„Magyarország ne várjon semmiféle jóakaratot Európa részéről”

A bizantinus rendszer a végleges leszakadást jelenti hazánk számára – mondta egyebek mellett a Népszavának adott interjúban Róna Péter, az oxfordi egyetemen a Blackfriars Hall tanára. Szerinte egyetlen ilyen struktúra sem hozott felemelkedést.

- Parázs vita folyik a politikusok és a szakértők között is a jegybank monetáris politikájáról. Ön a felügyelő bizottság volt tagjaként hogyan értékeli Marolcsy György ténykedését?
-

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének, Matolcsy Györgynek a monetáris politikáját eddig nagyrészt helyesnek tartottam. Az ő és a monetáris tanács sokkal jobb pénzügypolitikát folytatott, mint az elődei.

- Mire alapozza véleményét? -

Az előző kurzusnak a mániája volt az erős forint, ami egyáltalán nem felelt meg a magyar nemzetgazdaság akkori állapotának. Matolcsyék nagyon ügyesen fokozatosan csökkentették a túlzottan magas alapkamatot és ezzel a gyengébb forint irányába mozdultak el. Az már más kérdés, hogy az ebből adódó hatalmas hasznot hogyan használták fel. Én ezzel kapcsolatban még mint a felügyelő bizottság tagja kritikus állásponton voltam és hivatalból is bíráltam. A mai napig fenntartom azt a véleményemet, hogy az alapítványok létrehozása és a több százmilliárd forint átcsorgatása azokba, illetve a nyereségtermelés szándéka helytelen politika volt. Egy ország jegybankjának nem az a dolga, hogy nyereséget termeljen és még kevésbé az, hogy ha van nyereség, azt a monetáris politikához nem kapcsolható célokra használja fel. -

Ha ezek nem, akkor mi lenne a dolga?
-

Ezt törvény írja elő: gondoskodjon az árstabilitásról és járuljon hozzá a gazdaság fejlődéséhez. -

A gyenge forinttal kapcsolatos kérdésre a jegybank egyik vezetője azt válaszolta, hogy nincs árfolyamcéljuk. Elfogadható ez a válasz?
-

Én helyeslem, ha nincs árfolyamcélja a jegybanknak, de az árfolyam alakulását az MNB-nek figyelmesen követnie kell. Minden fizetőeszköznek van egy természetes, kiszámítható egyensúlyi pontja., ami egyrészt nem gerjeszt inflációt, másrészt nem hátráltatja a gazdaság fejlődését. -

Hogyan határozhatják meg ezt a pontot?

- Ha az árfolyam eltér az így meghatározott sávtól, az árfolyam inflációt illetve a gazdaság teljesítőképességének csorbulását eredményezheti. Ha az infláció túl alacsony és tartanak a deflációtól, amire nemrégen volt is példa a világban, akkor a helyes árfolyampolitika a fizetőeszköz gyengítése, mert az hozzájárul az infláció növekedéséhez. Nyilvánvaló, ha túlzottan felpörgött az infláció, akkor olyan monetáris politikát kell követni, amelyik fékezi a pénzromlás dinamikáját, amit a nemzeti valuta erősítésével lehet elérni. -

Mindez milyen faladatot ró a nemzeti bankra?

- A jegybanknak fel kell mérnie a hazai inflációs helyzetet. Úgy látom, hogy egy évvel a választások előtt a Fidesz kormány begyújtotta a rakétákat és elkezdte fűteni a gazdaságot, hogy minél jobb GDP és foglalkoztatási számokkal kampányolhasson az országgyűlési választások közeledtével. Ezt egyébként minden kormány így csinálja. Mire a választásokhoz értek, a magyar gazdaság már jelentősen túlfűtött állapotba került. Ezzel megnőtt a nagyobb mértékű infláció kockázata. Ilyen körülmények között a gyenge forint árfolyam politikája helytelen. -

Mi volt ennek a túlfűtöttségnek a motorja?
-

Az EU-s támogatások gyorsított felhasználása és a megugrott bérkiáramlás, ami hosszabb távon ronthatja a nemzetgazdaság versenyképességét. A bérkiáramlás következtében a magyar termékek előállítása többe kerül, az import viszont versenyképesebbé válik a magyar árukkal szemben, hiszen a megdrágult magyar termékekkel ellentétben azok ára nem feltétlenül növekszik. A magasabb inflációval a jegybank részben a versenyképesség romlását igyekszik kiigazítani, részben pedig a költségvetés bevételeit növelni. Szerintem a magyar infláció az év végére túllépi a 3 százalékot, jövőre, megfelelő monetáris intézkedés hiányában, a 4 százalékot is megközelítheti. A magasabb bérek jelentette öröm viszont rövid életű lesz. Az infláció ugyanis utol fogja érni a béremeléseket. A kormányzat által előrejelzett 5-6 százalékos reálbér növekedést nehéz lenne összeegyeztetni az árstabilitás követelményével. -

A versenyszféra, a kormánytól függetlenül, a szakemberhiány miatt emelheti a béreket. Ennek mi lehet a következménye?
-

Az, hogy 2019 végére főleg a kis- és közepes vállalkozások közül sok a kényszerű béremelések hatására piacot veszíthet és bedőlhet, de ez akár nagyobb cégekkel is előfordulhat. Ez a meglóduló infláció egyik fontos negatív következménye kiváltképp azok számára, akik import termékekkel versenyeznek. -

A kormány gyakran érvel a gyenge forint mellett, hogy az előnyös a magyar kivitelnek. Ám a legtöbb magyar vállalkozás nem képes export piacra termelni. Akkor kinek jó a gyenge forint?
-
A multinacionális cégek magyarországi leányvállalatai számára forintárfolyam alakulásának nincs nagy jelentősége. A magyar gazdaság strukturális problémája éppen az, hogy szinte teljes egészében ezektől a nagy nemzetközi cégektől függ. Egy valóban nemzeti gazdaságpolitika a honi vállalkozásokat pártolná, egyebek mellett a monetáris politikával is. A mostanában kialakuló monetáris politika ezt a feladatot nem látja el. A rendszerváltás óta következetesen minden kormány elkövette azt a hibát, hogy a retorika ellenére a honi gazdaság fejlődését nem mozdította elő és abban bízott, hogy a gazdaságot jó fejlődési pályára lehet állítani a multik pártolásával. Kialakult egy duális szerkezet, amelyben vannak a jól működő, nyereséges nemzetközi cégek és van egy vergődő honi gazdaság. A hazai kis- és középvállalkozások számára a devizahitelek pedig rémálommá váltak a válságot követően. Rengeteg ilyen vállalakozás került emiatt padlóra. Ezt a problémát a politika képtelen volt megoldani. -

A kormányfő szerint az elkövetkező években évi 4 százalékos növekedéssel lehet számolni. Mennyire megalapozott ez az előrejelzés?


- Fontos leszögezni, hogy a 4 százalékos növekedés sem biztosítaná a felzárkózást. Az osztrák egy főre jutó GDP a magyar két és félszerese, tehát az arány száz a negyvenhez. Tavaly az osztrák GDP 2,8 százalékkal, a magyar pedig 4 százalékkal nőtt, azaz az osztrák 102,8-ra, a magyar pedig 41,6-ra nőtt. A távolság tehát nem csökkent, hanem 60-ról 61,2-re emelkedett. De a négy százalékos növekedés sem volt jó eredmény. Magyarország a legtöbb posztszocialista országhoz képest alul teljesített. A növekedési rátája jóval alacsonyabb, mint a lengyel, a román, vagy a cseh. A rendszerváltás óta Magyarország gazdasági teljesítménye sokat romlott. Nagyon nagy lett a szegénység. Semmiféle felzárkózásról nem beszélhetünk, és a leszakadást csak a multik teljesítménye kendőzte el. De ez is csak addig áll fenn, amíg a magyar bérek még a nyugat-európai, de a legtöbb szomszédos országok bérszínvonalától is jelentős mértékben elmaradnak. Ma Magyarország a Nyugathoz viszonyítva egy fejletlen társadalom és fejletlen gazdaság. Ma már az egy főre jutó jövedelem tekintetében Magyarország az unió három legszegényebb országa közé tartozik. -

Milyen hatással lehet a magyar gazdaságra a brexit?
-

A brexit hatását nagyon nehéz kiszámítani, de lehet, hogy a brittek távozásával az unió új erőre kap. Nagy-Britannia a belépése óta az uniós fejlődés legnagyobb kerékkötője. De Gaulle egykori francia elnöknek teljesen igaza volt, amikor kétszer is megvétózta a britek belépését. Nagy-Britannia alapvető külpolitikai tézise évszázadok óta Európa megosztása volt. Számukra a legrosszabb forgatókönyv az egységes Európa, mert az egy olyan erő lenne, amellyel szemben Nagy-Britanniának nehéz dolga lenne. A brexit tehát nem egy hisztéria eredménye, hanem mély történelmi gyökerei vannak. -

Mi lesz a Magyarországnak járó uniós támogatásokkal?
-

Orbán rendre ócsárolja az Európai Uniót, a nyugat-európai nemzeteket, a politikusokat, összességében a Nyugatot, miközben a bizánci berendezkedésű államok, mint Oroszország vagy Törökország felé vonzódik. Ezek után Magyarország ne várjon semmiféle jóakaratot Európa részéről. Az uniós támogatások jelentősen csökkenni fognak, részük teljesen meg is szűnhet. Arra is számítani kell, hogy az Európai Unió nagyon határozottan fel fog lépni a magyarországi korrupcióval szemben. A korrupció gyanús esetekben a támogatás összegét vagy vissza követeli, vagy a következő folyósítandó összegből levonja. Tavaly a magyar GDP 5 százalékát tette ki az uniós támogatás. Ez az elkövetkező években a felére csökkenhet. Annak meg lesz a hatása a növekedésre és ezért sem tartom meggyőzőnek a kormányfő és a pénzügyminiszter előrejelzését a cikluson áthúzódó évi 4 százalékos GDP növekedésről. -

Mit kellene tenni, hogy a magyar gazdaság, az ország jó irányba induljon?
-

Ez roppant nehéz kérdés. Nem lehet pusztán gazdasági eszközökkel megoldani a gondokat. Magyarország alapvetően egy bizánci jellegű gazdasági és politikai berendezkedés mellett döntött. A magyar történelmen végig húzódott egy Szent István-Koppány-féle ellentét. A Szent István féle irányzat a nyugati kereszténység irányba igyekezett fejleszteni a magyar társadalmat. A másik irány képviselői a keleti hagyományokat ápolták és arra akarták építeni a magyar jövőt. A rendszerváltás óta világossá vált, hogy a magyar társadalom a nyugati irányról letért. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarországra egyetlen menekült sem léphet be, azaz nem vállalunk szolidaritást az Unióval, közben meg tartjuk a markunkat a nyugat-európai adófizetők pénzéért akik viszont ennek a tehernek a nagy részét vállalták. Az Orbán féle menekültpolitika azonban kétségtelenül találkozott a magyar társadalom nagy többségének elvárásával, támogatja azt az orbáni politikát, ami a nyugat-európai politikai és társadalmi berendezkedést, a multikulturális, toleráns rendszer helyett az etnocentrikus nacionalizmus modellt pártolja. Érthető, ha ezek után nyugat-Európa pedig Magyarországból nem kér. A két jövőkép összeegyeztethetetlen, és nem valószínű, hogy Európa áttérne az orbáni modellre, mivel a bizánci társadalmi, politikai berendezkedés gazdasági sikerrel sohasem járt. A rendszerváltás óta számos magyar politikusnak mondtam, hogy szerintem mit kellene tenni a felzárkózáshoz. Mindez falra hányt borsó volt. A politikusok blikkfangos csíziókat keresnek, de nem erre, hanem a modern társadalmi berendezkedésre lenne szükség. Meguntam és visszatértem Nagy-Britanniába, Oxfordba. El kellett fogadnom, hogy az a módszer, az a felfogás, az a hozzáállás, az a berendezkedés amire szükség lenne egy sikeres gazdaság kialakításához, nem kell a magyaroknak. Úgy vélem Magyarország leszakadása Európától végleges, Ennek a történetnek a vége 2018. áprilisában megpecsételődött.

Névjegy
Róna Péter A 76 éves bankár, jogász, gazdaságtörténész 1956-ban 14 évesen hagyta el az országot, iskoláit Washingtonban, a University of Pennsylvanián, illetve Oxfordban végezte. Az Arnold & Porter nevű washingtoni jogi cégnél, kezdte karrierjét, majd 1970-ben a Schroder Banknál folytatta, elnöki tanácsadóként. A Bank of England-nál tett egy éves kitérő után visszatért a Schroderhez, ahol 1986 elején kinevezték a J. Henry Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatójává. A bank nevét 1987-től IBJ Schroder Bank & Trust Companyre változtatták, miután a japán Industrial Bank of Japan lett tulajdonos. 1990-ben lemondott tisztségéről és hazaköltözött, Budapesten elvállalta az Első Magyar Alap (The First Hungarian Fund Limited) vezetését. Az ELTE-n nemzetközi jogot tanított, emellett az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára is. 2010 és 2014 között, az LMP által delegált tagja volt az MNB felügyelő bizottságának, és a 2018-as választásokig támogatta is a pártot. Somogyi birtokán állattartással és sajtgyártással is foglalkozik.

Bihari Tamás

1200741.jpg
 
Én nem keresem másokban a hibát. A hiba ott keletkezik, hogy mindig másokra várunk és elhisszük, hogy majd mások segítenek. A segítség akkor keletkezik, ha partnerség és nem alá-fölérendeltségi viszonyok vannak. Márpedig Magyarország jelen pillanatban, de a történelmet nézve mindig is valamilyen függőségi viszonyban volt másik országokkal. A jól működés pedig akkor van, ha mindkét fél egyforma erőt képes mutatni, vagyis a mérleg egyensúlyban van.
A magyar probléma pedig az, hogy mindenki korrupcióról, meg protekcionizmusról kiabál és azzal indokol, hogy valakit mindig le kell korrumpálni, hogy el legyen intézve probléma. Pedig a korrupciónak van egy másik fajtája, mégpedig nagyon jelentős fajtája. Az, hogy ma már nem az előny megszerzéséért fizetnek, hanem azért, hogy az ellenfelet hátráltassák. Például a személyre/cégre szabott pályázatok.
A lengyeleket pedig nem jó példa gazdasági szempontból emlegetni, mert ők a rendszerváltáskor lehúzták a redőnyt, kijelentették, hogy fizetésképtelenek és kérték az adósságuk lenullázását.
Magyarország ezt nem kérte.
Namármost, ha nem kell tovább törleszteni, akkor az új hitelekből könnyebb építkezni. Ilyen feltételek mellett szinte játszi könnyedséggel fejlődik a Lengyel kereskedelem, mert nem kell a "zelmúlt" 40 évet hibáztatni, mert az egy tollvonással gazdaságilag lenullázódott.
És valóban, amit már korábban is leírtam egy hozzászólásomban, a gazdasági fejlesztés csak politikai akarat kérdése. Pl. Sok futball stadiont lehet építeni sok pénzért, nagy beruházásként, nagy haszonért. A kérdés pusztán az, hogy az objektum a későbbiekben fenntartható-e, és miből? Ha állami pénzből lásd TAO a felcsúti számára akkor igen, ha meg nem akkor ott az évek óta készen álló, de azóta sem működő Rác fürdő példája.
A lengyel államadósság 1995-ben a nemzeti össztermékük 49%-a volt, a magyar meg Bokrosnak és a privatizációnak köszönhetően 52%. Függetlenül attól, hogy ezt hogyan értük el, ez a kiinduló helyzet akkor nem különbözött nagyon. Abban viszont volt különbség, hogy akkor az egy főre eső magyar GDP a lengyelnek másfélszerese volt. Ma meg a mi adósságunk valahol 70-80% között van (ráadásul adjuk hozzá a magánnyugdíj lenyúlása miatt keletkezett adósságot), és az egy főre jutó lengyel GDP a mienk előtt jár vagy 10%-kal. Szóval valamit mi rontottunk el.
 
Utoljára módosítva:
A lengyel államadósság 1995-ben a nemzeti össztermékük 49%-a volt, a magyar meg Bokrosnak és a privatizációnak köszönhetően 52%.
Azért azt nem árt tudni, hogy Lengyelországban 1991-ben 700%-os volt az infláció, milliós a munkanélküliség, stb. Ehhez képest, azért Magyarország a Kelet-európai "úri" mezőnyben leledzett és csak jóval később csesztük el. Nem kicsit, nagyon (hogy idézzem élő klasszikusunkat). És ez az elcseszés nem egyedül Bokros nevéhez fűződik(?) mert az óta is tart. Mondhatni dauerolták ezt a hullámvölgyet. Pedig úgy gondolom hogy, már régen lehetett volna valamit hozni ezen.
 
Azért azt nem árt tudni, hogy Lengyelországban 1991-ben 700%-os volt az infláció, milliós a munkanélküliség, stb. Ehhez képest, azért Magyarország a Kelet-európai "úri" mezőnyben leledzett és csak jóval később csesztük el. Nem kicsit, nagyon (hogy idézzem élő klasszikusunkat). És ez az elcseszés nem egyedül Bokros nevéhez fűződik(?) mert az óta is tart. Mondhatni dauerolták ezt a hullámvölgyet. Pedig úgy gondolom hogy, már régen lehetett volna valamit hozni ezen.
Szerintem Bokros nem nagyon cseszett el sok mindent. Ő legalább megpróbálta beleverni a magyar fejekbe, hogy nincs ingyenebéd. Azóta meg csak azt halljuk, hogy van. Az igazi nagy lemaradás a többi kelet-európai országhoz képest 2004-2009 között volt. 2011-ig volt némi megállás, aztán 2011 óta megint nem úgy fejlődünk, mint a szomszédaink.
Olvastam egy szép elemzést, miszerint a magyarországi gazdasági fejlődés aránya 1985 óta kb. feleakkora, mint a külső forrásokból ide beáramló pénz. Lehet ez hitel, eu-s támogatás, magánnyugdíj, ahány % beáramlik ide, annak kb. felével nő a gazdaság évente. Vagyis ez az ország több mint 30 éve nem tudja magát eltartani, a külső források felélése zajlik.
Ezek a tények, közben meg hallgatom, hogy mi mutatunk példát Európának, aztán feláll a szőr a hátamon.
 
Szerintem Bokros nem nagyon cseszett el sok mindent. Ő legalább megpróbálta beleverni a magyar fejekbe, hogy nincs ingyenebéd. Azóta meg csak azt halljuk, hogy van. Az igazi nagy lemaradás a többi kelet-európai országhoz képest 2004-2009 között volt. 2011-ig volt némi megállás, aztán 2011 óta megint nem úgy fejlődünk, mint a szomszédaink.
Olvastam egy szép elemzést, miszerint a magyarországi gazdasági fejlődés aránya 1985 óta kb. feleakkora, mint a külső forrásokból ide beáramló pénz. Lehet ez hitel, eu-s támogatás, magánnyugdíj, ahány % beáramlik ide, annak kb. felével nő a gazdaság évente. Vagyis ez az ország több mint 30 éve nem tudja magát eltartani, a külső források felélése zajlik.
Ezek a tények, közben meg hallgatom, hogy mi mutatunk példát Európának, aztán feláll a szőr a hátamon.
Talán, ez idevág:
-Petőfi Sándor-
PATÓ PÁL ÚR
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”

(Pest, 1847. november.)
 
Talán, ez idevág:
-Petőfi Sándor-
PATÓ PÁL ÚR
(Pest, 1847. november.)
Ady Endre is akár ma is írhatta volna ezt:
"Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza...
Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel; mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar tatárság, a valóság, melyre, íme, ma ébrednek szegény magyar Ripek, hogy ez elnyeli őket.
Morituri te salutant: új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok.
Ki-ki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbre élni nem lehet, bolygani az űrben nem lehet. Kompország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge."

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/korvin.htm
 
Ady Endre is akár ma is írhatta volna ezt:
"Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza...
Kompország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel; mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar tatárság, a valóság, melyre, íme, ma ébrednek szegény magyar Ripek, hogy ez elnyeli őket.
Morituri te salutant: új magyar társadalom, az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar lelkek, a vértanúságra kiválasztott magyarok.
Ki-ki úgy oldja meg a maga nagy problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbre élni nem lehet, bolygani az űrben nem lehet. Kompország Keletnek indul, kérezkedjék fel reá a gyenge."

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/korvin.htm
Az emberi mentalitás korszaktól független és nem változik, csupán a dátum. :)
 
Ady Endre is akár ma is írhatta volna ezt

Tényleg ha ma írná, azt mondanánk egy román írta? Elvégre valahol Romániában született, megengednénk, hogy szavazzon? Elvégre a Pece-parti Párizs is Románia része... sőt, ősi román föld.
 
Utoljára módosítva:
Tényleg ha ma írná, azt mondanánk egy román írta? Elvégre valahol Romániában született, megengednénk, hogy szavazzon? Elvégre a Pece-parti Párizs is Románia része... sőt, ősi román föld.
Talán betalált?:nem véletlenül mondják, hogy Móricz Zsigmond Rokonok c. regénye ma is aktuális, pedig 1930-ban jelent meg.
kikerülted.

Hallgat
 
Mert szerinted mi az "orbáni modell" ? S melyik az az ország amelyik alkalmazza? S ki akar korlátlan betelepítést Európába? Talán ha megosztanád velünk... (Gondolom nem arra gondoltál aki fizet belépődíjat az jöhet? Vagy kamatra hitelt ad? mert az az orbáni modell...)
Csak üzeneted egy szava miatt írom rád:
orbáni modell= orbánizmus
S ki akar korlátlan betelepítést Európába?
bev.JPG




Jobbágynak lenni: elidegeníthetetlen jogunk

Kartelleztünk, és akkor mi van, mondta Budai Gyula. A rendszer marad, mondta az izmus névadója, és ebből legalább értett minden érintett: az orbánizmus legyőzte a törvényt, és ha ezt nem hajlandóak az illetékesek tudomásul venni, akkor vissza lesznek zavarva a balettbe ugrálni. Az alkotmánybíróktól a passziánszozás jogát is megvonom, üzente Orbán ezzel a foghegyről odavetett "rendszermaraddal". Most meg ez a választási keverés, nagykanállal. És nem szippantja be! Miért, kérdezzük sokan, miért? Nem értjük, és ennek talán egyik oka az is lehet, hogy magunkból indulunk ki. Azt vetítjük ki mindenki másra, ami nekünk fontos, ami a mi értékeink között igencsak dobogós helyen áll. Abból indulunk ki, hogy ha számunkra fontos, nagyon fontos a szabadság, akkor mindenki más számára is az kéne legyen. Bele se gondolunk, hogy másnak, sokaknak talán nem is annyira fontos. Számukra jobbágynak lenni sokkal fontosabb. Ugyanúgy elidegeníthetetlen jognak vélik a jobbágyi léthez való jogot, mint mi a szabadsághoz valót.

Még csak azt se lehet mondani, hogy ezeket az embereket ne lehetne megérteni.

Kezdjük azzal, hogy nekünk nem igazán van komolyan gyökeret eresztett kapcsolatunk a szabadsággal. Amikor úgy adódott, amikor esélyünk nyílt rá, hogy valamivel organikusabb kapcsolatba kerüljünk a szabadsággal mindig jött valami, vagy mi mentünk bele valamikbe, aminek a vége mindig az lett, hogy az a fránya szabadság még távolabbra került tőlünk, már ugye ha egyáltalán lehetséges ezt a „távolt”-t tovább fokozni. Nem nagyon van olyan fundámentom, amibe belecementálódott volna a szabadság is, ezért minden egyes újrabuzdulásnál mindig az alapoknál kell kezdeni. 1989-ben is ezt tettük, nagyon helyesen és nagyon okosan elmondtuk, hogy nekünk mostantól fontos a szabadság, és nagyon helytelenül, nagyon ostoba módon máig sem sikerült azt elmondani, hogy miért. És ez a nagyon nagy probléma, ennek a „miért?”-nek a hiánya, mert ha az emberek nem értik meg, hogy tényleg, miért is, akkor számukra a szabadság csak egy szó marad, egy lózung, amivel jól lehet öblögetni, de ha a szükség úgy hozza ugyanúgy ki is lehet köpni, hiszen miért is lenne az a számukra érték? Miért?

Lehet a szabadságot sulykolni annak az embernek a fejébe, aki 1989 óta ugyanabban a nyomorult másfélszobás panelben él és az elmúlt húsz év alatt a szabadság, a szabad akarat számára abban képződött meg, hogy szabadon eldönthette: eszik, vagy inkább a közüzemi számláit fizeti ki.

De ugyanúgy süket a szabadságra az is, aki szerencsésebb sorsú, akinek lett egy picinyke vagyonkája, mert éppen a hátára kapta egy konjunktúra farhulláma, ámde mára egyre elkeseredettebben szembesül azzal, hogy nincs jövedelmecskéje, amiből fenn tudná tartani azt a vagyonkát. Vagy a másik: lett neki jövedelmecskéje, de egyre frusztráltabb, mert napról-napra tapasztalja, hogy talán a büdös életbe’ soha nem fog tudni akkora vagyonocskát felhalmozni, ami a jövedelmecskéje által meghatározott társadalmi státuszhoz dukál. Ismer a kedves olvasó olyan khmmm… újpolgárt, aki egy megkeresett forintból lazán el tud költeni kettőt? Mert én igen. Kérdeztem tőle néhány évvel ezelőtt, hogy mi a bánatért vesz szinte mániákusan dolgokat ilyen szörnyen magas kamatozású fogyasztási hitelekre, amire kb. az volt a válasz, hogy mit érdekli őt, majd kifizeti valahogy a fizetéséből, a fő, hogy a dolognak meg kell lennie, mert mit szólnak a gyereke magas státuszú barátai, ha eljönnek hozzájuk és megdöbbenve látják, hogy sem ez nincs nekik, sem az.

A másfél szobás panelben élőt még talán meg is lehet érteni, hiszen ha valaki azt állítaná, hogy neki is pont akkora szabadsága van, mint egy lázárjánosnak vagy egy gyurcsányferencnek nos, az nem fejti ki az igazság minden szeletét. Meg lehet érteni, ha ez az ember elkeseredésében azt mondja, hogy teszek én a szabadságomra, ha kell valakinek hát vigye, odaadom egy tál lencséért boldogan.

Sőt, a státuszfélelmében nyüszítő kispolgárkezdeményt is meg lehet érteni, hiszen neki is leginkább az kell, amiről úgy véli, hogy nincs, vagy nagyon kevés, és ez nem a szabadság. Ő a plusz egy tál lencséért adná – mit adná, adja is! – oda a szabadságát, és minél elkeseredettebb annál kevésbé válogat: akár az útjába kerülő legelső futóbolondnak is.

Akiknek pedig tényleg fontos lenne a szabadság többnyire csak annyira fussa, hogy egyre elkeseredettebben, egyre ingerültebben kiabál rá ezekre az emberekre, hogy ne tedd, ne add el a szabadságod, mert az fontos! De azt, hogy miért fontos, azt nem nagyon sikerül elmondani, pláne nem úgy, hogy azt a címzett is megértse. Nem lehet eljuttatni hozzájuk azt a nyilvánvaló igazságot, hogy egy ilyen tranzakcióban ők nem egy tál lencsét (vagy egy tál lencsével többet) vesznek, hanem csupán a tál lencse ígéretét. Odaadják a szabadságukat egy tál lencse ígéretéért.

Arról a szabadságukról mondanak le, amelyiknek része az is, hogy megkövetelhetik az ígéret teljesítését. Ha a szabadságukért beígért lencsét mégsem kapnák meg, akkor nincs már békés eszközük arra, hogy a vevőt teljesítésre kényszeríthessék. A kegyúr jószándékára, tisztességére vannak hagyatva, vagy lehet lázadni. Szebbnél-szebb alternatívák.

A kegyúr jószándéka, tisztessége – ismétlem, mindenféle garanciaelem nélkül, hiszen a szabadságról való lemondással pont ezekről mondunk le – számomra nagyon kutyavacsorája kategóriának tűnik. Ez a frissen instaurált kegyúr most egy újabb szeletkéjét, egy nagyon lényeges részét kéri a szabadságunknak, cserébe már nem is igazán ígér semmit, legfeljebb egy fél szem lencse illatát, vagy még azt se. Érzik ők, hogyne éreznék, hogy előbb-utóbb a legnaivabb emberek is rá fognak jönni arra, hogy kumisz se lesz a beígért tál lencsékből, és félnek, rettegnek, hogy lázadni mer a becsapott. Hogy egyszer csak egy csomó ember a homlokára csap: basszameg, mégsem olyan remek ötlet jobbágynak lenni, mert nem olyanok ezek az urak, akik maguktól, valamiféle elvektől, értékrendtől (Lázár János frissen újított kegyúr és az értékrend, ha a kedves olvasó elfogad tőlem egy illusztrációt az „oximoron” kifejezésre) vezéreltetve jószándékkal és tisztességgel viseltetnének a szolgákkal szemben. Nosza, gyorsan találjunk ki valamit, valami ravaszságot, aminek a segítségével ki lehet zárni a szavazók közül azokat, akiket potenciális lázadóknak, úgymond proteszt-szavazóknak gondolunk.

A kegyurak tisztessége már az érvelésben is fülön fogható. Azt mondják, hogy a választási jog előzetes regisztrációhoz való kötése azért kell, mert ez által növelhető a felelős választói magatartás. Na jó, de mi lenne ez a felelős magatartás? Hogy majd azok fognak szavazni, aki veszik a fáradságot, és szépen szorgalmasan megismerik a kínálatot, megpróbálják megérteni a választásokon induló pártok üzeneteit, ígéreteit, és a választási programok alapos és bölcs mérlegelése után megfontoltan, felelősséggel választanak. És melyik kegyúr szorgalmazza mindezt?
Az, aki annyira veszi komolyan a választók tisztességes tájékoztatását, hogy abból lassan szállóige lett:
Azt kérte, ne arra figyeljenek, amit a kampányban mond

"Ez nem bonyolult - azt mondjuk az embereknek, hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhatnak a Fidesz-kormánytól"

"Hagyják figyelmen kívül, amit mondok"
 
Utoljára módosítva:
Nem értem, hogy az agyelszívás miért nem létezik, és ha mégis, akkor miért a kormány bűne.
Tamás Gáspár Miklós ugye nem gyanúsítható kormánypártisággal?
http://fuhu.hu/tgm-buta-plebejusok-iranyitjak-az-orszagot/
Egy viszonylag friss interjúban mondja el, hogy Romániából 5 000 000 (ÖT MILLIÓ) ember ment el. Ott nem falvak, hanem járások ürültek ki. És ugyanez jellemző az egész volt szovjet érdekeltségű régióra, nem csak magyar jelenségről van szó.

Nem tudom, hogy egy országnak mibe kerül egy ember, mire felnő. De a megfoganásától kezdve az orvosi vizsgálatokon kezdve, a bölcsödék és más gyermekintézmények fenntartásán keresztül az oktatásig bizony szép summa. És senki ne jöjjön a felsőoktatási tandíjjal! Nem fedezi a tényleges költségeket, csak csökkenti.

És még annyit sem mondanak azok az országok, ahová elvándorolnak a kész emberek, hogy köszönöm, hanem fintorognak.
Csak TGM neve emlegetése miatt idézem.,Hogy ott azt elolvastad de hogy se az agyelszíváshoz nincs köze
Se a jegybank monetáris politikájához

TGM mondja a maga petárda durrogtató szavait
Még a beismerései is petárdák: "óriásit tévedtem".
Ez a kizárólag elméleti ember stílusa felfedezései megállapításai.Annyira se elegek hogy egy sarki bevásárlást képes legyen a gyakorlatban megtenni.
Szegény filozófus elfilozofálgat a semmiről mert megállapításai hangzatosak de semmik.
íme egy részlet ezzel fején találta a szöget:
Én afféle híres ember vagyok, megnézik, hogy mit mondok, de ez nem jelenti azt, hogy meg is értenének, vagy lenne befolyásom. Vagy, ha van csak csekély. Érdekes módon egyébként negatív módon azért van hatásom, tehát amikor kritikát fogalmazok meg, de ha az eszméimről írok, azt közöny, vagy mosoly fogadja. Tudom én ezt nagyon jól.
Valamikor engem is elámított beszéde úgy viselkedett mint aki tudja a megoldást.
Szegény az képzeli ő a meg nem értett. Ő aki még a zebrán se képes átmenni vakvezető kutya nélkül?
 
Csak TGM neve emlegetése miatt idézem.,Hogy ott azt elolvastad de hogy se az agyelszíváshoz nincs köze
Se a jegybank monetáris politikájához

TGM mondja a maga petárda durrogtató szavait
Még a beismerései is petárdák: "óriásit tévedtem".
Ez a kizárólag elméleti ember stílusa felfedezései megállapításai.Annyira se elegek hogy egy sarki bevásárlást képes legyen a gyakorlatban megtenni.
Szegény filozófus elfilozofálgat a semmiről mert megállapításai hangzatosak de semmik.
íme egy részlet ezzel fején találta a szöget:
Én afféle híres ember vagyok, megnézik, hogy mit mondok, de ez nem jelenti azt, hogy meg is értenének, vagy lenne befolyásom. Vagy, ha van csak csekély. Érdekes módon egyébként negatív módon azért van hatásom, tehát amikor kritikát fogalmazok meg, de ha az eszméimről írok, azt közöny, vagy mosoly fogadja. Tudom én ezt nagyon jól.
Valamikor engem is elámított beszéde úgy viselkedett mint aki tudja a megoldást.
Szegény az képzeli ő a meg nem értett. Ő aki még a zebrán se képes átmenni vakvezető kutya nélkül?
Azért a cdurmol által leírtak akkor is tények, mégha TGM-et is idézte be.
Az üzenetek szétboncolgatása meg csak a bennük rejlő valóság elbagatelizálását erdményezi.
Szokták mondani: terelés, melynek vannak itt az oldalon (is) jelentős képviselői, akik rögtön
aktivizálják magukat, ha olyan igazság látszik felülkerekedni, ami nem az itteni eszméket igazolja.
 
Azért a cdurmol által leírtak akkor is tények, mégha TGM-et is idézte be.
Az üzenetek szétboncolgatása meg csak a bennük rejlő valóság elbagatelizálását erdményezi.
Szokták mondani: terelés, melynek vannak itt az oldalon (is) jelentős képviselői, akik rögtön
aktivizálják magukat, ha olyan igazság látszik felülkerekedni, ami nem az itteni eszméket igazolja.
Az üzenettel az volt a bajom olyan linket hoz amin semmi nem bizonyít semmit.
Tehát marad a saját szava és írása. Az szerintem is igaz
Az agy elszívás 30 éve még a magasan képzett tudományos kutatókat jelentette.
Ez módosult a munkaerő vándorlással.
A munkaerő elszívásra módosult.
a szó rossz
Ha leveszed az érzelmet marad a hőn vágyott: munkaerő szabad vándorlása.
Senkit nem űrlények agyelszívással visznek
Mindenki magától menekül kifelé
a vasfüggöny előtt tilos volt költözni utazni kimenni egyetemre oktatónak egyetemekre kiköltözni minden
Akkor nem volt vándorlás.
Időnként egy egy kutató volt szerencsés kimenni
Olyan oknál fogva itthon semmi támogatást nem kapott kutatásaihoz
Világhíressé sikeressé csak odakint lehettek.
A szellemi termék elszívás az inkább akkor volt ha szabadalmat vagy találmányt vesznek meg
az ember ha ki kényszerül menni mert itthon nem kap lehetőséget
Az munkaerő elcsábítás
Ez ellen mit kell tenni? Megfizetni?
Tudod nem megy.
akkor megy önként az ember
De mindenképpen elcsábítás
Az itthon is van két város között két munkahely között.
Ez jó nem?
.........................
Nem erről akartam beszélni hanem TGM hülyeségéről,a sehová sem vezető elméleti fikozofálásáról
 
Utoljára módosítva:
Magyarország legnagyobb betegsége a korrupció! Emiatt nem fog fejlődni az ország szerintem.

l: autópályák ft/km egységára, 4-es metró (horrorár), Völgy-híd, Megyeri híd, trafikmutyi, földtender, EU-s pénzek.

lehetne fejlődés, de nem így.
Sajnos minden kormányunk tök egyforma volt, jószívűek, szeretik osztani a pénzt: maguknak!
A Kőröshegyi völgyhíd viaduktra emlékszem hogy magas költségei miatt támadták
De ezt nem a túlárazás okozta hanem az önkormányzat érdekek engedélyeztetés jogszabályi háttere miatt tette drágábbá.
A Megyeri hídnál semmiféle drágítási botrányra nem emlékszem.
A 4. metró az világos hogy erősen támadott volt minden porcikájában
Ettől függetlenül a magyarországi állami szintre emelt korrupció a legnagyobb pénzpazarló
 
A szemeteket kilopjak, fellabbal kint vagytok az Eubol, a korupcio az egeket veri es Vum megint Gyurcsanyozik raadasul kamu dumaval azt hiszem 70. leggazdagabbra csuszott vissza.
Megkerdeznem Orban mennyi adot fizetett be? vagy Vajna vagy Rogan az offshore uzlet utan?
Én vagyok naiv mert azt hiszem mindenki komoly.
Hát a Vum félék Gyurcsányozása csak téma és igazi baj figyelem elterelésére használt laza csuklóval bedobott mondat?
Hát ezek a Vum félék ilyenek?
Nincs érv bedobok egy hülye mondatot ami vád?
Már elnézést az életből ezt ismerem.Tipikus női módszer
ellentámadásba menni minél képtelenebb annál jobb
 
de még Németországban és az Ober Enns-en a gazdaság határozza meg a politikát, és adja a politikusokat, addig Magyarországon a politikai hatalmat használták, használják fel a gazdasági hatalom megszerzésére.... Ettől korrupció az egyik, lobbi a másik...
Most olvastam el
És igen ügyes megközelítése a lobbinak
Egyik fele világos nekem: "Magyarországon a politikai hatalmat használták, használják fel a gazdasági hatalom megszerzésére"
De én szerintem, csak érzés: az is korrupció ha a lobbista kijár egy törvényt (jogszabályt)magának.
Te említetted az Elios ügyet.Ott például egy létező gazdasági terület "kijárt" magának egy pályázatot.
Nem adott politikust mint definíciódban van.Ez igaz
Tehát egyik fele nem teljesül a definíciónak.
Nekem akkor is korrupció szagú minden lobbi
A grippen lobbi is. (2001-től kötött megállapodás)
Lobbinak mondták mégis megvesztegetéssel történt.Több kormányt érintett(első Orbán,Medgyessy)
Alfons Mensdorff-Poully gróf pere persze, hogy felmentették az se mindég jelent valamit
Hirtelen itt olvashatsz róla:
http://kanadaihirlap.com/2014/03/20/a-gripen-ugy/
 
Utoljára módosítva:

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!
ametiszt99 wrote on boyocska's profile.
Szia,nem tudom,hogy megoldódott e a Bauer Barbara könyvvel kapcsolatban a problémád,de feltettem a könyvet ide:
Ne haragudj,de nem vettem észre hamarabb az üzenetedet:):)
ametiszt

Statisztikák

Témák
38,135
Üzenet
4,802,757
Tagok
615,773
Legújabb tagunk
Beaconddp
Oldal tetejére