Nemazalány X Sofi: Üres szívek
Régóta üres ez a szív, de neked oda adom./Ne törjünk össze, ilyen szemtelenül fiatalon!/Nem hittem anyának, de tudom mindig igaza volt./Nekem ő a barát, a fény és a bizalom!//Régóta üres ez a szív, de neked oda adom./Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon!/Nem hittem anyának, de tudom mindig igaza volt./Nekem ő a barát, a fény és a bizalom!// Néha a pokolban ég a kezem, nekem ő nyújtja a támaszt/Millió kérdéstől fáj a fejem, ő mindig tudja a választ./ És ha egy fekete felhő betakarja a fák lombjait,/ Lassan a gyerek felnő, a hátán viseli gondjait./Sokáig cipeltem én is vállamon feleslegesnek hitt bőröndöket./ Ott volt, hogy levegye mindent mi fáj/és felsegített, hogy újra talpon legyek./Tudta, hogy káros az életvitel, amit élek, de nem rúgott ő is belém,/Akkor jöttem rá,/Hogy sokatok közül csak egy ember állt mellém őszintén.//Segít, ha kell, ha elesel neki már rég nem számít,/Hogy mit is teszel, hogy kivé leszel, megvéd, ha az ördög csábít./Segít, ha kell, ha elesel neki már rég nem számít,/Hogy mit is teszel, hogy kivé leszel, megvéd, ha az ördög csábít.//Refr.: Régóta üres ez a szív, de neked oda adom./ Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon!/ Nem hittem anyának, de tudom mindig igaza volt./ Nekem ő a barát, a fény és a bizalom!/ Régóta üres ez a szív, de neked oda adom./ Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon!/ Nem hittem anyának, de tudom mindig igaza volt./ Nekem ő a barát, a fény és a bizalom!/ Néha a rózsák között fekszem, szúr a tövis a bőrömön át./ Megtalál a veszve minden percem, ő akkor is ott volt, ha senki se várt.// Olyan voltam,/ Mint egy eldobott rongy, kibe kisírták százan a bánatukat./ Ő volt ki tudta,/ Hogy minden felszárad, ha holnapra reggel majd kisüt a nap./ Keményen bánt velem mindenki, akit egyszer a bizalmamba engedtem./ Mindenem odaadtam barátaim, az első hibámnál, már nem kellettem./ Ő volt ki azt mondta,/Soha ne félj amíg látsz engem, tudom, hogy haza találsz.//Minden mit adtam nem bánom,/ Mert tudom, hogy mellettem áll ez a régi barát./ Segít, ha kell, ha elesel neki már rég nem számít,/ Hogy mit is teszel, hogy kivé leszel, megvéd, ha az ördög csábít./ Segít, ha kell, ha elesel neki már rég nem számít,/ Hogy mit is teszel, hogy kivé leszel, megvéd, ha az ördög csábít. //Régóta üres ez a szív, de neked oda adom./ Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon!/ Nem hittem anyának, de tudom mindig igaza volt./ Nekem ő a barát, a fény és a bizalom! / Régóta üres ez a szív, de neked oda adom./ Ne törjünk össze ilyen szemtelenül fiatalon! / Nem hittem anyának, de tudom mindig igaza volt./ Nekem ő a barát, a fény és a bizalom!