Ilyen óriási brokkolit még életemben nem láttam. A New York-i étteremben minden zöldség hatalmas és hibátlanul gyönyörű volt. Egy szelet paradicsom betakarta az egész kistányért.
Nem tudom, miként állítják elő ezeket az amerikai növényeket, talán jobb is, mindenesetre öröm rájuk nézni. A szállodában a vendégeket olyan csodaszép almával kínálták, hogy visszatükrözte képmásunkat, fényében akár borotválkozni is lehetett volna.
New Yorkot sokan hívják „Nagy Almának”, de nem a hibátlan gyümölcsök miatt, hanem azért, mert egy sportriporter a helyi, furcsa alakú lóversenypályát előszeretettel nevezte így, és később a kifejezést ráragasztották az egész városra. Az étkezés nagyon fontos a New York-iaknak. Egymást érik az éttermek, pubok, mégis a legtöbb zsúfolásig tele van. Errefelé ugyanis csak kevesen főznek otthon, mindenki elmegy vacsorázni. A legfelkapottabb éttermekbe csak úgy lehet bejutni, ha valaki hetekkel korábban asztalt foglal, de a többi helyen is sorban állásra számíthat a váratlan vendég. Nem csoda, hiszen több mint nyolcmillióan lakják a metropoliszt. A város lakosságának számát tekintve többféle adatról olvashatunk, ez azért van, mert nem mindegy, hogy az agglomerációt is ideértjük vagy sem, de a helyiek által legtöbbet említett szám az a nyolcmillió. New Yorkban mindig óriási a nyüzsgés. Évente csaknem negyvenmillió turista és üzletember utazik ide. London és New York között naponta 29 repülőjárat közlekedik, ebből tizet a British Airways üzemeltet. Az üzletemberek már induláskor is csodaszép várótermekben tölthetik az időt, ahol még meg is masszírozzák a Club World osztályra jegyet váltókat.
Új szolgáltatás az érkezési váró, ami azt jelenti, hogy a fárasztó út után konditerem, fürdőszobák, finom falatok várják a felfrissülni vágyókat. A városba negyvenöt dollárért visznek be a taxisok. A klasszikus sárga autók sofőrjei szinte kivétel nélkül bevándorlók. Egy taxiengedély hetvenmillió forintnyi összegbe kerül. Ezt üzletemberek megvásárolják, majd az autót bérbe adják napi nyolcvan dollárért. A sofőrök így a költségek levonása után havi hatszázezer forint körüli összeget visznek haza, ami itt épphogy elég. A magas életszínvonal miatt New York-ban rengetegen közlekednek taxival, ezért a sofőrök válogathatnak. Ha épp olyan kedvük van, vagy nem megfelelő az útirány, akkor nem viszik el az utast.
Előfordult az egyik kollégámmal, hogy egyszerűen kitették a taxiból, mert nem szeretett volna arra menni a sofőr. Mint később elmagyarázták nekünk a helyiek, először be kell ülni, és szépen, tagoltan, alaposan el kell magyarázni, hogy hova szeretnénk menni, és keményen ragaszkodni kell az úti célhoz. Nem árt, ha a turistánál van egy térkép, ugyanis azt tapasztaltam, hogy tíz taxisból hét nem ismeri eléggé a várost, és el kell neki magyarázni, mi hol van.
Ez azért megdöbbentő, mert az utcák számozottak, a 14-ik utcától rácsszerűek és nyílegyenesen futnak. Érdekesség, hogy a taxik azért sárgák, mert 1907-ben az első fuvarozó vállalat alapítója, John Hertz azt olvasta egy egyetemi tanulmányban, hogy mind az állatok, mind az emberek a sárgát veszik észre a legkönnyebben. Az üzletember azt szerette volna, hogy ha az ő autóit mindenki azonnal meglátja…
Dr. Kiss Róbert Richard
Nem tudom, miként állítják elő ezeket az amerikai növényeket, talán jobb is, mindenesetre öröm rájuk nézni. A szállodában a vendégeket olyan csodaszép almával kínálták, hogy visszatükrözte képmásunkat, fényében akár borotválkozni is lehetett volna.
New Yorkot sokan hívják „Nagy Almának”, de nem a hibátlan gyümölcsök miatt, hanem azért, mert egy sportriporter a helyi, furcsa alakú lóversenypályát előszeretettel nevezte így, és később a kifejezést ráragasztották az egész városra. Az étkezés nagyon fontos a New York-iaknak. Egymást érik az éttermek, pubok, mégis a legtöbb zsúfolásig tele van. Errefelé ugyanis csak kevesen főznek otthon, mindenki elmegy vacsorázni. A legfelkapottabb éttermekbe csak úgy lehet bejutni, ha valaki hetekkel korábban asztalt foglal, de a többi helyen is sorban állásra számíthat a váratlan vendég. Nem csoda, hiszen több mint nyolcmillióan lakják a metropoliszt. A város lakosságának számát tekintve többféle adatról olvashatunk, ez azért van, mert nem mindegy, hogy az agglomerációt is ideértjük vagy sem, de a helyiek által legtöbbet említett szám az a nyolcmillió. New Yorkban mindig óriási a nyüzsgés. Évente csaknem negyvenmillió turista és üzletember utazik ide. London és New York között naponta 29 repülőjárat közlekedik, ebből tizet a British Airways üzemeltet. Az üzletemberek már induláskor is csodaszép várótermekben tölthetik az időt, ahol még meg is masszírozzák a Club World osztályra jegyet váltókat.
Új szolgáltatás az érkezési váró, ami azt jelenti, hogy a fárasztó út után konditerem, fürdőszobák, finom falatok várják a felfrissülni vágyókat. A városba negyvenöt dollárért visznek be a taxisok. A klasszikus sárga autók sofőrjei szinte kivétel nélkül bevándorlók. Egy taxiengedély hetvenmillió forintnyi összegbe kerül. Ezt üzletemberek megvásárolják, majd az autót bérbe adják napi nyolcvan dollárért. A sofőrök így a költségek levonása után havi hatszázezer forint körüli összeget visznek haza, ami itt épphogy elég. A magas életszínvonal miatt New York-ban rengetegen közlekednek taxival, ezért a sofőrök válogathatnak. Ha épp olyan kedvük van, vagy nem megfelelő az útirány, akkor nem viszik el az utast.
Előfordult az egyik kollégámmal, hogy egyszerűen kitették a taxiból, mert nem szeretett volna arra menni a sofőr. Mint később elmagyarázták nekünk a helyiek, először be kell ülni, és szépen, tagoltan, alaposan el kell magyarázni, hogy hova szeretnénk menni, és keményen ragaszkodni kell az úti célhoz. Nem árt, ha a turistánál van egy térkép, ugyanis azt tapasztaltam, hogy tíz taxisból hét nem ismeri eléggé a várost, és el kell neki magyarázni, mi hol van.
Ez azért megdöbbentő, mert az utcák számozottak, a 14-ik utcától rácsszerűek és nyílegyenesen futnak. Érdekesség, hogy a taxik azért sárgák, mert 1907-ben az első fuvarozó vállalat alapítója, John Hertz azt olvasta egy egyetemi tanulmányban, hogy mind az állatok, mind az emberek a sárgát veszik észre a legkönnyebben. Az üzletember azt szerette volna, hogy ha az ő autóit mindenki azonnal meglátja…
Dr. Kiss Róbert Richard
