Az a bizonyos záró meditáció
Louise L. Hay: Éld az életed c. könyvéből való:
Képzeld el magad 5-6 éves kisgyermekként! Tekints mélyen a gyermek szemébe! Nézd, hogy sóvárog, vedd észre, ez a csöppség egyetlen dolgot szeretne tőled, és ez a szeretet! Nyújtsd felé hát a kezed, és öleld át a gyermeket! Tartsd őt féltő gonddal, gyengéden! Mondd el neki, mennyire szereted, mennyire aggódsz érte! Tekintsd csodálattal ezt a gyermeket, és nyugtasd meg, mindenki követhet el hibát a tanulás során! Ígérd meg, hogy bármi történjék is, rád mindig számíthat! Most tedd olyan apróvá a képzeletbeli gyermeket, hogy elférjen a szívedben! Helyezd őt oda, így bármikor behunyod a szemed, láthatod ezt az arcocskát, amint felnéz rád, és nagyon szeretheted.
Most jelenítsd meg édesanyádat, mint 4-5 éves kislányt! Ijedt, és szeretetre vágyik, de nincs kihez fordulnia. Lépj oda hozzá, öleld át, és mondd el neki, mennyire szereted, mennyire aggódsz érte! Tudasd vele, hogy bármi történjék is, te mindig mellette leszel! Ha már megnyugodott, és kezdi biztonságban érezni magát, tedd őt is akkorává, hogy elférjen a szívedben, és helyezd az előző gyermek mellé! Engedd, hogy ők ketten szeressék egymást nagyon!
Végül képzeld el édesapádat 3-4 esztendős kisfiúként! Rémült, és szeretet után rimánkodik. Könnyei egyre peregnek, mert nem tudja, kihez fordulhatna. Te már nagyon értesz a megriadt gyermekek vigasztalásához, ezért tárd ki a karod, és szorítsd magadhoz a reszkető kisfiút! Nyugtasd őt meg! Dúdolj neki! Hadd érezze, mennyire szereted! Hadd érezze, hogy hozzád mindig bizalommal fordulhat!
Ha már felszáradtak a könnyei, és a teste sem remeg, tedd őt is egész kicsivé, pont akkorává, hogy elférjen a szívedben! Aztán helyezd őt is oda, hogy a három gyermek nagyon szerethesse egymást, és te is szeretheted mindhármójukat.
Szívedben oly sok szeretet van, hogy a földkerekség minden baját orvosolhatnád. De egyelőre elégedjünk meg önmagad gyógyításával! Érezd, amint melegség hatja át a szívedet, jóság, szelídség! Ezt az érzést követve tekintsd a világot és önmagadat!”
