Siófok fejlesztése
Siófok fejlesztése
cikk a hg.hu weboldalról, amellyel teljes mértékig egyetértek Siófok főterének kaotikus leírását illetően és ami Füredre vonatkozik:
Egyelőre spontán módon alakul a Balaton turisztikai célpontként való újrapozicionálása: a külföldi turisták évről-évre elmaradoznak, egyre több viszont a hazai közönséget megcélzó program és fejlesztés. A központi irányítás, illetve a régiót összefogó Balaton Fejlesztési Tanács egyelőre várat magára a jövőbe mutató intézkedésekkel, mint ahogy a válság végét várják a fejlesztők is, például a déli part kempingjeit megszerző és nagyszabású fejlesztési programjaihoz egyelőre hitel után keresgélő SCD Group. A helyi önkormányzatok azonban nem nagyon várhatnak a csodára: a stagnáló kereskedelem és idegenforgalom, valamint a kínálkozó uniós fejlesztési források egyaránt lépésre ösztönöznek.
Eddig Balatonfüred bizonyult a legügyesebbnek: a több ütemben, példás módon
helyreállított városközpont, a kibővített és újranyitott Anna Grand Hotel, a felújított és új kulturális intézmények szilárd jövőképről és hatékony városvezetésről árulkodnak. Valami megmozdult azonban a szemközti parton, Siófokon is. A ma 25 ezres városnak, leginkább a hatvanas-hetvenes évek intenzív építkezései következtében, nincs Füredhez hasonló történelmi központja, idegenforgalma pedig a néhány fürdésre alkalmas hónapra korlátozódik – lásd a turisztikai szlogent: „Siófok, a nyár fővárosa”. A település két, országos jelentőségű építészeti emléke a
Molnár Péter tervezte, kevesek által ismert meteorológiai obszervatórium, amely elsősorban történeti értéket képvisel, valamint
Makovecz Imre látványosságnak sem utolsó evangélikus temploma – ezen túl azonban kevés dolog akad, amiért momentán érdemes Siófokra látogatni.
Az elmúlt évek beruházásai, valamint a tervek azonban arra utalnak, hogy a város ezen változtatni kíván, és szezonális üdülőhelyből egész évben hívogató úticéllá válna. Ehhez egyértelműen mélyreható változtatásokra, a városi infrastruktúrát megteremtő beruházásokra van szükség. Ilyen lehet például a magánkezdeményezésből született, de a város által is támogatott 320° Művészeti, Oktatási és Technikai Központ, amely a
hajdani Kenyérgyár átalakításával hozna létre a debreceni MODEM és a
pécsi Zsolnay-negyed kínálatával vetekedő programközpontot. De ezt a célt szolgálja az SCD Group beruházásában , 2007-ben elkészült, tízemeletes apartmanház is, amelyben a nyári tartózkodásra szánt apartmanok helyett egész évben használható, teljes értékű lakásokat alakítottak ki – szám szerint 218-at.
A4 Stúdió: Club 218 apartmanház, Siófok
A látványos változások másik gócpontja a Fő tér. Hamarosan elkészül a víztorony felújítása, amelynek kihasználatlan tartályterébe kétszintes, forgó padlózatú kávézót építenek. Ugyancsak átadás előtt áll a Balatoni Regionális Könyvtár épülete a Kálmán Imréről, a város híres szülöttéről elnevezett kultúrház szomszédságában, az önkormányzat 1,4 milliárdos beruházásában. A 2000-ben lezajlott tervpályázat eredményeként a Kokas és Társa építésziroda tervei alapján készülő könyvtár ugyan minőségi új színfoltot jelent majd a Fő tér meglehetősen tarka képében, de az összkép rendező látványát nem ez, hanem a tér hosszanti tengelyében, a víztorony mögött felépülő új bevásárlóközpont jelentheti majd.
A4 Stúdió: A siófoki bevásárlóközpont tervei
A 18 600 négyzetméteres, háromszintes tömb építészeti, a fent említett apartmanházat is tervező budapesti A4 Stúdió a környező térrész rendezésével és az átmenő forgalom megszüntetésével számolnak. Az épület, amely a Fő térről átjárást biztosít a Kálmán Imre sétányra, ezáltal új gyalogos tengelyként is működne. A Fő utca zártsorú beépítésében álló ház voltaképp négy, önálló homlokzati résszel bír – mondta lapunknak Kendik Géza, az A4 Stúdió vezetője. A Kálmán Imre sétány felé néző telekszakaszon, a zeneszerző szülőházának és múzeumának szomszédságában álló történelmi épület, a sörház történeti érték. Az épület teljes tömegéhez mérten kicsiny, de a sétány felől városképileg jelentős tömegét teljes egészében integrálják az új tömbbe. A telek déli oldaláról zajlik majd az árufeltöltés – az itteni funkciókra a tervezők szándéka szerint Magyarországon ritkaságszámba menő léptékű zöldhomlokzat válaszol majd. A fő nézet a tér irányából tárul fel; ehhez szervesen kapcsolódik a „negyedik homlokzat”, azaz a tető, hiszen a víztoronyból ez is a látkép szerves része.
Míg az elmúlt években emelt bevásárlóközpontok többségét építészetileg a rövid távú gondolkodás jellemzi, Siófokon más látszik alakulni. A tekintélyes méretű homlokzatot és a tetőt egységes rendszer: a szomszédos házak homlokzati síkjaiból, párkányvonalaiból kiinduló, de önálló rendszert teremtő vonalháló alakítja. Ez a fémszövedék az első réteg, amely mögött másodikként jelenik meg a homlokzat nyílt és zárt felületeket váltogató síkja. A sajátos formavilág nem áll meg a párkányoknál: kiterjed a belső térre, a tetőre és az épület előtti térszakaszra is. A tetőn jól láthatóan megjelenik az üveggel fedett, az épületen átvezető átrium, illetve a térre néző homlokzati szakasz felett elhelyezkedő, nyitott tér. Az alsó két szint a kereskedelemé, körülbelül 35-40 üzlettel, míg a tervek szerint a harmadik szinten a 320° működtette művészeti központ, galéria kap helyet. Az épület átadását 2011 augusztusára, a megnyitást egy év múlva, novemberben tervezik.
A beruházás leginkább kérdéses pontja jelenleg a tér. A bevásárlóközpont előtti, a víztornyot is magába foglaló szakaszon biztosan megszűnik az átmenő forgalom; az új burkolat és a növénytelepítés kellemes, modern hangulatú, rendezvények szervezésére is alkalmas teresedést hoz majd létre. Óriási lesz azonban a kontraszt az új térrész, valamint a sárga-piros beton térkővel burkolt, részben süllyesztett régi főtér között, amelynek súlyos funkcionális hibáit csak fokozza a számtalan Varga Imre-szobor vizuális káosza. A hosszú távú megoldás ennek a területnek az újrarendezése lehet, Siófok alakuló középvárosi szerepéhez méltóan.