Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők
- Téma inditó platon
- Kezdés dátuma
Anasztázia
Kitiltott (BANned)
Kovács Erzsi: Köszönöm, Mama
Emberek: Mama
Nem tudom mit modjak én most neked
Weöres Sándor:Anyámnak
Kovács Barbara: Álruhás királylány
Essence vs. József Attila - Mama ( Latinovits Zoltán )
József Attila: Mama (Ruttkai Éva)
- Kovács Erzsi - Köszönöm, Mama.mp3
- Emberek Mama.mp3
- nemtudom.mp3
- Weöres Sándor-Anyámnak.mp3
- alruhaskiralylany.mp3
- Essence vs. József Attila - Mama ( Latinovits Zoltán ).mp3
- <TABLE cellSpacing=3 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>
</TD><TD>04 - József Attila - Mama.zip </TD></TR></TBODY></TABLE>
Kibédi Ervin
Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Az én Édesanyám 94 évet élt
Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Az én Édesanyám 94 évet élt
EMLÉKEZÉS
Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
(Erdélyi Ilona)
Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
(Erdélyi Ilona)
ÉDESANYÁMNAK
Anyám, te szenvedésből élő asszony,
Ki adtál nékem földi életet,
- hogy szemedből bús könnyeket fakasszon
e drága eszközt köszönöm neked!
Ezzel lehettem én csak részesévé
Egy másik Életnek mely örök,
S te tetted sorsom addig jóvá, széppé,
Míg vártad azt hogy lassan felnövök.
Mit életedből adtál énnekem,
- szegény vagyok- meg nem fizethetem
csak köszönöm, s az Úrnak adok hálát,
anyák napján pedig köszöntelek:
„ kimondhatatlan szereteted árát,
ki éltét adta: az fizesse meg!”
Devecseri Gábor:
ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM...
Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?
Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.
Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!
Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.
ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM...
Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.
Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?
Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.
Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!
Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.
Gyerekeknek...
Anyák napjára
Ha én nagy leszek, Te kicsi
tiéd lesz a babakocsi
Én dolgozom, Te játszol
várat építsz, fára mászol
Leviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre,
Boltba is én megyek,
veszek tejet, kenyeret,
banánt is mert szereted.
Hazaérek, ölbe veszlek,
úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK
***
Anyák napjára
Ha én nagy leszek, Te kicsi
tiéd lesz a babakocsi
Én dolgozom, Te játszol
várat építsz, fára mászol
Leviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre,
Boltba is én megyek,
veszek tejet, kenyeret,
banánt is mert szereted.
Hazaérek, ölbe veszlek,
úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK
***
Anyukám, anyukám
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
***
REGGEL ÓTA TANAKODTAM
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.
***
REGGEL ÓTA TANAKODTAM
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban.
Weöres Sándor - Buba éneke
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék,<O
</O
útra kelnék, hömpölygő sugárban<O</O
énekelnék - <O</O
minden este<O</O
morzsára, búzára<O</O
visszaszállnék <O</O
anyám ablakára.<O</O
<O</O
</Oútra kelnék, hömpölygő sugárban<O
</Oénekelnék - <O
</Ominden este<O
</Omorzsára, búzára<O
</Ovisszaszállnék <O
</Oanyám ablakára.<O
</O<O
</OÓ ha szellő volnék,<O</O
mindig fújnék,<O</O
minden bő kabátba<O</O
belebújnék -<O</O
nyári éjen<O</O
fehér holdsütésben<O</O
elcsitulnék <O</O
jó anyám ölében.<O</O
<O</O
</Omindig fújnék,<O
</Ominden bő kabátba<O
</Obelebújnék -<O
</Onyári éjen<O
</Ofehér holdsütésben<O
</Oelcsitulnék <O
</Ojó anyám ölében.<O
</O<O
</OÓ ha csillag volnék,<O</O
kerek égen,<O</O
csorogna a földre<O</O
sárga fényem -<O</O
jaj, de onnan<O</O
vissza sose járnék,<O</O
anyám nélkül<O</O
mindig sírdogálnék<O</O
</Okerek égen,<O
</Ocsorogna a földre<O
</Osárga fényem -<O
</Ojaj, de onnan<O
</Ovissza sose járnék,<O
</Oanyám nélkül<O
</Omindig sírdogálnék<O
</O
A leghatalmasabb
Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött
uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő
fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.
(Szakály Dezső)
Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött
uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő
fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.
(Szakály Dezső)
Budaközi Gyula: Az anya
Fehér galamb szállt a házra
József Attila: Mama
Fehér galamb szállt a házra
József Attila: Mama
Létay Lajos - Édesanyámnak
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna,<O</O
én azt is megkeresném.<O</O
Ha csak egy csillag gyúlna,<O</O
<O</O
fényét idevezetném.<O</O
Ha csak egy madár szólna,<O</O
megtanulnék hangján.<O</O
Ami csak szép s jó volna,<O</O
édesanyámnak adnám.<O</O
</Oén azt is megkeresném.<O
</OHa csak egy csillag gyúlna,<O
</O<O
</Ofényét idevezetném.<O
</OHa csak egy madár szólna,<O
</Omegtanulnék hangján.<O
</OAmi csak szép s jó volna,<O
</Oédesanyámnak adnám.<O
</O
Vass-Várkonyi - Piros rózsa, fehér rózsa
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
<Oegy csokorba összefogva,
<Okarjaimban alig fér el,
<Oalig győzöm öleléssel. <O
<O
egy csokorba összefogva, <O
karjaimban alig fér el, <O
alig győzöm öleléssel. <OVedd el tőlem, édesanyám, <O
harmat csillag bársony szirmán. <O
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.<O
harmat csillag bársony szirmán. <O
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.<O
Donászy Magda - Ajándék
Donászy Magda: Ajándék
<O
Színes ceruzával<O
rajzoltam egy képet, <O
anyák napján reggel,<O
Édesanyám néked.<O
<O
Lerajzoltam én egy <O
aranyos madarat,<O
aranyos madárra<O
aranyos tollakat.<O
<O
Elkészült a madár, <O
Nem mozdul a szárnya…<O
Pedig hogyha tudna, <O
a válladra szállna.<O
<O
Eldalolná csöndben<O
tenéked egy dalban, <O
amit anyák napján<O</O
mondani akartam.<O</O
<O
Színes ceruzával<O
rajzoltam egy képet, <O
anyák napján reggel,<O
Édesanyám néked.<O
<O
Lerajzoltam én egy <O
aranyos madarat,<O
aranyos madárra<O
aranyos tollakat.<O
<O
Elkészült a madár, <O
Nem mozdul a szárnya…<O
Pedig hogyha tudna, <O
a válladra szállna.<O
<O
Eldalolná csöndben<O
tenéked egy dalban, <O
amit anyák napján<O
</Omondani akartam.<O
</O
Nadányi Zoltán - Anyu
Nadányi Zoltán: Anyu
<O
Tudok egy varázsszót,
<Oha én azt kimondom,<O
egyszerre elmúlik <O
minden bajom, gondom.<O
<O
Ha kávé keserű,<O
ha mártás savanyú,<O
csak egy szót kiáltok,
<Ocsak annyit, hogy: anyu!<O
<O
Tudok egy varázsszót,
<O
ha én azt kimondom,<Oegyszerre elmúlik <O
minden bajom, gondom.<O
<O
Ha kávé keserű,<O
ha mártás savanyú,<O
csak egy szót kiáltok,
<O
csak annyit, hogy: anyu!<Omindjárt porcukor hull
<Okávéba, mártásba,<O
csak egy szóba került, <O
csak egy kiáltásba.<O
<O
Keserűből édes, <O
rosszból csuda jó lesz,<O
sírásból mosolygás, <O
olyan csuda-szó ez.<O
<O
kávéba, mártásba,<Ocsak egy szóba került, <O
csak egy kiáltásba.<O
<O
Keserűből édes, <O
rosszból csuda jó lesz,<O
sírásból mosolygás, <O
olyan csuda-szó ez.<O
„Anyu, anyu! Anyu!”<O
hangzik este-reggel,
<Ojaj de sok baj is van <O
ilyen kis gyerekkel.<O
<O
"Anyu, anyu, anyu!"<O</O
most is kiabálom,<O
most semmi baj nincsen,<O
mégis meg nem állom. <O
<O
Csak látni akarlak,<O
Anyu, fényes csillag,<O
látni, ahogy jössz, jössz,<O
mindig jössz, ha hívlak.
<O<O
Látni sietséged,
<Oangyal szelídséged,<O
odabújni hozzád,<O
megölelni téged.<O
hangzik este-reggel,
<O
jaj de sok baj is van <Oilyen kis gyerekkel.<O
<O
"Anyu, anyu, anyu!"<O
</Omost is kiabálom,<O
most semmi baj nincsen,<O
mégis meg nem állom. <O
<O
Csak látni akarlak,<O
Anyu, fényes csillag,<O
látni, ahogy jössz, jössz,<O
mindig jössz, ha hívlak.
<O
<OLátni sietséged,
<O
angyal szelídséged,<Oodabújni hozzád,<O
megölelni téged.<O
Találtam még egy kis érdekességet Anyák Napja történetéből:
Az anyák napja nemsokára fennállásának századik évfordulóját ünnepli, a jelenlegi ünneplés azonban kevés ponton találkozik az eredeti célkitűzéssel. Az Egyesült Államokban kialakult ünnep tulajdonképpen a polgárháborúban (1861-1865) szolgálatot teljesítő asszonyok tiszteletére jött létre.
Magyarországon először 1925-ben rendezték meg, a véletlen folytán március 8-án, a mai nőnapon. Érdekesség, hogy a két világháború között létezett a sokgyermekes anyák ünnepe is, amelyet augusztus 20-án tartottak.
Az anyák napja valódi globális ünnep, vagyis vallási felekezeteken, kulturális gyökereken túllépő szokás. Furcsasága, hogy számos volt kommunista országban ismeretlen, vagy csak a rendszerváltás után vert gyökeret, mint a Valentin-nap.
Az anyák napja nemsokára fennállásának századik évfordulóját ünnepli, a jelenlegi ünneplés azonban kevés ponton találkozik az eredeti célkitűzéssel. Az Egyesült Államokban kialakult ünnep tulajdonképpen a polgárháborúban (1861-1865) szolgálatot teljesítő asszonyok tiszteletére jött létre.
Magyarországon először 1925-ben rendezték meg, a véletlen folytán március 8-án, a mai nőnapon. Érdekesség, hogy a két világháború között létezett a sokgyermekes anyák ünnepe is, amelyet augusztus 20-án tartottak.
Az anyák napja valódi globális ünnep, vagyis vallási felekezeteken, kulturális gyökereken túllépő szokás. Furcsasága, hogy számos volt kommunista országban ismeretlen, vagy csak a rendszerváltás után vert gyökeret, mint a Valentin-nap.
Nadányi Zoltán: Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!"
most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.