Ha valaki aztán tényleg bosszút esküdött a tanárokat utcára juttató Marosi Beatrix ellen, az Hadházy Ákos. A plagizálásból mindig nagy bortány lesz, ezt Schmitt Pál óta tudjuk, a jelenlegi top 5 közellenségbe tartozó Marosinak nem is jósolunk nagy jövőt, ami az állását és a diplomáját illeti.
Miközben vizsgálatot is indított a Kodolányi Egyetem az öt tanárt kirúgó Marosi Beatrix plagizált szakdolgozatának ügyében, kiderült, hogy van még egy tragikomikus csavar is az ügyben. Egy újabb tudós honfitársunk ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy Marosi még annak a Jámbor Andrásnak a cikkéből is lopott, aki immár képviselőként Pintérhez fordult a plágium ügyében…
Marosi (amúgy erkölcs és etika szakos pedagógus) még a “szakdolgozatot” lezáró elmélkedést is megspórolta és inkább Jámbor András cikkéből copy-pastelt ki pár mondatot. Igaz, a cikket felsorolta a források között, de azt nem jelezte, hogy szó szerint vesz át belőle mondatokat. Pedig tudta, hogy mi az az idézés és hogyan kell azt csinálni, mert egy bekezdéssel később már egy másik klasszikust, Dosztojevszkijt idézte szó szerint, immár helyesen, idézőjellel, forrásmegjelöléssel…
Ráadásul a vicces információt küldő honfitársunk tovább elemezte a “dolgozatot” és a szövegben színkódokkal meg is jelölte, hogy melyik TELJES fejezetek honnan származnak szó szerint. Nem csoda, hogy a Kodolányi Egyetem a Magyar Hangnak és a Magyar Narancsnak is azt nyilatkozta, hogy kivizsgálják az ügyet.
Azzal együtt, hogy Marosinak nem (csak) a plagizálás, hanem elsősorban a tanárok kirúgása miatt kötelező távoznia, ide másolom az újabb szakvéleményt:
“azt írja, hogy a “diplomamunka legalább 36%-a” plagizált. Ezzel a kijelentéssel két bajom van. Az egyik, hogy szerintem alábecslés, de a még fontosabb, hogy ez az egy darab százalék egy fontos dolgot elfed: azt, hogy a dolgozat 2., 3. és 4. fejezete SZÁZ SZÁZALÉKBAN plagizált!! (Csatoltan küldöm a saját analízisemet, a színek jelölik, hogy mi honnan van másolva; az első oldalon van a színkód.) És azért mondtam, hogy alábecslés, mert ez a három fejezet ÖNMAGÁBAN a teljes dolgozat terjedelmének 40%-a (2856 szó a 7224 szóból; ez utóbbi úgy jött ki, hogy a tartalomjegyzéket és az irodalomjegyzéket értelemszerűen nem számoltam ide), miközben még a többi fejezetben is vannak plagizált részek.
Itt tenném hozzá, hogy a plagizálás kapcsán jelen esetben nem az a lényeg, hogy van-e idézőjel vagy nincs, hogy van-e forrás feltüntetve vagy nincs: TELJESEN MINDEGY, a legtökéletesebb forrásmegjelöléssel és idézőjelek használatával sem lehet egy szakdolgozat 40%-át egyszerűen kimásolni máshonnan!! (Ezt azért tartom fontosnak, hogy ne arra fusson ki a dolog, hogy de hát lábjegyzetben hivatkozott. TELJESEN mindegy, ettől még nem másolhatja be a dolgozata 40%-át.)”
Miközben vizsgálatot is indított a Kodolányi Egyetem az öt tanárt kirúgó Marosi Beatrix plagizált szakdolgozatának ügyében, kiderült, hogy van még egy tragikomikus csavar is az ügyben. Egy újabb tudós honfitársunk ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy Marosi még annak a Jámbor Andrásnak a cikkéből is lopott, aki immár képviselőként Pintérhez fordult a plágium ügyében…
Marosi (amúgy erkölcs és etika szakos pedagógus) még a “szakdolgozatot” lezáró elmélkedést is megspórolta és inkább Jámbor András cikkéből copy-pastelt ki pár mondatot. Igaz, a cikket felsorolta a források között, de azt nem jelezte, hogy szó szerint vesz át belőle mondatokat. Pedig tudta, hogy mi az az idézés és hogyan kell azt csinálni, mert egy bekezdéssel később már egy másik klasszikust, Dosztojevszkijt idézte szó szerint, immár helyesen, idézőjellel, forrásmegjelöléssel…
Ráadásul a vicces információt küldő honfitársunk tovább elemezte a “dolgozatot” és a szövegben színkódokkal meg is jelölte, hogy melyik TELJES fejezetek honnan származnak szó szerint. Nem csoda, hogy a Kodolányi Egyetem a Magyar Hangnak és a Magyar Narancsnak is azt nyilatkozta, hogy kivizsgálják az ügyet.
Azzal együtt, hogy Marosinak nem (csak) a plagizálás, hanem elsősorban a tanárok kirúgása miatt kötelező távoznia, ide másolom az újabb szakvéleményt:
“azt írja, hogy a “diplomamunka legalább 36%-a” plagizált. Ezzel a kijelentéssel két bajom van. Az egyik, hogy szerintem alábecslés, de a még fontosabb, hogy ez az egy darab százalék egy fontos dolgot elfed: azt, hogy a dolgozat 2., 3. és 4. fejezete SZÁZ SZÁZALÉKBAN plagizált!! (Csatoltan küldöm a saját analízisemet, a színek jelölik, hogy mi honnan van másolva; az első oldalon van a színkód.) És azért mondtam, hogy alábecslés, mert ez a három fejezet ÖNMAGÁBAN a teljes dolgozat terjedelmének 40%-a (2856 szó a 7224 szóból; ez utóbbi úgy jött ki, hogy a tartalomjegyzéket és az irodalomjegyzéket értelemszerűen nem számoltam ide), miközben még a többi fejezetben is vannak plagizált részek.
Itt tenném hozzá, hogy a plagizálás kapcsán jelen esetben nem az a lényeg, hogy van-e idézőjel vagy nincs, hogy van-e forrás feltüntetve vagy nincs: TELJESEN MINDEGY, a legtökéletesebb forrásmegjelöléssel és idézőjelek használatával sem lehet egy szakdolgozat 40%-át egyszerűen kimásolni máshonnan!! (Ezt azért tartom fontosnak, hogy ne arra fusson ki a dolog, hogy de hát lábjegyzetben hivatkozott. TELJESEN mindegy, ettől még nem másolhatja be a dolgozata 40%-át.)”
Utoljára módosítva:
