Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

platon

Állandó Tag
Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA
Versek, mesék, történetek, dalok, kifestők... és minden, ami ezekkel az ünnepekkel kapcsolatos...
Az ismétlések elkerülése végett, legyetek szívesek használni a keresőt.


Weöres Sándor: Anyámnak

Termõ ékes ág, te,jó anya,
életemnek elsõ asszonya,
nagy meleg virág-ágy,párna-hely,
hajnal harmatával telt kehely,
benned kaptam elsõ fészkemet,
szivem a sziveddel lüktetett,
én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy,
benned a világgal voltam egyet.
Álmom öbleidbe újra visszatér -
álmom öbleidbe újra visszatér!
Alabástrom bálvány,jó anya,
életem hatalmas asszonya,
szemed Isis smaragd-dísze,tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja, színe ép,
csak arcodon lett keményebb minden árny,
mint délutáni égen vércse-szárny.
Elsõ szép játékom, jó anya,
gyermekségem gazdag asszonya,
a kamaszkor tõled elkuszált,
szemem a szemedbe nem talált.
Így tünõdtem: "Mért szült mért szeret,
ha örökre élni nem lehet?
Énmiattam annyi mindent öl, temet!
Mért nem tett a hóba inkább engemet!"
A kamaszkor tõled elkuszált,
férfi-szívem újra rád-talált,
férfi-szívem a szivedre rátalált,
megköszön most percet, évet és halált.
Álmom karjaidba visszatér,
álmom karjaidba visszatér…
Erõs ház, szép zászló, jó anya,
sorsomnak nyugalmas asszonya.
Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét, úgy halok az õs-egészbe,
mint beléd.
 

bullstar

Állandó Tag
Szeretettel Köszöntöm az Édesanyákat !
Anya

Az őszi eső szürke kontya
arcomba lóg zilálva, bontva.
Harmadik napja sírja, mondja,
mint tébolyult anya motyogja
- mert csecsre vágyom - rám meredve:
Reátaláltam gyermekemre,aludj el, édes kedvesem, te,
csitt, csitt, kicsikém, tente, tente.....

/ József Attila /



A zenés köszöntőm a ZENE topicban található
 

Rubin

Állandó Tag

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg Ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyájuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
 

Bözse

Állandó Tag
Csendes Ej.

A csendes ejben anyamra gondolok,
szivembe most az o szive dobog,
szegeny ozvegy volt, sokat szenvedett,
nem volt egyebe, csak a szeretet,
szajatol vont meg minden falatot,
es ha mi ettunk, o is jollakott.

Jatekot venni nem tudott nekunk,
varrassal kereste kenyerunk,
o mesterkelt unnepre szep babat,
levagta hozza dus hajfonatat,
gyongyot fuzott, topankat varrt neki,
hullottak ra konnyenek gyogyei.

Lattam a fold sok szep kirakatat,
de nem talaltam hasonlo babat,
oly tunderszepet, olyan kedveset,
nem ert mas hozza, csak a szeretet...
a szeme kek, a haja barna volt,
s a koc mogott picinyke sziv dobolt.

Anyam elment, nem erte meg szegeny,
hogy a vilag forduljon tengelyen,
pedig hogy varta,- varta mivelunk,
hogy nekunk is virradjon unnepunk...
o, most ha elne, vehetnek mar neki
ruhat, cipot, s nem kene kuzdeni.

O emberek, mig el anyank, nagyon
szeressuk ot, mert elmegy egy napon,
es visszahozni nem lehet
a tunt idot, elfecselt perceket,
gondoljatok meg: mi is elmegyunk...
es visszaad mindent a gyermekunk.

Ma ujra erzem, latom, hallom ot,
s csak amulok, hogy mily magasra nott,
es ujra szep, es ujra fiatal,
s mintha szivebol zengene a dal,
amit irok e csendes ejszakan....
Meg most is adsz nekem, Anyam...Anyam...


Varnai Zseni, kedvenc koltom, ki kozel all az en erzelmeimhez minden verseben.
 

platon

Állandó Tag
Anyakép

Könny nélkűl váltam el tőle,
sóhajtva nézett utánnam.
Még ölelt volna, még láttam,
karját emelte.
De a köd, november kölyke,
borúlt az anyai ölbe,
édes helyemre.

Jó volt már visszasajognom
oda, hol erővel töltem,
szülőm és elhagyott földem
egy anyakép lett.
Hevesen vettem magamba,
emelték fönséges rangra
álomi fények.

Tornyok közt hordtam e képet,
Marseillaise-t daloltam néki,
érte tanultam élni
újabb időket.
Nem ért még akkor borotva,
fájdalom nem hasogatta
esténkint főmet.

Nagy lett a súlya e képnek,
naponként nőtt szakadatlan,
mihelyt én hozzáavattam
hazát, világot.
S hordtam, hogy lehessek boldog,
suhogtak bennem a sorsok,
törvények, álmok.

Éltetett parázsló szándék,
hogy mindazt, amiből lettem,
amit én magamba vettem,
újítsam széppé.
Érte a reszketés járt át:
ó, ha a harmóniáját
vére megérné!

Dűh perdít szememből könnyet,
én tehetetlenül élek,
számtalan sóhajos lélek
örvényét érzem
a biztatót zümmögnöm dalban
nehéz már, amikor rajtam
orbánc a szégyen.

S szándékom eltemetője
puska előtt se lehetnék,
süvíti bennem az emlék
mire szegődtem.
Értelem, te segíts nékem,
hordhassam dúlt anyaképem,
szolgálni győzzem.

Értelem, nem csak magamban,
hanem a nagy sokaságban
kivirágzásodat lássam,
féreg ne nyessen!
Vadság itt ne nőjjön úrrá,
nehogy, ki szülőjét rúgná,
vitéz lehessen.

Tudjam, hogy sohasem jár a
tisztesség csillaga árván
s nem vész az idő homályán,
hanem világít,
s élünk alatta a képpel,
amit én éltetek vérrel
megszakadásig.

Anyám ül, mint egy óriás

Anyám ül, mint egy óriás,
gúzsba kötözve tart ölén,
ott rúgkapálok, pátlikás,
ütköző-szarvú kis bölény.

Bontsd a bogot, mert meghalok,
szeretnék élni szabadon,
a lányok vörös angyalok,
öklelném őket friss havon!

Nagy László.
 

Fauve

Állandó Tag
Aki csak tudja, ölelje szorosan magához az édesanyját!...

...azok helyett is, akik már nem tudják.... helyettem is...

Zalán Tibor
[szólítom magam: anyádnak írj verset
mely nem hasonlít rád...]


szólítom magam: anyádnak írj verset
mely nem hasonlít rád de nem hasonlít egyetlen
anyának írott versre sem
vízre hasonlít legfeljebb a délelőtti fényre
napsütésbe merülő arcod fájdalmas grimaszára
meg kéne tagadnod engem szigorú asszony
be kéne zárnod előttem ajtaid
mikor imbolygó árnyam befordulni látod a sarkon
s hajam lobogását csodálják bódult utcai orgonák
elmúlok én gyorsabban mint várják -
elmúlok szebben mint ahogy gondolod
csak sajnálom hogy nem tudod már meg
: lehet hogy jó vagyok
csak mint bohóc a fűrészpor aranyában
fölbukik bennem az öröm és fölbukik bennem az élet
és elhagy a kedvesség is mint beszögelt ablakú házat
az éhes egér
majd írok neked verset anyám
amilyet az anyáknak mások is szoktak írni
és elteszed és őrzöd míg el nem sárgul a papír -
el nem sárgul az utolsó boldog délután
míg el nem sárgulnak az égbe ültetett
nagy fehér nagy fehér nagy fehér dáliák

A képet Simone Dietze festette, a címe: Liebe & Schmerz
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=460 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
<LEFT>Vigyük ágyba a reggeli kávét Édesanyánknak!</LEFT>

kave_0506_160.jpg
Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. Az Anyák Napját Magyarországon minden év május első vasárnapján ünnepeljük, de több országban május második vasárnapján ünneplik. Így például Finnországban, ahol a XX. század elején kezdődött amerikai hatásra, de hamarosan hivatalos ünnepnappá vált. Ezt a rendkívül családközpontú ünnepet május második vasárnapján ünneplik. Az édesanyák ezen a napon az ágyukba kapják a reggeli kávét, gyermekeik virággal és apróbb ajándékokkal kedveskednek nekik. Az anyák napja hivatalos zászlósünnep. Évente néhány édesanya állami kitüntetésben részesül ezen a napon.

Minden évben van egy kedves nap, amiről sosem feledkezünk meg. Ekkor köszöntjük Édesanyánkat. A gyermekek és a felnőttek szívében az édesanya különleges helyet foglal el. Ő az, aki számára mindig mi, a gyerekei vagyunk a legfontosabbak, ő az, akivel örömünket, bánatunkat mindig megoszthatjuk, akiben mindig bízhatunk.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével. 1907-ben a philadelphiai Anna Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Jarvis a célját 1914-ben érte el. Európában a virágkereskedő szervezetek, propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, melynek hatására ez az ünnep gyorsan népszerűvé vált kontinensünkön is.
Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.
Stop!
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

Aarnyek

Állandó Tag
Habár édesanyámnak íródott, minden anyukának kívánok boldog anyák napját, sok szeretetet, megértést és figyelmet..


Meghálálni tudom e majd

Meghálálni tudom e majd
reám költött éveid, s
intő szavaid tengerét
Könnyeid
melyeket pazaroltál
egy tékozló emberért
Kezeidnek lágy oltalmát
első lépéseim során
A felvarrott gombokat
csínytevéseim után.

És az imáid értem,
mikor távol voltam tőled
Akkor, mikor háború szelei
szelték a felhőket
szórva nyomort s halált
elpusztítva embert, erdőket
Majd öröm-könnyeid
Viszontlátásunk során
Meghálálni mindezt
sosem tudom anyám

2006. május 7.



<o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o><o></o>
 

Margotzy

Állandó Tag
Anyák napi köszöntő

Minden évben van egy kedves nap, amiről sosem feledkezünk meg. Ekkor köszöntjük Édesanyánkat. A gyermekek és a felnőttek szívében az édesanya különleges helyet foglal el. Ő az, aki számára mindig mi, a gyerekei vagyunk a legfontosabbak, ő az, akivel örömünket, bánatunkat mindig megoszthatjuk, akiben mindig bízhatunk.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
<O:pAngliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.
<O:pAz Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével. 1907-ben a philadelphiai Anna Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Jarvis a célját 1914-ben érte el. Európában a virágkereskedő szervezetek, propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, melynek hatására ez az ünnep gyorsan népszerűvé vált kontinensünkön is.
<O:pMagyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját.
<O:p
A legtöbb országban ez az ünnep május egy vasárnapjára esik.
<O:p
a Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Belgium, Dánia, Finnország, Japán, Németország, Olaszország, Tajvan, Törökország: május második vasárnapja <O:p
a Bahrein, Dél-Amerika legtöbb országa, Egyesült Arab Emirátusok, Hongkong, India, Malajzia, Mexikó, Omán, Pakisztán, Katar, Szaúd-Arábia, Szingapúr: május 10.
<O:pa Dél-afrikai Köztársaság, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Románia: május első vasárnapja
<O:pa Franciaország, Svédország: május utolsó vasárnapja <O:p
a Norvégia: február második vasárnapja
<O:pa Lengyelország: május 26. <O:p
a Libanon: a tavasz első napja <O:p</O:p
a Argentína: október második vasárnapja<O:p</O:p
a Thaiföld: augusztus 12., Sirikit királynő születésnapja<O:p</O:p
a Egyesült Királyság (Anglia): Az ott ünnepelt Mother's Day eredetileg a Mothering Sunday nevű ünnepből alakult ki, ami a Nagyböjt negyedik vasárnapjára esik, és vallásos alapja nem kapcsolódik a szokásos anyák napja ünnephez.<O:p</O:p
 

Margotzy

Állandó Tag
József Attila - Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni


Nem tud úgy szeretni a világon senki<O:p</O:p
Mint az édesanyám tud engem szeretni.<O:p</O:p
Akármit kívántam megtette egy szóra,<O:p</O:p
Még a csillagot is reám rakta volna.<O:p</O:p
Mikor a faluban iskolába jártam,<O:p</O:p
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.<O:p</O:p
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,<O:p</O:p
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.<O:p</O:p
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,<O:p</O:p
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.<O:p</O:p
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében<O:p</O:p
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.<O:p</O:p
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,<O:p</O:p
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.<O:p</O:p
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,<O:p</O:p
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.<O:p</O:p

(József Attila)<O:p</O:p
 

Margotzy

Állandó Tag
Szakály Dezső - A leghatalmasabb

A leghatalmasabb

Nem az a leghatalmasabb,<O:p</O:p
aki ország-világ ura.<O:p</O:p
Nem az a leghatalmasabb,<O:p</O:p
aki szelek, tengerek fölött<O:p</O:p
uralkodik.<O:p</O:p
Nem az a leghatalmasabb,<O:p</O:p
akinek a legtöbb öldöklő<O:p</O:p
fegyvere van,<O:p</O:p
az sem, akinek legnagyobb<O:p</O:p
a kincse, gazdagsága,<O:p</O:p
hanem az a leghatalmasabb,<O:p</O:p
aki embert szül a világra.<O:p</O:p

(Szakály Dezső)<O:p</O:p
 
T

Táltos

Vendég
Mama, ne kérdezz semmit se tőlem....
Pozsa Ági, 2006. szeptember 11. hétfő

Tudod, mikor "megtörtént a baj", és mindenki sok erőt kívánt, kicsit még nevettem is rajtuk. Erőt? Hiszen erő az van annyi, hogy elbírnám a fél világot a vállamon. Nem tudom, honnan jött az erő, csak lett. Talán, mert újra szerettelek.

Mama, ne kérdezz semmit se tőlem,
csak ölelj át, mint rég.
Mama ne kérdezd mi lett belőlem,
csak nézz rám, épp úgy, mint rég.

Milyen furcsa ezt így leírni, Mami.
Újra szeretlek, és nem bírok betelni az érzéssel. Tudod, olyan nehéz úgy élni, ha az ember nem szereti az anyukáját. Én mindig szeretni akartalak, de valami volt itt bennem... Valami szomorúság, vagy nem is tudom micsoda, csak hiába akartalak, nem tudtalak igazán szeretni.

Téged mindenki szeretett. Az összes gyerek, akit tanítottál, és haragudtam rájuk is, mert úgy éreztem, miattuk van, hogy nekem már nem jut a szeretetetedből. Még papa is azt mesélte, lánykorodban is Te voltál a legszebb lány az egész gimiben, és mindenki beléd volt szerelmes. Na, mondhatom, jól beleválasztottál! Éppen papát... Persze, ha nem őt, hát most nem lehetnék én sem, és nem lennének a gyerekeim sem.... És azért mégiscsak jó, hogy megszülettünk. Éppen most értettem meg igazán, Mama: nagy dolog, hogy megszülettünk!

Mama, ne kérdezz semmit se tőlem,
csak ölelj át, mint rég.
Mama ne kérdezd mi lett belőlem,
csak nézz rám, épp úgy, mint rég.

Tudod, a múltkoriban olvastam, hogy igazából megbocsátani valakinek nem az érdemei miatt lehet, hanem könyörületből. Sokat gondolkodtam ezen a mondaton, hiszen tudod, mindenen túl sokat gondolkodom, de aztán rájöttem, hogy ez nagyon igaz, Mami!
És arra is rájöttem, hogy nemcsak a megbocsátás fakad könyörületből, hanem a szeretet is. Azt hiszem ezért mondják, hogy aki szeret, az megbocsát, mert mindkettő könyörületből fakad.
Hát, mikor megtörtént a baj, hirtelen bennem is megnőtt a könyörület, és már nem is volt miért megbocsátani, olyan könnyű lett egyszeriben szeretni. Nem akarok bocsánatot kérni semmiért, pedig lenne miért igazán.
Nehéz gyerek voltam, így mondta Papi, és persze erről rögtön az jutott eszembe, hogy ő is nehéz apa volt, de ezt mégsem mondtam neki, mert hiába vagyok még mindig a gyereke, azért kicsit mégiscsak felnőttem időközben, meg egyébként is: én mindig jókislány akartam lenni, csak sosem tudtam hogy kell jónak lenni, de most ez nem lényeges.
Szóval, csak olyan jó, hogy lettél nekem újra! Majdnem olyan, mint mikor az első gyerekem megszületett. Akkor sem tudtam, hogy mi vár rám, csak az erőt éreztem, és azt a mindent átölelő szeretetet.

Mama, ne kérdezz semmit se tőlem,
csak ölelj át, mint rég.
Mama ne kérdezd mi lett belőlem,
csak nézz rám, épp úgy, mint rég.

Jaj, Mami! Úgy szeretném, ha tudnád, hogy iszonyú büszke vagyok rád! Mindig azt szerettem volna, ha te lehetnél büszke rám, de most sokkal jobb, hogy én lehetek rád büszke.
Egészen hihetetlen, amin keresztül mentél a napokban,. Lebénulsz, aztán mégis megtanulsz járni. Már csak beszélni nem tudsz. Még a vállad is kiment, mert azok a hülye ínszalagok olyan lazák, hogy nem tartják rendesen. Az már apróság, hogy a kanün a nyakadban van három hete, mert minden véna szétpukkan…
És mégis: már megint a régi vagy - mosolyogsz mindenkire, és persze te lettél a nővérke kedvence, én meg aggódhatnék, hogy már megint elvesznek tőlem, de most valahogy tudom, hogy te is szeretsz, és nem félek.
Micsoda fricska az élettől, hogy így kerülünk közel egymáshoz!
Semmit sem tudtam rólad! Semmit, ami fontos...
Nem tudtam, hogy milyen a lábad. Persze tudtam, hogy göcsörtös, és kész csoda, hogy járni bírsz rajta, de valahogy nem fogtam fel, hogy milyen kemények azok a csomók rajta, és hogy tényleg csoda, hogy egyáltalán lábra tudtál állni.
Nem tudtam, hogy mindig is egy új fogsort szerettél volna, mert valahányszor kórházba kerültél, mindig ettől féltél: egyszer arra ébredsz, hogy ott vagy fogatlanul, és attól még kiszolgáltatottabb az ember, mint különben.
Nem tudtam, hogy milyen fontos, hogy minden nap szépnek érezze magát az ember, függetlenül attól, hány éves, és hogy beteg-e vagy sem, s hogy a betegségben ez a legnehezebb: olyan nehéz szépnek maradni.
És mégis: sosem láttalak ilyen szépnek, mint most, mikor csapzott hajjal az életedért küzdöttél.
És azt sem tudtam, hogy milyen sokat jelent neked az a gyűrű az ujjadon, csak mikor eltűnt és láttam a szemedben a rémületet, akkor értettem meg, hogy bárhogy van is: ez a gyűrű az életed.
A gyűrű, és minden, ami hozzá kötődik.
És nem tudtam, hogy mennyire szeretsz. Csak most tudtam meg, mikor nincsenek szavak, és mindennél többet mond a szemed.

Mama, ne kérdezz semmit se tőlem,
csak ölelj át, mint rég.
Mama ne kérdezd mi lett belőlem,
csak nézz rám, épp úgy, mint rég.

Még ötöt kell aludni, és megműtik a szíved. Már tudom, hogy ki van mérve minden: az élet és a szerelem egyaránt. Most mégis félek. Félek. Olyan nehéz volt úgy élni, hogy nem szerettelek!
Most annyi mindent tanultam, Mami! Te tanítottál meg arra, hogy minden nap az élet része. Az első éppen úgy, mint az utolsó.
És tudom, hogy egyszer mindannyian meghalunk- azt mondják ez az élet rendje-, és már én is egész filozófiai rendszereket állítottam fel arról, hogy miért kell egyszer mindenkinek meghalni. Tudod, elképzeltem egy szigetet, ahol örökké élnének az emberek. Biztosra veszem, hogy ott előbb-utóbb mindenki boldogtalan lenne, mert a végesség tanít bennünket szeretni.
Mégsem értem, hogy az emberek miért sajnálják jobban azt, aki fiatalon hal meg, mint azt, akit idősebb korában ér utol a halál.
Mert mindenkinek csak a mai nap van! Este lefekszünk, és reggel reménykedve kelünk, hogy tartogat ez a nap is örömet, vagy legalább valamiféle elégedettséget a számunkra. És küzdünk, hogy ha ma nem is, akkor majd holnap biztosan könnyebb lesz kicsit. Minden nap félünk a fájdalomtól, és elgyávulunk a félelemtől, elbukunk, és valahogy mégis felkelünk… Minden nap.
Azt mondják, aki fiatal, az előtt még ott van az élet, aki öreg, az már maga mögött tudja az élete nagy részét, pedig az élet - az csak a mában van. A többi: az múlt és jövő. Élni csak a mában lehet! Öregnek, fiatalnak egyaránt.
Na, igen! Ezt hallom mindenhol.
Mégis! Ezt te tanítottad meg, most, Mami, és én úgy szeretném, ha még sok mánk lenne...
Tudom, az ember mindig későn jut el a felismerésekig, de talán a felismerések is tehetnek róla, hogy csak olyan későn lehet rájuk bukkanni...
Hát bocsáss meg nekem, és szeress..
Ne a gyerekeimért, ne azért akivé lettem...
Csak úgy- könyörületből...
mert arra mindannyian érdemesek vagyunk.

Mama, ne kérdezz semmit se tőlem,
csak ölelj át, mint rég.
Mama ne kérdezd mi lett belőlem,
csak nézz rám, épp úgy, mint rég.
Forrás:Ahogy érzed
 

kisboszi26

Állandó Tag
Anyukiss

Dsida Jenő:Hálaadás


Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
 

juna

Állandó Tag
Az Édesanyaffice:office" /><O:p></O:p>
<O:p> Tóth Juli</O:p>
<O:p></O:p>
Ő, aki az életet
tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is
részesei legyünk.
<O:p></O:p>
Csak szeret és szolgál
az első perctől fogva,
minden lépésünket
Őrangyalként óvja.
<O:p></O:p>
Türelemmel osztja
életét, szívét,
tanítja, neveli
kedves gyermekét.
<O:p></O:p>
Ajkáról az imádság
értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását
bizalommal kérje.
<O:p></O:p>
Örömben-bánatban
velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje,
nem panaszkodik.
<O:p></O:p>
Arcáról sugárzó,
édes szeretet,<O:p></O:p>
Elrejti a szemében
csillogó, fájó könnyeket.


Élete, piciny láng,
tündöklő sugár,
fényében a vándor
mindig hazatalál.
<O:p></O:p>
S ha kialszik a láng,
Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete
velünk marad itt a földön
Mindörökre.
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Köszönöm, hogy teremtettél.


Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.
Forrás:Ötlettár.hu Írta:Napocska
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Fazekas Anna: Köszöntő


Hajnaltájban napra vártam,
hüs harmatban térdig jártam,
szello szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyüjtögettem,
nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hult a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbevette,
sürü könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta:
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.
 
T

Táltos

Vendég
:D Nem tudom melyik kategóriába tartozik.
Az anyaság fogalma 2 megfogalmazás szerint.


Nagyon büszke vagyok erre az édesanyára, olvassátok.

Csak egy A N Y A ?

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati
hivatalban
- egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása.
A
megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja
magát.
"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája,
vagy
csak..?" "Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya
vagyok."
"Nincs ’anya’ kategóriánk foglalkozásként. A ’háztartásbeli’ fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.

Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan
egy
karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól
csengő
címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".

"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.

"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom
társkutatóként."

A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva
láttam,
hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit
csinál ezen a
területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban,
szinte
kívülről hallottam, amint így válaszolok:

"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy
kreditem is.
(mindegyik lány).


Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb
figyelmet az
ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14
órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos"
foglalkozásoknál.
A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz".


Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában,
amint
kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem
előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről
hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési
programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.

Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült
rólam
egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb
anya", vagy
’Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya!
Különösen, ha van
egy titulus is az ajtón.

Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a
dédnagymamákat pedig a
haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási
munkatárs
asszisztenssé léphetnének elő!

Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi
anyával,
nagymamával,
nagynénivel vagy
más barátoddal, akiket csak ismersz.


Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o
g s á g
lépjen be ajtódon!

ÁMEN.

Forrás:Esettanulmányok - Teri bejegyzése
 

Kinszi

Állandó Tag
Anyák napi virágos tál

<table border="0" width="100%"><tbody><tr> <td class="szoveg">
o20070410a.gif
</td> <td class="szoveg"> 1) Szedjünk a kertben, ill. mezőn olyan virágokat, melyek nem csak frissen, de száraz virágként is mutatósak maradnak. Kössük őket kis csokorba, hátulról rögzítsünk hozzá egy tuja ágat vagy nagyobb levelet. </td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
o20070410b.gif
</td> <td class="szoveg"> 2) Szedjünk kb. 20 db. kutyatejet, amikből fonjunk kis koszorút.
3) A virágcsokor alját vonjuk körbe egy kb. 10x3 cm nagyságú, ujjnyi vastag gyurmacsíkkal, amit formázzunk kúp formára. Így a gyurma váza-szerűen megtartja kis csokrunkat.
4) Helyezzük bele egy csészealjba, majd helyezzük köré a kutyatej koszorút.
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg" colspan="2">
o20070410c.jpg

Mutatós kis virágkompozíciónkkal köszöntünk minden édesanyát, nagymamát és kismamát!

</td></tr></tbody></table>
 

Kinszi

Állandó Tag
Üdvözlőkártya anyák napjára

<table border="0" width="100%"><tbody><tr> <td class="szoveg" colspan="2">
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
o0425a.gif
</td> <td class="szoveg"> 1) Az ábra szerint kivágjuk a kártya alapját színes, vastagabb papírból, félbehajtjuk, majd csücskeit lenyírjuk.
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
o0425b.gif
</td> <td class="szoveg"> 2) Másik, hajtogatós színes papírra körberajzoljuk az előbbi alapot, ezt is kivágjuk, majd félbehajtjuk
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
o0425c.gif
</td> <td class="szoveg"> 3) Most vágjuk be a térben kiemelő kis fülek két szélét a másodjára elkészített, hajtogatós papíron. Az ábra alapján szélesebb, ill. keskenyebb csíkokat készítünk, ügyelve arra, hogy a felezőhajtás alatt és felett ugyanakkora hosszúak legyenek!
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
o0425d.gif
</td> <td class="szoveg"> 4) A rajz szerint meghajtjuk a kiemelő füleket (satírozott rész) úgy, hogy oldalnézetből szögletes, kifelé néző hajtást kapjunk. Ezután a karton alap belsejébe ragasztjuk az előbbi lapot úgy, hogy a kiemelő fülek belső része ne legyen ragasztós!
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">
o0425e.gif
</td> <td class="szoveg"> 5) A kiemelő fülecskék függőleges felszínére ráragasztjuk a kívánt fotót, valamint a díszeket. ( Pl: szívecskét, virágot ... stb.)
6) A kártya külső, ill. belső részeire további szívecskéket, ragaszthatunk, valamint megírhatjuk mellé jókívánságainkat.
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg" colspan="2">
o0425f.jpg

o0425g.jpg

E kis ajándék ötletünkkel kívánunk minden édesanyának boldog, szeretetteljes anyák napját és jó egészséget a kis csemeték felneveléséhez!

vi96.jpg

</td> </tr> <tr> <td class="szoveg" colspan="2">
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg" colspan="2"> </td></tr></tbody></table>
 
Oldal tetejére