Ani-cica

Ani-cica

Állandó Tag
Állandó Tag
A távirányító
Hazaérkezel. Leveszed a ruhád. Fáradt vagy... nyújtózol egyet.
-Ez a nap is eltelt!- gondolod. Töltesz egy pohár bort, fogsz egy tál chips-et és leülsz a TV elé. A távirányító után nyúlsz... Hol van? Te jó ég eltűnt! - hasít fejed a gondolat. Felpattansz, a fáradság máris tovatűnt. A tálat és a poharat az asztalra teszed, és lázas keresésbe kezdesz. Megnézed mindenhol, az ágy mögött, az ágy alatt, a párnák között... Sehol. Te jó ég, hol van? Már kész idegroncs vagy. E nélkül nincs élet. A szobába nincs... gyorsan ki a konyhába. Feltúrod az egészet. Nincs sehol, csak egy fél pizzát találsz... A fürdőbe... Nincs! A vécében... Nincs! Te jó ég, hol lehet?
Összetörten ülsz le a tv elé és fogod a bort... Iszol. Közben már a harmadik zacskó chips-nél tartasz... Vége a világnak. Itt meg kell őrülni. Nincs meg! -gonolod. És elkezdesz zokogni, mint egy kisgyermek.
Amikor végre megnyugszol, körül nézel, valami ehető után. Most, csak ez segít. Mindent felfalsz, ami a kezed ügyébe akad. Egy zacskó ropi, egy csoki, egy alma, egy fél pizza... Nézzük a hűtőt! Kinyitod... és OTT van. Ott árválkodik egy répa és egy doboz margarin társaságában. Ott van a távirányító. A szívedhez kapsz... leülsz. Mosoly terül szét az arcodon. Bemész a szobádba. És kéjesen bekapcsolod a tévét. Már minden rendben van... Végre megkapod a napi vér adagod.
 
Oldal tetejére