„Szerintem nincs olyan jóérzésű magyar ember, akit ne háborítana fel [az új orosz történelem-tankönyv]. Bár azt értem, hogy a Szovjetunió szempontjából ez egy lehetséges olvasat, ettől még nem válik igazzá” – válaszolta a Telex kérdésére hétfőn Demeter Szilárd kultúrpolitikus.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója hozzátette: „számomra, aki egy alternatív román történelemértelmezés erőltetett narratívájában nőttem fel, kifejezetten az elégtétel erejével bírna, ha más országok történetírása közeledne a magyar értelmezéshez. Bár ha ezt szorgalmazná a magyar kormány (mondjuk, az utódállamokban), akkor az ellenzéki sajtó lenne az első, ami felháborodva érvelne a magyar történetírás legitimitása ellen és a más államok sajátos értelmezéseinek jogossága mellett.”
Ahogy arról mi is beszámoltunk vasárnap, a Vlagyimir Putyin egyik tanácsadójának felügyeletével elkészített tankönyvben az 1956-os magyar forradalom eseményeiről úgy írnak, mint ahol lázadó radikálisok, a fasiszta Magyarország volt katonái fogtak fegyvert, és rengeteg gyilkosságot követtek el, sorkatonák is brutális mészárlások áldozatai lett. A hivatalos magyar értelmezés szerint 1956 a sztálinista terror, a szovjet megszállás és az ország diktatórikus politikai berendezkedése elleni alulról szerveződő, spontán lázadás volt, amely szabadságharccá alakult át.
Demeter a Telexnek azt írta: „Azt többször elmondtam, leírtam, hogy ahogyan nincs jó náci, úgy nem létezik jó kommunista sem. Az embertelen diktatúrák attól még embertelenek és diktatúrák maradnak, hogy valakik utólagosan elkezdik kozmetikázni. 1956-ot nevezték már ellenforradalomnak is (ráadásul magyarok), az is a hőseink meggyalázása volt.”
Szerinte az a lényeg, hogy „mi, magyarok mennyire éljük meg igaznak 1956 kitüntetett történelmi pillanatát. Nem hiszem, hogy ezen bármiféle orosz tankönyv változtatna, mint ahogyan más, minket korábban leigázó birodalom történelmi olvasata sem kell, hogy befolyásolja azt, amit mi gondolunk saját magunkról. Sajnos, a történelmi igazság nem objektív, a történelemtudomány sem fizika, vagyis mindig és mindenkor értelmezések versenye lesz.”
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója hozzátette: „számomra, aki egy alternatív román történelemértelmezés erőltetett narratívájában nőttem fel, kifejezetten az elégtétel erejével bírna, ha más országok történetírása közeledne a magyar értelmezéshez. Bár ha ezt szorgalmazná a magyar kormány (mondjuk, az utódállamokban), akkor az ellenzéki sajtó lenne az első, ami felháborodva érvelne a magyar történetírás legitimitása ellen és a más államok sajátos értelmezéseinek jogossága mellett.”
Ahogy arról mi is beszámoltunk vasárnap, a Vlagyimir Putyin egyik tanácsadójának felügyeletével elkészített tankönyvben az 1956-os magyar forradalom eseményeiről úgy írnak, mint ahol lázadó radikálisok, a fasiszta Magyarország volt katonái fogtak fegyvert, és rengeteg gyilkosságot követtek el, sorkatonák is brutális mészárlások áldozatai lett. A hivatalos magyar értelmezés szerint 1956 a sztálinista terror, a szovjet megszállás és az ország diktatórikus politikai berendezkedése elleni alulról szerveződő, spontán lázadás volt, amely szabadságharccá alakult át.
Demeter a Telexnek azt írta: „Azt többször elmondtam, leírtam, hogy ahogyan nincs jó náci, úgy nem létezik jó kommunista sem. Az embertelen diktatúrák attól még embertelenek és diktatúrák maradnak, hogy valakik utólagosan elkezdik kozmetikázni. 1956-ot nevezték már ellenforradalomnak is (ráadásul magyarok), az is a hőseink meggyalázása volt.”
Szerinte az a lényeg, hogy „mi, magyarok mennyire éljük meg igaznak 1956 kitüntetett történelmi pillanatát. Nem hiszem, hogy ezen bármiféle orosz tankönyv változtatna, mint ahogyan más, minket korábban leigázó birodalom történelmi olvasata sem kell, hogy befolyásolja azt, amit mi gondolunk saját magunkról. Sajnos, a történelmi igazság nem objektív, a történelemtudomány sem fizika, vagyis mindig és mindenkor értelmezések versenye lesz.”