brünnhilde
Új tag
Ajándékok
8 éves
A kislány máskor oly édes kis pofija eltorzult a visszafojtott sírástól. Kétségbeesetten nézett a nagyanyjára, a pici szája már lefele görbült, de a szeme még száraz volt:
- De nagymama, szojít. Nyomja a lábomújját. -
- Dehogy nyomja, flancolni akarsz, oszt nem teccik! -
Az öregasszony nagyon mérges volt. Ezt az unokáját amúgy sem szerette, első perctől kezdve az anyja természetjit látta benne. Az is ilyen megátalkodott, csökönyös nőszemély, képes vót otthagyni az urát, vitte a kisebbet, nem is értette, hogy a fia miért nem adta oda ezt is neki. -„Nagyon apás ez a gyerek, nekem is jobb ha nem vagyok egyedül. Ügyes is, ezt-azt meg is főz, a kicsi kezivel még ki is mos.”- Ezt mondogatta mindig a fia. Most meg itt van ez a kis nyavalyás, még ki se nyílt a csipája, de máris ellentmond. A karjánál fogva felemelte a gyereket, megrázta és lerántotta a lábáról a fekete-fehér szárazcipőt.
- Ha nem kell, akkor majd odaadom valami cigánygyereknek. Nem érdemled meg! Eridj innen! -
Úgy tette le, hogy nekiesett a padnak, de nem sírt akkor se. Felhúzta a gumicsizmáját, kifelé ódalgott a konyhából.
- Az jár neked, ha nem kell a szép cipő! -
- De nyomja a lábomújját! -
- Eridj innen, ne lássalak. Menj jáccani, de össze ne koszold magad. Nem mosok utánad! -
- Nem is kell, én máj tudok, Apu megtanított. -
Tényleg nagyon begorombult az öregasszony, megütni nem akarta a gyereket, hát mérgében a cipőt vágta be a sarokba.
- Takarodj kifelé! Olyan flancos kurva leszel Te is mint az anyád! Majd jön Apád, kiveri belőled az urizálást, meglásd! Arra aztán várhatsz hogy én bármit is vegyek neked! Vetesd meg anyáddal, ha már itthagyott az a flancos kurva, legalább ruházzon! -
A kislány megijedt, kiszaladt a nyárikonyhából. Nagyon szeretett volna egy fekete lakkcipőt. A jelmezbálba néger kislánynak akart öltözni, volt barna harisnyája, meg kardigánja, és csinált magának raffiából fűszoknyát, meg újságpapírból álarcot. Azt az iskolában tanulta hogy hogyan kell, hát nagyon szeretett volna néger kislány lenni. De azok nem hordanak gumicsizmát, se fekete-fehér szárazcipőt. A nagyanyja megígérte neki a lakkcipőt, ki is választották, de ezt a csúnyát vette meg helyette. Ráadásul szorította is a lábát. Nem nagyon, csak egy kicsit, de hiába, nagyon nem tetszett neki az a cipő.
A néger lányok biztos nem hordanak ilyet. A néger lányoknak nagyanyjuk sincs. Biztos hogy nincs nekik olyan. Lakkcipőt hordanak meg raffiaszoknyát, van nekik apjuk, anyjuk, de nagyanyjuk biztos nincsen és soha nem is sírnak.
Nagyon szeretett volna néger kislány lenni.
8 éves
A kislány máskor oly édes kis pofija eltorzult a visszafojtott sírástól. Kétségbeesetten nézett a nagyanyjára, a pici szája már lefele görbült, de a szeme még száraz volt:
- De nagymama, szojít. Nyomja a lábomújját. -
- Dehogy nyomja, flancolni akarsz, oszt nem teccik! -
Az öregasszony nagyon mérges volt. Ezt az unokáját amúgy sem szerette, első perctől kezdve az anyja természetjit látta benne. Az is ilyen megátalkodott, csökönyös nőszemély, képes vót otthagyni az urát, vitte a kisebbet, nem is értette, hogy a fia miért nem adta oda ezt is neki. -„Nagyon apás ez a gyerek, nekem is jobb ha nem vagyok egyedül. Ügyes is, ezt-azt meg is főz, a kicsi kezivel még ki is mos.”- Ezt mondogatta mindig a fia. Most meg itt van ez a kis nyavalyás, még ki se nyílt a csipája, de máris ellentmond. A karjánál fogva felemelte a gyereket, megrázta és lerántotta a lábáról a fekete-fehér szárazcipőt.
- Ha nem kell, akkor majd odaadom valami cigánygyereknek. Nem érdemled meg! Eridj innen! -
Úgy tette le, hogy nekiesett a padnak, de nem sírt akkor se. Felhúzta a gumicsizmáját, kifelé ódalgott a konyhából.
- Az jár neked, ha nem kell a szép cipő! -
- De nyomja a lábomújját! -
- Eridj innen, ne lássalak. Menj jáccani, de össze ne koszold magad. Nem mosok utánad! -
- Nem is kell, én máj tudok, Apu megtanított. -
Tényleg nagyon begorombult az öregasszony, megütni nem akarta a gyereket, hát mérgében a cipőt vágta be a sarokba.
- Takarodj kifelé! Olyan flancos kurva leszel Te is mint az anyád! Majd jön Apád, kiveri belőled az urizálást, meglásd! Arra aztán várhatsz hogy én bármit is vegyek neked! Vetesd meg anyáddal, ha már itthagyott az a flancos kurva, legalább ruházzon! -
A kislány megijedt, kiszaladt a nyárikonyhából. Nagyon szeretett volna egy fekete lakkcipőt. A jelmezbálba néger kislánynak akart öltözni, volt barna harisnyája, meg kardigánja, és csinált magának raffiából fűszoknyát, meg újságpapírból álarcot. Azt az iskolában tanulta hogy hogyan kell, hát nagyon szeretett volna néger kislány lenni. De azok nem hordanak gumicsizmát, se fekete-fehér szárazcipőt. A nagyanyja megígérte neki a lakkcipőt, ki is választották, de ezt a csúnyát vette meg helyette. Ráadásul szorította is a lábát. Nem nagyon, csak egy kicsit, de hiába, nagyon nem tetszett neki az a cipő.
A néger lányok biztos nem hordanak ilyet. A néger lányoknak nagyanyjuk sincs. Biztos hogy nincs nekik olyan. Lakkcipőt hordanak meg raffiaszoknyát, van nekik apjuk, anyjuk, de nagyanyjuk biztos nincsen és soha nem is sírnak.
Nagyon szeretett volna néger kislány lenni.
