Advent és Karácsony

Árvai Emil: Karácsonyi boldogság
Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.

Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.

Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a te boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!

Hárs Ernő: Karácsony

Zsong a téli erdő, nagy a sürgés benne,
messze útra készül a fenyőfák ezre.

Beszórják a felhők őket puha hóval,
madarak díszítik szőlővel, dióval.

Őz és farkas ámul, mint szökik a lombra,
itt is , ott is , egy-egy kerekfejű gomba.

S miközben a gallyak csilingelve ingnak,
mindegyik facsúcsra alászáll egy csillag.

Így indul az erdő ezer fényű fája,
örömet szerezni szerte a világba.<O</O<O</O</O

Házilag készített ajándék ötlet:

Ajtódísz

<center class="h1">Ajtódísz (kopogtató)

</center>
Először is szükségünk lesz egy fenyő vagy moha koszorúalapra, esetleg egy tobozból készült alapra. Ha mi magunk szeretnénk ezt a részt is csinálni, akkor kell egy szalma alap, és fenyőágak.
Először készítsük el az akasztót. Ez lehet drótból, de sokkal jobb, ha színes, mondjuk arany szalaggal akasztjuk fel. Kössük a szalagot a koszorú 2 oldalára, a középvonaltól kicsit feljebb.
Ezután dróttal kezdjük el körkörösen betekerni a koszorúalapot, közben minden tekerésnél helyezzük alá fenyőágat. Szorosan tekerjük rá a drótot, ügyelve, hogy az ágak mindenhol befedjék. A drót elejét és végét tűzzük bele az alapba, hogy ne szúrjuk meg magunkat vele.
Ha készen vagyunk, jöhet a díszítés. A díszítéshez nagyon sok mindent használhatunk.
Tobozt, hóbogyó (Symphoricarpos orbiculatus) termését, fagyöngyöt (Viscum album), fakínt (Loranthus europaeus), csipkebogyót (Rosa canina), aszalt narancsszeleteket, csillagánizst, fahéjrudat, karácsonyfadíszeket, szalagokat, masnikat, mézeskalács figurákat, apró bábokat (télapó, fenyő, maci), kis csengőket… A nagyobb terméseket kis csokorba fogva dróttal, a kisebbeket ragasztópisztollyal rögzítsük. Egyéb díszeket és masnikat szintén dróttal erősítsük fel, ügyelve, hogy ezeket a drótokat ne lehessen látni… Díszítés közben őrizzük meg a színek harmóniáját.
Tehetünk rá gyertyát is, amit természetesen nem gyújtunk meg.
Elhelyezhetünk rajta karácsonyi égősort is.

Karácsony ünnepe

<basefont size="3"><center> </center>
Karácsony a keresztények legfontosabb ünnepe, Jézus születésének az ünnepe.A betlehemi történet a Bibliában található, az Új Testamentum két könyvében,a Máté és Lukács evangéliumaiban.

<center> </center>
Ki mikor ünnepli a karácsonyt?
Különféle keresztény egyházak különböző dátumokon ünneplik: a katólikusok és a reformátusok december 25-én,a görög keleti ortodox, a sziriai és az etióp egyházak január 6-ikán, az örmények pedig január 18-ikán. S ma már a volt kommunista országokban is szabadon ünnepelhető, hivatalos ünneppé vált.

A Karácsony története.
Majdnem kétezer évvel ezelőtt élt Izrael egyik kis városában, a galileai Názáretben, egy leány, Mária. Egy éjjel megjelent előtte Gábor arkangyal és bejelentette neki, hogy tervei vannak Istennek a Mária számára, ő lesz majd Isten Fiának az édesanyja. Mária megijedt, de az angyal megnyugtatta, hogy igaz, amit mond, és úgy helyes.
Nemsokára férjhez ment Mária Józsefhez, és, amikor a király bejelentette, hogy vissza kell menni arra a helyre ahol születtek, mert népszámlálás lesz, együtt mentek a Jeruzsálemhez közeli Betlehembe. Amikor megérkeztek késő este Betlehembe, Mária érezte, hogy eljött ideje, hogy megszülessen a bébi, de már nem volt hely a számukra sehol. Végülis sikerült behúzódniuk egy istállóba és ott született meg a kis Jézus. Bölcső nem volt, helyette a jászolba fektették az újszülöttet.
Egy közeli mezőn pásztorok legeltették a juhaikat és egy angyal jelent meg előttük mondván, hogy egy közeli istállóban megszületett az Isten Fia. Amikor a pásztorok ott találták a bébit a szüleivel, tudták, hogy az angyal igazat mondott.
Három bölcs is tudta, hogy itt az ideje a Messiás megszületésének, és, amikor látták a csillagot a betlehemi istálló fölött, tudták, hogy az a jele annak, hogy ott is fogják megtalálni. Amint ott látták a kis Jézust Máriával és Józseffel, térdre borultak előttük és ajándékokkal halmozták el őket.

Hogyan ünnepelik a Karácsonyt világszerte?
Bizony, ahány ország, annyi szokás! De általában mindenhol december 25-ikén kezdődik Karácsony és január 6-ikán végződik, amikor a hagyományok szerint a bölcsek érkeztek. Bár vannak olyan keresztény vallások is, ahol január 6-ika a Karácsony. (Lásd fentebb) A Karácsonyt megelőző hónap, az Ádvent, szintén fontossággal bír, ez az ideje a Megváltóra való várakozásnak. S az Ádventen belűl bizonyos napok különböző országokban nagyobb fontosságot kaptak, mint pl. a svéd Szent Lucsia nap, Európában pedig a Mikulás. Ez alatt az idő alatt világszerte sok a parti, finomságokat esznek az emberek és tradicionális karácsonyi énekeket énekelnek. Egyre elterjedtebb az a szokás is, hogy egy örökzöld fát bevisznek a házba és kidíszítik csillogó diszekkel, édességekkel és igazi, vagy elektromos gyertyácskákkal - bár ez még a déli országokban ritka.
Karácsony este Európában mindenki hazamegy korán, naplemente után "megjön az angyal", ünnepi vacsora van és kibontják az ajándékokat. Sokan később elmennek az Éjféli Misére, vagy másnap reggel a templomba, hogy megünnepeljék Jézus születése napját. Az angolul beszélő országokban a gyerekek korán lefeküsznek, és az éjjel folyamán egy idős, pocakos bácsi, a Santa Claus (úgy ejtjük ki, hogy Szenta Klausz) körbejárja a világot egy repülő szánkóval, amit 12 rénszarvas húz. Ő aztán lemászik a kéményen és ott hagyja az ajándékokat a már egy hónappal azelőtt felállított karácsonyfa alatt. (Nézd csak meg mi történik, ha lefekvés előtt elfelejtik eloltani a tüzet a kandallóban.) A gyerekeknek mindég sikerűl jó korán felkelni és kiabálva rohannak be a szüleik szobájába, mutogatva nekik, mit hozott a Santa Claus. Ez a szokás ma már erősen terjed a nem keresztény országokban is, mint Kína és India, - most már oda is megy a Santa Claus!

A kis gyufaáruslány

írta: Hans Cristian Andersen

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tőle, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú, szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé."
- Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.
A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá<o></o><o></o>
<o></o>
A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül.<o></o>
<o></o>
<o></o>
Soha ne aggódj a karácsonyfád mérete miatt, a gyermekeid szemében legalább 10 méteresnek tűnnek.<o></o>
<o></o>
Bárcsak eltehetnénk a karácsony szellemét befőttnek, és minden hónapban kinyithatnánk egy üvegnyit belőle.

Sziasztok!

Még új vagyok a site-on. Remélem, hogy hasznát veszitek ennek a kis füzetecskének is, így karácsony közeledtével.

Én imádok karácsonykor sütni, főzni. Remélem örömet szerez ez a néhány recept, és lesznek olyanok akik kipróbálják.

KARÁCSONY
B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!

Hópehely borax kristályokból

Hópehely borax kristályokból
[SIZE=-1]Hogyan növesszünk hópelyhet egy üvegben![/SIZE]

Hogyan csináljuk:Egy kis konyhatudománnyal tartós disz-hópelyhet lehet késziteni, éppoly jót, mint az igaziak. Vágj egy fehér pipa-drótot három egyenlő részre. Kössd össze őket úgy középen, hogy egy hat ágú csillag formát kapj. <table align="right" bgcolor="#ccffff" cellpadding="5" width="150"><tbody><tr><td>
</td><th>

[SIZE=-1]Pipadrótok s a spárga képezik az alapot arra, hogy a kristályformációnak formát adjanak.[/SIZE]</th></tr></tbody></table>
Ha véletlenül a szárak nem egyforma hosszúra sikerülnek, csak vágd le őket, mig egyformák lesznek. Most bogozd körbe a spárgát, hogy szép hópehely mintád legyen. Köss egy másik spárgát az egyik pipadrót végére és erősitsd a spárga végét egy ceruzára (erről fog a csillag lelógni). Tölts meg egy befőttes üveget forró vizzel s oldj fel benne boraxot - 3 evőkanálnyit számitva minden negyed literhez. Kevergesd ezt, amig feloldódik.
Ne aggódj, ha még egy kevés fehér por marad az üveg alján. Ha akarod, most tehetsz egy csepp kékitőt a keverékhez,
így még csillogóbb lesz. Akkor helyezd el a ceruzát az üvegen úgy, hogy a csillag szépen belelógjon az oldatba, anélkül, hogy az üveg alját, vagy oldalát érintené. Estétől reggelig már egész szép hópelyhed lehet, de ha vársz még, minél tovább áll az oldatban, annál vastagabb lesz.
Vedd ki, amikor a mérete tetszik, és akaszd az ablak elé, vagy a karácsonyfára.

Sziasztok!
Ha versre van szükségetek, forduljatok nyugodtan Timihez.Minden verset tud fejből.

Minden ami karácsony...

És ami Amricára nagyon jellemző a sok-sok virág dekoráció.