Hogyan
segítsünk a
krízisben levő gyermekeknek? A pszichiátriai sürgősségi állapotok kezelése gyermekeknél és serdülőknél
Szerző: Haddad, Fadi – Gerson, Ruth
MediaFire is a simple to use free service that lets you put all your photos, documents, music, and video in a single place so you can access them anywhere and share them everywhere.
www.mediafire.com
Ki ne látott már szűkebb vagy tágabb környezetében verekedős, „rossz”, „hisztis”, önsértő vagy „furcsa” gyereket? Nap mint nap találkozunk velük akár pedagógusként, szociális munkásként, orvosként, akár egyszerű járókelőként, szomszédként, rokonként. Az első reakciónk a megdöbbenés és a harag. „Meg kellene nevelni ezt a kölyköt!” „Meg kellene őt büntetni!” Ez utóbbit az agresszív gyerekekkel meg is teszik az iskolák: megrovással, fegyelmivel vagy akár kizárással.
Keveseknek jut eszébe, hogy ezek mögött a viselkedések mögött elhanyagolás, bántalmazás, trauma vagy valamilyen személyiségzavar, illetve pszichiátriai betegség húzódhat meg, és büntetés helyett segítségre szorulnak.
Hogyan segítsünk a krízisben levő gyermekeknek? Ez a könyv pontosan erről szól. Segít felismerni, ha egy gyerek bajban van, ismerteti azokat a magatartásokat, melyek ennek a jelei, végigsorolja, mik lehetnek a háttérben, és nem utolsósorban konkrét tanácsokat ad, hová fordulhatunk ilyen esetben, ki nyújthat segítséget, illetve hogyan kommunikáljunk ezekkel a gyerekekkel. Szemléletmódja elfogadó, toleráns, a gyerekre magára fókuszál és a viselkedése mögöttes okaira.
Igen hasznos könyv – nemcsak szakembereknek, de minden érdeklődő olvasónak, aki gyerekek közelében dolgozik vagy él. Olyan látásmódot tükröz, ami nemcsak a gyerekeknek segít, hanem nekünk is, hogy közelítsük meg ezeket a problémákat, hogyan segítsünk a krízisben levő gyereken. Ez a könyv abból az alapfeltételezésből indul ki, hogy az a közösség az erős, az a személy (családtag, osztálytárs, tanár, pszichológus) a kiteljesedett és sikeres, aki a nehézséggel küszködőt megsegíti és nem kirekeszti. Az integrálni tudó közösség átélheti a hatékonyan segítő közösség erejét.
Vannak „furcsa” gyerekek. Magukba zárkózó, izolált, öltözködésükben, vagy viselkedésükben is furcsa gyerekek. Esetleg mindig ugyanolyan hangtónussal beszélnek. Ők nem bomlasztanak, rájuk nem vetül különösebb figyelem. Erősnek tűnnek, mintha senki nem érdekelné őket, maguknak valók, aztán valami történik velük. Egyszer csak megváltoznak. Mi a teendő a furcsa gyerekek viselkedésváltozásánál?
Mi az az oppozíciós zavar? Mennyire gyakori, hogy egy gyerek mindennek ellenszegül, szinte mindent visszautasít? Mikortól kóros ez? Ismerős az a helyzet, amikor minden érv elhangzik, s már közel lenne a megállapodás, de a magából kikelt gyermek nem jut el a belátás szintjére és tovább folytatja a visszautasítást akkor is, ha még ő is tudja, hogy nincs igaza? Mi a jó megoldás ilyenkor?
A traumatizáció egészen másként hat egy fiúra és egy lányra. A felnőttek általában a „Küzdj, vagy menekülj modell”-ben gondolkodnak, de a gyerekek inkább a „lefagyás” technikáját alkalmazzák. Ez a „lefagyás” számtalan módon megnyilvánulhat a gyermek mindennapjaiban, s olyan következményekkel járhat, amire a felnőtt egyáltalán nem gondol. Mik ezek?
A többi a könyvben, amely az USA-ban számtalan díjat nyert
