Ógörög zene

Tetszik.

Assyria

Assyria

’Assmria, ’Aturia, ’Atouria, legrégibb, talán a szumér és akkád korból való neve: A-usar, vagyis vízben dús síkság; az assyr-babyloni ékíratokban Assur, az Ó-Szöv. (pl. 1. Móz. 10, 11. 4. Király. 17, 23–24) Assúr; az ó-perzsa ékiratokban: Athurá. – I. Földrajza. Tágabb értelemben az egész assyriai birodalom Elő-Ázsiában, vagy csak egyes részei, mnit Syria vagy Babylonia; szűkebb értelemben az a terület, a melyet a Gordyaea hegyek északon Armeniától, a Zagrus (m. Zagros) hegysége keleten Mediától, a Caprus (a kisebb v. alsó Zabatus) v. Physcus (m. Adhem) Babyloniától választottak el és a mely nyugaton a Tigrisen túl Mesopotamiával volt határos. A Tigris mentén alföld volt, é. k. hegyvidék; legnagyobb része egyes dombsoroktól megszakított, mérsékelt hősége és vízben való bősége folytán termékeny fensík, sok asphalt- és naphtaforrással. Hdt. 1, 192. Arr. 7, 19, 4. 21, 2. A Zagrus hegységből erednek a Tigris keleti mellékfolyói, a melyek közül még említendő a Lycus (v. Zapatas, Zabatus major v. superior, l. Lycus, B, 1). Részei északról dél felé haladva: Arrhapachitis, Calacine, Adiabene és Arbelitis. Városai: régi fővárosa Assur (m. arabul Kalat, Serghat v. Serkat), a Tigristől jobbra, az ország ősi istene, Assur, nevétől kapta nevét és viszont az egész országnak adta e nevet; ettől északra, a Tigristől balra, a későbbi, nagyobb főváros Ninus (l. ezt, II) v. Ninive (Ó Szöv. Jónás 1, 2) Kalkhu v. Kalakh és Dúr-Sarrukin nevű szomszéd városaival; továbbá Arbela (l. ezt) és Gaugamela (l. ezt), mindkettő a síkon a Lycustól balra és jobbra: Arpacha a Lychus felső folyásánál Arrhapachitisben. – II. Történelme. Régente A. történetét illetőleg a görögök és rómaiak fogyatékos és azon felül többnyire nagyon zavaros leirásaira, a Berossus (l. ezt) művéből való gyér és eltorzított kivonatokra, meg az Ó-Szöv. alkalmi adataira szorúltunk; most azonban, a rendszeres ásatások (1842 óta) és az assyr-babyloni ékiratok megfejtése óta, a melyhez az ó-perzsa ékiratok párhuzamos szövege adta a kulcsot, bőséges és hiteles adataink vannak: részint feliratok az egyes királyok tetteiről, részint hiteles történelmi művek töredékei, részint évjegyzékek, a melyek Kr. e. 893–666. terjednek és mindig megjelölik a tisztviselőt, a kinek nevéről az esztendőt elnevezték (mostani nevök eponymuskánon és közigazgatási jegyzék); egy példányuk az év eseményeit is közli. E forrásokból valók a köv. adatok. Az assyriai nép sémi eredetű, a babyloninak testvére. Kr. e. 2300 körül találunk először patisi azaz papi királyok alatt levő városokat, egyes istenek tiszteletének főhelyeit Assyriában és Babyloniában. 1850 körül említenek először assyriai királyokat; 1500 óta a két nép ismételve megmérkőzik. Első nagy hódítója I. Tiglathpileszar 1120 körül. A. hatalmának tulajdonképeni megalapítói Asszurnaszirpal (884–860) és II. Szalmánaszárid (Szalmanasszar) (860–824), kik Armenia, Media, Babylonia, Syria és Palaestina ellen győzelmesen hadakoztak. III. Tiglathpileszar (745–727) még tovább terjesztette ki hódításait és nevezetesen Babyloniát teljesen meghódította. Utódja, IV. Szalmánaszárid (727–722) Samariát kezdte ostromolni; ezt elfoglalta az erélyes Szargon (Sarrukin, 722–705), a ki Aegyptussal, Kis-Ázsiával és Elammal is éreztette súlyos kezét és győzelmeinek fényében új székhelyet éíptett. Szennakherib azaz: Szin-akhi-irba (vagyis: Szín isten, szaporítsd fitestvéreimet! 705–681) Palaestina és Aegyptus ellen való vállalatában dögvész következtében szerencsétlen volt, azonban fenn bírta tartani az ország határait és Babylont felégette. Aszarhaddon azaz: Asszurakhiddin (681–669) elfoglalta Aegyptust; Asszurbanipal (669–626) függővé tette Elamot és Lydiát, Aegyptus és egyéb tartományok lázadását leverte; élete vége felé birodalmát nagyon megrendítette a scythák betörése. Halála után s gyönge utóda, Asszur-idil-ili (Sarakos) alatt hanyatlás köszöntött be és a chaldeai helytartó, Nabúpalaszar (625–605) magához ragadta Babylonia uralmát és 606-ban Niniveht bevette és felégette, Assyriát pedig megdöntötte: a birodalom pusztulásával az egész harczias, kegyetlen nép is szétzüllött. – az assyriai államban, mint keleten mindenütt, korlátlan kényuraság uralkodott. A 8. és 7. század királyai iparkodtak nagy birodalmuknak szilárdabb szerkezetet adni, és a meghódított országok laza hűbéri viszonyát, a mely adófizetésből és assyriai helyőrségek befogadásából állott, közvetetlen és állandó alárendeltségre igyekeztek változtatni. A hadügy katonai menetek és nyilt harczok, továbbá várak megerősítése, védelme és ostroma tekintetében kifejlődött. – Müvészetben és irodalomban jelentékeny, de nem önálló működés látható. Építészetök országuknak kőben való gazdagsága ellenére főleg a babyloni tégla-építésnél állapodott meg; királyaik nagyszerű palotákat alkottak. Domborművű faragványok, vadászatok és csaták ábrázolása, királyok és udvari emberek alakjai, a melyek palotáik falait diszítették, szabadabb felfogást és több élethűséget tüntetnek fel, mint az aegyptusiak. Már az assyriusoknál találunk példát a félköríves (128. á.) és csúcsíves (129. á.) boltozatra palotáik csatornáiban. A romok közt talált domborművek pedig arról tanuskodnak, hogy a lapos és kiemelkedő kupolatetők építésében is járatosak voltak. Palotáik lépcsőzetes alapon egymást felváltó udvarok, csarnokok és termek tömkelegéből álottak és a templomok, szentélyek ezeknek csak függelékét képezték. A palota bejáratát kétoldalt emberfejű óriás szárnyas bikák vagy oroszlánok őrizték (130. á., Nimrudi emlék). Az assyriai oszlopot csak reliefábrázolásokból ismerjük; lehet, hogy fából voltak s hogy azért nem maradtak ránk. Az oszlop lába gyakran a középkori oszlopokra emlékeztetően oroszlánnak vagy szárnyas állatnak hátán nyugszik, míg feje feltünően hasonlít a görög-ion és corinthusi oszlopfőre (13, 132, 133. á., az utóbbi Kujjundsikből való relief). A paloták termeit és folyosóit végig színesre festett dombormvűek burkolták szőnyegként. Az ábrázolások középpontja mindig a király (134. á., khorsabadi emlék), ki méltóságteljesen lépdel, követve a szolgák hosszú sorától, katonáitól, harczi szekerektől. Más reliefek harczi jeleneteket, oroszlánvadászatot (135. á., khorsabadi emlék a Louvreban), várostromot (136. á.), ünnepélyeket stb. mutatnak. Az önálló szobroknak megmaradt néhány emléke is királyt ábrázol (pl. 137. á., Asszurnaszirpal király mészkőszobra Kujjundsikből, jelenleg a Biritsh Museumban). Irodalmuk körül kivált Assurbanipal szerzett nagy érdemet azzal, hogy vékony cseréplapokba és hengerekbe nyomott ékirásból álló, terjedelmes könyvtárat alapított, a melyben régibb műveknek is voltak nagyszámú másolatai; e gyüjteményt, részben töredékekben és hiányosan, újabb időben megtalálták. A művek tartalma nagyon sokféle: történelmi szöveg, földrajzi jegyzékek, tisztviselők és katonatisztek jelentései, törvénykezési okiratok, mythologiai részek, bűbájos mondások, imádságok, astrologiai megfigyelések, természetrajzi feljegyzések, lyrikus és epikus költemények stb. – Hdt. 1, 102. 178. 188 s gyakr. Xen. Cyr. 2, 1. 5. 6, 1, 17 s gyakr. Arr. an. 2, 5, 1. 6, 3. A jelenkori tudományos irodalmat l. Bezold Károly kitűnő czikkének végén, Paulys Real-Encyclop. d. class. Alterthumswissenschaft czímű műben, Assyria szó alatt. Tiele, Handbuch der babyl.-assyr. Gesch. (Gotha 2 köt.); Smith G., Entdeckungen in Assyrien. Néámetre ford. Boecklin (Lipcse, 1898). Duncker, Gesch. des Alterthums. Az első 4 kötet 5. s követk. kiad.; ehhez kiegészítésül a mi irodalmunkban: Dr. Giesswein Sándor, Mizraim és Assur tanusága (Győr, 1887–8) 2 kötet; Dr. Kaulen Ferencz, Assyria és Babylonia a legujabb felfedezések után, a 4. kiad. után ford. Dr. Szabó Árpád (Temesvár 1891). Világtörténet. Kiadja Marczali H. I. köt. Maspéro nyomán. Budapest, 1898.

P. K.

Vörös-tenger

''A Vörös-tenger az Indiai-óceánba nyílik, Afrika és Ázsia között helyezkedik el. A Vörös-tenger a görög Erythra Thalassa kifejezés egyenes fordítása. Latin megfelelője a Mare Rubrum. A Vörös-tenger területe körülbelül 450 000 km², durván 1900 km a hosszúsága, 300 km a szélessége. Legnagyobb mélysége 3039 méter, míg az átlagos mélysége 500 méter. Ismert a Hét tenger egyikeként is.''

Trogloditák


a. m. barlanglakók, általános elnevezése azon a művelődésnek legalacsonyabb fokán álló népfajoknak, melyek barlangokban vagy a földbe vájt üregekben laknak. T. országának (Troglodytica) nevezték a Vörös-tenger partvidékét) a mai Abisszinia) Berenikétől délre.


Forrás: Pallas Nagylexikon

Nicea

Nicea (latinosan) vagy Nikaia (görögösen) kisázsiai város az Izniki-tó keleti partján, mai neve Iznik (Törökország). I. Antigonosz alapította Antigoneia néven, majd Kr. e. 301. körül Lüszimakhosz makedón király újjáalapította és felesége után a Nikaia nevet adta neki.
A város az I. egyetemes zsinat helyszíne volt 325-ben. Ennek a zsinatnak, amit Nagy Konstantin császár hívott össze I. Szilveszter pápa idején és amelyen mintegy 300, csaknem kizárólag keleti püspök vett részt – fő témája az arianizmus volt. A zsinat megfogalmazta a niceai hitvallást, és benne ünnepélyesen kifejezte a Fiú istenségét és az Atyával való egylényegűségét („homousziosz”; 125). – Az I. Adorján pápa idején 787. szeptember 24-étől október 23-áig megtartott II. nikaiai zsinat (a 7. egyetemes zsinat) a „képek tiszteletét” mondta ki a keleti egyház első képrombolási vitájában (725-787).
A várost 1080-ban a szeldzsukok foglalták el, majd 1097-ben az első keresztes hadjáratban a keresztes lovagok, akik visszaadták a Bizánci Birodalomnak. 1204-ben, miután a keresztesek a negyedik keresztes hadjáratban elfoglalták Konstantinápolyt, Theodor Laszkarisz Nikaiába vonult száműzetésbe és megalapította a Nikaiai Császárságot, amely a bizánci hagyományt folytatta. 1261-ben, amikor a görögök visszafoglalták Konstantinápolyt, Nikaia elvesztette a fővárosi rangot. 1331-ben a város az Oszmán Birodalom része lett.

Nicea

Nicea

Perzsia

'' Az akhaimenida birodalmat a makedón hódítás elsöpörte. Perzsia területe Nagy Sándor halála után hadvezérei uralma alá került, területén több állam is megalakult: Keleten a baktriai királyság, nyugati területe pedig a Szeleukida birodalomhoz került. A görögök komoly hatást gyakoroltak főleg a városi életre, de uralmuk nem tartott túl hosszú ideig: kr. e. 238-ban ugyanis megjelentek a mai Irán északkeleti területén a párnik, egy szkíta törzs, és vezérük, Arszakész királyságot alapított, lassan kiszorította a Szeleukidákat Iránból, majd Mezopotámiából is, miközben a baktriai királyságot is elfoglalták.''

Cyno Cephala

'' Arriving at Pharsalus, and strengthening himself by the junction of his Thessalian allies, he found Alexander approaching to meet him at the head of a well-appointed mercenary force, greatly superior in number. The two chiefs contended who should occupy first the hills called Kynos Kephalas, or the Dog's Heads. ''

Kinoszkefalai

Kinoszkefalai

(gör.) a. m. kutyafejek, ebek fejéhez hasonló 2 vad és terméketlen domb Szkotussza mellett Tesszáliában; itt ölték meg Pelopidast Kr. e. 365. Pheraea fejedelmének, Sándornak zsoldosai; 197. pedig ugyancsak itt győzte le Flaminius makedoniai Fülöpöt.


Forrás: Pallas Nagylexikon

Keronea

Keronea

(gör. Chaironeia, lat. Chaeronea), a régi Beocia városa a Kephisos jobbpartján, Fokisz határán. A város lakosai virágokból, különösen rózsából és nárciszból kenőcsöket készítettek, melyek gyógyító szereknek voltak használatosak. Korábbi neve Arne volt, a K. nevet mítikus újraalapítójától Chairontól (l. o.) nyerte. A síkságon, melyen feküdt, két nevezetes csatát vívtak, 338. itt diadalmaskodott II. Fülöp az athéni és tébei haderőn és véget vetett mindenkorra a görögök hatalmi állásának. Kr. e. 86 márciusában pedig Sulla itt legyőzte Mithridates, pontuszi királynak hadvezérét, Archelaost (l. o.). A városból jelentékeny romok maradtak fenn; helyén napjainkban Kaprena falva terül el. A csatatéren később ércből öntött oroszlánt állítottak a hősök emlékének, mely ugyan később földrengés következtében összedült. Az athéni régészeti társulat pedig a görögök sírjait ásatta ki.


Forrás: Pallas Nagylexikon

Chaironeia

Chaironeia

Naucratis

Naucratis

Naucratis

Naucratis

[...], kereskedő város Alsó Aegyptusban, a canobusi Nilus ág jobb partján, néhány mérföldnyire Nyugatra Saistól, ma Nebireh. Amasis 550-ben Kr. e. a helleneknek, különösen pedig a miletusiaknak jelölte ki telepűl; kereskedelmi egyedárúsága folytán hamar felvirágzott, csak Alexandria szárnyalta fölül. Athenaeus, Phylarchus és Julius Pollux szülővárosa. Hdt. 2, 178 sk. Strab. 17, 801, 803. Plin. 5, 10, 11. Athen. 13, 596. 15, 676.

E. B.

Pelousio

Eastern arm of the Nile Delta with fishes going up and down the river.


Now as far as the city of Cercasorus the Nile flows in one channel, but after that it parts into three. One of these, which is called the Pelusian mouth, flows eastwards; the second flows westwards, and is called the Canobic mouth." (Herodotus, Historiae, II:17)

The city of Alexandria which has beside it the mouth of the Nile called the Canopic Mouth, forms the boundary between Asia (including Egypt) and Lybia. The Egyptians have constructed high banks along the edge of the Nile, on account of the floods it causes. Indeed if they were to neglect this precaution, and allowed the banks to be overflowed, the effect would be that the low-lying fields would not be watered, but rather that they, and anything living on them, would be blotted out. Holy Arculf often crossed the river by boat when travelling about Egypt, and he says that because of this risk many of those who inhabit the plains of Egypt live in houses supported by scaffolds above the water. (Adamnanus, De locis sanctis, II, 30:28)

Pelusium

About the half of a large walled city with towers, gates and colonnaded streets. Three red roofed buildings are, possibly, churches. Many houses are clustered between them.


Province Augustamnica I, under a corrector, 13 cities: Rhinocorura, Ostracine, Casium, Pentaschoinon, Aphnaion, Gerra, the Tents, Pelusium, Sethroitis, Hephaestus, Panephusis, Tanis, Thmuis. (Hierocles, Synecdemos, 726:3-727-6)


~~~~

A Madaba térkép


''Ez a pompás mozaiktérkép ma már a görög-ortodox Szent György-templomban található, ugyanis 1986-ban a romok fölé egy bizánci templomot építettek. Ennek következtében a bizánci templom padlóját alkotja és díszíti. Hozzávetőlegesen 560-ból származik. Az ősi bizánci kori Palesztinát, a Szentföldet ábrázoló térkép csak részben maradt fent.''

Canopus

Canopus

An ancient city in northern Egypt, known for extravagance.

~~~~~~

SENECA
VIGASZTALÁSOK

ERKÖLCSI LEVELEK
FORDÍTOTTA, AZ UTÓSZÓT ÉS A JEGYZETEKET ÍRTA:
RÉVAY JÓZSEF ÉS KURCZ ÁGNES

<<"Ejnye, hát szabad gyűlöletet hirdetni akármelyik vidékkel szemben?" Egyáltalán nem. De mint ahogy a bölcs és derék embernek egyfajta ruha jobban illik, mint a másik, s nem utál egy színt sem, de úgy gondolja, van olyan, amelyik nem fér össze a józan életmód hirdetőjével; van olyan vidék is, amelyet a bölcs vagy a bölcsesség felé tartó elkerül, mert nem fér meg a jó erkölcsökkel. Így ha visszavonulást tervez, sosem választja Canopust (ámbár Canopus senkinek sem tiltja meg, hogy józanul éljen) s még Baiaet sem: mindkettő a bűnök szálláshelye kezd lenni. Ott mindent megenged magának a fényűzés, itt - mintha bizonyos féktelenség magából a helyből áradna - még inkább szabadjára van eresztve.
Nemcsak a testnek, hanem az erkölcsöknek is egészséges környezetet kell kiválasztanunk. Mint ahogy hóhérok közt nem akarnék lakni, úgy kocsmában sem. Látni a part mentén botorkáló részegeket, a tivornyázást a sétahajókon, a zenés karénektől felvert tavakat, s mindazt, amit a törvények alól szinte elszabadult fényűzés nemcsak elkövet, hanem még ki is kürtöl - mi szükségem rá? Arra kell törekednünk, hogy a bűnök étvágygerjesztőit a lehető legnagyobb ívben kikerüljük.''>>

CANOPUS - fényűzéséről közmondásosan hírhedt város Alsó-Egyiptomban, a Nílus torkolata mellett, Alexandriától északkeletre.

Canobus

Canobus

Canobus

Canobus, Canopus

[...], város Alsó Aegyptusban 120 stadiumnyira (k. b. 22 km.) északkeletre Alexandriától, a hasonnevű Niluság (m. Abukir) mellett; Alexandriával és a tengerrel egy csatorna kötötte össze. Alexandria alapításáig Canopus volt e vidéknek legjelentékenyebb városa. A város lakosai híresek voltak fényűzésükről, melyet ünnepélyek alkalmával kifejtettek. Híres volt a város oraculuma és Serapis temploma. A város nevét állítólag Menelausnak itt eltemetett kormányosától vette. Itt gyártották azokat a cserépedényeket, melyeket innen canopusoknak is neveztek s melyekbe a holtak belső részeit rakták a mumiák elkészítésekor. A kereszténység behozatala után teljesen elpusztult. Strab. 17, 801. Tac. ann. 2, 60.

E. B.

Alexandria

Alexandria

Alexandria

Az ókori Alexandria

''Nagy Sándor alapította i. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Híres volt, mint a tudományok székhelye. A monda szerint Nagy Sándornak álmában egy aggastyán jelent meg és Homérosz sorait idézte, amelyekben Pharosz szigetét említi; ez bírta rá, hogy ott építse meg a várost. A tenger és a Mareotisz nevű parti tó között húzódó homokos partszegélyen épült Deinokratesz építész tervei szerint. 19 km volt a kerülete. Az előtte fekvő Pharoszt egy hatalmas, 7 stadion (1290 m) hosszú gáttal (Heptasztadion) a parthoz csatolták, így keletkezett a nyugati (Eunosztosz) és a keleti (ún. Nagy-) kikötő. Ma is ez Alexandria két kikötője. A masszív Heptasztadion időközben 500 méter szélességűre nőtt azáltal, hogy a tenger folyton kavicsot és törmeléket hord és rak le melléje. A csatornák rég eltömődtek, amelyek a két kikötőt összekapcsolták.
A város legszebb része az ún. Brukheion vagy Basaleza volt a „nagy kikötő” déli szélén, amelyben a királyi palota volt összes melléképületével. Ott állt a világhírű Muszeion, mely több évszázadon át a világ szellemi középpontja volt: benne helyezkedett el az állítólag 700000 tekercsből álló könyvtár. A parthoz közelebb emelkedett Poszeidón temploma és a színház. A Brukheion keleti végén álltak az ún. Kleopátra tűi, két karcsú obeliszk a I. e. 16. századból, amelyek egyike 1878 óta Londonban, másika pedig 1880 óta New Yorkban van. A Brukheiontól délre emelkedett a pompás Gümnaszion 200 méteres oszlopcsarnokával és ettől keletre, a Kanoposz-kapu előtt terült el a nagy Hippodrom (lóversenypálya).

A várostól délnyugatra a Serapeian állt amely a római Capitolium után az akkor ismert világnak legpompásabb épülete volt s 200 000 tekercsből álló értékes könyvtárt foglalt magában. A Serapeion tágas helyiségében a Kr. u. 4. században egy római praefectus, Pompeius, Diocletianus császár tiszteletére hatalmas oszlopot állíttatott, amely a romok között még ma is áll, és a Pompeius oszlopa nevet visel. Egy darab vörös gránitból van faragva, melynek magassága 20, átmérője pedig 2 és fél méter. A korinthoszi stílusú oszlop talapzatával és fejezetével együtt összesen 32 méter magas. I. Napóleon rendeletére belevésték a francia katonák nevét, akik 1779. július 2-án, a város ostroma közben estek el, és sírjaik az oszlop tövében találhatók.
Az egész városnak azon a hatalmas területen volt a központja, amelyen derékszögben szelte egymást Alexandria két, 30 méternél is szélesebb főútja. Nagy romhalmazok, oszlopok és számos ciszterna jelzi még most az utak irányát. Nyugaton volt a föld alatti nagy Halottak városa (Nekropolisz), amely egészen az ún. Kleopátra fürdőjéig terjedt.
Az idők folyamán sok régi márvány- és gránitszobor került Rómába és később Konstantinápolyba, sok mást pedig a tenger öntött el. Mikor a rómaiak Kr. e. 30-ban Alexandriát elfoglalták, a városnak körülbelül egy millió lakosa volt. Az alexandriai lakosság etnikai összetételét tekintve igen kevert volt: leginkább görögök, egyiptomiak és számos zsidó élt itt, azonkívül az akkor ismert világ minden részéből való megfordultak itt.''