Íme pár versike:
Tapsifüles a nevem,
a káposztát szeretem.
Futok én árkon-bokron, hegyen - völgyön.
Nálam fürgébb nincs -e földön!
Pókember az én nevem,
Ki bajban van megmentem,
Felmászok a falon,
Mint pók az asztalon.
Én vagyok a muskétás,
fegyverem a muskétám.
Alabárd a segítségem,
kalapom oh be szép ékem.
A vámpírok örökké élnek
épp ezért semmitől sem félnek.
Vámpírok bálja, rémes éj,
Véred kiszívom, óh de ne félj.
Csillapul szomjam, elég már,
Jön a hajnal, koporsóm vár.
Én vagyok a kalóz,
a legnagyobb hajós.
Elrablom a kincsedet,
Várok rád a tengeren!
Öreg kutya, vakk, vakk, vakk,
ha nem muszáj, nem ugat.
Kicsi kutya, vekk, vekk, vekk,
csihel-csahol, bereked.
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom...
Boszorkány a mesterségem,
kotyvasztom a mérgeket...
Csúf varangyos béka leszel,
hogyha főzök majd neked.
Seprűnyélen szálltam eddig,
nem füstölgő vonaton...
Békanyájam harmadával
megtelne a Balaton.
Ördögfinak szült az anyám,
pokol mélyén házam, tanyám,
onnan jöttem kecskeháton,
a rossz gyermek jó barátom:
csúfolkodó, önző gyermek,
aki testvért, pajtást ver meg,
tőlem kapja ajándékát:
két zsák bolhát, ötszáz békát.
Matyi volt a rendes nevem,
a Ludas csak rám ragadt.
Döbrögi úr megveretett,
s elvetette ludamat.
Kéznél tatom eszem s botom,
tanúsítja Döbrögi!
Megverettem: visszaadtam
háromszor is már neki.
Karib-tenger az én hazám,
A nevem Jack Spero Kapitány.
A Földön engem mindenhol ismernek,
A legénységem tagjai nagyon tisztelnek.
Lakatlan szigetről is megszöktem,
Mert két teknőst a lábamhoz kötöztem.
A világ végéről visszatértem,
Hogy ezt most nektek elmeséljem!
Csörög már a kasztanyét,
spanyol táncosnő fürgén lép.
Peng a gitár, dobban a padló
a flamenco ritmusától.
Jancsi Bohóc becses nevem,
lapátfülem nem szeretem,
de ha vékony a pokrócom,
fülemmel betakarózom.
Orromat sem adnám másnak,
jó lesz krumplipaprikásnak!
Bukfencezem, hasra esem,
kenyeremet így keresem.
A bohóc
Egyet lépek, kettőt botlok.
Szabóm varrta ezt a fodrot.
Kezemben egy sétapálca.
Víg mosolyom nem csak álca.
Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?
A kalózkapitány
Ki lehet e bátor
kapitány?
Arcán sebhelyekben
nincs hiány.
A jobbik szemével
Nézeget,
mankós bottal fürgén
lépeget.
Hej, a kalózélet
csuda jó!
Hullámokon vágtat
a hajó.
Vár reám egy békés
kis sziget,
elrejtem a rablott
kincseket.
Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
A mérges gomba
Fejem búbján pörge kalap,
gallér feszül vállamon.
Kalapomon barna foltok...
Mérges vagyok - vállalom.
Erdőszéli bokrok alján
a sok eső rám csorog.
Eljöttem hát farsangolni,
bocskoromban táncolok.
Én vagyok a törökbasa,
Kinek jó ételtől nagy a hasa.
Lakhelyem egy nagy palota,
Meglátogat a szultán is maga.
Hárememben sok szép lány,
Hastáncot lejt szaporán .
Kívánságom lesi mindahány.
Ugye irigyled kiskomám?
Én vagyok a királylány,
ki most éppen eléd állt.
Fejemen van koronám,
Csillog-villog a ruhám.
Királylány vagyok én,
Szőke hajam földig ér,
Régóta egy toronyban élek
A sárkánytól nagyon félek.
Várom a herceget, hogy megmentsen
És engem egyszer feleségül vegyen
Hercegkisasszony a nevem
toronyszoba a lakhelyem
Bergengócia várába
gyertek hozzám vacsorára.
Én vagyok a lisztes molnár,
fehérebb a hulló hónál.
Szemöldököm, hajam deres.
Hogyha jó barátom keres,
megvan már a búvóhelyem,
hogy jó komám meg ne leljen!
Ő nem kígyó, se rúgós ló -
ámde ő a - kéménykotró!
Hol egy lavór, hol egy teknő?
Én vagyok a Kéményseprő.
Arcom kormos, ruhám szutykos,
minden gyerek tőlem futkos.
A kutyák meg majd megvesznek,
mikor engem észrevesznek.
Ám külsőmre nincsen gondom,
így is a szerencsét hordom.
Illatos virág vagyok,
tarka rétről érkezem,
lenge szellő karján táncol
száz barátném még velem.
Szorgos méhnek édes mézet
ád a kelyhem nyáron át,
hallgatom sok kis madárka
égbe szálló víg dalát.
Hókusz, pókusz! Zötyögős busz
hozott ide, itt vagyok.
A legjobbik Varázslónak
hívnak kicsik és nagyok.
Kalapomban meglapuló
hószín nyuszit meglelem,
sétapálcám, ha óhajtom,
rózsacsokrot is terem.
Én vagyok a legjobb Robot.
Engem nem a gólya hozott,
nem születtem, mégis vagyok,
okos lettem, mint a nagyok...
Néhanapján, hogyha kéred,
leírhatom a leckédet.
Cigánylány vagyok én, kérem,
ott lakom a faluvégen.
Szemem kökény, gyöngy a fogam,
irigylik is tőlem sokan!
Ha fölcsendül a muzsika,
megtáncoltat Balog Zsiga,
roma csávók legjobbika.
Én vagyok a méhecske,
Mindenem a mézecske.
Virágokra repdesek,
A kaptárban pihenek.
Virágról-virágra repdesek,
Friss harmatot szürcsölgetek.
Mikor elkap a nyári zápor,
Virágok kelyhe felettem sátor.
Ici-pici s nagyon fürge,
farka hosszú, szőre szürke.
Nózijával szimatol,
sajtot-diót kiszagol.
Kirágja a liszteszsákot,
megkóstolgat diót-mákot.
Minden lyukba belefér!
Ki lehet más? Az egér.
ffice" /><O
