Szerintem itt, igazából az szította az indulatokat, hogy míg a cigányság hivatkozhat arra, hogy a magyarok üldözik őket, a magyarok nem kérhetnek menedék jogot arra hivatkozva, hogy a kisebbség kihasználja és terrorban tarja.
Pedig, a cigányság a ráleselkedő veszélyeket csak szélsőséges esetekkel tudja igazolni, a magyarok statisztikákkal.
Marad a tehetetlenségből fakadó düh ami kiakar törni, mert akárhogy is, de csak piszkálja az ember csőrét, ha a nagy többségben, az ő adóforintjaiból eltartott etnikum azzal vádolja, hogy üldözi és rosszul bánik vele, miközben az utcán hátra-hátra kell pillantania, hogy nevezett etnikum valamelyik tagja nem kívánja e egyéb javait is magáénak tudni.
Két személyes történet, hogy miért gondolom így:
-Magam is büszkélkedek egy varrott heggel a szemöldököm felett, csak azért mert egy napfényes déli órán, egy forgalmas téren nem akartam odaadni a gyermekem csokoládéját az övének. Én nő vagyok. Ő férfi volt.
-GYES-em alatt a kinőtt gyermekruhák internetes piactéren való eladásával egészítettem ki az, épphogy a vegetálásra elegendő járandóságomat. Egy alkalommal mikor a postázást intéztem, szemtanúja voltam amint egy idősebb 50 év, és egy fiatalabb 20 év körüli roma asszony, mindketten nercbundában arany ékszerekben, osztozkodtak az éppen felvett szociális támogatásokon. Ropogós tíz ezreseket pakoltak két kupacba, ez Armandoért a tiéd, ez Józsika munkanélkülije stb. Komolyan mondom, őszinte döbbenettel figyeltem a jelenetet. Amíg az idősebb hölgy (tényleg) kedvesen rám nem mosolygott. Akkor hirtelen annyira szánalmasnak éreztem magam, hogy önkéntelenül is lehajtottam a fejem.
Melitta!
Így csak beletörödő tudok lenni. Empatikus akkor, ha az látnám, hogy az ő hozzáállásuk megváltozik.
Persze vannak kivételek. Tisztelet nekik! Ők erősítik a szabályt.