Ősrobbanás - elméletek, feltételezések...
- Téma inditó iszugyi
- Kezdés dátuma
Igen. Észre vettem, hogy kitiltották a minősíthetetlen modoráért.Kedves Csimbe!
Nem tettem mást, mint kiálltam amellett, amit a tudomány igazolt ebben a témában. Iszugyi elképzelése egyszerű, de hamis, a modern mikrofizika és kozmológia bonyolult, de legalább igaz, vagy ahhoz közelít. Ameddig lehetőség van értelmes párbeszédre, addig hozzászólok, ha tudok érdemit mondani, vagy kérdezni. Iszugyi nem azért hallgat, mert beismerte, hogy hamis az álláspontja, hanem azért, mert pihenni küldték.
Kedves Csimbe!
Mindaz objektív, ami a tudatunktól függetlenül létezik, akár tudunk arról a valamiről, akár nem tudunk! Egészen bizonyosan sok olyan dolog van, amit ma még csak nem is sejtünk, de a létezésüket nem befolyásolja az, hogy mi tudunk róluk, avagy nem.
Amit kísérlettel igazoltak, az nem jelenti azt, hogy később, nem változhat az elképzelés, mert újabb tények, ismeretek kerültek elő. Jó példa erre a Bohr-féle atommodell, ami egycsapásra érthetővé tett sok jelenséget, ráadásul szemléletes volt. A maga idején jó és helyes modell volt, s első körben ma is megfelel, de van nála jobb leírás, tehát nem nevezném hamisnak, csak durva közelítésnek.
A szubjektívet mindig az objektív valóság sugallja.
A világ nem érthető meg szubjektív spekulációkkal pusztán elvi úton. Ezzel már az ókori bölcsek is próbálkoztak, s nem mondom, messzire jutottak - Démokritosz -, de célba csak a kísérletező fizika ért, vagy ér. Az intuíció jelentősége is nagy, mert ilyen úton született Planck állandója, a Schrödinger - egyenlet, Bohr posztulátumai, stb., hiszen ezek másból nem vezethetők le!Kedves Csimbe!
Mindaz objektív, ami a tudatunktól függetlenül létezik, akár tudunk arról a valamiről, akár nem tudunk! Egészen bizonyosan sok olyan dolog van, amit ma még csak nem is sejtünk, de a létezésüket nem befolyásolja az, hogy mi tudunk róluk, avagy nem.
Amit kísérlettel igazoltak, az nem jelenti azt, hogy később, nem változhat az elképzelés, mert újabb tények, ismeretek kerültek elő. Jó példa erre a Bohr-féle atommodell, ami egycsapásra érthetővé tett sok jelenséget, ráadásul szemléletes volt. A maga idején jó és helyes modell volt, s első körben ma is megfelel, de van nála jobb leírás, tehát nem nevezném hamisnak, csak durva közelítésnek.
A szubjektívet mindig az objektív valóság sugallja.
Kedves Hercegnő!
Mind az amit leírsz igaz, csak tudni kell azonosulni a materialista koncepcióddal. A mai kozmológiát igyekszem ebből a nézőpontból megérteni, de ehhez segítségre van szükségem. Amikor Albert Einstein Általános relativitáselmélete megszületett, az volt a szubjektív véleménye, hogy a Világegyetem statikus de tudván, hogy a képletei alapján dinamikusnak kell lennie, bevezette a kozmológiai állandót. Amikor Hubble kimutatta a távoli galaxisok vöröseltolódását és ebből adódó gyorsuló távolodását, Einstein az állandóját legnagyobb tévedésének nevezte. A fejlődő technika eredményeként kimutatták a galaxisok forgási sebességének anomáliáiból a sötét anyag tömegét, amely ugyan csökkentette a hiányt, ami a kritikus tömeg eléréséhez kell a tágulás megállítása végett, de kevésnek bizonyult. Az univerzum gyorsuló tágulása, amit a sötét energia antigravitációs hatásának tulajdonítanak és a háttérsugárzás homogenitása jól alátámasztja az ősrobbanás elméletét. Ugyanakkor a gravitáció vonzó hatását ellensúlyozó sötét energiát, mint a kozmológiai állandó visszaállítását igénylő tényezőnek tartják. Mégis igaza van Einsteinnek a konstansát illetően? Akkor most kell az állandó, vagy nem? Statikus az univerzum, vagy nem? Olyan érzésem van, hogy a matematikai elméletek irányítják a kozmológusokat és nem a fizika realitásai. A 11dimenziós húrelméletek, a bránelmélet, a multiverzum elmélet, matematikailag korrekt ugyan, de fizikai kísérletekkel alátámasztható lesz-e az idők folyamán? Az ilyen „objektív valóság” sugallta spekulációk, mint az említett elméletek alapján megérthető a világ annak ellenére, hogy kísérletileg nem bizonyíthatók?
Kedves Hercegnő!
Indítottál egy topikot Egyedül vagyunk címen. Válaszoltam is rá, azután eltűnt, de azóta sem találom. Írtam a blogomba egy posztot a témáról, ami válasz lehet a kérdésedre. Ha nem OFF topik, itt megtalálod. http://agondolatteremtoereje.blog.hu/2011/02/18/egyedul_vagyunk
Indítottál egy topikot Egyedül vagyunk címen. Válaszoltam is rá, azután eltűnt, de azóta sem találom. Írtam a blogomba egy posztot a témáról, ami válasz lehet a kérdésedre. Ha nem OFF topik, itt megtalálod. http://agondolatteremtoereje.blog.hu/2011/02/18/egyedul_vagyunk
Kedves Csimbe!
A világot mindenki úgy szemléli, amiképpen csak akarja, de a tudományban nem egészen így van. A dolgokat azon az alapon logikus megközelíteni, hogy az anyag az elsődleges, mert minden más az anyag valamilyen mozgásformája, vagy megjelenési módja.
Einstein korában más volt a világkép, mert kevesebbet tudtunk a világról. Az ő kozmológiai egyenletei differenciálegyenletek, amelyeket egyáltalán nem könnyű megoldani, ráadásul többféle megoldás létezik, illetve létezhet. Eisntein a legegyszerűbb megoldást kereste meg, s aszerint az Univerzumnak össze kellene roppannia a saját gravitációja alatt. Mivel nem ez történik, ezt úgy lehetett matematikailag kezelni, hogy bevezetett egy konstansot, a kozmológiai állandót. Amikor ismeretes lett Hubble felfedezése a táguló Világegyetemről, akkor értette meg Einstein, hogy maga a tágulás az, ami megakadályozza az összeroppanást, s ezért nevezte a kozmológiai állandót a legnagyobb tévedésének.
A galaxisok nem forognak! A galaxisok csillagai azonban néhány százmillió éves keringési idővel körbe - körbe vándorolják a galaxisok magját. A keringési sebesség függ attól, hogy a csillag hol található, s ebben, a keringési sebességekben találtak olyan anomáliákat, amelyeket megpróbál a tudomány valahogy magyarázni, s most éppen a sötét anyaggal. Ez a kérdés nem eldöntött, s még sok más sem. Van olyan elmélet, hogy kell a kozmológiai állandó, s van olyan is, hogy nem kell. Ha kell, azonban nyitva marad, hogy tulajdonképpen mi a kozmológiai állandó valós fizikai tartalma? A képlet, egyenlet nem mond semmit, csak a mögöttük lévő fizikai tartalom!
Aki a kozmológiával foglalkozik, az is él a megfigyelés és a kísérlet eszközeivel. Nem puszta spekulációról van szó, hanem egy dinamikusan fejlődő szakterületről, amelynek megvannak a maga elméletei, problémái. Érdekes, hogy a mikrofizika és a kozmológia erősen összefügg, de erről is biztosan olvastál máshol, hiszen van tanulmányozni való anyag bőven.
Jós nem vagyok, tehát nem tudom, hogy a jövőben milyen merész elképzelést fognak igazolni a kozmológiai megfigyelések és a fizikai kísérletek, s ez vonatkozik a sokdimenziós világra, húrokra, membránokra, stb. Ezek elmélete valóban jól kidolgozott - egyetemi tananyag fizikusnak, csillagásznak -, de ezt egyelőre puszta formalizmusnak tartom, aminek nincsen kísérleti bizonyítéka.
Az, hogy a világ megérthető-e, avagy nem, az egyedül attól függ, hogy milyen magas az Univerzumban az ismeretek szintje, s ehhez képest mennyit tud teljesíteni az emberi elme. Ha nagyon magas a szint, akkor soha nem fogjuk a világot megérteni. Olyasmi lenne ekkor a törekvésünk, mintha a rovaroknak akarnánk elmagyarázni a Schrödinger-egyenletet. Ők aligha fogják azt érteni.
Van olyan vélekedés, hogy az ismeretek szintje elég magas ahhoz, hogy ne unatkozzunk és ne is veszítsük el a kedvünket a kutatás iránt. A magam részéről hiszek abban, hogy a Világ megismerhető, felfogható emberi elmével bármi magas is legyen a megértéshez szükséges ismeretek szintje. Az emberi agy egyelőre nem működik teljes kapacitással, s ez bizakodásra ad okot.
Kedves Csimbe!
Azt a topikot a kormányos törölte, mert már van hasonló témájú, tehát ne keresd, mert nem létezik.
A linket köszönöm, majd később benézek a blogodra.
PS:
Megtörtént.
Elolvastam a bejegyzésed. Van benne néhány jó gondolat, de őszintén szólva nem tetszik benne, hogy tudatos tervezésről beszélsz. A világ nem igényelt semmiféle tervezőt. Tudom, ezek divatos eszmék, az istenhit és a teremtésmítoszok modern változatai, de tőlem távol állnak.Kedves Hercegnő!Az, hogy a világ megérthető-e, avagy nem, az egyedül attól függ, hogy milyen magas az Univerzumban az ismeretek szintje, s ehhez képest mennyit tud teljesíteni az emberi elme. Ha nagyon magas a szint, akkor soha nem fogjuk a világot megérteni. Olyasmi lenne ekkor a törekvésünk, mintha a rovaroknak akarnánk elmagyarázni a Schrödinger-egyenletet. Ők aligha fogják azt érteni.
Magam is hiszek az Ember megismerési ösztönében, amely a túlélés érdekében kapott adottsága. Az elmebeli képességek különbözőek ugyan, de a mondás szerint, sok lúd disznót győz. A mai felgyorsúl világban viszont nem győzzük feldolgozni és szelektálni a rengeteg információt ami eláraszt bennünket. Erről is tudok ajánlani egy érdekes írást. Íme:http://bozon.blog.hu/2010/07/30/fizikusok_remalma?token=dd52d38b8befe0e5342d42f11667765d
Kedves Hercegnő!Kedves Csimbe!
Azt a topikot a kormányos törölte, mert már van hasonló témájú, tehát ne keresd, mert nem létezik.
A linket köszönöm, majd később benézek a blogodra.
PS:
Megtörtént.
Semmi képpen sem szeretnélek meggyőzni a vallásos és áltudományos elméletek helyességéről. Éppen azért szeretem a veled való társalgást, mert tudom, hogy ez nem lehetséges. Viszont nekem nagyon jó tanulságul szolgál az információk helyénvaló kezelésében.
Kedves Csimbe!
Őszintén örülök, hogy nem kívánsz helytelen dolgok helyes voltáról meggyőzni, s annak is, hogy képes vagy felhasználni a saját épülésedre a gondolataimat. Remélem, mások is profitálnak belőle.
Kedves Csimbe!
Annyiban igazad van, hogy nagyon megszaporodott a feldolgozni való információ, s ennek megfelelően meglehetősen gyors az áramlása, s egyedileg mindez már nem követhető. Ezzel nincs mit tenni. Válogatni kell az információforrások közül, ahogyan a tudomány is vertikálisan és horizontálisan differenciálódik. Az utolsó polihisztor, Leonardó da Vinci rég porlad, s azóta csak specialisták vannak.
Elolvastam a belinkelt írást. Röviden: zavaros, elmebajos fejtegetés arról, amiről a szerzőnek halvány fogalma sincsen. Efféléket ezen a fórumon is lehet olvasni némelyik topikban, még ebben is.
Kedves hercegnő!Kedves Csimbe!
Annyiban igazad van, hogy nagyon megszaporodott a feldolgozni való információ, s ennek megfelelően meglehetősen gyors az áramlása, s egyedileg mindez már nem követhető. Ezzel nincs mit tenni. Válogatni kell az információforrások közül, ahogyan a tudomány is vertikálisan és horizontálisan differenciálódik. Az utolsó polihisztor, Leonardó da Vinci rég porlad, s azóta csak specialisták vannak.
Elolvastam a belinkelt írást. Röviden: zavaros, elmebajos fejtegetés arról, amiről a szerzőnek halvány fogalma sincsen. Efféléket ezen a fórumon is lehet olvasni némelyik topikban, még ebben is.
Köszönöm a Bozon blogra adott véleményed. Nem tudtam eldönteni, hogy hova soroljam a szerzőt. Azt hiszem ezen túl másként közelítek a hasonló írásokhoz és jobban kiérlelem a sajátomat.
Bizonyára neked is van specialitásod és ha nem a matematika, akkor biztosan téves elképzelésem van róla.
Kedves Csimbe!
Tulajdonképpen nem a blogról mondtam véleményt, csak egy bejegyzésről, ámbár az egész blog mindössze ennyiből áll. Az ilyen és ehhez hasonló értelmetlen olvasmányokra kár az időt pazarolni.
Az én specialitásom a pirított csirke Marengo módra. Eddig mindenki megnyalta utána a tíz ujját.
Kedves Hercegnő!Kedves Csimbe!
Tulajdonképpen nem a blogról mondtam véleményt, csak egy bejegyzésről, ámbár az egész blog mindössze ennyiből áll. Az ilyen és ehhez hasonló értelmetlen olvasmányokra kár az időt pazarolni.
Az én specialitásom a pirított csirke Marengo módra. Eddig mindenki megnyalta utána a tíz ujját.
Az az én problémám, hogy nem tudom előre eldönteni egy érdekes címmel megjelenő írásról, érdemes-e elolvasni, vagy nem. Bizonyára ehhez is kifejlődik egyfajta képesség az idők során. A tudományos fórumokon ajánlott linkek olvasása is rengeteg időt felemészt.
A csirkét bármilyen módon készítik, nagyon szeretem.
Kedves Csimbe!
Minden csak idő, tudás és tapasztalat kérdése. Egyszerűen nincs idő mindent elolvasni, tehát valamiképpen szűrni kell. A gyakorlat megtanít majd arra, hogy mit olvass el és mit nem. Ha tanulni akarsz, akkor nem fórumokon kell barangolni, hanem egyszerűen meg kell keresni az adott téma szakirodalmát és neki kell állni. Ha ez is - az is érdekel mint műkedvelőt, akkor választani kell néhány enciklopédikus folyóiratot és azokat rendszeresen olvasgatni. Biztos tudás birtokában viszonylag könnyű megtalálni mindazt, ami neked való és egyezik az érdeklődési köröddel.
Kedves Hercegnő!
Már jó ideje az érdeklődési körömön belül kutakodom. A szakirodalom, szájbarágós segéderő nélkül reménytelen válalkozás az én koromban. Éppen a fórumon találtam ilyen segítséget, mint a becses személyed, aki türelmesen válaszol minden kérdésemre.
Kedves Hercegnő!
Már jó ideje az érdeklődési körömön belül kutakodom. A szakirodalom, szájbarágós segéderő nélkül reménytelen válalkozás az én koromban. Éppen a fórumon találtam ilyen segítséget, mint a becses személyed, aki türelmesen válaszol minden kérdésemre.
Kedves Csimbe!
Egyszóval én lettem a "segéderő" nálad????? Hááááát.....
A fizikai szakirodalom nem tanulmányozható a szükséges matematikai és fizikai ismeretek nélkül még akkor sem, ha akad valaki, aki szívesen elmagyarázza. A népszerű tudományos ismeretterjesztésnek megvannak a maga határai. A fizikában történetesen ott, ameddig nélkülözhető a matematikai formalizmus, mert az csak azoknak érthető, akik alaposan elmélyültek a felsőbb matematikában, s önmagában még ez sem elég, hiszen a matematikus és a fizikus szakmája két külön szakma. Egy idő után pedig óhatatlanul megjelennek tudományfilozófiai és ismeretelméleti kérdések, amelyekkel ugyancsak meg kell ismerkedni. Valahogy úgy van ez, mint a zeneművészetben. A jó zenét mindenki élvezettel hallgatja, de előadóművész és zeneszerző nem lesz mindenkiből.
Kedves Hercegnő!A tudomány és tudományosság védelmében iszugyival folytatott „harcod” során sokat tanultam. De mivel ismerem a korlátaimat, nem törekszem előadóművészi, vagy szerzői babérokra. Megelégszem az átlagosnál valamennyivel több tudományfilozófiai ismerettel.<O
Kedves Csimbe!
Köszönöm a szerény válaszod! Azért ne szomorkodj! Mindent nem tudhat senki, vagy ahogy az arabok mondják, Allah is csak holnap tudja!
Amikor Werner Heisenberg ifjan kidolgozta a mátrixmechanikát, fogalma sem volt arról, hogy a kooordináta és impulzus táblázatai a matematikában jól ismert mátrixoknak felelnek meg, amelyeknek ugyanúgy megvan a saját algebrájuk, mint a valós számoknak. Heisenberg ettől függetlenül nagyot alkotott. Pár hónap múlva jött Schrödinger a híres egyenletével, s egy ideig megoszlottak a vélemények, hogy ugyan kinek van igaza, Heisenbergnek, vagy Schrödingernek? A vitázó fizikusokat nem zavarta az a tény, hogy mindkét eljárás helyes eredményeket adott az elektron mozgásáról. (Ez esetben a mozgás fogalma nem azt jelenti, amit a megszoktunk a makroszkópikus testek klasszikus fizikájában! Ez az, amit iszugyi sosem fog megérteni, pedig fizikusnak mondta magát.) Maga Schrödinger igazolta valamivel később, hogy a két formalizmus ekvivalens. Manapság inkább Schrödinger egyenletét használjuk, mert elegánsabb és kevésbé körülményes, mint Heisenberg mátrixai. Schrödinger egyenletében szerepel a ψ általában komplex függvény, aminek a fizikusok sem tudták egy ideig az értelmezését. A népszerű ismeretterjesztésben azt mondják róla, hogy a függvény abszolút értékének a négyzete megadja a tér egy adott pontjában a részecske megtalálásának a valószínűségét. Ez szemléletes, de nem igaz magyarázat, mert az |ψ|^2 egy valószínűség sűrűségfüggvény, aminek megmagyarázása nem egészen egyszerű, de elkerülhetetlen, ha az igazat szeretnénk mondani. Mint látod, az ismeretterjesztésnek is megvan a maga módszertana, amit meg kell tanulni, ha a nagy nyilvánosságnak írunk.
Köszönöm a szerény válaszod! Azért ne szomorkodj! Mindent nem tudhat senki, vagy ahogy az arabok mondják, Allah is csak holnap tudja!
Amikor Werner Heisenberg ifjan kidolgozta a mátrixmechanikát, fogalma sem volt arról, hogy a kooordináta és impulzus táblázatai a matematikában jól ismert mátrixoknak felelnek meg, amelyeknek ugyanúgy megvan a saját algebrájuk, mint a valós számoknak. Heisenberg ettől függetlenül nagyot alkotott. Pár hónap múlva jött Schrödinger a híres egyenletével, s egy ideig megoszlottak a vélemények, hogy ugyan kinek van igaza, Heisenbergnek, vagy Schrödingernek? A vitázó fizikusokat nem zavarta az a tény, hogy mindkét eljárás helyes eredményeket adott az elektron mozgásáról. (Ez esetben a mozgás fogalma nem azt jelenti, amit a megszoktunk a makroszkópikus testek klasszikus fizikájában! Ez az, amit iszugyi sosem fog megérteni, pedig fizikusnak mondta magát.) Maga Schrödinger igazolta valamivel később, hogy a két formalizmus ekvivalens. Manapság inkább Schrödinger egyenletét használjuk, mert elegánsabb és kevésbé körülményes, mint Heisenberg mátrixai. Schrödinger egyenletében szerepel a ψ általában komplex függvény, aminek a fizikusok sem tudták egy ideig az értelmezését. A népszerű ismeretterjesztésben azt mondják róla, hogy a függvény abszolút értékének a négyzete megadja a tér egy adott pontjában a részecske megtalálásának a valószínűségét. Ez szemléletes, de nem igaz magyarázat, mert az |ψ|^2 egy valószínűség sűrűségfüggvény, aminek megmagyarázása nem egészen egyszerű, de elkerülhetetlen, ha az igazat szeretnénk mondani. Mint látod, az ismeretterjesztésnek is megvan a maga módszertana, amit meg kell tanulni, ha a nagy nyilvánosságnak írunk.