Egy elemzés a frontról...(elég hosszú az írás)
Legutóbb augusztus végén a pokrovszki csata harmadik fázisának döntő ütközeteivel foglalkoztam. Igen, a pokrovszki csata változó intenzitással ugyan, de egy szűk éve folyik már. Az első, vagy ha úgy tetszik, előkészítő fázis 2024. kora őszén volt, amikor az oroszok a nyári sikereiket kihasználva délkeletről felzárkóztak a városra. Ezt a fázist az oroszok nyerték, mivel sikerült is délről felzárkózniuk Pokrovszkra, bár a várostól délre lévő mozgást korlátozó terepet kihasználva az ukránok meg tudták akadályozni, hogy az oroszok menetből betörjenek a beépített területen belülre. A pokrovszki csata második fázisa 2024/2025 fordulóján zajlott egészen 2025. február végéig, amikor az oroszok délnyugatról próbálták meg bekeríteni az egész Pokrovszk-Kosztyantyinyivka-Csasziv Jar háromszöget. Ezen időszakban sikerült is nyugatabbra törniük, de az utolsó pillanatban, az utolsó mozgást korlátozó terepre támaszkodva az ukránok ismét csak megállították őket. Ezt az időszakot fémjelzi az Udacsnye és Kotline falvakért vívott harc. A front azóta is itt húzódik és bár 2025. februártól szeptemberig kiegészítő iránya volt csak a pokrovszki csatának, a harcok hevességét jelzi, hogy havonta átlagosan egyszer gazdát cserélnek a nevezett települések (már, ami maradt belőlük).
A pokrovszki csata harmadik fázisa idén májusban indult, amikor az oroszok egy hadműveleti méretű áttörést értek el Pokrovszk és Kosztyantyinyivka között, majd onnan nyugatra fordultak. Ennek a hadműveletnek a végső, döntő ütközete a szuvoroi kiszögellésben történt Ez volt az utolsó láncszem, amelynek birtoklása eldöntötte, hogy az oroszoknak sikerül-e északkeletről bekeríteniük a várost. Ezt a csatát az ukránok megnyerték, azonban az oroszok továbbra is ügyesen manővereznek és ügyesen helyezik át a súlypontjukat akár rendkívül nagy erőkkel is. Ennek eredménye volt a kucseriv jari kiszögellés, amelyet augusztus végére az ukránok lényegében felszámoltak. Itt veszem most fel a történet fonalát.
Aug 25-re egyértelművé vált, hogy az orosz kiszögellés felszámolása már csak idő kérdése. Ekkorra Kucseriv Jartól északra már az összes orosz erőt felszámolták, viszont a településtől délre még szervezett orosz ellenállás volt. A kiszögellés északi részében elért sikerek után az ukránok pár nap hadműveleti szünetet tartottak, átcsoportosították az erőiket, megszervezték a helyszínen harcoló számos alakulatuk között az együttműködést. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna folyamatosak a mindkét fél által végrehajtott drón-, tüzérségi- és légicsapások.
Azonban az oroszok légi csapásainak a hatékonysága nagy valószínűséggel már nem olyan, mint korábban. Egy Pokrovszk méretű kisváros környékére három hét alatt 1500 légicsapást végrehajtani, gyakorlatilag a Linebacker hadműveletekhez hasonló szőnyegbombázáshoz hasonló pusztítást jelent. És akkor ebbe még bele sem számoltuk a drón- és tüzérségi csapásokat. Ennek ellenére az ukránok akarata érvényesül a harcmezőn – ezzel remélem, nem lőttem le nagy poént. A lényeg, hogy ekkora tűzerő csak akkor maradhat hatástalan, ha nem találják el a célt. Ennek az oka lehet, hogy:
- az orosz kill chain a 2022. tavaszi borzalmasan silány szintre esett vissza, de erre nem látok sok esélyt;
- az ukránok valami hatékony ellenintézkedés-csomagot dolgoztak ki. Igen, ugyanis itt sincs csodafegyver, komplex intézkedés-rendszerre van szükség, ami magában foglalja a passzív (álcázás, erődítés stb.) és aktív (zavarás, csapatlégvédelem, ellentűz stb.) módszereket is.
Akármi is a helyzet, az ukránok augusztus legutolsó napjaira készen álltak, hogy a hadműveleti szinten magukhoz ragadt kezdeményezés megtartása érdekében tovább folytassák a támadást.
A hadműveleti helyzet áttekintő vázlata 2025.08.31-én
A szuvorovei kiszögellés felszámolása
A töredékesen elérhető nyílt források szerint az ukránok valamikor augusztus 30-án vagy 31-én megvetették a lábukat a Torecke-től 2 km-re nyugatra lévő beépített területen. Ezt onnan lehet tudni, hogy szeptember 1-én az oroszok jelentései szerint ukrán gyalogságra mértek tűzcsapást. Mindez azonban csak egy nagyobb ukrán támadás kiegészítő művelete volt.
Ezzel egyidőben ugyanis a 425. „Szkala” rohamezred egyik zászlóalja birtokba vette Novoekonomicsét és a vele összeépült Mikolajivkát. Erről a műveletről egyelőre nem áll rendelkezésre sok információ, az ukránok nem közöltek sok mindent, ami érthető egy ilyen fontos támadás során. Az oroszoknak pedig nem volt mivel nagyon eldicsekedni. Amit biztosan tudunk, hogy az ukránok összesen egy bő szakasznyi foglyot ejtettek, ami a háború eddigi eseményeiből kiindulva azt jelenti, hogy itt legalább egy zászlóalj méretű orosz erőt győztek le az ukránok. Ezzel a sikerrel az ukránok az egész orosz kiszögellést és a benne lévő kb. 3-4 dandárnyi orosz erőt rendkívül kedvezőtlen helyzetbe hozták. Ugyanis Novoekonomicse volt a Kazennij Torec folyó nyugati partján lévő egyik fontos orosz hídfő, amelyet így az ukránok felszámoltak, sőt a folyó keleti oldalára is át tudtak kelni ahol most az ukránoknak lett egy erős hídfőjük az oroszok bal szárnyának tövében.
A Novoekonomicse visszafoglalását eredményező ukrán támadás feltételezett lefolyása
Az oroszok nem nézték mindezt tétlenül. A nyílt forrású térképeken is újabb ezredek jelentek meg, és az orosz hadosztály törzsek által azonosított ukrán támadási sávok oldalába igyekeztek ellenlökéseket és kisebb önálló támadásokat indítani, hogy visszaszerezzék a kezdeményezést. Szeptember 3-án Poltavkából Szofivka felé haladtak előre.
Mindez azonban láthatóan nem zavarta össze az ukrán terveket, ugyanis még aznap megindították a döntő támadást a kucseriv jari kiszögellés ellen. Azzal, hogy az oroszok figyelmét elterelte az ukrán siker Novoekonomicsében, valamint a saját támadásuk Szofivka felé, az ukránok kedvező helyzetbe kerültek. És természetesen mindehhez hozzájárult a jól megszervezett tűzelőkészítés. Ennek eredményeképp a 425-ös rohamezred egy másik zászlóalja - a 14. nemzeti gárda .dd. kisegítő csapásával összhangban – nyugat felől elsöpörte az útjából az ott védekező orosz gyalogságot és Szuvorovétől északra elérte Bojkivka falu előterét. Ezzel a támadással az ukránok felszámolták a Pokrvoszktól északra lévő, a várost fenyegető orosz szuvorovei kiszögellést és tovább rontották az oroszok helyzetét az áttörés terepszakaszától északra, hiszen a Kazennij Torec folyó egyik fontos átkelőhelyét ha nem is foglalták el, de a közelségük mindenképp használhatatlanná tette azt.
A szuvorovei kiszögellés felszámolásának feltételezet vázlata
Az oroszok azonban elkeseredett ellenállást tanúsítottak. Szinte az elviselhetetlenségig fokozták a légicsapásaik mennyiségét (lásd fentebb), valamint a gyalogsági kisalegységeikkel szinte folyamatosan próbálkoztak átszivárgással. Ez utóbbi tevekénység a teljes pokrovszki arcvonalon jellemző, azonban a júliusi sikerekkel ellentétben, az ukránok már résen vannak. A sokat szenvedett 155.gl.dd. és összeszedte magát és a 425-ös egy másik zászlóaljával együtt sikeresen számolja fel az átszivárgó orosz kisalegységeket Pokrovszk déli peremén. Az oroszok a sikeres ukrán áttörés szárnyaiban is próbálkoztak, egyes katonáik Bilickéig is eljutottak, de ott hadifogságba estek. Összességében az elmúlt két hónapban az ukránok sokat fejlődtek az orosz átszivárgások elleni tevékenységben, orosz hadifoglyok beszámolói szerint a beszivárgóknak csak 10-15%-a éri el a célobjektumot, ahol aztán a következő 24 órában őket is felszámolják az ukránok.
A kucseriv jari kiszögellés felszámolása
Szeptember első hetének végére az ukránok tehát felszámolták a szuvorovei kiszögellés és a kucseriv jari kiszögellést is kevesebb, mint a felére sikerült összeszűkíteni. Az itteni orosz erők logisztikai helyzetét jól jellemzi, hogy szeptember 9-én Magyar madarai két orosz katonát támadtak meg akik kézben cipelték a marmonkannákat. Ha egy haderő üzemanyag ellátását kannákban, gyalog kell megoldani, ott elég nagy a baj, még akkor is, ha a kiszögellésben lényegében csak gyalogság tartózkodott.
A kucseriv jari kiszögellésben lévő nagyjából egy zászlóaljnyi orosz erő logisztikai helyzetén két tényező rontott igazán. Az első, hogy az ukránok úgy tűnik, hogy kivívták a drón fölényt és a légi fölény sem volt teljesen az oroszok kezében. A másik, hogy az erők ellátását csak a Kazennij Torec folyón keresztül lehetett megoldani.
Az ukránok nem kapkodtak, hanem ezt kihasználva egy szűk héten keresztül tovább pusztították az oroszokat drón- és tüzérségi csapásokkal. A töredékes nyílt forrásokból következtetve valószínűleg szeptember 10-én indult meg az ukránok döntő támadása. A 425-ös egyik zászlóalja Nove Sahove mint közelebbi feladat és Pankivka mint tovább támadási irány hajtott végre egy támadást pont kelet felé. A 425-ös másik zászlóalja a 253. rohamzászlóaljjal megerősítve pedig északról dél felé Torecke mint közelebbi feladat és Vologyimirivka mint távolabbi feladat és szintén Pankivka mint tovább támadási irány felé indított támadást.
Nem nagyon kerültek eddig elő felvételek a műveletről, de azt tudjuk, hogy 10-én reggel heves tűzcsapásokat kapott Nove Sahove és azt is tudjuk, hogy 12-én az ukránok már stabilan birtokolták Vologyimirvkát, valamint előre vetett gyalogsági kisalegységek betörek Pankivkába is.
Az ukrán hadműveleti szintű győzelem után
Ukrán források szerint nagyjából ezer, szerény személyen becslései szerint inkább kb. 2-300 főnyi orosz gyalogságot kerítettek be. Az oroszok – főleg a Kazennij Torec folyó menti terepszakaszt Bojkivka és Torecke között átvevő 33. és 88. gl.ezd-k – természetesen nem nézték mindezt tétlenül. Heves drón és tüzérségi csapásokkal igyekeznek az ukrán erők mozgását akadályozni és pusztítani őket. Ennek eredményeképp egy ukrán páncélozott járművet megsemmisítettek Pankivkától 2 km-re nyugatra. Mindkét fél arról számol be, hogy a műveleteket iszonyatosan megnehezítik a drónok, még az egy évvel ezelőttihez képest is jelentősen lelassult minden, hiszen nagyon nehezen lehet a harcmezőn manőverezni.
Értékelésem szerint augusztus végén, szeptember elején ebben a szűk három hétben az ukránok 2022. ősze óta az egyik legfontosabb győzelmüket aratták, aminek az okát nem a „csodafegyverekben” kell keresni.
Persze, dolgoztak rendesen a HIMARS-ok, több orosz csapatösszevonást (értsd: 8-nál több katona egy helyen) támadtak sikeresen, ill. több bevetést hajtottak végre Mig-29-esek is JDAM és Hammer bombákkal. Azonban a kulcs a szervezettségben van. A hadtest-szintű tüzérséget (pl. HIMARS) és a légierőt az orosz hadosztályok második vonala ellen, tehát a logisztika, a tüzérség, EW alegységek és erősítések ellen vetették be sikeresen. Ezen bevetések szoros összhangban voltak a támadó alegységek tevékenységével. A támadó alegységek tevékenysége egymással is összhangban volt. Az ukránok kitűnően alkalmazták az általam „mini-herszonként” leírt módszert az oroszok saját fegyverével együtt. Azaz kihasználták az orosz logisztika fojtópontjait, hatásosan mértek oda csapásokat és a súlypontáthelyezéses módszert is sikeresen alkalmazták. Profánul fogalmazva, egy bal horog ijesztés után bevertek egy jobb horgot, majd egy kemény bal csapottat, és a már így megrendült ellenfélnek még egy-egy bal és jobb horgot is bevittek, hogy biztos legyen a győzelem. Csodák nincsenek, de ha betartja az ember a szakma szabályait, akkor csodákat képes elérni.
Hogyan tovább
Jóllehet, ez egy fontos és szép győzelem volt, a csatának még nincs vége. A zsákba szorult oroszokat fel kell számolni és az érintett terepszakaszt kivéve az oroszok mindenhol komoly számbeli fölényben vannak és a hadászati kezdeményezés is az övék.
További súlyos kérdés, hogy az oroszoknak még az ilyen vereségek is beleférnek, amennyiben az ukránok több, mint negyedannyi ember veszítenek, mint az oroszok. Ugyanis a felőrlő háború véres logikája szerint az oroszok még így is tovább bírják emberrel. Persze ez a teljes lakosságra vetítve igaz, amennyiben a mozgósítás nélkül önként toborozható lakossággal számolunk úgy már más a helyzet. Továbbá az ukrán hadászati légi hadjárt is eredménynek tűnik. Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy az ukrán haderő képes ilyen briliáns teljesítményekre, akkor látható, hogy az a kijelentés, hogy az oroszok megnyerték ezt a háborút, egy ordas hazugság valójában.
