Ógörög zene

Paros

Párosz sziget az Égei-tenger közepén, Görögországban. A Kükládok szigetcsoport tagja.
A sziget márványáról híres. Ebből a márványból faragták a Milói Vénuszt...

Naxosztól egy 5 kilométeres csatorna választja el. Területe 165 km2. A főváros, Paroikia az északnyugati oldalon fekszik, egy öbölben. A sziget alapkőzete márvány. Legmagasabb pontja, Éliás Próféta hegye (Profitis Ilias - az ókorban Marpessa) 770 méter magas.
A szigettől délnyugatra egy kilométerre található egy kisebb szigetecske, Antipárosz.


A kezdetben krétaiak, később iónok által betelepített sziget jelentőségét kitűnő márványának köszönhette, amely mindig fő kiviteli cikke volt. A legjobb, különösen szobrok készítésére alkalmas márvány, az ókoriak Lychnitese, körülbelül a közepén, mintegy 8 kilométernyire a régi Parosz, ma Parikia mellett van.
A párosziak a perzsa háborúk idején Xerxész-szel kötöttek szövetséget. Emiatt a hazafiatlan hozzáállás miatt Temisztoklész meg is büntette őket. Miután az athéniek Miltiadész vezérlete alatt sikertelen kísérletet tettek a sziget elfoglalására, Parosz a második perzsa háború után az athéni szövetséghez csatlakozott.
A sziget büszkesége a IV. századi Pároszi Krónika, amely felsorolja az ókori Görögország művészeti értékeit. Egy része a helyi Archeolgiai Múzeumban látható, sajnos azonban az értékesebb részek meghatározó nyugati múzeumok tulajdonában vannak.
Nagy Sándor után az egyiptomi királyok fennhatósága alá került. Kr. e. 197-ben a rómaiak Athénnek adták, később pedig egészen római uralom alá került. A középkorban Velencéhez tartozott, 1537-ben pedig meghódították a törökök.

Paros

Paros

Paroszi Márványkrónika

Paroszi Márványkrónika (latinosan: Marmor Parium) (Parosz, Kr. e. 264-263), görög felirat. Szerzőjének neve ismeretlen, mivel a felirat eleje az idők során olvashatatlanná vált. A mű Kekropsztól, Athén mítikus királyától Diognétosz athéni arkhón évéig, vagyis Kr. e. 1581-től Kr. e. 263-ig lajstromozza a legfontosabbnak ítélt történelmi eseményeket. A fennmaradt két töredék közül az első nyolcvan adatából huszonkilencet, a második, kisebb töredék pedig összesen ötöt szentel irodalomtörténeti eseményeknek.
A felirat első része (A. töredék) 1627-ben került Szmürnából Londonba, Thomas Howard marsall házába, ahol a forradalomban újabb sérüléseket szerzett. Ma az oxfordi Ashmolean Museum őrzi. A második (B. töredék) 1897-ben került elő Parosz szigetén, és ma is a helyi múzeumban látható. A márványsztélé eredetileg kb. két méter magas, 81-82 cm széles és 12-15 cm vastag volt. Az A. töredék Kr. e. 1581-től Kr. e. 354-ig, a B. töredék Kr. e. 336-tól Kr. e. 298-ig tárgyalja a görög történelem és irodalom eseményeit. A Kr. e. 354-től Kr. e. 336-ig, valamint a Kr. e. 298-tól Kr. e. 263-ig terjedő feljegyzések elvesztek.
A felirat időszámítása igen különös. Az éveket a korabeli szokástól eltérően nem az olimpiákkal, hanem az athéni királyok illetve arkhónok nevével jelzi, az időszámítás alapjául pedig a felirat elkészültének éve, Kr. e. 263 szolgált, ettől az időponttól számol vissza minden eseményt a felirat készítője. Egy példa: ƒ„Attól fogva, hogy Aiszkhülosz, a költő először győzött tragédiájával, és Euripidész, a költő, megszületett, és Sztészikhorosz, a költő Hellászba érkezett, amikor Athénben Philokratész volt az Arkhón – 222 év." Ha tehát Kr. e. 263-hoz hozzáadjuk a 222-t, megkapjuk az esemény feltételezett időpontját, Kr. e. . 485-öt.
Az egész krónika tendenciózusan elfogult Athén iránt, ezért feltehető, hogy az ismeretlen szerző athéni történészek munkáit használta forrásul. Ahol az athéni kultúrfölény nem volt nyilvánvaló, ott a nyílt hamisítástól sem riadt vissza: a megarai komédiaköltőt, Szuszariónt például athéninek tünteti fel, ráadásul jó száz évvel a szicíliai komikus, Epikharmosz elé datálja. Több íróról, művészről szolgáltat többé-kevésbé megbízható adatokat: Orpheusz, Muszaiosz, Hésziodosz, Homérosz, Terpandrosz, Szapphó, Szuszarion, Theszpisz, Aiszkhülosz, Szimónidész, Euripidész, Sztészikhorosz, Epikharmosz, Szophoklész, Szókratész, Timótheosz, Kallipposz, Philémón, Arisztotelész, Menandrosz stb. A szerkesztmény maga erősen felületes, a kutatók általában iskolai használatra készült összefoglalásnak tartják. Bizonytalan a kapcsolata az ugyancsal Parosz szigetén és nagyjából ebben az időben készült Arkhilokhosz-életrajzzal, amelyet szintén feliratról ismerünk.

Marmor Parium
264/63 a. Chr. n.

Χρονικὸν Πάριον

____________________________________________________________________




Fragmentum A (v. 46 - 93, Ashmolean Museum, Oxford)


A
(1581/80 - 355/54 a. Chr. n.)

|1| *ου* [ἐξ ἀναγραφῶ]ν(?) παν[τοί]ον [καὶ ἱστοριῶν κοι]νῶν(?) ἀνέγραψα τοὺς ἄν[ωθεν χρό|2|νους] ἀρξάμενος ἀπὸ Κέκροπος τοῦ πρώτου βασιλεύσαντος Ἀθηνῶν εἵως ἄρχοντος ἐμ Πάρωι [μὲν |3| . . . .]υάνακτος, Ἀθήνησιν δὲ Διογνήτου.
(264/63 a. Chr. n.)

1
ἀφ' οὗ Κέκροψ Ἀθηνῶν ἐβασίλευσε, καὶ ἡ χώρα Κεκροπία ἐκλήθη, τὸ πρότερον καλου|4|μένη Ἀκτικὴ ἀπὸ Ἀκταίου τοῦ αὐτόχθονος, ἔτη ΧΗΗΗΔ/ΔΙΙΙ.
(1581/80 a. Chr. n.)

2
ἀφ' οὗ Δευκαλίων παρὰ τὸν Παρνασσὸν ἐν Λυκωρείαι ἐβασίλευσε, βασιλεύ|5|οντος Ἀθηνῶν Κέκροπος, ἔτη ΧΗΗΗΔ.
(1574/73 a. Chr. n.)

3
ἀφ' οὗ δίκη Ἀθήνησι ἐγένετο Ἄρει καὶ Ποσειδῶνι ὑπὲρ Ἁλιρροθίου τοῦ Ποσειδῶνος, καὶ ὁ τόπος ἐκλήθη |6| Ἄρειος Πάγος, ἔτη ΧΗΗ/ΗΔ/ΔΙΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Κρ[ανα]οῦ.
(1532/31 a. Chr. n.)

4
ἀφ' οὗ κατακλυσμὸς ἐπὶ Δευκαλίωνος ἐγένετο καὶ Δευκαλίων τοὺς |7| ὄμβρους ἔφυγεν ἐγ Λυκωρείας εἰς Ἀθήνας πρὸ[ς Κρανα]όν, καὶ τοῦ Διὸ[ς το]ῦ Ὀ[λυ]μ[πί]ου τὸ ἱ[ε]ρὸν ἱδ[ρύσατ]ο [καὶ] τὰ σωτήρια ἔθυσεν, |8| ἔ]τη ΧΗΗ/ΗΔ/Δ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Κρ[α]ν[α]οῦ.
(1529/28 a. Chr. n.)

5
ἀ[φ' οὗ Ἀμφι]κτύων <ὁ> Δευκαλίωνος ἐβασίλευσεν ἐν Θερμοπύλαις καὶ συνήγε |9| τ]οὺς περὶ τὸ [ἱε]ρὸν οἰκοῦντας καὶ ὠ[νό]μασεν Ἀμφικτύονας, καὶ π[ροέθυσε]ν (?), οὗ[περ] καὶ νῦν ἔτι θύουσιν Ἀμφικτύονες, |10| ἔ]τη ΧΗΗ/Η/ΔΙΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Ἀμφικτύονος.
(1522/21 a. Chr. n.)

6
ἀφ' οὗ Ἕλλην ὁ Δευκ[αλίωνος Φθι]ώτιδος ἐβασίλευσε καὶ Ἕλληνες |11| ὠν]ομάσθησαν, τὸ πρότερον Γραικοὶ καλούμενοι, καὶ [[τὸν ἀγῶνα Παναθ[ή]ναι[α] ἔθεσαν, ἔτη]] ΧΗΗ/Η/ΔΙΙ, βασιλεύοντος |12| Ἀθηνῶν Ἀμφικτύονος.
(1521/20 a. Chr. n.)

7
ἀφ' οὗ Κάδμος ὁ Ἀγήνορος εἰς Θήβας ἀφίκετο * * [καὶ] ἔκτισεν τὴν Καδμεί-|13|αν, ἔτη ΧΗΗ/Η/Δ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Ἀμφικτύονος.
(1519/18 a. Chr. n.)

8
ἀφ' οὗ [Κίλιξ καὶ Φοῖνιξ οἱ Ἀγήνορος Κιλικίας καὶ Φοι]νίκης ἐβασίλευσαν, |14| ἔτη ΧΗΗ/ΗΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Ἀμφικτύονος.
(1516/15 a. Chr. n.)

9
ἀφ' οὗ ναῦ[ς κατασκεασθεῖσα ὑπὸ Δαναοῦ πρώτη πεντ]ή[κοντα κωπ]ῶν ἐξ Αἰγύπτου |15| ε]ἰς τὴν Ἑλλάδα ἔπλευσε καὶ ὠνομάσθη πεντηκόντορος, καὶ αἱ Δαναοῦ θυγατέρες . . . . . . . . . . . ωνη καὶ βα . . |16| . . λαρευω καὶ Ἑλίκη καὶ Ἀρχεδίκη ἀποκληρωθεῖσαι ὑπὸ τῶν λοιπῶν [τῆς Ἀθηνᾶς τῆς Λινδίας τὸ ἱερὸν * * ἱδρύσ]αντ[ο] |17| καὶ ἔθυσαν ἐπὶ τῆς ἀκτῆς ἐμ παρά[πλω]ι(?) ἐν Λίνδωι τῆς Ῥοδίας, ἔτη ΧΗΗΔΔΔΔ/ΔΙΙ, βασιλεύο[ντος Ἀθηνῶν Ἐριχθονίου].
(1511/10 a. Chr. n.)

10
[ἀφ' οὗ Ἐριχ]-|18|θόνιος Παναθηναίοις τοῖς πρώτοις γενομένοις ἅρμα ἔζευξε καὶ τὸν ἀγῶνα ἐδείκνυε καὶ Ἀθηναίους [ὠν]όμ[ασε, κ]αὶ [ἄγαλμα] |19| θ]εῶν μητρὸς ἐφάνη ἐγ Κυβέλοις, καὶ Ὕαγνις ὁ Φρὺξ αὐλοὺς πρῶτος ηὗρεν ἐγ κ * * ναιων τοὺς Φρυγίας [καὶ ἁρμονίαν τὴν κ]α|20|λουμένην Φρυγιστὶ πρῶτος ηὔλησε καὶ ἄλλους νόμους Μητρὸς Διονύσου Πανὸς καὶ τὸν ἐπ[ίχώριον |21| ἡρώων], ἔτη ΧΗΗΔΔΔΔΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Ἐριχθονίου τοῦ τὸ ἅρμα ζεύξαντος.
(1506/05 a. Chr. n.)

11
ἀφ' οὗ Μίνως [ὁ] πρ[ότερος (?) ἐ]βα[σίλευσε Κρήτης καὶ |22| Ἀ[πολ]λωνίαν (?) ὤικισε καὶ σίδηρος ηὑρέθη ἐν τῆι Ἴδηι, εὑρόντων τῶν Ἰδαίων Δακτύλων Κέλμιος κ[αὶ Δαμναμενέως, ἔτη ΧΗ * *, βα]-|23|σι]λεύοντος Ἀθηνῶν Πανδίονος.
(1506/05 a. Chr. n.)

12
ἀφ' οὗ Δημήτηρ ἀφικομένη εἰς Ἀθήνας καρπὸν ἐφ[εῦρ]εν καὶ πρ[οηροσία ἐ]πρά[χθη πρ]ώτη δ[είξαντος |24| Τ]ριπτολέμου τοῦ Κελεοῦ καὶ Νεαίρας, ἔτη ΧΗΔΔΔΔ/Δ[Ι], βασιλεύοντος Ἀθήνησιν Ἐριχθέως.
(1410/09 a. Chr. n.)

13
ἀφ' οὗ Τριπτό[λεμος ἐθέρισε τὸν καρ-|25|πὸν, ὃν] ἔσπειρεν ἐν τῆι Ῥαρίαι καλουμένηι Ἐλευσῖνι, ἔτη Χ[Η]ΔΔΔΔ/Δ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν [Ἐριχθέως].
(1409/08 a. Chr. n.)

14
[ἀφ' οὗ Ὀρφεὺς * *] |26| υιο . . [τ]ὴ[ν ἑ]αυτοῦ πο<ί>ησιν ἐξ[έ]θηκε, Κόρης τε ἁρπαγὴν καὶ Δήμητρος ζήτησιν καὶ τὸν αὐτου[ργηθέντα ὑπ' αὐτῆς σπόρον |27| καὶ τὸ πλῆ]θος τῶν ὑποδεξαμένων τὸν καρπόν, ἔτη ΧΗΔΔΔ/Δ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Ἐριχθέως.
(1399/98 a. Chr. n.)

15
[ἀφ' οὗ Εὔμολπος * * *] |28| . . . . νου τὰ μυστήρια ἀνέφηνεν ἐν Ἐλευσῖνι καὶ τὰς τοῦ [πατρὸς Μ]ουσαίου ποιήσ[ει]ς ἐξέθηκ[εν, ἔτη ΧΗ *, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν |29| Ἐριχθέ]ως τοῦ Πανδίονος.
(1397/96 a. Chr. n. - 1373/72 a. Chr. n.)

16
ἀφ' οὗ καθαρμὸς πρῶτον ἐγένετο . . . . . . . . . ουπρωτωιαον . . . εαντ . . . . . . |30| ἔτη Χ/Η]ΔΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Πανδίονος τοῦ Κέκροπος.
(1325/24 a. Chr. n.)

17
ἀφ' οὗ [ἐ]ν Ἐλευσῖνι ὁ γυμνικὸς [ἀγὼν] . . . . . . . . . ἀφ' οὗ . . . . . |31| . . . . αι . . τὰ Λύκαια ἐν Ἀρκαδίαι ἐγένετο, καὶ λ . . κκε . . . . . Λυκάονος ἐδόθησαν . . τοῖς Ἕλλ[η]σι[ν, ἔτ]η . . ν . . βασιλεύον-|32|τος Ἀθηνῶν Πανδίονος τοῦ Κέκροπος.
(1324/23 a. Chr. n. - 1308/07 a. Chr. n.)

18
ἀφ' οὗ κα . . . . γ. . . . . . . ησιαι Ἡρακλῆς . . . . . ν . . . . . . . ω . . . . . δοστ . . . |33| βασιλεύοντος Ἀθήνησιν Αἰγέως.
(1307/06 a. Chr. n. - 1295/94 a. Chr. n.)

19
ἀφ' οὗ Ἀθήνησι [σπάνι]ς τῶν καρπῶν ἐγένετο καὶ μαντευομένο<ι>ς [τοῖς] Ἀθην[αίοις Ἀπό]λλων ἔχρη[σε |34| δίκα]ς ὑποσχε<ῖ>ν [[. . .]] ἃ[ς] ἂμ Μίνως ἀξιώσει, ἔτη ΧΔΔΔΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Αἰγ[έως].
(1294/93 a. Chr. n.)

20
ἀφ' οὗ Θησ[εὺς * βασιλεύσας] |35| Ἀθηνῶν τὰς δώδεκα πόλεις εἰς τὸ αὐτὸ συνώικισεν, καὶ πολιτείαν καὶ τὴν δημοκρατίαν [πα]ρέ[δ]ω[κε, καὶ * * |36| . . . . ος Ἀθηνῶν τὸν τῶν Ἰσθμίων ἀγῶνα ἔθηκε Σίνιν ἀποκτείνας, ἔτη /ΧΗΗΗΗ/ΗΔΔΔΔ/Δ.
(1259/58 a. Chr. n.)

21
ἀπὸ τῆς Ἀμαζόν[ων εἰς] τὴ[ν Ἀττικὴν στρατείας, ἔτη |37| /ΧΗΗΗΗ/Η]ΔΔΔΔΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Θησέως.
(1256/55 a. Chr. n.)

22
ἀφ' οὗ Ἀργεῖοι [μ]ε[τ'] Ἀδράσ[του ἐπὶ Θή]βας [ἐστράτ]ευσαν καὶ τὸν ἀγῶνα [ἐ]ν [Νεμέ]α[ι ἔ]θ[εσ]αν [ἐπ' Ἀρχε]-|38a|μόρωι], ἔτη /ΧΗΗΗΗ/ΗΔΔΔ/ΔΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Θησέως.
(1251/50 a. Chr. n.)

23
ἀφ' οὗ οἱ [Ἕλλη]νες εἰς Τροίαν ἐ[στ]ράτευσ[αν], ἔτη /ΧΗΗΗΗ/ΗΙΙΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθη[νῶν] |39| Μεν]εσθέως τρεισκαιδεκάτου ἔτους.
(1218/17 a. Chr. n.)

24
ἀφ' οὗ Τροία ἥλω, ἔτη /ΧΗΗΗΗΔΔΔΔ/Δ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν [Μενεσθέ]ως δευτέρου <καὶ εἰκοστοῦ> ἔτους μηνὸς Θ[αρ-|40|γηλιῶ]νος ἑβδόμηι φθίνοντος.
(1209/08 a. Chr. n.)

25
ἀφ' οὗ Ὀρέστη[ι τῶ]ι Ἀ[γαμέμνονος (?) καὶ τῆι Α]ἰγίσθου θυγατρὶ [Ἠριγ]όν[ηι ὑπὲρ Αἰ]γίσθου καὶ [Κλ]υ[ταιμήστρας φόνου δίκη |41| ἐγένετ]ο ἐν Ἀρεί[ωι] Πάγωι, ἣν Ὀρέστης ἐνίκησεν [ἴσων γενομένων τ]ῶν [ψήφων], ἔτη [/Χ]ΗΗΗΗΔΔΔ[ΔΙΙ]ΙΙ(?), βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Δημοφῶντος.
(1208/07 a. Chr. n.)

26
ἀφ' οὗ [Σαλαμῖνα |42| τὴν ἐγ] Κύπρωι Τεῦκρος ὤικισεν, ἔτη /ΧΗΗΗΗΔΔΔ/ΔΙΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Δημοφῶντος.
(1202/01 a. Chr. n.)

27
ἀφ' οὗ Νη[λ]εὺς ὤικισ[ε Μίλη]τ[ον καὶ τὴν] ἄλ[λ]η[ν] ἅ[πα]σ[αν |43| Ἰωνί]αν Ἔφεσον Ἐρυθρὰς Κλαζομενὰς [Πρι]ήν[ην Λέβεδ]ον [Τέω] Κολοφῶνα [Μ]υοῦντα [Φώκ]α[ιαν] Σάμον [Χίον, καὶ] τὰ [Παν]ιώνι[α] ἐγένετο, ἔτ[η |44| /ΧΗΗΗΔΔΙΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν Μέ[[νεσθέως τρεισκαιδεκάτου]] <δοντος> [ἔτο]υς.
(1077/76 a. Chr. n.)

28
ἀφ' οὗ [Ἡσ]ίοδος ὁ ποιητὴς [ἐφάν]η, ἔτη /ΧΗ/ΗΔΔ. . , βασιλεύοντος Ἀθηνῶν . . |45| . . . . . .
(936/35 a. Chr. n. ?)

29
ἀφ' οὗ Ὅμηρος ὁ ποιητὴς ἐφάνη, ἔτη /ΧΗΔΔΔΔΙΙΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶ[ν Δ]ιογνήτου.
(907/06 a. Chr. n.)

30
ἀφ' οὗ Φ[εί]δων ὁ Ἀργεῖος ἐδήμευσ[ε τὰ μ]έ[τρα καὶ |46| στ]αθμὰ κατεσκεύασε καὶ νόμισμα ἀργυροῦν ἐν Αἰγίνηι ἐποίησεν, ἑνδέκατος ὢν ἀφ' Ἡρακλέους, ἔτη /ΧΗΔΔΔΙ, βασιλεύοντος Ἀθηνῶν |47| Φερεκλ]είους.
(895/94 a. Chr. n.)

31
ἀφ' οὗ Ἀρχίας Εὐαγήτου δέκατος ὢν ἀπὸ Τημένου ἐκ Κορίνθου (ca. 790?) ἤγαγε τὴν ἀποικίαν [καὶ ἔκτισε] Συρακού[σσας, ἔτη * * |48| βασι]λεύ[ον]τος Ἀθηνῶν Αἰσχύλου ἔτους εἰκοστοῦ καὶ ἑνός.
(790 a. Chr. n. ?)

32
ἀφ' οὗ κατ' ἐνιαυτὸν ἦρξεν ὁ ἄρχων, ἔτ[η] ΗΗΗΗΔΔ.
(684/83 a. Chr. n.)

33
ἀφ' οὗ [Ἀρχίλοχ]ο[ς * * |49| . . . . . . . . ., ἔτη ΗΗΗΗΔ/ΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Λυσιά[δου].
(682/81 a. Chr. n.)

34
ἀφ' οὗ Τέρπανδρος ὁ Δερδένεος ὁ Λέσβιος τοὺς νόμους τοὺ[ς κιθ]α[ρ]ω[ιδικ]οὺς [[θαιαυλητ. . ]] [ἐκαι-|50|νοτόμ]ησε καὶ τὴν ἔμπροσθε μουσικὴν μετέστησεν, ἔτ[η] ΗΗΗ/ΗΔΔΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Δρωπίδου.
(645/44 a. Chr. n.)

35
ἀφ' οὗ Ἀ[λυάττη]ς Λυδ[ῶν ἐβα]σίλευσ[εν, ἔτη |51| ΗΗΗ]ΔΔΔΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ἀριστοκλε[ί]ους.
(605/04 a. Chr. n.)

36
ἀφ' οὗ Σαπφὼ ἐγ Μιτυλήνης εἰς Σικελίαν ἔπλευσε φυγοῦσα [* * ἔτη ΗΗΗΔΔ * |52| ἄρχο]ντος Ἀθήνησιν μὲν Κριτίου τοῦ προτέρου, ἐν Συρακούσσαις δὲ τῶν γαμόρων κατεχόντων τὴν ἀρχήν.
(603/02 a. Chr. n. - 596/95 a. Chr. n.)

37
[ἀφ' οὗ] Ἀμ[φικτ]ύο[νες ἔθ]υ[σαν κ]αταπο-|53|λεμήσα]ντες Κύρραν, καὶ ὁ ἀγὼν ὁ γυμνικὸς ἐτέθη χρηματίτης ἀπὸ τῶν λαφύρων, ἔτη ΗΗ[Η]ΔΔ/ΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Σίμω[ν]ος.
(591/90 a. Chr. n.)

38
ἀφ' οὗ [ἐν Δελφοῖ]ς |54| ὁ στε]φανίτης ἀγὼν πάλιν ἐτέθη, ἔτη ΗΗΗΔ/ΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Δαμασίου τοῦ δευτέρου.
(582/81 a. Chr. n.)

39
ἀφ' οὗ ἐν Ἀθ[ήν]αις κωμω[ιδῶν χο]ρ[ὸς ἐτ]έθη [στη]σάν-|55|των πρώ]των Ἰκαριέων, εὑρόντος Σουσαρίωνος, καὶ ἆθλον ἐτέθη πρῶτον ἰσχάδω[ν] ἄρσιχο[ς] καὶ οἴνου με[τ]ρητής, [ἔτη ΗΗ * *, ἄρχοντ]ος Ἀθήνησιν |56| . . . . . . . . .
(581/80 a. Chr. n. - 562/61 a. Chr. n.)

40
ἀφ' οὗ Πεισίστρατος Ἀθηνῶν ἐτυράννευσεν, ἔτη ΗΗ/ΗΔΔΔΔ/ΔΙΙ, ἄρχοντος [Ἀθήνη]σι Κ[ω]μ[έ]ου.
(561/60 a. Chr. n.)

41
ἀφ' οὗ Κροῖσος [ἐξ] Ἀσίας [εἰς] Δελφοὺς ἀ[πέστειλε θεωρούς, |57| ἔτη Η]Η[/Η]ΔΔΔΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Εὐθυδήμου.
(556/55 a. Chr. n.)

42
ἀφ' οὗ Κῦρος ὁ Περσῶν βασιλεὺς Σάρδεις ἔλαβεν καὶ Κροῖσον ὑπὸ [τῆς Πυθία]ς σφαλ[έντα(?), ἔτη ΗΗ/ΗΔΔ/ΗII(?), ἄρχοντος Ἀθήνησιν * * |58| ἦν δὲ] καὶ Ἱππῶναξ κατὰ τοῦτον ὁ ἰαμβοποιός.
(541/40 a. Chr. n.)

43
ἀφ' οὗ Θέσπις ὁ ποιητὴς [ὑπεκρίνα]το πρῶτος, ὃς ἐδίδαξε [δρ]ᾶ[μα ἐν ἄ]στ[ει, καὶ ἆθλον ἐ]τέθη ὁ [τ]ράγος, ἐτη ΗΗ/Η[ΔΔ .], ἄρχοντος Ἀθ[ήνη|59|σι] . . . ναιου τοῦ προτέρου.
(536/35 a. Chr. n. - 532/31 a. Chr. n.)

44
ἀφ' οὗ Δαρεῖος Περσῶν ἐβασίλευσε μάγου τελευτήσαντος, ἔτη [ΗΗ]/Η/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησ[ι . . . . .].
(520/19 a. Chr. n.)

45
ἀφ' οὗ Ἁρμόδιος καὶ [Ἀριστογε]ίτων ἀπέκτε[ιναν |60| Ἵππα]ρχον Πεισιστράτου δ[ιά]δ[οχ]ον(?), καὶ Ἀθηναῖοι [ἐξανέστ]ησαν τοὺς Πεισιστρατίδας ἐκ τ[οῦ Π]ελασγικοῦ τείχους, ἔτη ΗΗΔΔΔΔ/ΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ἁ[ρ]π[ακ-|61|τίδου].
(512/11 a. Chr. n.)

46
ἀφ' οὗ χοροὶ πρῶτον ἠγωνίσαντο ἀνδρῶν, ὃν (?) διδάξας Ὑπό[δι]κος ὁ Χαλκιδεὺ[ς] ἐνίκ[α], ἔτη ΗΗΔΔΔΔ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Λυσαγόρου.
(510/09 a. Chr. n.)

47
ἀφ' οὗ Με[λαν]ιππί[δης] Μ[ήλιος |62| ἐνίκησ]εν Ἀθήνησιν, ἔτη ΗΗΔΔΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Πυθοκρίτου.
(495/94 a. Chr. n.)

48
ἀφ' οὗ ἡ ἐμ Μαραθῶνι μάχη ἐγένετο Ἀθηναίοις πρὸς τοὺς Πέρσας Ἀρ[ταφ]έ[ρνην τε τὸ]ν Δαρείου ἀδελφι-|63|δοῦν κα]ὶ [Δᾶ]τιν στρατηγόν, ἣν ἐνίκων Ἀθηναῖοι, ἔτη ΗΗΔΔ/ΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν τ[ο]ῦ δευτέρου [Φ]α[ι]ν[ί]π[πίδου· ἧι ἐν μάχηι συνηγωνίσατο Αἰσχύλος ὁ ποιητὴς |64| ἐτ]ῶ[ν] ὢν ΔΔΔ/Δ.
(491/90 a. Chr. n.)

49
ἀφ' οὗ Σιμωνίδης ὁ Σιμωνίδου πάππος τοῦ ποιητοῦ, ποιητὴς ὢν καὶ αὐτός, ἐνίκησεν Ἀ[θ]ήνησι, καὶ Δαρεῖος τελευτᾶι, Ξέρξης δὲ ὁ υἱὸς βασιλεύει, ἔτ[η |65| ΗΗ]ΔΔ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἀριστείδου.
(490/89 a. Chr. n.)

50
ἀφ' οὗ Αἰσχύλος ὁ ποιητὴς τραγωιδίαι πρῶτον ἐνίκησε, καὶ Εὐριπίδης ὁ ποιητὴς ἐγένετο, καὶ Στησίχορος ὁ ποιητὴς εἰ[ς |66| τὴν Ἑλλάδα ἀ[φίκετ]ο, ἔτη ΗΗΔΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Φιλοκράτους.
(486/85 a. Chr. n.)

51
ἀφ' οὗ Ξέρξης τὴν σχεδίαν ἔζευξεν ἐν Ἑλλησπόντωι καὶ τὸν Ἄθω διώρυξε, καὶ ἡ ἐν Θερμο[πύ-|67|λαις μάχη ἐγένετο καὶ ναυμαχία τοῖς Ἕλλησι περὶ Σαλαμῖνα πρὸς τοὺς Πέρσας, ἣν ἐνίκων οἱ Ἕλληνες, ἔτη ΗΗΔ/ΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Καλλιάδου.
(481/80 a. Chr. n.)

52
ἀφ' οὗ ἡ ἐν |68| Πλαταιαῖς μάχη ἐγένετο Ἀθηναίοις πρὸς Μαρδόνιον τὸν Ξέρξου στρατηγόν, ἣν ἐνίκων Ἀθηναῖοι, καὶ Μαρδόνιος ἐτελεύτησεν ἐν τῆι μάχηι, καὶ τὸ πῦρ ἐρύη ἐ[ν |69| Σικελίαι περὶ τὴν Αἴτνην, ἔτη ΗΗΔ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ξανθίππου.
(480/79 a. Chr. n.)

53
ἀφ' οὗ Γ[έ]λων ὁ Δεινομένους Σ[υρακο]υ[σσῶν] ἐτυράννευσεν, ἔτη ΗΗΔ/Δ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Τιμοσθέν[ους].
(479/78 a. Chr. n.)

54
ἀφ' οὗ Σιμωνίδης ὁ Λεωπρέπους ὁ Κεῖος ὁ τὸ μνηνονικὸν εὑρὼν ἐνίκησεν Ἀθήνησι διδάσκων, καὶ αἱ εἰκόνες ἐστάθησαν Ἁρμοδίου καὶ Ἀριστογείτονος, ἔτη ΗΗΔΙΙΙ (?) |71| ἄρχοντος Ἀθήνησιν [Ἀ]δειμάντου.
(477/76 a. Chr. n.)

55
ἀφ' οὗ Ἱέρων Συρακουσσῶν ἐτυράννευσεν, ἔτη ΗΗ/ΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Χ[άρ]ητος. ἦν δὲ καὶ Ἐπίχαρμος ὁ ποιητὴς κατὰ τοῦ-|72|τον.
(472/71 a. Chr. n.)

56
ἀφ' οὗ Σοφοκλῆς ὁ Σοφίλλου ὁ ἐκ Κολωνοῦ ἐνίκησε τραγωιδίαι ἐτῶν ὢν ΔΔ/ΔΙΙΙ, ἔτη ΗΗ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἀψηφίωνος.
(470/69 a. Chr. n.)

57
ἀφ' οὗ ἐν Αἰγὸς ποταμοῖς ὁ λίθος ἔπεσε, |73| καὶ Σιμωνίδης ὁ ποιητὴς ἐτελεύτησεν βιοὺς ἔτη /ΗΔΔΔΔ, ἔτη ΗΗ/Δ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Θεαγενίδου.
(1582/81 a. Chr. n.)

58
ἀφ' οὗ Ἀλέξανδρος ἐτελεύτησεν, ὁ δὲ υἱὸς Περδίκ-|74|κας Μακεδόνων βασιλεύει, ἔτη Η/ΗΔΔΔΔ/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Εὐθίππου.
(469/68 a. Chr. n.)

59
ἀφ' οὗ Αἰσχύλος ὁ ποιητὴς βιώσας ἔτη /ΗΔ/ΔΙΙΙΙ ἐτελεύτησεν ἐγ [Γέ-|75|λ]αι τῆς Σικελίας, ἔτη Η/ΗΔΔΔΔΙΙΙ, ἄρχοντος Αθήνησι Καλλέου τοῦ προτέρου.
(457/56 a. Chr. n.)

60
ἀφ' οὗ Εὐριπίδης ἐτῶν ὢν ΔΔΔΔΙΙΙΙ (?) τραγωιδίαι πρῶτον ἐνίκησεν, ἔτη Η/ΗΔ[Δ/ΔΙΙΙΙ, |76| ἄρχ]οντος Ἀθήνησι Διφίλο[υ· ἦ]σαν δὲ κατ' Εὐριπίδην Σωκράτης τε καὶ Ἀναξαγόρας.
(443/42 a. Chr. n.)

61
ἀφ' οὗ Ἀρχέλαος Μακεδόνων βασιλεύει Περδίκκου τελευτήσαντος, ἔτη Η[/Η/ΔΙΙ], |77| ἄρχ]οντος Ἀθήνησιν Ἀστυφίλου.
(421/20 a. Chr. n.)

62
ἀφ' οὗ Διονύσιος Συρακουσσῶν ἐτυράννευσεν, ἔτη ΗΔΔΔΔ/ΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Εὐκτήμονος.
(411/10 a. Chr. n.)

63
ἀφ' οὗ Εὐριπίδης βι[ώσας ἔτη /ΗΔΔ/ΔΙΙΙΙ |78| ἐτ]ελεύτησεν, ἔτη ΗΔΔΔΔ/Δ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἀντιγένους.
(409/08 a. Chr. n.)

64
ἀφ' οὗ Σοφοκλῆς ὁ ποιητὴς βιώσας ἔτη /ΗΔΔΔΔΙΙ ἐτελεύτησεν, καὶ Κῦρος ἀνέβη, [ἔτη ΗΔΔΔΔΙΙΙ, |79| ἄρχ]οντος Ἀθήνησι Καλλίου τοῦ προτέρου.
(407/06 a. Chr. n.)

65
ἀφ' οὗ Τελέστης Σελινούντιος ἐνίκησεν Ἀθήνησιν, ἔτη ΗΔΔΔ/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Μίκωνος.
(403/02 a. Chr. n.)

66
ἀφ' οὗ [κατῆλθον οἱ Ἕλληνες οἱ |80| μετ]ὰ Κύρου ἀναβάντες, καὶ Σωκράτης ὁ φιλόσοφ[ο]ς ἐτελεύτησεν βιοὺς ἔτη /ΗΔΔ, ἔτη ΗΔΔΔ/ΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Λάχητος.
(401/00 a. Chr. n.)

67
ἀφ' οὗ Ἀρ[ι]στ[όνους <ὁ κιθαρωιδὸς> ἐνίκη-|81|σεν] Ἀθήνησιν, ἔτη ΗΔΔΔ/Δ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ἀριστοκράτους.
(399/98 a. Chr. n.)

68
ἀφ' οὗ Πολύιδος Σηλυμβριανὸς διθυράμβωι ἐνίκησεν Ἀθήνησιν ἔτη ΗΔ[*, ἄρχοντος Ἀθήνησιν * * |82|
(390 a. Chr. n. ?)

69
ἀφ'] οὗ Φιλόξενος διθυραμβοποιὸς τελευτᾶι βιοὺς ἔτη /Η/Δ, ἔτη ΗΔ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Πυθέου.
(380/79 a. Chr. n.)

70
ἀφ' οὗ Ἀναξανδρίδης ὁ κωμο[ιδοποιὸς ἐνίκησεν Ἀθήνησιν, ἔτη ΗΔΙΙΙ, ἄρχοντος |83| Ἀθήνησι Καλλέου.
(377/76 a. Chr. n.)

71
ἀφ' οὗ Ἀστυδάμας Ἀθήνησιν ἐνίκησεν, ἔτη Η/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ἀστείου· κατεκάη δὲ τότε κα[ὶ ὁ ἐν Δελφοῖς ναός].
(373/72 a. Chr. n.)

72
ἀφ' οὗ ἡ ἐν Λεύκτροις μάχη |84| ἐ]γένετο Θηβαίων καὶ Λακεδαιμονίων, ἣν ἐνίκων Θηβαῖοι, ἔτη Η/ΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Φρασικλείδου· καὶ Ἀ[μύντας τελευτᾶι, Ἀλέξανδρος δὲ ὁ υἱὸς Μακεδόνων |85| βασιλεύει.
(371/70 a. Chr. n.)

73
ἀφ' οὗ Στησίχορος ὁ Ἱμεραῖος ὁ δεύτερος ἐνίκησεν Ἀθήνησιν, καὶ οἰκίσθη Μεγάλη πόλις [ἐν Ἀρκαδίαι, ἔτη Η/Δ*, ἄρχοντος Ἀθήνησιν � *].
(570/69 a. Chr. n.)

74
ἀφ' οὗ Διονύσιος Σικελιώτης ἐτελεύτησεν, ὁ δὲ υἱὸς Διονύσιος ἐτυράννευσεν, καὶ Ἀλεξάνδρ[ου τελευτήσαντος Πτολεμαῖος ὁ Ἀλωρίτης Μακεδόνων βα-|87|σιλεύει, ἔτη ΗΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ναυσιγένους.
(368/67 a. Chr. n.)

75
ἀφ' οὗ Φωκεῖς τὸ ἐν Δελφοῖς μα[ντεῖον κατέλαβον (?) * *, ἔτη ΗΗ, ἄρχοντος Ἀθή-|88|νησι Κηφισοδώρου.
(366/65 a. Chr. n.)

76
ἀφ' οὗ Τιμόθεος βιώσας ἔτη /ΔΔΔΔΔ ἐτελεύτησεν, ἔτ[η *, ἄρχοντος Ἀθήνησιν * *].
(ca. 360 a. Chr. n.)

77
ἀφ' οὗ Φίλιππος ὁ Ἀμύντου Μα-|89|κεδόνων βασιλεύει, καὶ Ἀρτοξέρξης ἐτελεύτησεν, Ὦχος δὲ ὁ υἱὸς β[ασιλεύει, ἔτη *, ἄρχοντος Ἀθήνησιν * *].
(ca. 360 a. Chr. n.)

78
ἀφ' οὗ * * * Ἀθήνη-|90|σιν] ἐνίκησεν, ἔτη /ΗΔΔΔΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ἀγαθοκλέους.
(357/56 a. Chr. n.)

79
ἀφ' οὗ * * * * * * * |91| ἐγ]ένετο, ἔτη /ΗΔΔΔΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Καλλιστ[ράτου. * * * * * * |92| . . . . . σοφος (?) . . . . τ . . . τουτου (?).
(355/54 a. Chr. n.)

80
ἀφ' οὗ Καλλ * * * |93| ἔτ]η /Η . . . . , ἄρχοντος [Ἀθήνησι *].
(ca. 350/40 a. Chr. n.)



Fragmentum B (Museum, Paros)


B
(336/35 - 299/98 a. Chr. n.)


1 (101/2)
ἀφ' οὗ * * * * * * δο * * * * |2| . . . . . Φίλιππος ἐτ]ε[λε]ύτη[σ]εν, Ἀλέ[ξανδρ]ος δὲ βασιλεύει, ἔτη /ΗΔΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Πυθοδήλου.
(336/35 a. Chr. n.)

2 (103)
ἀφ' οὗ Ἀλέξανδρος εἰς Τριβαλλοὺς καὶ Ἰλλυρίους ἐστράτευσε |3| καὶ Θηβαίων ἐπαναστάντων καὶ τὴμ φρουρὰν πολιορκούντων ἐπανελθὼν κατὰ κράτος λαβὼν τὴν πόλιν κατέσκαψεν, ἔτη /ΗΔΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Εὐαινέτου. |4|
(335/34 a. Chr. n.)

3 (104)
ἀπὸ τῆς Ἀλεξάνδρου διαβάσεως εἰς τὴν Ἀσίαν καὶ μάχης περὶ τὸν Γράνικον, καὶ ἀπὸ τῆς ἐν Ἰσσῶι μάχης Ἀλεξάνδρωι πρὸς Δαρεῖον ἔτη /ΗΔΔ, ἄρχοντος Ἀθήνησι |5| Κτησικλείους.
(334/33 a. Chr. n.)

4 (105)
ἀφ' οὗ Ἀλέξανδρος Φοινίκης καὶ Κύπρου καὶ Αἰγύπτου ἐκυρίευσε, ἔτη /ΗΔ/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Νικοκράτους.
(333/32 a. Chr. n.)

5 (106)
ἀπὸ τῆς Ἀλεξάνδρου πρὸς Δαρεῖον μάχη[ςͺ|6| τῆς περὶ Ἄρβηλα, ἣν ἐνίκησεν Ἀλέξανδρος, καὶ Βαβυλὼν ἥλω, καὶ ἀφῆκε τοὺς συμμάχους, καὶ Ἀλεξάνδρεια ἐκτίσθη, ἔτη /ΗΔ/ΔΙΙΙ ἄρχοντος Ἀθήνησιν Νικήτου.
(332/31 a. Chr. n.)

6 (107)
ἀφ' οὗ |7| Κάλλιππος ἀστρολογίαν ἐξέθηκεν καὶ Ἀλέξανδρος Δαρεῖον ἔλαβεν, Βῆσον δὲ ἐκρέμασεν, ἔτη /ΗΔ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἀριστοφῶντος.
(330/29 a. Chr. n.)

7 (108)
ἀφ' οὗ Φιλήμων ὁ κωμοιδο-|8|ποιὸς ἐνίκησεν, ἔτη /ΗΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Εὐθυκρίτου. ὠικίσθη δὲ πρὸς τῶι Τανάι πόλις Ἑλληνίς.
(328/27 a. Chr. n.)

8 (109)
ἀπὸ τῆς Ἀλεξάν[δ]ρου μεταλλαγῆς καὶ Πτολεμαίου Αἰγύπτο[υ |9| κυριεύσεως ἔτη /Η/ΔΔ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἡγησίου.
(324/23 a. Chr. n.)

9 (110)
ἀπὸ τοῦ πολέμου τοῦ γενομένου περὶ Λαμίαν Ἀθηναίοις πρὸς Ἀντίπατρον, καὶ ἀπὸ τῆς ναυμαχίας |10| τῆς γενομένης Μακεδόσιν πρὸς Ἀθηναίους περὶ Ἀμοργόν, ἣν ἐνίκων Μακεδόνες, ἔτη /Η/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Κηφισοδώρου.
(323/22 a. Chr. n.)

10 (111)
ἀφ' οὗ Ἀντίπατρος Ἀ-|11|θήνας ἔλαβε καὶ Ὀφέλας Κυρήνην ἀποσταλεὶς ὑπὸ Πτολεμαίου, ἔτη /Η/ΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Φιλοκλέους.
(322/21 a. Chr. n.)

11 (112)
ἀφ' οὗ Ἀντίγονος εἰς τὴν Ἀσίαν διέβη, |12| καὶ Ἀλέξανδρος εἰς Μέμφιν ἐτέθη, καὶ Περδίκκας εἰς Αἴγυπτον στρατεύσας ἐτελεύτησεν, καὶ Κράτερος καὶ Ἀριστοτέλης ὁ σοφιστὴς ἐτελεύτη-|13|σεν, ἔτη /Η/ΔΙΙ, βιοὺς ἔτη /Η, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἀρχίππου. ἐπορεύθη δὲ καὶ Πτολεμαῖος εἰς Κυρήνην.
(321/20 a. Chr. n.)

12 (113)
ἀπὸ τῆς Ἀντιπάτρου τελευτῆς, Κασσάνδρου δὲ ἀποχωρήσεως |14| ἐγ Μακεδονίας, καὶ ἀπὸ τῆς ἐγ Κυζίκωι πολιουρκίας, ἣν ἐπολιούρκησεν Ἀριδαῖος, καὶ ἀφ' οὗ Πτολεμαῖος ἔλαβεν Συρίαν καὶ Φοινίκην, ἔτη /Η/Δ, ἄρχοντος Ἀθή-|15|νησι Ἀπολλοδώρου. τῶι δ' αὐτῶι ἔτει τούτωι καὶ Ἀγαθοκλῆν Συρακόσιοι εἵλοντο ἐπὶ τῶν ἐρυμάτων τῶν ἐν Σικελίαι αὐτοκράτορα στρατηγόν.
(319/18 a. Chr. n.)

13 (114)
ἀπὸ τῆς Κλείτου |16| ναυμα[χί]ας καὶ Νικάνορος περὶ τὸ ἱερὸν τὸ Καλχηδονίων, καὶ ὅτε Δημήτριος νόμους ἔθηκεν Ἀθήνησιν, ἔτη /ΗΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Δημογένους.
(317/16 a. Chr. n.)

14 (115)
ἀφ' οὗ |17| Κάσσανδρος εἰς Μακεδονίαν κατῆλθεν, καὶ Θῆβαι οἰκίσθησαν, καὶ Ὀλυμπιὰς ἐτελεύτησεν, καὶ Κασσάνδρεια ἐκτίσθη, καὶ Ἀγαθοκλῆς Συρακουσ-|18|σ[ῶ]ν ἐτυράννευσεν, ἔτη /ΗΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Δημοκλείδ[ου]· ἐνίκα δὲ καὶ Μένανδρος ὁ κωμοιδοποιὸς Ἀθήνησιν τότε πρῶτον.
(316/15 a. Chr. n.)

15 (116)
ἀφ' οὗ Σωσιφά-|19|νης ποιητὴς τελευτᾶι, ἔτη ΔΔΔΔ/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀ[θ]ή[ν]ησιν [Θ]εο[φρ]άστου, βι[οὺ]ς ἔτη ΔΔΔΔ/Δ.
(313/12 a. Chr. n.)

16 (117)
ἀφ' οὗ ὁ ἥλιος ἐξέλιπεν, καὶ Πτολεμαῖος Δημήτριον ἐνίκα ἐν |20| Γάζει καὶ Σέλευκον ἀπέστειλεν εἰς Βαβυλῶνα, ἔτη ΔΔ[Δ]Δ/ΔΙΙΙ, ἄρ[χ]οντος [Ἀθήν]ησιν Πο[λέμ]ωνος.
(312/11 a. Chr. n.)

17 (118)
ἀφ' οὗ [Ν]ικοκρέων ἐτελεύτησεν καὶ Πτολεμαῖος κυρι-|21|εύει τῆς νήσου, ἔτη ΔΔΔΔ/ΔΙΙ, ἄ[ρχ]οντος Ἀθ[ήνη]σ[ιν] Σι[μωνί]δου.
(311/10 a. Chr. n.)

18 (119)
ἀφ' οὗ Ἀλέ[ξ]α[νδρος ὁ Ἀλεξάνδρου] τελευτᾶι καὶ ἕτερος ἐκ τῆς Ἀρταβάζου θυγατρὸς Ἡρα-|22|κλῆς, καὶ Ἀγαθοκλῆς διέβη εἰς Καρχηδ[όνα . . . . . . . . . . ca. 36 . . . . . . . . . . ἔτη Δ]ΔΔΔ/ΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Ἱερομνήμονος.
(310/09 a. Chr. n.)

19 (120)
ἀφ' οὗ Λ[υ]-|23|σι]μάχεια πόλις ἐκτίσθη, καὶ Ὀφέλας εἰς [Κα]ρχ[ηδόνα . . . . . . . . . . ca. 40 . . . . . σ . . . . ] . καὶ Πτολεμαῖος ὁ υἱὸς ἐγ Κῶι ἐγένετο καὶ Κλ[εο-|24|π]άτρα ἐν Σάρδεσιν ἀπέθαν[ε καὶ ὁ σωτὴρ Πτολεμαῖος εἰς τὴν Ἑλλάδα διέβη(?), ἔτη ΔΔΔΔ/Δ, ἄρχοντος Ἀ]θήνησ[ι Δ]ημητρίου.
(309/08 a. Chr. n.)

20 (121)
ἀφ' οὗ Δημήτριος ὁ Ἀντιγόνου τὸ[ν |25| Π]ειραιᾶ πολιορκήσας ἔλαβεν [καὶ Δημήτριος ὁ Φαληρεὺς ἐξέπεσεν Ἀθηνῶν, ἔτη ΔΔΔΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος] Ἀθήνησι Καιρίμου.
(308/07 a. Chr. n.)

21 (122)
ἀφ' οὗ Δημήτριος Μουνυχίαν κατέ-|26|σκαψεν καὶ Κύπρον ἔλαβεν καὶ Φίλα . π . . . . . . . . . . ca. 22 . . . . . . . . . . . . . ον . . . . . . . . . . . . . ca. 18 . . . . . . . . . . . . . σ . . ου [ἔτη Δ]ΔΔΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησιν Ἀναξικράτους.
(307/06 a. Chr. n.)

22 (123)
ἀφ' οὗ Σωσιφάνης ὁ ποιητὴς ἐγέ[νετο καὶ . . . . . . . . . . . ca. 25 . . . . . . . . . . . . . . . . ἔτη ΔΔΔΔΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνη]σ[ι Κ]οροίβου.
(306/05 a. Chr. n.)

23 (124)
ἀπὸ τῆς περὶ Ῥόδον πολιορκίας, καὶ ἀφ' ο[ὗ |28| Π]τολεμαῖος τὴν βασιλείαν παρ[έ]λ[α]β[εν, ἔτ]η [ΔΔΔΔΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Εὐξενίππου].
(305/04 a. Chr. n.)

24 (125)
ἀπὸ τῶ]ν σει[σ]μῶν τῶν [γ]ενομένων καθ' Ἰωνίαν, καὶ ὅτε Δημήτριος Χαλκ[ί-|29|δα ἔλα]βεν καθ' ὁμολογίαν καὶ πρεσ[βε . . . . . . . . . . . . . ca. 38 . . . . . . . . . . . . . Δη]μητρίου, ἔτη ΔΔΔΔ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Φερεκλείους.
(304/03 a. Chr. n.)

25 (126)
ἀφ' οὗ |30| κομήτης ἀσ]τὴρ ἐφάνη καὶ Λυσίμαχ[ο]ς [εἰς τὴν Ἀσίαν διέβη, ἔτη ΔΔΔ/ΔΙΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι] Λ[εωστ]ρ[άτου].
(303/02 a. Chr. n.)

26 (127)
ἀ[φ'] οὗ [δ]ιάλυσις Κασσάνδρωι καὶ Δημητρίωι |31| ἐγένετο . . . . . ν. . . . . . . . . Κασσαν[δ]ρο [. . . . . . . . . . . . . ca. 45 . . . . . . . . . . . . . . . . ἐτελεύτ]ησεν, [ἔτη] ΔΔΔ/ΔΙΙΙ, ἄρχοντος Ἀθήνησι Νικοκλείους. |32|
(1582/81 a. Chr. n.)

27 (128)
[ἀφ' οὗ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ca. 75 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Δημη]τρίου εἰς Χαλκίδα ἀναβολῆς, Ἀθηναῖοι δὲ Κάσ-|33|σανδρ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ca. 80 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ]ιοι Πτολεμαι[. . . . . . , ἔ]τη ΔΔΔ/Δ, |34| [ἄρχοντος Ἀθηνησι Εὐκτήμονος] . . . . . . . . . . . .
(299/98 a. Chr. n.)

______________

Ι = 1
Δ = 10
Η = 100
Χ = 1000
/Δ = 5
/Η = 50
/Χ = 500

Dombormu

Tancolo tunderek

Parosi marvany

Trigonon hangszer jatekos

Kykladok

Kyklad szigetek

Kykladok

Kykládok


Az Égeikum térképe, a Kykládok vonalkázással jelölt szigetcsoportjával.
A fénykép forrása: W. Ekschmitt, Kunst und Kultur der Kykladen, Mainz am Rhein 1986, 10.
Égei-tengeri szigetek a görög szárazföld és Kréta között. Egy ókori elképzelés szerint nevüket azért kapták, mert körbeveszik Délost, Apollón és Artemis születési helyét (gör. kyklos: kör).
A szigetcsoport legfontosabb tagjai Paros, Naxos, Mélos, Siphnos, Théra és Mykonos. Fő jellegzetességük, hogy többükön gazdag márványbányák működtek, a legjobb minőségűek Paroson. Kultúrájuk egyik virágkora a bronzkor, amikor Trójához, Krétához és a görög szárazföldhöz hasonlóan önálló kultúrkört alkottak az Égeikumban (kykládikus kultúra). A Kykládok bronzkori szobrászatának az idolok mellett a kőedény is jellemző műfaja. Az archaikus korban szobrászatuk révén játszottak nagy szerepet a görög művészet történetében (archaikus szobrászat). Utána megszűnt önálló művészeti arculatuk.

Kyklad

Kyklad

Kyklad

Musician playing the double flute (Aulos). Idol from Keros (2000 BCE) Paros marble
National Archaeological Museum, Athens, Greece

Harfa

Trigonon

Kea

Kea

Ioulis

Ioulis

Σιμωνίδης ο Κείος
Λυρικός ποιητής του 5ου αιώνα π.Χ. Γεννήθηκε στην Ιουλίδα το 556π.Χ και καθιερώθηκε σαν ποιητής πανηγυρικών και επινίκιων τραγουδιών. Τα τελευταία χρόνια της ζωής του μετέβη στην Σικελία όπου και πέθανε στον Ακράγαντα το 467π.Χ. σε ηλικία 80 χρονών. Τα πιο γνωστά του επιγράμματα είναι της μάχης του Μαραθώνα και των Θερμοπυλών

Ελλήνων προμαχούντες Αθηναίοι Μαραθώνι
Χρυσοφόρων Μήδων εστόρεσαν δύναμιν

‘’Ω ξειν αγγέλειν Λακεδαιμονίοις ότι τήδε
κείμεθα τοις κείνων ρήμασι πειθόμενοι’’
(Ξένε πες στους Σπαρτιάτες ότι είμαστε εδώ νεκροί στο χώμα, υπακούοντας στους νόμους της πατρίδας μας)

Επίσης του αποδίδεται η φράση ‘’η ποίηση είναι ζωγραφική που μιλάει, ενώ η ζωγραφική είναι σιωπηλή ποίηση’’. Το έργο του επηρέασε τη λυρική ποίηση τους επόμενους αιώνες.

Βακχυλίδης ο Κείος
Χορικός ποιητής που γεννήθηκε το 505π.Χ στην Ιουλίδα, ανεψιός του Σιμωνίδη, ο οποίος έγραψε τα Επινίκια, μεγάλες νικητήριες ωδές, Ήταν σύγχρονος του Πίνδαρου που φαίνεται ότι τον επηρέασε έντονα ενώ συγχρόνως ήταν και ο μεγάλος αντίπαλος του. Το έργο υπήρξε σημαντικό και συγκρίθηκε με του Πινδάρου. Για πολιτικούς λόγους έζησε εξόριστος στην Πελοπόννησο όπου και πέθανε περίπου το 450 π.Χ.

Ξενομήδης ο Κείος
Ιστορικός του 5ου αιώνα π.Χ που έγραψε την ιστορία της Κέας. Από το βιβλίο αυτό ο Καλλίμαχος διέσωσε την ερωτική ιστορία της Κυδίππης και του Ακόντιου.

Πρόδικος ο Κείος
Σοφιστής του 5ου αιώνα π.Χ. Γεννήθηκε στην Κέα το 470π.Χ περίπου και έζησε ως απεσταλμένος των Κείων στην Αθήνα όπου εδίδαξε στις φιλοσοφικές σχολές των Αθηνών. Από το έργο του είναι πολύ γνωστή η παραβολή του για τον Ηρακλή ο οποίος φθάνοντας σε ένα σταυροδρόμι έπρεπε να επιλέξει το δρόμο που θ΄ ακολουθούσε, της αρετής ή της κακίας. Τα έργα του έχουν χαθεί.

Ερασίστρατος ο Κείος
Γιατρός του 3ου αιώνα π.Χ . Γεννήθηκε στις αρχές του αιώνα στην Ιουλίδα, μεγάλωσε στην Αντιόχεια και έζησε στην Αλεξάνδρεια. Ο Ερασίστρατος ανακάλυψε τις σχέσεις ανάμεσα στο κυκλοφορικό και νευρικό σύστημα στηριζόμενος στη συγκριτική ανατομία και στη δυνατότητα χειρουργικών τομών. Τα έργα του έχουν χαθεί αλλά η επίδραση του στους μεταγενέστερους ήταν πολύ μεγάλη με αποτέλεσμα να δημιουργηθεί κίνημα οπαδών του οι Ερασιστράτειοι. Είναι άγνωστη η ημερομηνία θανάτου του.

Αρίστων ο Κείος
Φιλόσοφος του 3ου αιώνα π.Χ (πέθανε περίπου το 226 π.Χ). Υπήρξε διευθυντής της περιπατητικής σχολής της Αθήνας μετά το θάνατο του δασκάλου του και διευθυντού της σχολής Λύκωνα. Προσπάθησε με τη διδασκαλία του να εκλαϊκεύσει τη διδασκαλία του Αριστοτέλη.

Rhegium

Rhegium

Regium

Rhegium

[...] Reggio, jelentékeny bruttibeli város a siciliai szoros mellett (Hdt. 1, 176), melyet Kr. e. a 8. évszázadban Euboeából és Messeniából szakadt törzsek a zanclebeli Antimnestus vezetése alatt alapítottak. A város feletti hatalom hosszú ideig a messeniabeliek kezében volt, a kiknek kebeléből az előljáró is kikerült, míglen 461-ben Kr. e. Anaxilasnak, az utolsó uralkodónak, gyermekeit kiűzték. Diod. Sic. 11, 76. Kedvező fekvése és kereskedelme igen virágzóvá tette a várost, a miért I. Dionysius 387-ben Kr. e. megtámadt és tizenegy havi ostrom után elfoglalta (Pol. 1, 6), mely idő óta régi hatalmát többé vissza nem nyerte. 279-ben Kr. e. campaniabeliekből álló római megszálló csapatok pusztítás, gyilkolás és rablás között R.-ot elfoglalták, de azután a rómaiak őket erősen megfenyítették. Pol. 1, 6, 3, 26, 6. A polgári háború és földrengés által megdézsmált város erősítésére Augustus válogatott tengerészeket telepített oda. ‘Rhginwn sthliV-ből szokták volt a messanai szorost áthajózni. R. nevét vagy rhgnumi igéből vagy regiumból származtatják; a név valószínűleg belföldi eredetű és a gallus Regiummal aligha nem azonos (l. Regium Lepidi). Strab. 6, 257.

SZ. IS.

Boeotia

Boeotia

Boeotia

''A Copais tó fuvolakészítésre alkalmas nádat (auletikos kalamos), donax, [...] neveztetik) szolgáltatott, mi előmozdította a boeotiaiaknál a zene mívelését. Hasonlóképen az erdős hegyeken előforduló teknősbéka (celus)¸ a melynek teknője a reáfeszített bélhúrokkal a citharát vagy chelyst szolgáltatta.''

Boeotia

[...], Közép Görögország egyik vidéke, melynek határai voltak: É. az opusi locrisiak, az euboeai öböl, Ny. Phocis, D. a corinthusi öböl, Megaris és Attica, K. az euboeai öböl; területe 3193 km. Két, a természeti viszonyok tekintetében egymástól teljesen elütő részre oszlik, a melyek közül az északnyugatit copaisi, a délkeletit asopusi B.-nak nevezhetjük; amaz egy köröskörül hegyektől övezett katlanszerű mélyföld, a minők igen gyakoriak Görögországban, emez számos, többnyire szűk völgytől átszeldesett hegyvidék. A katlan délnyugati párkányát az 1570 m. magas Helicon (’Elikwn, m. Palaeo Vuni vagy a tetején levő faluról: Szagora) alkotja, árnyas és változatos lombú erdőkkel, kellemes rajzú csúcsokkal; Apollo és a múzsák székhelye. Észak felé vonuló előhegyei a katlant nyugatról határolják, ú. m. a forrásokban bővelkedő Liberthrius, a múzsák barlangjával és szentélyével, tovább északra a Tilphossius sziklafala, végre a szintén sziklás Laphistius, ma Granitza, Lebadea mellett; a Copais tó keleti partján a Phicius, melyen a sphinx tartózkodott és a Phoenicius. A Cephissu balpartján találjuk a Hadylius, Hyphantius és Acontius hegyeket, melyek az átellenben fekvő Thuriusszal szűk völgyet alkotnak a Cephisus számára. Keleten a Copais tó és a part között emelkedik 725 méterre az Apollónak szentelt háromcsúcsú Ptous. Ennek mészkő szakadékai között van a tónak legtöbb katabothrája. – Boeotia délkeleti fele szabályos folyamvölgyekből áll. Délen Megaris és Attica felől a határt a Cithaeron, ma Elateas, alkotja. Az 1410 méter magas, barátságtalan, zord hegyet a cithaeroni oroszlánvadászat, Actaeon vadászata és Oedipus kitétele teszik emlékezetessé; legvadabb helyén vezet a druoV kejalai (ma Gifto-Kastrói szoros) útja; tovább keletre Atticából a Parnes északi lejtője csatlakozván, a Cithaeron-alkotta vízválasztót az euboeai tengerig egészíti ki. Az Asopustól északra a következő kisebb magaslatok emelkednek: a Teumessus, Micalessus, Hypathus és a Messapius, utóbbi csekély távolságra az euboeai öböltől. E magaslatok között számos lapály terült el, melyeket részben a környékbeli városokról, mint Orchomenus, Lebadea, Chaeronea, Haliartus, Thebae, Plataeae, Tanagra neveztek el. Thebaetől északnyugatra volt a Thnerikon pedion, ama várostól északra pedig az ’Aonion pedion, végül az ’AJamantion pedion a Potus hegységet a Phoeniciustól választotta el. Főkép e síkságok okozták, hogy B. annyiszor szolgált Görögország csatáinak szinterül. – Északnyugati B. vízrajzában találkozunk a föld alá bukkanó folyamok (katabothrák) legjellegzetesebb példájával és ez a Copais tó, KwpaiV lemnh (Hom. Il. 5, 709: KhjissiV limnh, m. Livadiai vagy Topoliasi tó) fő kifolyása. E tó a körülfekvő hegyek forrásaiból, főképen pedig a phocisi Cephisusból (m. Mavroneri) nyerte vizét; régen a téli hónapokban kerülete elérte a 66 kilométert, nyáron azonban csak a mélyebben fekvő medenczékben maradt víz, úgy hogy maga a Cephisus medre is tisztán kivehető lett. Ezen egyes medenczéket nevezték el a régiak haliartusi, onchestusi stb. tavaknak, a melyek azonban magas vízállás idején egyetlen nagy tavat alkottak. A katabothrák (kataboJrai) a tónak főként keleti partján fordultak elő, a délin csak egy helyen, hol a parti hegyek legmesszebb nyultak be a tóba. Ennek vize, mint annyi más helyen is történik a görög föld vizeivel, az illető pontokon a mészkőhegyek üregeiben veszett el, hogy aztán a hegyek tulsó oldalán megint előbukkanjon az ú. n. kephalariákon és pedig olykor sós ízzel, jeléül annak, hogy a hegyek belsejében nem egyszer sós rétegeken hatolt át. Mivel a Copais tó katabothráinak benyilói a tó fenekénél magasabban feküsznek, a víznek megfelelő leapadásával a kephalariák folyása is meg szokott volt szűnni. Magának a Cephisusnak egykori torkolatául azt a kephalariát tartják, a mely Locris határán Larymna mellett érte el a tengert és a mely ’Agcoh-nak neveztetik. 1883-ban egy franczia (majd angol) társaság hozzálátott a tó lecsapolásához, a mi 1894-ben már nagyobb részben el is készült. A tó vizét először a Likeri (Hylicus lacus) tóba, innen a Paralimni tóba, innen megint egy 860 m. hosszú alagút segélyével az euboeai csatornába vezették, valami 25,000 hektár termőföldet nyervén ez által. A munkálatok alkalmával nagyszerű maradványaira akadtak azon töltéseknek és csatornáknak, a melyek által a régi lakosok, talán a minyaiak, szárazzá és mívelhetővé tették a tó ágyát. V. ö. Forchhammer, Hellenike, I. 159 kk. A Copais tó vizét szolgáltatták a Cephisuson kívül ettől északra a Melas (ma Mavro potamo) folyócska, délre a Probatia, ettől délre a Phalarus és a tó déli partján a Permessus (vagy Termessus). A Copaistól keletre meredek sziklapartok között fekszik a kisebb, de tiszta és mély Hylice tó (’Ąlich limnh), mely az északi partján feküdt régi várostól nyerte nevét. Ettől északnyugatra van a két óra járásnyi hosszú és fél órányi széles, régen Trephiának ma Paralimninek nevezett tó, az előbbi kettővel katabothrák áltak összekötve. Thebaenél foly az Ismenus és Dirce forrás. Délen a vidéknek nagyságra nézve második folyója, az Asopus foly, eredetét a Cithaeronon véve, majd Tanagrát érinti, aztán a határt alkotja Attica és Boeotia közt s végül az euboeai öbölbe foly. A Heliconon ered a Pegasus nyomában fakadt Hippocrene. 2 – B. földe, eltekintve a mívelésre alkalmatlan hegyektől, Görögország legtermékenyebb vidékei közé tartozott. Innen virágzó városainak nagy száma. Éghajlata a sok tó, mocsár meg a katlanszerű fekvés miatt télen nedveshideg, nyáron pedig hritelen változó, nyomasztó forróból metsző hidegre, levegője általában ködös. Bőven termett mindenféle gyümölcsöt, különösen pedig kiváló minségű buzát, miért Homerus (Il. 5, 719) a boeotiaiakat mala piona dhmon econteV-nek mondja. A Copais tó fuvolakészítésre alkalmas nádat (aulhticoV calamoV, donax, ma phlojerasnak neveztetik) szolgáltatott, mi előmozdította a boeotiaiaknál a zene mívelését. Hasonlóképen az erdős hegyeken előforduló teknősbéka (celuV)¸ a melynek teknője a reáfeszített bélhúrokkal a citharát vagy chelyst szolgáltatta. A gúnyolódó athenaeiek előtt a jómódú, földmíves boeotiaiak «jó, becsületes emberek» euhdeiV, de nagyétkűek és korlátolt elméjűek voltak és uV Boiwtia, oiV B. közmondás alatt az atticai a bárgyuságot (anaisJhsia) értette (pingues Thebani, Cic. fat. 4). Midnazonáltal B. nemcsak erőteljes katonákat, jó athleatákat és fuvolaművészeket szült, hanem nagy hadvezéreket, költőket és irókat is, minők voltak Epaminondas, Pelopidas, Hesiodus, Pindarus, Plutarchus. – Mondabeli lakói a pronasták, hectenek, aonok, temmixek, Hyantes voltak. Már inkább tartoznak a történelembe a minyaiak, kiknek főhelye Orchomenus volt s a kik legtovább védték meg függetlenségüket a hódító boeotiaiakkal szemben, úgy hogy a homerusi hajónévsorban mint külön hatalmasság szerepelnek. Az őslakókhoz számítják a cadmeusokat. Ezeket 20 évvel a dór vándorlás előtt a boeotiaiak űzték el, kik, mint aeol törzsű nép, Thessaliából a thesprotusok kebeléből vándoroltak ki. Ősi székhelyükről arnaeusoknak nevezték eredetileg s középgörögországi hazájukban vették fel a boeotiai (Boiwtoi) nevet. Homerus a thabaeieket cadmeonoknak nevezi, bár ismer már boeotiaiakat is. A régi lakosság részben meghódolt, részben a kisázsiai aeol gyarmatokba költözött. A boeotiai városok Thebae hegemoniája alatt alkották a boeotiai szövetséget. Számuk változott. Legrégibb adataink (550–480-ból való érmek) 7 szöv. várost említenek, ú. m. Acraephium, Coronae, Halairtus, Mycalessus, Plataeae, Tanagra, Thebae; Thuc. IV, 93 szerint az 5. században nem szerepelnek Acraephium, Mycalessus, Plataeae, de helyettük ott van Thespiae, Orchomenus, Copae s más tóparti városok , melyek közé talán Acraephiumot is számíthatnók. A kisebb városok a nagyobbakhoz csatlakozva (sunteleiV, summorot) voltak a szövetség tagjai. A szövetség élén az évenként változó boeotarchák (Boiwtarcai) állottak. Számuk Thuc. IV, 91 régi olvasása szerint 11, az újabb és helyesebb szerint 7 volt. Ennyi harczolt Leuctránál is Diod. XV, 53 szerint. Hatáskörükbe tartozott a polgári kormányzás, hadak vezetése, külügyek intézése, béke- és szövetségkötés; de úgy látszott, hogy az általuk kött szerződéseket a Thuc. V, 38 említette a négy tanács (boulai) megsemmisítette. A boeotarchákat súlyos büntetés érte, ha hivatalukat az illető éven túl is viselték. Testületükön kívül állott az epynomus archon, arcwn BoiwntoiV vagy en BotwtoiV.– B. nevezetesebb városai a következők voltak: Orchomenus, mely hosszasan fentartotta, független állását Thebaevel szemben, a Cephisusnak a Copiás tóba szakadása mellett, a leuctrai ütközet (371 Kr. e.) után a thebaeiek lerombolták 86-ban Kr. e. Sulla itt verte szét Mithridates hadait; tőle északra Acraephium (a mai Gardicza mellett) a Ptous lábánál, Apollo-templommal; Onchestus a tótól délre, egy míveletlen síkon, Posidon régi berkével és templomával; egy órányira nyugat felé Holiliartus (tekintélyes romjai Mazinál) a tó partján, ősi és egykor Orchomenus hatalma alá tartozó város, melyet 480. Kr. e. Xerxes, 171-ben Kr. e. pedig a macedoniai háborúban a rómaiak pusztíttotak el; 394-be Kr. e. Lysaner csatáját és életét vesztette itt el. Tovább nyugatra Ocelea (közelében Tiresias sírja), Alacomenae, Pallas Athene régi szentélyével, Coronea, Lebadea, Chaeronea; B.-nak csaknem közepén feküdt fővárosa Thebae; nem messze ettől Potniae, talán Homerus Hypothebaeje; Hyle a hasonnevű tó mellett. Az asopusi B.-ban Plataeae, a Cithaeron északi lábánál, Gargaphia forrás mellett, határán győzedelmeskedtek a görögök 479-ben Kr. e. a perzsák felett; Athenae iránti hűségéért a thebaeiek erősen gyülölték, 427-ben pedig teljesen lerombolták, Antalcidas békéje után újra felépült, de 378-ban Kr. e. a thebaeiek ismét lerombolták. Nagy Sándor pártfogása alatt megint helyre állíttatott, de jelentőségre többé nem vergődött. Keletre tőle feküdt Erythrae és Hysiae a csatatér közelében; északnyugatra Leuctra, hol 371-ben Kr. e. Epaminondas legyőzte a spartaiakat; Thesopia a Helicon keleti lejtőjén, tőle északnyugatra Ascra. Az euboeai öböl felől délről észak felé: Tanagra, az Asopus bal partján, tőle nyugatra a folyammenti pompás síkság, a Parasopia; Delium, Aulis az Euripus mellett, Salganeus; Anthedon egy kephalaria mellett; Larymna, a Celphisus torkolatának tartott kephalaria mellett. A corinthusi öböl mellett: Thisbe, Bathy kikötővel, a melynek szikláiban ma is számtalan galamb fészkel, honnan a «galambokban gazdag Thisbe» Homerusnál (Il. 2, 502); Creusa vagy Creusis a thespiaebeliek kikötője. V. ö. Strabo 9, 400 kövv. Paus. 9 k. Bursian, Geographie v. Griechenland, I. 194–251.

S. L.

Teknos

Teknos

Nad

Az olasznád (Arundo donax), franciául: canne de Provence, katalánul: Canya de sant Joan olaszul: arundo, spanyolul: carrizo Európában a legnagyobbra növő pázsitfűféle. Elsősorban a Földközi-tenger mellékén, nedves talajon, vízfolyások, lagúnák mentén található.


Hasonlít a közönséges nádhoz, de jóval nagyobbra nő. Magassága 2–5 méter közötti (ritkán eléri a 10 métert); üreges, csomókkal tagolt szárának átmérője 2–3 cm, anyaga kemény, fás. Levelei 2–8 cm szélesek, 30–60 cm hosszúak, lelógóak, kékeszöldek. Ha elegendő nedvességhez jut, nyáron akár napi 5 cm-t is növekedhet. Szeptemberben, októberben virágzik; virágzata fél méter körüli.


Szélfogónak, élősövénynek használják, partvidékeken a talajerózió megakadályozása céljából telepítik. Anyagát már a történelem előtti korokban is használták kerítésnek, kisebb építmények, kunyhók készítésére, horgászbotnak, levelét tetőfedésre. Széthasított szárából kosarat, egyéb fonott tárgyakat készítenek.
Üreges testéből sokféle fúvós és idiofon hangszer is készíthető, de a nádnyelves hangszerek, az oboa, a fagott, a klarinét, a szaxofon hangkeltő részének, nádsípjának anyaga is ennek a nádnak a szárából van hasítva.''

Aulos

Aulos