Ünnepeink: NŐNAP - ANYÁK NAPJA köszöntők

Szalai Borbála: Édesanya becéz engem
Így nevez, így becéz/Édesanya engem: “Galambom! Csillagom! Édes pici lelkem!/Bogárkám! Violám! Harmatos virágom!…” /Vannak-e szebb szavak/Ezen a világon?/ Töröm a fejem, /Hátha lelek mégis./ Miért ne tudnám becézgetni/ Édesanyát én is: (Minden gyermek mond egy szót: Anyu Mama Mami...).

Balla Piroska: Nagyikának
Játszótéren körbenéztem,/ milyen sok a nagymama!/ Minden nagyihoz tartozott,/ egy vagy több kis unoka.// És ahogy a kertünkben/ sokféle most a virág,/ olyan drágák, oly sokfélék/ a szeretett nagyikák.// Van olyan, ki szemüveges,/ de van, akinek nincsen még./ Akad szőke, barna, őszes,/ de a frizurája mindnek szép. // Láttam olyat, aki vicces,/ olyat is, ki épp mesélt./ Minden mama válaszolt,/ pedig rengeteg volt a kérdés.// A türelmük el nem fogyott,/ vigasztaltak, hogyha kellett./ Megitatták aki szomjas,/ gondoskodtak, ölbe vettek.// Sok-sok nagyit megfigyeltem,/ higgyétek el, tudom ám../ Mind azt mondta, ezerszer is:/ Imádlak kis unokám!

Jó anyámnak két kezére/Csókjaimat hintem én,/Ezzel a két dolgos kézzel,/Áldd az Isten amíg él,/ Jó anyámnak két kezét,/Áldd meg Isten jó szívét,/Két kezét, jó szívét,/Áldd meg Isten amíg él,/ Amíg él./ Ez a két kéz estenként/Hogyha gond, bú, baj elér,/Elsimítja homlokodról/ A búbánat fellegét./Jó anyámnak két kezét,/Áldd meg Isten jó szívét./Két kezét, jó szívét,/Áldd meg Isten amíg él,/Amíg él.

Juhász Magda: Anyu ölében
Jó itt télen, jó itt nyáron,/ nincs is jobb hely a világon,/ itt ringatózni lehet,/ hallgatni szép éneket./ Mikor vidám kedvem támad,/ vagy ha rám tör a búbánat,/ oh milyen jó itt nekem,/ nyugalmat lel a szívem./ Olyan meleg, olyan puha,/ jó az öledben anyuka./ Átölellek, hozzád bújok,/ a füledbe titkot súgok,/ hogy szeretlek Édesanyám,/ ölelj, vigyázz, sokáig rám.

Blaskó Mária: Hol a legjobb?
Jókedvű kis gyermek vagyok, /Mindenütt jó nékem./ Hej, de azért bárhol legyek, /Legjobb otthon- érzem.// Keresztanyu gazdag s nála /Kényeztetnek engem./ Mégis, tőle hazatérve-/Legjobb otthon –zengem.// Iskolába vígan megyek, /Olyan jó ott- mondom./ De mégis jobb hazamenni, /Mert csak- legjobb otthon.

Nagy Sándorné: Anyák napján
Jó lenne szállni mint a madár,/ Ha tudnám, hogy édesanyám engem vár./ Csokrot kötnék tavaszi virágból,/ Átnyújtanám neki, gyermeki hálából.// De ő már nincs, pihen csendesen,/ A csokrot sírjára némán leteszem./ Könnyem csorog végig arcomon,/ Édesanyám, szeretlek nagyon.// Anyák napján szívből kívánom,/ Legyen nyugodt, békés örök álmod./ Szívembe te mindig élni fogsz,/ Emléked úgy ragyog, mint a csillagok.

Finta Sándor: Nagyanyának
Jó nagyanyám, a szívemben/ Kinyílott sok virágom./Mert nincs nálad, nagyanyókám,/Kedvesebb a világon!/ Anyák napja ünnepére/ Tiszta szívvel kívánom,/ Hogy sok derűs évvel téged/ A jó Isten megáldjon!

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának
Jó nagymama, tedd le ma/Fényes ókuládat!/Kérlek szépen hallgasd meg/ A kis unokádat!//Eddig mindig te hoztál/ Ajándékot, cukrot./Kérlek, ma te fogadd el/Tőlem e kis csokrot.//Nem adhatok egyebet/Pár szerény virágnál./De egy- egy jókívánság/ Mindenik virágszál.//Általuk, jó nagyanyám,/Tehozzád én szólok./Isten éltessen soká!/Légy vidám és boldog!

Vorák József: Mit adjak az idén?
Jön az „anyák napja”, jaj mit is csináljak?/ Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?/ Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset,/ Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek./Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak,/Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat./Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok:/ Vers és virág mellé el is mosogatok.

Donkó László: Jó anyánk úgy köszönt
Kakukkos reggel,/Fácános délelőtt,/Hozott a májusnak/ Virágos, szép időt./Rigófüttyös dél,/Csízdalos alkonyat,/Reggeltől estelig/ Ünneplős, szép a nap./Májusi jókedv/ Fénylik a fűz között,/Mögüle a Hold s a Nap/ Jó anyánk most köszönt!

Dénes Ferenc: Édesanyám
Karjának erős várfala mögött/ Kicsiny életem boldogan pihen./ Ha szól, ha rám néz, ha megcsókolgat,/ Arcom felderül, örvend a szívem./Nem roskadozok gond terhe alatt,/ Ő hordja mindazt nemes hű szívén,/ Én csak bevárom csendben, boldogan/ Amint sok jóval nyúl keze felém./ Már eddig sokszor hullt könnye értem,/ Fájdalom szívét sokszor járta át, /Mikor életem veszélyben forgott…/S rebegett értem sok forró imát./ Én kérem Istent, áldja meg nagyon,/ Tegye boldoggá anyai szívét…/ S majd fent a mennyben nézze gyönyörrel /Jézus keblén minden gyermekét!

Feleki Sándor: Kedves Édesanyám
Kedves édesanyám, születésnapodra/ Virágozzék szépen kertek, mezők bokra./Tavaszi nap süssön le az égből újra,/Pinty és rigómadár legszebb dalát fújja./S az én szívemből is szálljon fel az égnek
/Drága édesanyám érted hálaének./Ím, e kis csokornak minden virágszála/ Nem egyéb, mint tiszta szeretet és hála./Szeretet és hála, mert úgy szeretsz engem/ Bár ezt csak egyszerű, kevés szóval zengem./ Nem mondok ma cifra, felköszöntőt itten,/ Csak azt kérem, téged áldjon meg az Isten! /Áldjon meg az Isten, élj még sok szép évet/ S tovább is úgy szeress, mint ahogy én téged!

Kedves jó dédikém, az a kívánságom, hogy a jó Istenke,Rád nagyon vigyázzon. Ne legyél bánatos. Sose legyél beteg. És ha majd elfáradsz. Én segítek Neked. Azt kívánom még, hogy sose legyen gondod, Amíg csak velünk vagy Mindig legyél boldog!

Kendőjét én hordom ma már,/ panaszkodom neki, s mesélek,/ mosolya naponta bátorít,/ fényképen áll szökőkút mellett./ Hiányzik karácsonyunkból és velem dalol a fa alatt./ Hegedűjén ellazult a húr,/ dúdolok neki új dalokat./ Fejfájós napokon hozzá hullok,/ nyugtalan órán nyugodt lelke vár./ Nem volt ideje meg őszülni, / kendőjét én hordom ma már.

Keresek virágot,/pirosat, fehéret/ bokrétába kötöm,/s odaadom néked.// S nem kívánok én/ érette egyebet,/csakhogy édesanyám/ ölelj meg, csókolj meg!/ Amennyi a zöld fűszál,/égen ahány csillag jár,/ májusban a szép virág,/ annyi áldás szálljon rád
.

Mentovics Éva: Köszöntelek anyukám
Kék nefelejcs, tulipán./Köszöntelek anyukám!/Kiskertünkből egyszerre/tíz szál rózsát szedtem le.// Csokrétába kötöttem,/szép ünneplőt öltöttem./Ma, e vidám ünnepen/mindenki boldog legyen!/ Ahány szirom borul össze/ kecsesen e tíz szálon,/annyi évig légy még velem,/tiszta szívből kívánom!

Tasnádi Györgyi: Anyám orgonája
Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája, /az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája. /Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek /vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet. Szerettem és szerettek. //Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája, /szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája, /számomra oly becses boldogság otthona volt akkor /ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor. //És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám, /amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám. //Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt, /emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt. //Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából /és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából./ Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált / és társasjáték meg dominó szerette a délutánt. //Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa, /de emlékemben féltve őrzött kincs az illata. /Színes álmaimban megint egy asztalnál a család, /konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám. // Készülődik, engem vár és én átölelem újra, /de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja. /Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját, /fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát. // És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák. /Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák /fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad. /Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.

Baja Mihály: Két év után
Két éve már, hogy itthon nem valék,/ Két év után most újra itt vagyok,/ Köszöntelek, te csöndes házfedél,/ Hol jó anyám, az édes ringatott.// Hol álmodoztam tündérszép világról,/ Ahonnan messze, messze vitt a lét.../ S jártam a puszták végtelen homokját,/ Két éve már, hogy itthon nem valék.// Mi volt e két év, azt csak én tudom,/ De nem panaszlom, most itthon vagyok. / Szegény szememben oly régóta tán/ Örömkönny először most ragyog. // Vajon felejtem-e e két esztendőt,/ Mit átszenvedtem túl a szép húszon?/ Felejtesd el édes otthon vélem/ Mi volt e két év; azt csak én tudom.// Kicsiny szobámban hadd pihenjek el,/ Hisz' oly régóta nem nyugodtam itt./ Ez a szoba, ez a fehér kis ágy,/ Én Istenem, de sokra is tanít.// Én is tudom már, hogy a nagy világon/ Lelkem e helyet nem találja fel. / De elfáradtam, hagyjatok magamra,/ Kicsiny szobámban hadd pihenjek el.// Ha két szemed mindig vigyázna rám!/ Jóságos arcod annyi nyugtot ad./ Egyik kezed tedd dobogó szívemre,/ A másikat meg hadd csókoljam majd! /Így elfelejtem azt a két esztendőt.../ Takarj be engem édes jó anyám.

Kányádi Sándor: Két kis kezecske
Két kis kezecske,/dolgos,/akár egy fecskepár,/szorgos.//Röppennek, sose/restek,/egész nap tesznek-/vesznek.//Este szelíden/szállnak/nyakába/édesanyának.

Dudás Dorottya: Az anya
Ki az anya? Ezt kérdezed?/Aki szeret, imád téged./Gondjaiddal együtt érez./Ő az anya. Jól jegyezd meg!/ Ki az anya? Ezt kérdezed?/ Aki mindig szívből szeret./Szigorú és igazságos./A szemében magad látod./Ki az anya? Ezt kérdezed?/Aki nevel, gondoz téged./Fogja kezed, segít, ha kell./ Minden lépésedre figyel./ Ki az anya? Ezt kérdezed?/Aki mindig izgul érted./Hálát nem vár azért, mit tesz./Ő az anya. Jól jegyezd meg!