Ógörög zene

Parthenon, zeneszek

''Reconstruction of the East porch (the front porch) of the Parthenon from NE
The metopes and triglyphs painted in blue are on the top right. The ceiling of the peristasis (the colonnade sourrounding the cella of the temple) is between the outside columns and the wall of the cella. Near the ceiling is the frieze. To the left is the East frieze showing part of the Panathenaic procession of mortals and heros continuing from either east corner of the Parthenon and converging at the center, above the main door of the temple (left), at the five-figure scene of the sacred peplos robe. To the right is the North frieze depicting part of the Panathenaic procession approaching the scene with the sacred peplos robe - to be seen around the corner of the temple, are men with cattle followed by men with horned sheep and then tray carriers, youths with water jars, pipers and cithara players.''

Akropolis

The plan of the Acropolis

Parthenon

Szinhaz

Parthenon

A Parthenon epiteszeti aranyaiban sokan, - hivatasos, felhivatasos es amator szerzok - zenematematikat latnak. Ezen nezeteket Fallus Robert erosen cafolja. Konyvet, valamint a tema irodalmat alkalomadtan ismertetjuk.

Thesszália

Antik Thesszália

''A hagyomány szerint az i. e. 6. században alakult meg a thesszáliai szövetség, aminek élén – eleinte csak háborús veszály esetén – a vezető családokból – mint a Lariszai Aleuadák, a krannóni Szkopadák és a pharszaloszi Ekhekratidák – kikerülő katonai főparancsnok, a tagosz állt. Ezek a vezető arisztokrata családok szövetségbe szervezték Thesszáliát és később a befolyásuk alá vonták a delphoi amphiktüoniát is. Thesszália nagyon híres volt a lovasságáról. A görög-perzsa háború idején az Aleuadák a perzsákhoz csatlakoztak.
Az i. e. 4. század elején a zsarnok Iaszón mint a thesszáliai szövetség tagosza megszervezte Thesszália egységét, azonban i. e. 370-ben meggyilkolták. i. e. 369-ben a phtiótiszi Pherai türannosza pherai Alexandrosz bejelentette igényét egész Thesszáliára, amit a thesszaloszok, élükön az Aleuadákkal élesen elleneztek és a makedón királytól II. Alexandrosztól kértek segítséget. A makedón király azonban nem tudott sokáig Thesszáliában maradni, mert otthon trónkövetelője akadt. Azt tanácsolta tehát, hogy a thesszaloszok kérjék Thébai segítségét. A Thébaiba érkező thesszalosz küldöttséget Pelopidasz boiótarkhosz fogadta, aki kapva kapott az alkalmon, mert vágyott barátja Epameinóndasz hadisikereire. Seregével benyomult Thesszáliába, magnészia vidékére, ahol nem tudta legyőzni pherai Alexandroszt, de az a veszteségek hatására mégis békét kötött, és megígérte, hogy nem háborgatja többé Thesszáliát. Pelopidasz ekkor Makedóniába ment, ahol szerződést kötött makedóniai Alexandrosszal, aki elismerte magát Thébai alávetett szövetségesének, s ezzel a Thébai befolyás Thesszálián túl Makedóniára is kiterjedt volna, ha Alexandroszt nem gyilkolják meg i. e. 368-ban. Ptolemaiosz került hatalomra és ekkor Pelopidasz hazatért a thébai hadsereggel, s nem foglalkozott néhány évig az északi ügyekkel. Ezzel Thesszália megszabadult a közvetlen thébai gyámkodástól, ráadásul Thébai a mantineai csata után felhagyott hegemón politikájával.
Az i. e. 4. század második felében Thesszália függésbe került Makedóniától és sokan vazallusként szolgálták őket. A thesszáliai szövetség II. Philipposzt választotta arkhónjává, s a thesszáliai haderő Philipposz seregét erősítette. Philipposz meggyilkolása után több helyen Görögországban, így Thesszáliában is lázadás készülődőtt a makedónok ellen. Philipposz fia és utóda, III. Alexandrosz, azaz a későbbi Nagy Sándor azonban kerülő úton gyorsan Thesszáliába vonult, ahol a thesszaloszok nem vállaták a harcot és Alexandroszt is megválasztották a thesszáliai szövetség arkhónjává apja nyomán. A thesszáliai haderő ezután Alexandroszt szolgálta, ahogy korábban Philipposzt.
A rómaiak i. e. 148-ban Thesszáliát Makedónia provincia részévé tették, de 300-ban külön provincia lett Larisza székhellyel. A római időkre Magnészia, Dolopia, Phthiótisz és Malisz területileg és etnikailag és beolvadt Thesszáliába (ma viszont a régi Dolopia és Malisz Közép-Görögország része).''

Thesszália

Thesszália

Magnesia

Magnesia

Magnesia

Magnesia

a legrégibb görög földrajziróknál Tesszáliának keleti része és félszigete. Jelentett azonban M. több várost is, még pedig: 1. M. a Sipylos mellett, lidiai város a Sipylos aljában és a Hermos folyó mellett, különösen ismeretes arról a nagy csatáról, amelyben L. Scipio Kr. e. 190. sziriai Antiochust legyőzte és a csata után a várost is elfoglalta. Később földrengések bántották érzékenyen; most Manissza. Keletre a várostól volt a hires Niobe szikla. - 2. M. a Maeandros mellett, kariai város a Thorax hegy aljában, a Lethaios és Maiandros folyók összefolyásánál. Állítólag tesszáliai magnesiak és krétaiak alapították; a kimmeriek Kr. e. 726. elpusztították, de a miletosziak megint fölépítették. Artaxerxes Lampsakusszal és Myusszal egyetemben Themistoklesnek ajándékozta, aki sokat tartózkodott itten. Különösen hires volt Artemis-templomáról, melynek romjai Inok-Bazár közelében mai napig láthatók.


Forrás: Pallas Nagylexikon

Korinthos

Korinthos

Korinthos

Szinhaz, hatterben a fellegvar.

Korinthos

''Korinthosz már a kőkorszakban is lakott hely volt. A mitológia szerint a települést Héliosz isten fia, egy másik történet szerint Efíra istennő lánya alapította a várost. A mükénéi uralom alatt dórok kíséreltek meg letelepedni a mai város területén, de az első támadásukkor nem jártak sikerrel, viszont másodszor el tudták foglalni a területet. A Trójai háborút követően a település Agamemnón kezére került, sok más poliszzal együtt. A klasszikus görög időkben Korinthosz Athénnal és Thébával is rivalizált. A város keresedelme ezekben az időkben volt jelentős, hiszen innen származtak a görög cserépedények nagy része. Ekkor épült meg a város akropoliszán található Afrodité temploma. Az időszámításunk előtti 7. században a város türannosza Periandrosz lett. Uralma alatt Korinthosz számos új kolóniát hozott létre mint a mai albániai Durres és az olaszországi Syracusae. A polisz a görög-perzsa háborúkban is szerepet vállalt: a szalamiszi csatában 40 korinthoszi hajó vett részt, a plataeai ütközetben pedig 5000 korinthoszi hoplita harcos küzdött. A várost a peloponnészoszi háborúban spártaiak szállták meg, majd a háborút követően macedón uralom alá került. Ezután mikor a rómaiak elfoglalták Hellászt, a várost lerombolták, a férfiakat megölték, a nőket és a gyerekeket eladták rabszolgának. Később Julius Ceasar újjáépítette a várost, ami akhájföld központja lett. A Római Birodalom széthullása után a város bizánci uralom alá került. 856-ban földrengés rázta meg a várost, melynek során 45 000 ember vesztette életét.''

Theba

Theba

Theba

Szinhaz

Theba

''Thébai (Θήβα vagy Θῆβαι) az ókori Görögország egyik, a Boiótiai síkság legjelentősebb városállama volt. Nevének többes számú alakja, mint sok más polisz esetén is, arra utal, hogy több falu, kómé egybeolvadásából született.


Valószínűleg föníciaiak alapították, akikhez később Thesszáliából beözönlő eol származású beótok csatlakoztak. Lassanként Théba magához ragadta a vezérszerepet a Boiót szövetségben, hatalmát azonban elsősorban a gyengébbek elnyomására használta. Üldözte a demokráciát, saját alkotmánya szigorúan arisztokratikus, külpolitikája a legnagyobb mértékben önző volt. A perzsa háborúkban Plataiainál a perzsák oldalán harcolt Athén és Spárta ellen, a perzsa háborúk után pedig a nemzeti eszmét egy teljes századon át feláldozta az Athén elleni vak gyűlöletnek. A peloponnészoszi háború után elszakadt Spártától és nagy hévvel vett részt az ellene alakult szövetségben. A leuktrai csatában (i. e. 371) nemcsak felülkerekedett, de egyúttal az egész Görögország fölött való hegemóniát is megszerezte, és Epameinóndasz haláláig meg is tartotta. Phókisz elleni vak gyűlöletében lobbantotta lángra az egész Hellasz végromlására vezető phókiszi vagy szent háborút (i. e. 356–i. e. 346), mi több, beavatkozásra szólította fel II. Philipposz makedón királyt, aki az i. e. 355 évi kemény ostrom után csaknem teljesen lerombolva, olyan csapást mért a városra, melyet Théba soha többé nem tudott kiheverni. Amikor Sulla i. e. 86-ban elragadta Thébától régi területének felét, annyira megfogyott, hogy lassanként már csak a Kadmoszról elnevezett régi fellegvárnak helye volt beépítve. Théba helyén ma a Thiva nevű kisváros található.''

Ime még egy pár szép melódia: diaulos, kalamos, keras, orestis.

Bizanc

Bizanc

Bizanc

''A Bizánci vagy más néven a Keletrómai Birodalom "valójában a Római Birodalom, amelynek nyugati részét a népvándorlás megsemmisítette" (Bréhier).[1] A birodalom fővárosa Konstantinápoly, hivatalos nevén Új Róma (görögül Nea Rómé, latinul Nova Roma) volt. Az egészen 1453-ig fennálló birodalom kulturálisan görög, államiságában római, vallása tekintetében pedig keresztény volt. Területe maximális kiterjedését I. Justinianus (527 – 565) uralkodása alatt érte el, aki nyugati hódításaival kívánta visszaállítani a régi birodalom egységét, hogy annak területe a rákövetkező közel ezer év alatt a bolgár, az arab és a szeldzsuk török nyomás alatt lassan töredékére olvadjon, s végül csak magára Konstantinápolyra terjedjen ki. Ezer éves fennállásával, az ókori kulturális örökség továbbvitelével, és a kereszténység terjesztésével az európai történelem egyik legbefolyásosabb állama volt.''

Zenek forrasa

Vas írta:

Ime még egy pár szép melódia: diaulos, kalamos, keras, orestis.

Kattints a kibontásához...

Alapmu, zenei dokumentumokkal. Izgalmas kerdes, mikent lehet ebbol a zenek valos hangzasara kovetkeztetni?

E. Pöhlman and M.L. West: Documents of Ancient Greek Music, Oxford 2001

Jöjjön akkor az album ("Ancient Greek Music" - kiadója ismeretlen) utolsó négy számja (egyikük vers): Demetra hymn, Nemesis hymn, Seikilos epitaph, Sappho poem.
(Közben megtudtam: az eddig feltett zene egy kisérlet eredménye (az "Oresteia" tragédiához) - modern görög zeneszerzõk ilyennek képzelik az ógörög zenét.)

Okori ihletesu zenek

Vas írta:

Jöjjön akkor az album ("Ancient Greek Music" - kiadója ismeretlen) utolsó négy számja (egyikük vers): Demetra hymn, Nemesis hymn, Seikilos epitaph, Sappho poem.
(Közben megtudtam: az eddig feltett zene egy kisérlet eredménye (az "Oresteia" tragédiához) - modern görög zeneszerzõk ilyennek képzelik az ógörög zenét.)

Kattints a kibontásához...

Érdekesek ezek a művek. Az opera is ebből a szándékból született, Galilei apja, Vincenzo, ókori zenei irat kiadója, és barátai kezdeményezték az ógörög zene újra felfedezését, úgy vélték, hogy valami régi hagyományt folytatnak, miközben valami újat, mást alkottak. A közelmúltban a Szépművészeti Múzeum is hirdetett fiatal zeneszerzőknek egy pályázatot, ha jól emlékszem az Orestes dallam töredékére asszociáló zenéket kellett írni. Jó volna ezeket is meghallgatni