Amit nem tudunk megbocsátani!? Felfordult az életem!

ladybird83

Állandó Tag
Állandó Tag
Olvasgattam a hozzászólásokat és szeretném megosztani a tapasztalataimat. Engem ugyan nem csaltak meg (vagy legalábbis még nem tudom biztosan) de szörnyű egy év van mögöttem. A párom egy olyan munkahelyen dolgozik, ahol csak nők vannak. Igaz, hogy a legfiatalabb kolléganője is 10 évvel öregebb, mint ő, de jól tartja magát. Fiatalos, vicces, nagy dumás. És ez pont elég volt. Egyszer mély ponton voltunk, azt mondta a párom ellapososdott a kapcsolatunk, de szeretné helyrehozni. Aztán elmondta, hogy ezt megbeszélte a kis kolléganővel. Onnantól kezdve elkezdet hevesen levelezgetni, meg telefonálgatni, meg találkozgatni. Azt mondta másnak írt, pedig neki írt. Munka után felhívta, munka előtt felhívta, járt ki elé az állomásra ki is vitte oda. Egyszer "véletlenül" kettesben mentek el egy kiállításra és amikor felemeltem a hangom csak azt kaptam meg, hogy túlreagálom, nincsen közöttük semmi csak bárok. Mondtam, hogy nekem is vannak fiú barátaim, mégsem viszem "haza" őket. Egy éven keresztül ment a napi veszekedés. Túl közel kezdtek kerülni. Ja és a nő házas van egy 13 éves lánya. Gondolom unatkozott és jól jött a kis flört. 12 kilót fogytam, a gyomrom tönkrement. Aztán elkezdek rám felfigyelni mások, aminek a hatására én kinyiltam, tettem magasról, hogy ők mit csinálnak de továbbra is tartottam magam ahhoz, hogy utálom azt a nőt. Egyszer bőrönddel a kezemben vártam haza és azt mondta válassz! Akkor kezdett észbe kapni. Meg én is! "Átkereteztem" az életemet és rájöttem, hogy soha sem késő újrakezdeni. A szomszédom 50 évesen ment újra férjhez! Nincs mitől félnem. A magabiztosság, az, hogy másnak is tetszem megváltoztatott és a párom változott hozzám, nem gyötörtem tovább magam miatt! az érzés nem múlt el, emlékszem az összes fájdalomra de elhatároztam adok még egy esélyt. Büntetni nem büntetem de azért néha figyelmeztetem a múltra!Csak finoman! Szóval tegyetek fel másik szemüveget és úgy nézzétek az életeteket, hiszen Ti vagytok a sértettek! Azért ne merüljetek el az önsajnálatba! Kalandra újrakezdésre fel!!!
 

liacska_

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Hatalmas erő kell ahhoz, hogy így meg tudjatok bocsájtani! De ne legyetek naivak és vakok! Ha egy férfi állítólag csak barátságból koslat egy nő után, az már jóval több mint barátság. Ha egy férfi valóban szeret egy nőt, az más nőre rá sem tud nézni. Higgyétek el tapasztalatból beszélek!
Igaz, ezek apró hazugságoknak tűnnek, mert hogy nem akarnak benneteket megbántani, de azok nem úgy vannak! Sajna van pár olyan férfi, aki több nőben találja meg azt, amire vágyik! Én is voltam olyan helyzetben, hogy én voltam az egyik...de amint ezt megtudtam, léptem...túlontúl büszke és önérzetes vagyok ahhoz, hogy ilyet, vagy ehhez hasonlót meg tudjak bocsájtani...Addig kell menni, míg találtok egy olyan férfit, akinek ti lesztek a legfontosabbak az életében, és nem keresi más nők társaságát!!!
 

Ruga

Kitiltott (BANned)
Biztosan mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, hogy hibáztunk. Szerintem nagyot hibázik az, aki megbánt valakit. Az nem számít, hogy szándékosan tette, vagy csak véletlenül esett meg. Hibáztunk.
Ezeket az eseteket felesleges elkendőzni. Fel kell ismernünk, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, és bocsánatot kell kérnünk.
Nehéz, higgyétek el, tudom, hogy nehéz. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az egész, az elejétől a mi hibánk. De ha ez megvolt, már könnyebb elindulni azon az úton, amely kijavítja a hibánkat.
A bocsánatkérésnél talán csak a megbocsátás nehezebb. Valaki fájdalmat okozott nekünk, megbántott. Nehéz megbocsátani, de megéri, mert ő képes volt megbánni amit tett. A minimum, hogy elfogadjuk a bocsánatkérést és túllépünk a dolgon. Furcsa, hogy az emberek egy pillanat alatt képesek elfelejteni a barátaikkal töltött sok vidám időt, elfelejtik, hogy az illető mennyit tett értük, amint ők hibáznak.
Ha azt mondja, sajnálja, nem akarta, talán megéri, hogy újra békesség, nyugalom legyen. Kell a feszült vészterhes légkor? Kell az, hogy levegőnek nézzük a másikat? Szerintem nem.
Egy barát mindennél fontosabb. Ha megbánt minket, de képes bocsánatot kérni, akkor mi is képesek vagyunk megbocsátani. Talán ismerjük a mondást:
„Mindig azt bántjuk, akit igazán szeretünk.”
 

WyZsóy

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztosan mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, hogy hibáztunk. Szerintem nagyot hibázik az, aki megbánt valakit. Az nem számít, hogy szándékosan tette, vagy csak véletlenül esett meg. Hibáztunk.
Ezeket az eseteket felesleges elkendőzni. Fel kell ismernünk, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, és bocsánatot kell kérnünk.
Nehéz, higgyétek el, tudom, hogy nehéz. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az egész, az elejétől a mi hibánk. De ha ez megvolt, már könnyebb elindulni azon az úton, amely kijavítja a hibánkat.
A bocsánatkérésnél talán csak a megbocsátás nehezebb. Valaki fájdalmat okozott nekünk, megbántott. Nehéz megbocsátani, de megéri, mert ő képes volt megbánni amit tett. A minimum, hogy elfogadjuk a bocsánatkérést és túllépünk a dolgon. Furcsa, hogy az emberek egy pillanat alatt képesek elfelejteni a barátaikkal töltött sok vidám időt, elfelejtik, hogy az illető mennyit tett értük, amint ők hibáznak.
Ha azt mondja, sajnálja, nem akarta, talán megéri, hogy újra békesség, nyugalom legyen. Kell a feszült vészterhes légkor? Kell az, hogy levegőnek nézzük a másikat? Szerintem nem.
Egy barát mindennél fontosabb. Ha megbánt minket, de képes bocsánatot kérni, akkor mi is képesek vagyunk megbocsátani. Talán ismerjük a mondást:
„Mindig azt bántjuk, akit igazán szeretünk.”


Elsőként Magadnak bocsáss meg.
Ha igazán szereted Magad.
Fogadd el a bocsánatkérést,mert "tükröt"tartottak eléd.

....mert szeretni csak az képes ,akinek nincs többé szüksége rá,hogy másoknak szükségük legyen rá.
....a szeretetben légy senkivé,add fel az egodat és legyél
A SZERETET.
 

cat34

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztosan mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, hogy hibáztunk. Szerintem nagyot hibázik az, aki megbánt valakit. Az nem számít, hogy szándékosan tette, vagy csak véletlenül esett meg. Hibáztunk.
Ezeket az eseteket felesleges elkendőzni. Fel kell ismernünk, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, és bocsánatot kell kérnünk.
Nehéz, higgyétek el, tudom, hogy nehéz. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy az egész, az elejétől a mi hibánk. De ha ez megvolt, már könnyebb elindulni azon az úton, amely kijavítja a hibánkat.
A bocsánatkérésnél talán csak a megbocsátás nehezebb. Valaki fájdalmat okozott nekünk, megbántott. Nehéz megbocsátani, de megéri, mert ő képes volt megbánni amit tett. A minimum, hogy elfogadjuk a bocsánatkérést és túllépünk a dolgon. Furcsa, hogy az emberek egy pillanat alatt képesek elfelejteni a barátaikkal töltött sok vidám időt, elfelejtik, hogy az illető mennyit tett értük, amint ők hibáznak.
Ha azt mondja, sajnálja, nem akarta, talán megéri, hogy újra békesség, nyugalom legyen. Kell a feszült vészterhes légkor? Kell az, hogy levegőnek nézzük a másikat? Szerintem nem.
Egy barát mindennél fontosabb. Ha megbánt minket, de képes bocsánatot kérni, akkor mi is képesek vagyunk megbocsátani. Talán ismerjük a mondást:
„Mindig azt bántjuk, akit igazán szeretünk.”

Kedves Ruga!

Igazad van - már ha az a barát valóban barátod és nem csak úgy tesz... Az én szememben a barátom tudja, hogy milyen vagyok, mit szeretek és mit nem, melyik helyzetet, eseményt hogyan reagálom le.
Akiről korábban írtam, arról valóban azt hittem, hogy a barátom, de világossá vált, hogy csak úgy tett, mintha... Tíz éve ismerjük egymást és nem tíz napja. Ha valóban a barátom lett volna, akkor nem gázol a lelkembe és nem tapos a földbe akkor, amikor már amúgy is ott voltam.
 
Kedves Ruga!

Igazad van - már ha az a barát valóban barátod és nem csak úgy tesz... Az én szememben a barátom tudja, hogy milyen vagyok, mit szeretek és mit nem, melyik helyzetet, eseményt hogyan reagálom le.
Akiről korábban írtam, arról valóban azt hittem, hogy a barátom, de világossá vált, hogy csak úgy tett, mintha... Tíz éve ismerjük egymást és nem tíz napja. Ha valóban a barátom lett volna, akkor nem gázol a lelkembe és nem tapos a földbe akkor, amikor már amúgy is ott voltam.

"A szelíd válasz elfordítja a dühöt ,a fájdalmat okozó szó haragra ingerel."
Nehéz higgadt maradni mikor igazságtalanul bántanak ,de könnyű
megbocsátani mikor tudod ,hogy ismeretei hiányosak rólad:D
 

cat34

Állandó Tag
Állandó Tag
"A szelíd válasz elfordítja a dühöt ,a fájdalmat okozó szó haragra ingerel."
Nehéz higgadt maradni mikor igazságtalanul bántanak ,de könnyű
megbocsátani mikor tudod ,hogy ismeretei hiányosak rólad:D

Nem hiányosak az ismeretei rólam, hiszen tíz éve ismerjük egymást és dolgozunk együtt. Amikor a "barátságunk" elején többen felhívták a figyelmemet, hogy vigyázzak vele, mert hátba támadhat, nem hittem az ármánykodásoknak. Aztán egyre inkább feltűnt, hogy bár látszólag érdekli, mi van velem, valójában lesz...ja és csak magával törődik, az ő problémái, örömei a fontosak neki, viszont azzal, hogy mi van velem, milyen a természetem nem foglalkozik.
Végül - ahogy már előzőekben is megírtam - tavaly jött el életem legsúlyosabb eseménysorozata azzal, hogy hosszú betegség után meghalt apukám, rá két hónapra az anyósom is (akit úgy szerettem, mint a pótanyámat) és még el is váltam és ahelyett, hogy tiszteletbe tartotta volna az érzéseimet, és megvárta volna, hogy én kezdjek el megnyílni neki (mint ahogy mindenki így viszonyult hozzám, mivel mindenki tudta, hogy egy zárkózott típusú ember vagyok), "rámszállt", faggatózott, kritizált és bírált. A vége az lett, hogy teljesen elhatárolódtam tőle. Mivel egy irodában dolgozunk, a kapcsolatot így nem lehetett megszakítani, de munkakapcsolaton kívül nincs közöttünk már semmi.
Az eltelt egy év alatt úgy érzem megbékéltem és megbocsátottam neki, de többé már nem bízom benne.
 
T

TH6777

Vendég
De az excsaj, na az már más tészta volt. Kértem 1000x hogy ne találkozzon vele, szakítsa meg vele a kapcsolatot , de nem tette, (((

no lehet...,hogy inkább a párodat kellett volna megkérni és nem 1000x...csak igen határozottan...,hogy döntse el ugyan hány helyen és hány vasat tartogat az "élet" tűzében....
egyéb iránt nem is vehető biztosra..,hogy nem e éppen a párod akart inkább "találkozgatni" az exével....
tudod hajlamosak vagyunk könnyen elítélni a másikat....igy éppen az exbarátnőt is....de a hiba valójában önmagunkban keresendő elsőre...
sokféleképpen létezik egy kapcsolat amiben kialakulhat ippeg ama bizonyos "szerelmi háromszög"....Te-ex feleség-exbarátnő...
és biza ebbe a körben nem mindenki és nem feltétlen helyesen itéli meg ama "szerepét" és emberi tartását....melyet éppen az adott helyzetek alakitanak ki....
én azt gondolom...,hogy biza ezek a helyzetek egyfajta hiányból alakulnak ki bármily kapcsolatról is legyen szó....valamint sztem
minden ami "tiltott" az a legvonzobb....
s talán még annyit ha már ugye a megbocsájtás a "téma"...
nem feltétlen csak a pasik akik hibáznak...csalnak...
Majdnem minden második férjezett nő megtapasztalta már..., mit
jelent titkon szeretni és szeretve lenni....,de ugye azt is...,hogy a pasik valójában erkölcsösebbek a megbocsátás terén IS!
manapság sajnos az a baj...,hogy a hűséget...., mint erkölcsi értéket....biza kikezdte az idő...., a jelen kor szelleme....
 
T

TH6777

Vendég
Az eltelt egy év alatt úgy érzem megbékéltem és megbocsátottam neki, de többé már nem bízom benne.

amikor valamely okból kifolyólag meginog a bizalmunk valakiban...gyakorlatilag egy hatalmas falat épitünk fel saját érzelmeink köré...igy magát a szeretet áramlását felénk lekorlátozzuk...
ha megbocsájtottál már...akkor sztem a másik résszel sem lehet gond...hiszen a megbocsájtás egyfajta megértése és helyre hozatala valaminek...s igy egy átmenetileg sérült bizalom ami kialakult...amit végül is helyre lehet hozni....
no sztem az a baj...,hogy sok sok ember sajnos.... nem érti a bizalom és a megbocsátás....közti különbséget....mert ugye maga a megbocsátás a múlt elengedéséről szól....,mig a bizalom viszont a jövőbeni viselkedésről....
azt gondolom....,hogy megbocsájtani csak könnyebb....,mert a megbocsátásnak azonnalinak kell lennie...,és persze függetlenül attól...., hogy kérték-e ezt tőlünk....avagy sem...., a bizalmat viszont ki kell érdemelni...,no és újra fel kell építeni....,ami azért nem kis időbe telik....és persze az "épitményhez" a szükséges anyag elengedhetetlen....vagy is a bizalomhoz a pozitív múltbeli megerősítések kellenek....
no persze az is biztos...,hogy senkitől sem várható el...., hogy bízzon abban az emberben...,aki megbántotta bármivel is...,de az esélyt legalább meg kell adni...a bizalom ujbóli épitményéhez...
a magam részéről és a megbocsájtásról csak annyit...
azért vagyok ember és tesben lélek...,hogy mindig megbocsájtom mások haragját...., hiszen a megbocsájtás az ember természetéhez tartozik....,mint az is..., hogy dühbe gurul olykor olykor....igy "általában" megbocsátom....,ha valaki hazudik nekem...., mert tetszik nem...biza az emberi természet nagyon gyenge...., és ha jól bele gondolunk....nagyon gyakran nem elég szilárd ahhoz....,hogy képes legyen szembenézni a nehézségekkel...,valamint elmondani a teljes igazságot....
valójában azt is megbocsátom...., ha valaki alaptalan híresztelést vagy pletykát terjeszt rólam....,persze ezt a legkönnyebb...., mert nagyon könnyű kísértés egy embernek....,hogy a másikat-másokat így próbálják meggyőzni....
mindenkinek megadatott a választás lehetősége....igy a megbocsájtásra is...de a semmittevés igaz baromi egyszerű...a megbocsájtás viszont nehéz...de nagyszerű érzés...megbocsájtani és megbocsájtottnak lenni...
 

Noci87

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Ruga!

Igazad van - már ha az a barát valóban barátod és nem csak úgy tesz... Az én szememben a barátom tudja, hogy milyen vagyok, mit szeretek és mit nem, melyik helyzetet, eseményt hogyan reagálom le.
Akiről korábban írtam, arról valóban azt hittem, hogy a barátom, de világossá vált, hogy csak úgy tett, mintha... Tíz éve ismerjük egymást és nem tíz napja. Ha valóban a barátom lett volna, akkor nem gázol a lelkembe és nem tapos a földbe akkor, amikor már amúgy is ott voltam.

Én is tudtam, hogy mit hogyan reagál le...de meddig kell türjem a sértést? Hányszor egy hónapban? A bocsánatkérés így zajlik: "tudtam, hogy fáj neked, azért csináltam...nem volt más mellettem, rajtad vezettem le a feszültséget, többet nem fordul elő"...meddig... egy hétig? Aki ismer, tudja, hogy én nem bántok meg senkit szándékosan, ha mégis előfordul, azonnal bocsánatot kérek...
Mi se tíz napja ismerjük egymást, hanem öt éve, igaz kedves Ruga?
Vajon hibás vagyok, hogy már nem tudok bízni a bocsánatkérések ellenére se s a legelső félreérthető mondatot sértésnek veszem...a feszült légkört meg nem én teremtem.:)

Talán ismerjük a mondást:
„Mindig azt bántjuk, akit igazán szeretünk.”


Én úgy mondanám, hogy barátnak szándékosan nem okozunk fájdalmat!
 

Noci87

Állandó Tag
Állandó Tag
Én is azt mondtam, hogy barátnak nem okozunk szándékosan fájdalmat s csak Rugát idéztem, mivel én vagyok az egyik "barát", akit sokszor megbántott s akitől nagyon sokszor bocsánatot is kért. Megbocsátottam, de meg kell értse, hogy a végtelenségig nem lehet a barát jóindulatával visszaélni...más megbocsájtani valakinek s más újra megbízni valakiben. Az eljátszott bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni, ha vissza lehet egyáltalán...
 

juditsziszi

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok igen megbocsájtani meglehet de szereintem ezzel nem lehet elfelejteni a sérelmeket amit az illetö okozott nekünk:))))))
 
T

TH6777

Vendég
Sziasztok igen megbocsájtani meglehet de szereintem ezzel nem lehet elfelejteni a sérelmeket amit az illetö okozott nekünk:))))))

Akik egyszer elárultak Téged (megcsaltak-megbántottak)...,biza azoknak az emléke életed végéig elkísér.... és valahányszor előugrik a fájó emlék..., mindig visszaránt a múltba....,hiszen ilyenkor aki megbocsátást kutat..., az sajnos nagy hibát követ el..., mert gondoljunk csak bele öszintén.... a megbocsátás egyenlő a feledéssel....,sztem soha ne tépelődj tehát sokat...,hogy elnézd a bűneit annak kit szerettél....,de azon se tépelődj és vivódj magadban...,hogy bárkinek is megbocsáss aki bántott és megsértett...., mert a "tőrt már beléd döfték"..., ott van a hátadban-lelkedben és mindenségedben....,és csak mélyebbre fúródik....,akárhányszor is probálsz önmagadban....mentségeket keresni a másik tetteire...

"A megbocsátás nem felejtést jelent (...). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát."
 
T

TH6777

Vendég
Én is tudtam, hogy mit hogyan reagál le...de meddig kell türjem a sértést? Hányszor egy hónapban? A bocsánatkérés így zajlik: "tudtam, hogy fáj neked, azért csináltam...nem volt más mellettem, rajtad vezettem le a feszültséget, többet nem fordul elő"...meddig... egy hétig? Aki ismer, tudja, hogy én nem bántok meg senkit szándékosan, ha mégis előfordul, azonnal bocsánatot kérek...
Mi se tíz napja ismerjük egymást, hanem öt éve, igaz kedves Ruga?
Vajon hibás vagyok, hogy már nem tudok bízni a bocsánatkérések ellenére se s a legelső félreérthető mondatot sértésnek veszem...a feszült légkört meg nem én teremtem.:)

Talán ismerjük a mondást:
„Mindig azt bántjuk, akit igazán szeretünk.”


Én úgy mondanám, hogy barátnak szándékosan nem okozunk fájdalmat!

Eljön az idő....,amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk..., hogy mitől félünk....,hisz maga a világ egy félelmetes hely...., és még rettenetesebb..., ha egyedül kell szembe néznünk vele...,de talán még mindig jobb egyedül...,mint félelemben és szeretet nélkül...rettegni a mindennapoktól...egy rossz kapcsolatban...
sztem nem szabad senkinek megfeledkeznie arról..., hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is.... szépség vesz körül...mert szépség a teremtett világ..., a művészet...,a zene...a megannyi kultúrák minden csodája..., a nevetés és a szeretet...., az elsuttogott remények...., az új élet és az újjászületés..., a megbékélés és a megbocsátás hangjai....
Kedves Noci!....sztem azt célszerű tenni...., hogy elengeded magadtól-lelkedből azt...., hogy ő megsértett téged..., tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle....és átgondolva az eddigieket...újra kezdeni amit lehet és amig nem késő...,de nem feltétlen vele...
 

atomvakond

Kormányos
Kormányos
Nem érdemes megbocsátani, mert az estek döntő többségében még egyszer előfordul úgy is…

Ez nagyon negatív hozzáállás, hiszen kimondtad a lényeget,...döntő többségében....de mi van avval a szintén döntő kisebbséggel...?
szerintem egy esélyt /persze a tett súlyától függően/ mindenki megérdemel....
szerintem...
 

cat34

Állandó Tag
Állandó Tag
Igazad van atomvakond, egy esélyt mindenki megérdemel, de ahogy korábban is írtam:

anyósom mondta mindig: megbocsátani lehet, de felejteni nem. A "hűség" topikban is írtam számomra egy "barát" hűtlensége volt a legnagyobb pofon az életemben. Az azóta eltelt időben úgy érzem megbocsátottam neki, de elfelejteni SOHA nem fogom. Lehet, hogy ti ezzel nem értetek egyet, ha viszont az ember minden bántást, sérelmet megbocsátás után elfelejt, akkor újra és újra megbántják, átgázolnak rajta. Én úgy gondolom, ha másért nem is, azért mindenképpen emlékezni kell, hogy a későbbiekben már ne tudjanak megbántani.
 
T

TH6777

Vendég
Igazad van atomvakond, egy esélyt mindenki megérdemel, de ahogy korábban is írtam:

no én azt gondolom ezzel kapcsolatban...,hogy sajnos az emberek java része...aki már csalodott-megsértették stb....igen hamar szeretnek negativ értelemben állást foglalni...,véleményt és ítéletet mondani a másikról....ez nagy hiba és valahol egyfajta előítéletes gondolkodás....hiszen egy bizonyos élethelyzetet tasakolunk be a megtörténtek alapján....ami szintés hiba...
sztem azok az emberek akik valamely szinten már megbántodtak-sértettek...ugymond stigmatizálják a másikat....azok alapján...amit elkövetett-megtett a másikkal....meg kell adni az esélyt minden embertársunknak..., hogy az legyen, ami Ő....,hiszen gondoljunk csak bele....az élet szüntelen körforgásai teles teli vannak hibákkal-hibázókkal...akik közt mi is helyet kaptunk...és ha nem lenne egy egy esély a javitásra...no akkor mi lenne velünk...:confused:, mindjárt a kondér...., és puhára főznek odalent?:rolleyes:
sztem azért csak kellene tudni adni...a hibázóknak és vétkezőknek mindig egy második esélyt....,mert valószinűsithető ha igazán szeret és tisztel valakit....másodszora már tanult a
hibájából és nem követei el ugyanazt....
azt gondolom valójában....nem is az esélyen van a kérdés...., hanem hogy megtudjuk-e adni a másiknak...., mert az életben
meg kell bocsátani másoknak...., és el kell fogadni őket úgy..., ahogy vannak....,hisz mi magunk sem vagyunk hibátlanok...és még is elfogadnak...
nagyon fontos...,hogy amit Te nem tudsz elfeledni....,ha egyszer megbocsátasz..., akkor képes leszel túllépni rajta....

,A
sok fájdalom, a félelem, a sok hülyeség….talán az, hogy ezeken
keresztül megyünk, ez hajt minket előre. Ez ad erőt. Talán egy kicsit
össze kell zavarodnunk ahhoz, hogy feljebb léphessünk.”


 
Oldal tetejére