Olvasgattam a hozzászólásokat és szeretném megosztani a tapasztalataimat. Engem ugyan nem csaltak meg (vagy legalábbis még nem tudom biztosan) de szörnyű egy év van mögöttem. A párom egy olyan munkahelyen dolgozik, ahol csak nők vannak. Igaz, hogy a legfiatalabb kolléganője is 10 évvel öregebb, mint ő, de jól tartja magát. Fiatalos, vicces, nagy dumás. És ez pont elég volt. Egyszer mély ponton voltunk, azt mondta a párom ellapososdott a kapcsolatunk, de szeretné helyrehozni. Aztán elmondta, hogy ezt megbeszélte a kis kolléganővel. Onnantól kezdve elkezdet hevesen levelezgetni, meg telefonálgatni, meg találkozgatni. Azt mondta másnak írt, pedig neki írt. Munka után felhívta, munka előtt felhívta, járt ki elé az állomásra ki is vitte oda. Egyszer "véletlenül" kettesben mentek el egy kiállításra és amikor felemeltem a hangom csak azt kaptam meg, hogy túlreagálom, nincsen közöttük semmi csak bárok. Mondtam, hogy nekem is vannak fiú barátaim, mégsem viszem "haza" őket. Egy éven keresztül ment a napi veszekedés. Túl közel kezdtek kerülni. Ja és a nő házas van egy 13 éves lánya. Gondolom unatkozott és jól jött a kis flört. 12 kilót fogytam, a gyomrom tönkrement. Aztán elkezdek rám felfigyelni mások, aminek a hatására én kinyiltam, tettem magasról, hogy ők mit csinálnak de továbbra is tartottam magam ahhoz, hogy utálom azt a nőt. Egyszer bőrönddel a kezemben vártam haza és azt mondta válassz! Akkor kezdett észbe kapni. Meg én is! "Átkereteztem" az életemet és rájöttem, hogy soha sem késő újrakezdeni. A szomszédom 50 évesen ment újra férjhez! Nincs mitől félnem. A magabiztosság, az, hogy másnak is tetszem megváltoztatott és a párom változott hozzám, nem gyötörtem tovább magam miatt! az érzés nem múlt el, emlékszem az összes fájdalomra de elhatároztam adok még egy esélyt. Büntetni nem büntetem de azért néha figyelmeztetem a múltra!Csak finoman! Szóval tegyetek fel másik szemüveget és úgy nézzétek az életeteket, hiszen Ti vagytok a sértettek! Azért ne merüljetek el az önsajnálatba! Kalandra újrakezdésre fel!!!