Autizmus
- Téma inditó gyozok
- Kezdés dátuma
S
sisne*
Vendég
AUTIZMUS
AZ ÚJ MEDICINA FÉNYÉBEN
AZ ÚJ MEDICINA FÉNYÉBEN
[HIDE]www.ujmedicina.hu/publikaciok/autizmusagnmfenyeben.html[/HIDE]
Az autizmus-spektrumzavarokban szenvedő tanulók iskolai fejlesztésének elvei
Az autista tanuló
Az autizmus-spektrumzavarok az idegrendszer igen korai, nagy valószínűséggel veleszületett ártalmának, illetve a genetikai, egyéb biológiai és környezeti tényezők együttes hatásának következményei. Az iskoláskor eléréséig - vagy tovább - kezeletlenül maradt fejlődési zavar és szélsőséges viselkedésformák gyógyító és fejlesztő célú ellátása a gyermek növekedésével egyre nehezebbé válhat, bár a nevelhetőség, taníthatóság időszaka belenyúlik a felnőttkorba, így sosem túl késő a fejlesztést elkezdeni. Az autizmus-spektrumzavarok lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg.
Az autisztikus tanulóra legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek területén tapasztalható gondolkodási képesség sajátos hiányosságai, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmas viselkedés szervezés és kivitelezés képességének minőségi sérülése és az egyenetlen képességprofil.
Az alapvető gondolkodási és viselkedési képességek spontán elsajátításához szükséges képesség hiányok egész életen át jellemzően megmaradnak, de a speciális intenzív terápiás és pedagógiai ellátás segítségével jelentős fejlődés érhető el. A hiányzó képességek (deficitek) okozta elsődleges és másodlagos viselkedési tünetek az igen súlyostól a jól ellensúlyozott állapotokban csaknem tünetmentessé fejlődhetnek, változhatnak, és az élet különböző szakaszaiban különböző formákban jelentkezhetnek. Új helyzetben, váratlan események, körülmények hatására felerősödhetnek a típusos tünetek. A tünetek változatossága mellett a tanuló autizmusának súlyossága széles skálán szóródik.
A halmozottan sérült autista tanuló
Az autizmus-spektrumzavarok gyakran társulnak egyéb problémákkal, amelyek az ellátási szükségletet, taníthatóságot és a gyermek jövőjére vonatkozó előjelzéseket jelentősen befolyásolják.
Ezek lehetnek:
- értelmi fogyatékosság (mint a leggyakoribb társuló fejlődési zavar),
- beszéd-, érzékszervi, mozgás- vagy egyéb fogyatékosság,
- viselkedésproblémák (főleg, ha azok súlyosak, pl. agresszió, önbántalmazás).
A fejlesztésnél szem előtt kell tartani, hogy a tanítás lehetséges módszertanát illetően a tanuló autizmusa az elsődlegesen meghatározó tényező. Általában a szükségletek egyéni kombinációjához kell a járulékos zavar speciális szempontjait és az autizmus-specifikus pedagógiai módszereket összehangolni.
Az autizmussal élő tanulók pedagógiai szempontú jellemzése
Gyakorlati célból a társas viselkedési készségek, szociális viselkedés szerint az autisztikus spektrumon elhelyezhető sokféle személyiségű és viselkedésű tanulók négy típusba sorolhatóak.
Izolált típus
Társas kapcsolatokat nem kezdeményező, a kezdeményezést, társas helyzeteket kerüli, elutasítja, nem érti. Általában értelmi fogyatékos, gyakoriak a szenzoros ingerfeldolgozás zavarai is. A legrosszabb prognózisú, legnehezebben tanítható alcsoport.
Passzív típus
Szociálisan nem kezdeményező, a közeledést passzívan elfogadja, gyakran jól irányítható. A legjobban tanítható, legjobb prognózisú a későbbi beilleszkedés lehetősége szempontjából is. Passzivitása, együttműködési készsége miatt nehéz észrevenni, amikor már nem követi a tananyagot, csak jelen van, illetve rugalmatlanul, formálisan „tanul”.
Aktív, bizarr típus
Szociálisan aktív. Viselkedése gyakran a helyzethez nem illő, szokatlan módon, esetleg sokat kezdeményező. Kapcsolatteremtése egyoldalú, a partner személyiségét, szándékát nem veszi tekintetbe, saját érdeklődési körbe tartozó témákra, kérdésekre szorítkozik.
Merev, formális típus
Főként a serdülő- és felnőttkorban, a legjobb értelmű és beszédszintű autisztikus személyekben alakulhat ki a jellegzetes viselkedés, amelynek hátterében erős kompenzációs igyekezet áll.
A gyermekek fejlődésük során többször is típust válthatnak.
Az autista tanulók fejlesztésének általános céljai, feladatai
- A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek, fejlettség szintjén elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése: ennek alapja a szociális, kommunikációs és gondolkodási készségek hiányának speciális módszerekkel történő kompenzálása és a meglévő készségek fejlesztése.
- A hiányzó készségeket pótló, helyettesítő kompenzációs-habilitációs kezelése a fejlődési elmaradás, a másodlagos (pl. viselkedés-) problémák leküzdése érdekében. A fogyatékos készségek kompenzálása különös jelentőségű a tanulási, szociális és munkahelyzetekbe való beilleszkedés és viselkedés elsajátításához.
- Az iskolai és a mindennapi gyakorlati életre felkészítő tananyag speciális módszerek segítségével történő elsajátítása.
- A jellegzetes gondolkodási nehézségek, rugalmatlanság miatt - a továbblépés előtt - külön kiemelt fejlesztési feladat az elsajátított ismeretek alkalmazásának, általánosításának tanítása, az ismeretek folyamatos használata a fenntartás biztosítására, valamint a változatos, problémamegoldási módszerek tanítása.
- A tananyag kiválasztásának legfontosabb szempontja a tanított képesség egész életen át megfelelő alkalmazhatósága. A tanuló túlterheltségének elkerülése érdekében a felesleges információkat szűrni kell, mert az egészséges gyermek által spontán, ösztönösen elsajátított nagy mennyiségű információ és készség az autisztikus gyermek számára nehéz tananyagot jelent.
Speciális módszerek az autista tanulók fejlesztésében
- A nevelés, fejlesztés tervezése a mért szociális alkalmazkodás, fejlettségi kor, illetve a mért intelligencia szintje és a kommunikációs színvonal alapján történik, az egyenetlen képesség- és készségprofil, valamint tanulási képességek miatt egyénhez igazodó módon és a fejlődés erre alkalmas eszközzel (pl. fejlődési kérdőív) való folyamatos követésével.
- Protetikus, segédeszközökkel berendezett környezet és eszköztár kialakítása (az időbeli és téri tájékozódás, vizuális információhordozók augmentatív kommunikációt segítő eszközrendszer kialakítása).
- Speciális, egyéni motivációs és jutalmazási rendszer kialakítása.
- Vizuálisan segített kommunikációs rendszer, a speciális környezeten belül és személyek között: beleértve a gyermek felé irányuló minden kommunikációt.
- A fejlesztésben, tanításban és a viselkedésproblémák kezelésében alapvető kognitív viselkedésterápia módszereinek alkalmazása.
Az autista tanuló
Az autizmus-spektrumzavarok az idegrendszer igen korai, nagy valószínűséggel veleszületett ártalmának, illetve a genetikai, egyéb biológiai és környezeti tényezők együttes hatásának következményei. Az iskoláskor eléréséig - vagy tovább - kezeletlenül maradt fejlődési zavar és szélsőséges viselkedésformák gyógyító és fejlesztő célú ellátása a gyermek növekedésével egyre nehezebbé válhat, bár a nevelhetőség, taníthatóság időszaka belenyúlik a felnőttkorba, így sosem túl késő a fejlesztést elkezdeni. Az autizmus-spektrumzavarok lényege a társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg.
Az autisztikus tanulóra legjellemzőbb a kölcsönösséget igénylő társas viselkedési készségek területén tapasztalható gondolkodási képesség sajátos hiányosságai, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmas viselkedés szervezés és kivitelezés képességének minőségi sérülése és az egyenetlen képességprofil.
Az alapvető gondolkodási és viselkedési képességek spontán elsajátításához szükséges képesség hiányok egész életen át jellemzően megmaradnak, de a speciális intenzív terápiás és pedagógiai ellátás segítségével jelentős fejlődés érhető el. A hiányzó képességek (deficitek) okozta elsődleges és másodlagos viselkedési tünetek az igen súlyostól a jól ellensúlyozott állapotokban csaknem tünetmentessé fejlődhetnek, változhatnak, és az élet különböző szakaszaiban különböző formákban jelentkezhetnek. Új helyzetben, váratlan események, körülmények hatására felerősödhetnek a típusos tünetek. A tünetek változatossága mellett a tanuló autizmusának súlyossága széles skálán szóródik.
A halmozottan sérült autista tanuló
Az autizmus-spektrumzavarok gyakran társulnak egyéb problémákkal, amelyek az ellátási szükségletet, taníthatóságot és a gyermek jövőjére vonatkozó előjelzéseket jelentősen befolyásolják.
Ezek lehetnek:
- értelmi fogyatékosság (mint a leggyakoribb társuló fejlődési zavar),
- beszéd-, érzékszervi, mozgás- vagy egyéb fogyatékosság,
- viselkedésproblémák (főleg, ha azok súlyosak, pl. agresszió, önbántalmazás).
A fejlesztésnél szem előtt kell tartani, hogy a tanítás lehetséges módszertanát illetően a tanuló autizmusa az elsődlegesen meghatározó tényező. Általában a szükségletek egyéni kombinációjához kell a járulékos zavar speciális szempontjait és az autizmus-specifikus pedagógiai módszereket összehangolni.
Az autizmussal élő tanulók pedagógiai szempontú jellemzése
Gyakorlati célból a társas viselkedési készségek, szociális viselkedés szerint az autisztikus spektrumon elhelyezhető sokféle személyiségű és viselkedésű tanulók négy típusba sorolhatóak.
Izolált típus
Társas kapcsolatokat nem kezdeményező, a kezdeményezést, társas helyzeteket kerüli, elutasítja, nem érti. Általában értelmi fogyatékos, gyakoriak a szenzoros ingerfeldolgozás zavarai is. A legrosszabb prognózisú, legnehezebben tanítható alcsoport.
Passzív típus
Szociálisan nem kezdeményező, a közeledést passzívan elfogadja, gyakran jól irányítható. A legjobban tanítható, legjobb prognózisú a későbbi beilleszkedés lehetősége szempontjából is. Passzivitása, együttműködési készsége miatt nehéz észrevenni, amikor már nem követi a tananyagot, csak jelen van, illetve rugalmatlanul, formálisan „tanul”.
Aktív, bizarr típus
Szociálisan aktív. Viselkedése gyakran a helyzethez nem illő, szokatlan módon, esetleg sokat kezdeményező. Kapcsolatteremtése egyoldalú, a partner személyiségét, szándékát nem veszi tekintetbe, saját érdeklődési körbe tartozó témákra, kérdésekre szorítkozik.
Merev, formális típus
Főként a serdülő- és felnőttkorban, a legjobb értelmű és beszédszintű autisztikus személyekben alakulhat ki a jellegzetes viselkedés, amelynek hátterében erős kompenzációs igyekezet áll.
A gyermekek fejlődésük során többször is típust válthatnak.
Az autista tanulók fejlesztésének általános céljai, feladatai
- A legáltalánosabb távlati cél az egyéni képességek, fejlettség szintjén elérhető legjobb felnőttkori szociális adaptáció és önállóság feltételeinek megteremtése: ennek alapja a szociális, kommunikációs és gondolkodási készségek hiányának speciális módszerekkel történő kompenzálása és a meglévő készségek fejlesztése.
- A hiányzó készségeket pótló, helyettesítő kompenzációs-habilitációs kezelése a fejlődési elmaradás, a másodlagos (pl. viselkedés-) problémák leküzdése érdekében. A fogyatékos készségek kompenzálása különös jelentőségű a tanulási, szociális és munkahelyzetekbe való beilleszkedés és viselkedés elsajátításához.
- Az iskolai és a mindennapi gyakorlati életre felkészítő tananyag speciális módszerek segítségével történő elsajátítása.
- A jellegzetes gondolkodási nehézségek, rugalmatlanság miatt - a továbblépés előtt - külön kiemelt fejlesztési feladat az elsajátított ismeretek alkalmazásának, általánosításának tanítása, az ismeretek folyamatos használata a fenntartás biztosítására, valamint a változatos, problémamegoldási módszerek tanítása.
- A tananyag kiválasztásának legfontosabb szempontja a tanított képesség egész életen át megfelelő alkalmazhatósága. A tanuló túlterheltségének elkerülése érdekében a felesleges információkat szűrni kell, mert az egészséges gyermek által spontán, ösztönösen elsajátított nagy mennyiségű információ és készség az autisztikus gyermek számára nehéz tananyagot jelent.
Speciális módszerek az autista tanulók fejlesztésében
- A nevelés, fejlesztés tervezése a mért szociális alkalmazkodás, fejlettségi kor, illetve a mért intelligencia szintje és a kommunikációs színvonal alapján történik, az egyenetlen képesség- és készségprofil, valamint tanulási képességek miatt egyénhez igazodó módon és a fejlődés erre alkalmas eszközzel (pl. fejlődési kérdőív) való folyamatos követésével.
- Protetikus, segédeszközökkel berendezett környezet és eszköztár kialakítása (az időbeli és téri tájékozódás, vizuális információhordozók augmentatív kommunikációt segítő eszközrendszer kialakítása).
- Speciális, egyéni motivációs és jutalmazási rendszer kialakítása.
- Vizuálisan segített kommunikációs rendszer, a speciális környezeten belül és személyek között: beleértve a gyermek felé irányuló minden kommunikációt.
- A fejlesztésben, tanításban és a viselkedésproblémák kezelésében alapvető kognitív viselkedésterápia módszereinek alkalmazása.
"Babzsák"
A "babzsák" játékos szociális-kommunikációs fejlesztő program, mely elnevezését az ismert eszközről kapta. Csoportos foglalkozás, amely átmeneti helyet foglal el az egyéni fejlesztés és a klasszikus frontális tanítási szituáció illetve a természetes élethelyzetek között. A "babzsák" helyzetben tanultak tehát elsősorban a különböző társas helyzetekben való részvételt alapozzák meg.
Fejlesztési feladatok:
1 Alapvető szociális-kommunikációs és kognitív készségek fejlesztése:
– figyelem,
– várakozás,
– sorra kerülés kivárása,
– testi közelség, testkontaktus elviselése,
– közös tárgyra irányított figyelem,
– preverbális készségek: szemkontaktus és mutatás használata a szociális kommunikációban,
– a kommunikációs eszközök (beszéd, metakommunikáció, alternatív kommunikáció) funkcionális használatának tanítása,
– a csoportos aktivitásban való részvétel szabályainak tanítása, a csoportba tartozás megértése a tanuló saját szintjén.
2 Komplex, magasabb szintű szociális-kommunikációs és kognitív készségek fejlesztése:
– a tantárgyakban és más programok keretében tanított készségek, ismeretek általánosítása, ismétlése, szinten tartása,
– utánzás tanítása,
– figyelem a beszédpartnerekre,
– önmagáról és másokról való ismeretek tanítása,
– információ és tapasztalatcsere tanítása,
– szociális megértés, a "tudatteóriával" kapcsolatos készségek fejlesztése,
– a metakommunikáció megértésének fejlesztése,
– kritika és önkritika,
– önkontroll, saját viselkedés szabályozásának tanítása,
a tanult szabályok általánosítása stb.
A "babzsák" játékos szociális-kommunikációs fejlesztő program, mely elnevezését az ismert eszközről kapta. Csoportos foglalkozás, amely átmeneti helyet foglal el az egyéni fejlesztés és a klasszikus frontális tanítási szituáció illetve a természetes élethelyzetek között. A "babzsák" helyzetben tanultak tehát elsősorban a különböző társas helyzetekben való részvételt alapozzák meg.
Fejlesztési feladatok:
1 Alapvető szociális-kommunikációs és kognitív készségek fejlesztése:
– figyelem,
– várakozás,
– sorra kerülés kivárása,
– testi közelség, testkontaktus elviselése,
– közös tárgyra irányított figyelem,
– preverbális készségek: szemkontaktus és mutatás használata a szociális kommunikációban,
– a kommunikációs eszközök (beszéd, metakommunikáció, alternatív kommunikáció) funkcionális használatának tanítása,
– a csoportos aktivitásban való részvétel szabályainak tanítása, a csoportba tartozás megértése a tanuló saját szintjén.
2 Komplex, magasabb szintű szociális-kommunikációs és kognitív készségek fejlesztése:
– a tantárgyakban és más programok keretében tanított készségek, ismeretek általánosítása, ismétlése, szinten tartása,
– utánzás tanítása,
– figyelem a beszédpartnerekre,
– önmagáról és másokról való ismeretek tanítása,
– információ és tapasztalatcsere tanítása,
– szociális megértés, a "tudatteóriával" kapcsolatos készségek fejlesztése,
– a metakommunikáció megértésének fejlesztése,
– kritika és önkritika,
– önkontroll, saját viselkedés szabályozásának tanítása,
a tanult szabályok általánosítása stb.
Babzsák
Modul minták:
– "Tárgyletakarós": A játékvezető a gyermekek elé olyan használati tárgyakat helyez, melyek nevét ismerik és ki tudják mondani. A megnevezés után kérdések és válaszok következnek.(pl. Mi van a ceruza és a radír között?) Rövid gyakorlás után a játékvezető letakarja a tárgyakat, majd kérdéseket tesz fel a tárgyakról. A játékosoknak figyelni kell egymás válaszait is, valamint azt, hogy mikor kerülnek sorra. Amennyiben valaki hibázik, a társai korrigálják.
A feladat alkalmas a nyelvi megértés és beszédhasználat, a figyelem és emlékezet fejlesztésére, a tanulókat egymásra való odafigyelésre készteti. A jó és rossz válaszok kapcsán tanári kérdések segítségével gyakoroltatható értékelés, önértékelés.
– "Üzenetátadás": A tanulók lehajtják a fejüket, a játékvezető megérinti az első játékos vállát és valamilyen mozdulatsort mutat neki. A játékos a mozdulatot utánozza, majd m tovább adja a következő játékosnak. A feladat teljesítésekor a tanulók tapasztalatot szereznek az információ birtoklásról és továbbadásról. A feladat gyakorlása fejlődik a figyelem és utánzás képessége, a metakommunikációs eszközök értése és használata.
– "Dobálós": Az a gyermek kap babzsákot, aki a játékvezető szemébe néz. Amikor már minden gyermek sorra került, a játékvezető jellemző tulajdonságokat mond egy-egy gyermekről, és aki magára ismer, visszadobja az eszközt a játékvezetőnek.
A feladat alkalmas a preverbális készségek, szemkontaktus, a motoros készségek, az önmagáról való tudás, a figyelem fejlesztésére. Számos változat és nehézségi fokozat képzelhető el az alaphelyzet variálásával.
– "Mesélős": A játékvezető kijelöli a mesélőt, megadja a témát és szempontokkal segíti a tanulót. pl.: Meséld el, mit csináltál ma attól kezdve, hogy felébredtél! Beszélj arról, hogy kivel jöttél az iskolába, kikkel találkoztál, milyen feladataid voltak idáig stb.
Addig beszélj, amíg a homokóra lepereg! A történet elhangzása után a tanulók kérdezhetnek társuktól, az új információra vonatkozó kérdéseket és adekvát válaszokat a játékvezető jutalmazza. A játék végén a játékvezető értékeli a mesélő teljesítményét.
A feladat csak az "A" változat szerint haladó tanulóknak ajánlott, a felsőbb évfolyamokon.
A játék során fejlődhet a figyelem, emlékezet, önismeret, kommunikációs és szociális készségek, valamint annak képessége, hogy a saját élményt időrendben és összefüggően idézze fel a tanuló, gyakorolható az információk cseréje stb.
Modul minták:
– "Tárgyletakarós": A játékvezető a gyermekek elé olyan használati tárgyakat helyez, melyek nevét ismerik és ki tudják mondani. A megnevezés után kérdések és válaszok következnek.(pl. Mi van a ceruza és a radír között?) Rövid gyakorlás után a játékvezető letakarja a tárgyakat, majd kérdéseket tesz fel a tárgyakról. A játékosoknak figyelni kell egymás válaszait is, valamint azt, hogy mikor kerülnek sorra. Amennyiben valaki hibázik, a társai korrigálják.
A feladat alkalmas a nyelvi megértés és beszédhasználat, a figyelem és emlékezet fejlesztésére, a tanulókat egymásra való odafigyelésre készteti. A jó és rossz válaszok kapcsán tanári kérdések segítségével gyakoroltatható értékelés, önértékelés.
– "Üzenetátadás": A tanulók lehajtják a fejüket, a játékvezető megérinti az első játékos vállát és valamilyen mozdulatsort mutat neki. A játékos a mozdulatot utánozza, majd m tovább adja a következő játékosnak. A feladat teljesítésekor a tanulók tapasztalatot szereznek az információ birtoklásról és továbbadásról. A feladat gyakorlása fejlődik a figyelem és utánzás képessége, a metakommunikációs eszközök értése és használata.
– "Dobálós": Az a gyermek kap babzsákot, aki a játékvezető szemébe néz. Amikor már minden gyermek sorra került, a játékvezető jellemző tulajdonságokat mond egy-egy gyermekről, és aki magára ismer, visszadobja az eszközt a játékvezetőnek.
A feladat alkalmas a preverbális készségek, szemkontaktus, a motoros készségek, az önmagáról való tudás, a figyelem fejlesztésére. Számos változat és nehézségi fokozat képzelhető el az alaphelyzet variálásával.
– "Mesélős": A játékvezető kijelöli a mesélőt, megadja a témát és szempontokkal segíti a tanulót. pl.: Meséld el, mit csináltál ma attól kezdve, hogy felébredtél! Beszélj arról, hogy kivel jöttél az iskolába, kikkel találkoztál, milyen feladataid voltak idáig stb.
Addig beszélj, amíg a homokóra lepereg! A történet elhangzása után a tanulók kérdezhetnek társuktól, az új információra vonatkozó kérdéseket és adekvát válaszokat a játékvezető jutalmazza. A játék végén a játékvezető értékeli a mesélő teljesítményét.
A feladat csak az "A" változat szerint haladó tanulóknak ajánlott, a felsőbb évfolyamokon.
A játék során fejlődhet a figyelem, emlékezet, önismeret, kommunikációs és szociális készségek, valamint annak képessége, hogy a saját élményt időrendben és összefüggően idézze fel a tanuló, gyakorolható az információk cseréje stb.
