A Biblia szerint Jézustól megkérdezték, hogy az életben hányszor kell megbocsátani? Ő azt válaszolta (nem szó szerinti idézésben): mindig meg kell bocsátani, és nem elég megbocsátani, el is kell felejteni azt, amit ellenünk vétettek. Na ezt a részét nehéz megtenni. Elfelejteni.... És míg nem tudjuk elfelejteni, nem is tudjuk igazán megbocsátani.
Az elmúlt 2 évben megtörtént velem az is, hogy engem bántottak meg nagyon, és sajnos én is megbántottam valakit, akit nem kellett volna. A két eset között annyi a különbség, hogy én már többször is megpróbáltam bocsánatot kérni tőle, hivatkozva mindenféle elmebajra, de úgy néz ki, hogy hajthatatlan.
Engem egy olyan személy bántott meg, akire második anyaként tekintettem. A legnagyobb nyomoromban (férjem hirtelen halála után), mikor a "földön fetrengtem" nem felállni segített, hanem még belém, és a két kicsi gyermekembe rúgott, jó nagyot. A mai napig, ha látom összeszorul a gyomrom, ideges leszek, és minden eszembe jut, ami történt ezelőtt. Sajnos nem tudom elkerülni, mert szomszédom. Felnéztem rá, olyan családi körülmények között nőtt fel (elmondása szerint...), hogy nem szerették a szülei (de ma már ebben is kételkedem). Szeretnék messze költözni tőle, de sajnos nincs érdeklődő a házra. Biztos vagyok benne, hogy addig nem tudok megnyugodni, míg minden nap látom. Néha már azt hiszem, hogy megbocsátottam, de míg nem tudom elfelejteni, addig nem is tudom megbocsátani a dolgait.
Ebben a nehéz helyzetben derült ki, hogy kik a barátaim, kik az ismerőseim és kik voltak azok, akik csak azért voltak körülöttünk, mert a férjem beosztása olyan volt, amilyen. Megsértettem valakit, és nem tehetek szemrehányást neki, hogy nem tud megbocsátani, mert én is ugyanabban a helyzetben vagyok.
