Tranta Julianna:
Anyukámnak
Drága Anya, mondd, mit tegyek,
hogyan legyek én jó gyerek?
Ha felébredek korán reggel,
rám szólsz, hogy még ne keljek fel,
hajnal van csak, és vasárnap,
ne ébresszem fel a házat.
De bezzeg, ha későn kelek,
én vagyok a lusta gyerek,
aki nem kel ki az ágyból,
elkésik az óvodából (az iskolából).
Mérges vagy, ha válogatok,
nem eszem meg a spenótot.
Cserébe az nem boldogít,
ha felfalok egy tábla csokit?
Nem örülsz, ha hazaviszek
mindenféle rozsdás szöget,
kóbor kutyát, sánta macskát,
gyufáscimkét, lukas labdát,
és akkor is haragszol rám,
ha elhagyom a kesztyűm, sapkám,
sehol sincs a tornazsákom,
és a kulcsom sem találom.
Nem dicsérsz meg akkor sem,
ha erős vagyok, és verekszem,
ha ugrándozom a heverőn,
ha lefekszem az utcakövön,
ha rajzolok a tapétára,
masnit kötök a kutyára.
Baj az is, ha ásítozom,
vagy éjfélig hancúrozom,
ha nem akarok megfürödni,
vagy a kádból nem jövök ki.
Így sem jó, és úgy sem lehet,
ez így tovább már nem mehet!
De már tudom, hogy mit tegyek:
hogyan legyek én jó gyerek,
egy-kettőre megnövök,
hozzád mindig eljövök.