. A karthágóiaknak végül sikerült magát Szürakuszait megostromolniuk, de a városlakók szerencséjére dögvész sújtott le a pun hadakra. Kr. e. 392-ben megállapodás született arról, hogy Szürakuszainak jogában áll újabb területeket szereznie. Megalapították Adrano, Ancona, Adria, Tindari és Tauromenosz városát, és meghódították a mai Reggio di Calabria területét Itáliában. Hadisikerei mellett Dionüsziosz ismert volt arról, hogy pártfogolta a művészeteket. Maga Platón is számos alkalommal meglátogatta Szürakuszaiban.
Utóda II. Dionüszosz volt, akinek Kr. e. 356-ban megdöntötték az uralmát. Utódját despotikus uralkodása miatt számnűzték, így II. Dionüszosz visszaszerezte trónját Kr. e. 347-ben. Kr. e. 345-ben Timóleon demokratikus kormányzást vezetett be. A hosszadalmas belső villongások meggyengítették Szürakuszai hatalmát. Timóleon, a folyamatot ellensúlyozandó, Kr. e. 399-ben a Krimiszosz mellett vereséget mért a karthágóiakra. Azonban a szürakuszai pártok és érdekcsoportok közti vetélkedés az uralkodó halála után újrakezdődött. Agathoklész, az újabb zsarnok puccsal való hatalomra kerülésével (Kr. e. 317) megszűnt a torzsalkodás. Folytatta a punok elleni háborút, változó szerencsével. Némi lélektani sikert ért el azzal, hogy a háborút a karthágóiak földjére, Afrikába helyezte át, súlyos veszteségeket okozva az ellenségnek. A harcok újabb békeszerződéssel értek véget, ami azonban nem akadályozta meg a karthágóiakat abban, hogy beavatkozzanak a Szürakuszai belpolitikába Agathoklész Kr. e. 289-ben bekövetkezett halála után. Ezért a városlakók az epiruszi Pürrhosz segítségét kérték. Az ő rövid uralkodása után II. Hierosz került hatalomra (Kr. e. 275).
Hierosz uralkodása ötven éves békés és virágzó korszakot hozott magával. Ebben az időben keletkeztek a város leghíresebb antik emlékei. Bevezette a "Lex Hieronica" néven ismertté vált jogrendszert, amit később a rómaiak is alkalmaztak Szicília irányításában. Kibővítette a városi színházat, valamint építtetett egy hatalmas oltárt is. Uralma alatt élt minden idők leghíresebb szürakuszai polgára, Arkhimédész, a természettudós. Számos találmánya mellett katonai gépezeteket is tervezett, többek között egy olyan daruszerű masinát, amivel hajókat lehetett fölborítani. Ez a szerkezett később jól jött a rómaiak elleni küzdelemben. Az itt élt irodalmi nagyságok közül kiemelhetjük Theokritosz személyét.

Hierosz utódja a fiatal Hieronümosz (Kr. e. 215-től) volt. Háborút kezdett a rómaiakkal, akik Marcus Claudius Marcellus konzul vezetésével, Kr. e. 214-ben megostromolták a várost. Szürakuszai három évig kitartott, de Kr. e. 212-ben végül elesett. A legenda szerint a város bukását az okozta, hogy a békapártiak kinyitottak egy kis ajtót a városfalon, hogy a rómaiakkal egyezkedjenek, akik azonban betörtek a nyíláson és elfoglalták a várost. Az ütközetben lelte halálát Arkhimédész is.''
 
Oldal tetejére