Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

Katona Bálint: édesanyámnak, egy pici vers

Katona Bálint: Édesanyámnak, egy pici vers
Egy csokor virág,
Se lenne elég,
Anyák napján,
Anyánk kezén.
Neked köszönjük életünket,
Szívből szeretjük éltetőnket.
Édes anyánk szeretünk téged,
Sokáig dobogjon a kis szíved!
Nélküled, nem lenne rend,
S akkor soha nem lenne csend.
Összetartod a családot,
Minden gondunkat megoldod.
Egy pici vers,
Se lenne elég.
Talán a szeretet,
Mely összetart még.

Nagy Andor: Anyák napjára

Nagy Andor: Anyák napjára



Ketten vagyunk Édesanyánk,
Kistesóm és én,
Te nevelsz fel bennünket,
Mint virágot a fény!
Átölel a két kezed,
Szíved melegével,
ISTEN áldja Életed
Mennyei békével!

Alföldi A. Béla: Anyák napjára

Alföldi A. Béla: Anyák napjára

Ma anyák napja van, de száz szó sem elég,
anyám elmondani
lelkem köszönetét.
Azért, hogy létezem,
hogy adtál életet,
s mindennap szüntelen
gondunkat viseled.
Cserébe mindezért
neked mit adhatok?
nem egy de száz nap is
kevés, te jól tudod.
Szeress, anyám szeress,
magad is szeretet
virága vagy, hogy én,
hogy, én is az legyek!

Donászi Magda: Anyukám szeretlek

Donászi Magda: Anyukám szeretlek

Anyák napján Téged virággal köszöntlek,
és csak annyit mondok:
Anyukám szeretlek!
Anyukám szeretlek,
virággal köszöntlek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet.
Gondoztál nap mint nap,
azután évről évre,
tanítottál szóra, dalra,
színre, szépre.
És ma anyák napján,
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntlek.

Vorák József: Anyák ünnepére

Vorák József: Anyák ünnepére

Szavakat keresek anyák ünnepére,
az én jó anyácskám
felköszöntésére.
Szavakat keresek
virágfakadással,
nyári napsütéssel,
boldog aratással.
Madár csicsergéssel,
szellő suttogással
fehér tubarózsa
mézes illatával.
Szálló hópihéknek
patyolat zenével
duruzsoló kályha
édes melegével.
Szavakat keresek.
Egy is elég lenne,
amiben ezekből
egy csöpp benne lenne.
Meg van ez az egy szó
amire úgy vágytam
„Édesanyám! ”-ebben
mindent megtaláltam.

Horváth M. Emerencia: Kis madárka

Horváth M. Emerencia: Kis madárka

Kismadárka énekel a faágon
Lepketündér mosolyog a virágon.
A madárka azt dalolja,
Lepke a virágnak súgja:
Minálunk nagy ünnep van ma
Édesanyák napja.
Jó Édesanyánkkal mi is szívből
ünneplünk
Boldogsággal telik meg hálás szívünk.
Buzgó imánk azért száll ma
Őt az Isten százszor áldja,
Hosszú, boldog legyen élte,
Öleljen a szívére.

Jobbágy Károly: Dicsérő ének

Jobbágy Károly: Dicsérő ének


Aki engem széltől óv
Édesanyám csak a jó-
Ki rám gondol szüntelen
Édesanyám van velem.
Ha sírástól szám remeg
Bajom csak ő érti meg.
Olyan, mint a napsugár,
Testem tőle lesz sudár.
Semmi vihar nem fúj el.,
Hogyha magához ölel.
Az ég néha beborul-
Néha ő is szomorú,
De nincs annál jobb dolog,
Mint mikor rám mosolyog.
Tőle kaptam életet,
Róla zengek éneket.
Hangom ugyan gyenge még,
Szeretetem benne ég,
S így röpíti, viszi szél,
Szerte ahol ember él.

Juhász Ferenc: Nagymama

Juhász Ferenc: Nagymama


Ó, milyen fiatal
nagymama a drága,
pedig nyílik körülötte
kilenc unokája.
Futkos, mint a szellő,
ki hinné, a kedves
közeledik már a
hetvenkilenchez.
Reggel, mikor fodros
rékliben mosakszik,
amikor a ház még
hortyog, mélyen alszik,
s az ég ingéből ugrálnak
a csillagok , mint bolhák,
a nap az ablakhoz
nyomja tüzes orrát,
begyújt, föltűzdeli
kicsi fehér kontyát,
sürög-forog, gyorsan
felmossa a konyhát,
repdes ki az ajtón,
megfejni a kecskét,
feje fölött bukdosnak,
csivognak a fecskék.
A ház előtt a kukoricák
kardjai csörögnek,
a kotlósra kiált: ” Te,
a babot ne edd meg!”
Pelyhes kiscsibéi
kiáltoznak: csip- csép,
s, a kéklő pocsolyába
hímezik a csipkét.
Egésznap kapálgat,
kukoricát, krumplit,
kötözi a szőlőt,
megszidja a Bundit,
szusszant, sóhajtozik:
„Jó uram, szegényke,
jaj, csak szállhatnék, már
hozzád föl az égbe!”
Mikor hazamegyek,
őszidőn, ha járok,
s fogadnak a kertben
dérverte virágok,
elémfut nevetve:
„Te csavargó fölhő,
csókolj meg már kócos
kommonista költő”.

Dankó László: Vers anyámnak

[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]Dankó László: Vers Anyámnak

Odaállok elé, meghatottan szépen,
még a kék is kékebb ma a fényes égen.

A virág a mezőn illatosabb máma,
pillangókat röptet szarkaláb, a mályva...

Csokorba kötöttem szavaimat régen,
elmondani mégis oly nehéz most nékem.

Végül a szám nyílik pár ünnepi szóra:
a vers, a dal, az ének jó Anyámnak szól ma![/FONT]




[FONT=tahoma,arial,helvetica,sans-serif]
[/FONT]

nagyon régen tanultam én s dallamára még emlékszem de nincs kottám hozzá, azért remélem tetszeni fog valakinek


Tudod édes anyukám
én nagyon szeretlek
és ezt az egész világot
odaadnám neked,
de oly kicsike vagyok
a földgömb mellett én,
ez az egy szál virág
mit átadhatok én.

De megnövök én egyszer
ó drága anyukám,
a te nagy jóságodat
meghálálom ám.
De addig ez a virág
jelentse neked
az irántad árzett szeretetemet.

Devecsery László Édesanyák köszöntése

Devecsery László
Édesanyák köszöntése


Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy ezután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk!

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek a szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból.
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozol tenyeremben,
patak csobog énekemben.

Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban aranyhalak.

A kötényed csuda-jószág,
onnan hallok fecske-nótát:
Le- leszáll a füsti fecske
édesanyám kötényébe.
Nem tapaszt ő vízzel, sárral,
elégedett e szállással.

Hajnalunkkal együtt ébred,
Nap szól néki: fénye ének.
Le- leszáll a füsti fecske
édesanyám kötényébe:
onnan indul messze-messze,
várja majd a kötény-fészek,
új tavasszal visszatérhet!

A kötényed csuda-jószág:
ezer titkot rejteget,
szemedből a meleg jóság
el is ringat engemet.

Kötényedből aranyalma
kelteget majd egy új napra.
Tart az álom, tart az éjjel:
a titkodat elmesélem.

Ezüst holdat, arany napot,
éjjel égről gyöngy-csillagot,
Tejútról a fénylő csendet,
szemeidbe elrejtetted.

Kötényedből aranyalma:
kelteget most az új napra.
Szép, s jó reggelt, édesanyám:
mindig-mindig vigyázz reám!

Hogyha reám te vigyázol:
nyugodt lehet minden álmom.
Minden napon, minden éjen:
szereteted elkísérjen!

Szeretetem elkísérjen:
minden napon, minden éjen!
Átváltozom, csoda leszek,
minden varázst érted teszek!

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
- Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál
az, amit én tőled kaptam,
e szépséges nagy titok:
HOGY A GYERMEKED VAGYOK!

Benkő Anna: Nefelejts

[FONT=verdana,geneva]Benkő Anna: Nefelejts

Bólogat a kék nefelejs
Pici kis virága,
Minden szálát szeretettel
kötöm bokrétába.
Minden száltól, amit én itt
Bokrétába fűzök-
Édesanyám két kezére
Ezer csókot küldök-


[/FONT]

Benkő Anna: Üzenet

Árpási Zita: Hogy szólítsam őt?

Hogy szólítsam Őt?

Hogy szólítsam Anyukámat?
Ezerféleképpen!
Lehetne az „anyukám”,
Ha az tetszik éppen.
De hogyha a „mami” tetszik,
Úgy is szólíthatom.
Viszont, ha az „anyu” illik,
Azt is használhatom.

Kneifer Brúnó: Miként hívjalak?

Kneifer Brúnó: Miként hívjalak?



Miként hívjalak
Te kedves, mosolygós
S mindig édes,
Te vidám, illatos
Virágszála a föld kerekének.
Miként hívjalak téged?
Becézve, hívón
Sürgetőn. Vagy
Követelve, sértődötten,
Esetleg hízelgőn?
Hogyan hívjalak téged?
Mondjam, hogy
Anyu, anya,
Mama, mamikám?
Bárhogy hívhatnálak,
De a legszebb így:
Édesanyám!

Rudolf Enikő: A legdrágább kincs

Rudolf Enikő: A legdrágább kincs

Te mit csinálnál, ha nem lenne anyukád?
Ha félnél, s szomorú lennél, kihez bújnál?
Kivel sutyorognál a sötétben?
Vagy csak ülnél némán a széken?
Örülj, hogy van anyukád!
Ne hisztizz, ne kiabálj!
Ne csak akkor szeresd,
Amikor ajándékot ad neked,
Hanem akkor is, amikor az mondja:
Tanulni kéne, nem?
Ha anyukád nincsen,
Elveszett a legdrágább kincsed.

Polyák Beatrix: Az édesanyám

[FONT=&quot]Polyák Beatrix: Az édesanyám

Az én anyukám csodálatos anya,
Nála jobbat nem találnék soha.
Felnevelt, védett, s ápolgatott engem,
Boldogság vele minden egyes percem.
Meleg arcom puszilgatta,
Hosszú hajam simogatta.
Értem dolgozik, értem él,
Hogy boldog legyek, amíg élek én.
Megért mindig, és hisz nekem,
Őt nagyon szeretem.
Ölelése forróság,
Mely elönt egy perc alatt.
Minden hét, minden nap, minden óra,
Mosolygása és szeme csillogása.
Rám néz, és én visszanézek,
Vidámra derül arcom.
Szép és kedves anyukám van nékem,
Mos, főz, és segít nekem egész évben.
Ha álmatlanság gyötör, odamegyek hozzá,
Jó szavakkal mondja: aludj pici drágám!




[/FONT]

Gulyás Bence: Anyám, anyám, édesanyám

[FONT=&quot]Gulyás Bence: Anyám, anyám, édesanyám

Hogyha virág lennék,
Ölelnélek jó illattal.
Hogyha madár lennék,
Dicsérnélek zengő dallal.
Hogyha mennybolt lennék,
Aranynappal, ezüstholddal
Beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
Piros szirmú, gyönge rózsád.
Madár vagyok,
Fényes dalt fütyülő
Csöpp rigócskád.
Eged is: szépséges.
Aranynappal, ezüstholddal
Beragyogom életedet csillagokkal.



[/FONT]

Greksa Adrienn: A városban

[FONT=&quot]Greksa Adrienn: A városban

Zajos kisvárosban sok ezernyi ember
Ide-oda lépve tétován mereng el.
Tudom, sok a dolgom, mégis meg-megállok,
S nem is tudok róla, de valakit várok.
Odalép egy asszony, s megfogja a vállam:
„Nézze, kedves, nézze, leesett a sála!”
bájosan mosolyog, s odanyújtja szépen,
pont olyan, mint anyám fönt a faliképen.
Nevetek és sírok, örömkönnyek hullnak,
Arcom vörösödik, mintha fény gyúlna.
Eszembe jutott a sok szép régi eszme,
Mit anyám mondott múltját keresve.
Tudom, igaz volt, de már elkéstem,
S nem láttam azt, akit kerestem.
Anyám tovatűnt, mint szertefoszló álom,
S éreztem, hogy újra egyedül vagyok a világon.



[/FONT]