Bucsuzunk.......

Melitta témája a 'Mennyei páholy' fórumban , 2005 Szeptember 13.

  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Bucsuzas

    Nt. Seress Ödön és feleségének temetése Torontóban

    "Mi pedig nem e világnak a lelkét vettük, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk."

    (Pál I. Lev. A Korinthusbeliekhez 2. 3., 12. vers)

    Vannak emberek, akik nem hagynak űrt maguk után, mert fizikai hiányukat elfeledteti tetteik súlya és ereje. Szellemük átragyog az időn és a téren, messzire kíséri azokat, akiket sugarukba fogadtak.

    Seress Ödön református lelkész ilyen ember volt. Mert ha tőlem a kanadai magyar emberről érdeklődnék valaki, akkor legelőször Seress Ödön nagytiszteletű úr neve jutna eszembe. Pedig ő már haza ment, nem kanadai, mondhatná akárki -, illetőleg mondhatta volna tegnapig. Igazat is szólt volna a vitatkozó, ha nem igazolna mindaz engem, amit nemcsak a kanadai magyarság köszönhet neki Vancouver-től Calgary-n át Toronto-ig, hanem gyermekeimmel együtt magam is kaptam tőle. Templomokat építettek körülötte, közösségek formálódtak, hagyományok alakultak ki munkája nyomán. Nt. Seress Ödön bábáskodott a torontói Rákóczi Alapítvány megszületésénél, és naprakészen ő adta hírül az anyaországi, illetőleg a lecsatolt területekre szorult magyarok problémáit.

    Tőle hallottunk először Temesvárról 1989-ben, vele imádkoztunk Marosvásárhelyért és tőle tudtuk meg, hogy lehullt a vasfüggöny. Büszke volt híveire, az újonnan érkezettekre éppen úgy, mint a régiekre. Büszke volt a gyermekekre, akik a nyári táborokban részt vettek, és mindenkinek figyelemmel kísérte sorsát, hogy ott és akkor léphessen közbe, ahol és amikor szükség van tanácsra, segítségre, bátorításra. Ha kellett, határozott mozdulattal állt az álnokság elé, mert mindent megértett, csak az árulást nem. Nemcsak hűséges lelkipásztor volt Nt. Seress Ödön, de igaz magyar ember is, összmagyarságban gondolkozó.

    Tegnap azonban hazajött. Végérvényesen visszaérkezett ide feleségével együtt - otthonról.
    A tegnap, 2005. augusztus 28-án temettük a magyar református közösséghez életén keresztül hűségesen ragaszkodó Seress-házaspárt. Hamvaikat a miskolci ügyvédházaspár, Rácz Mária és férje szállították vissza Torontóba, eleget téve a lelkészcsalád végakaratának, hogy fiúkkal közös sírba helyezzék őket. Hazatérésük rendhagyó irányú, mint ahogy az Isten rendhagyó sorrendet szabott ki földi életútjukra is. Előbb a fiút, az egyetlen gyermeket, Pétert szólította haza az Örökhazába 1972-ben, majd az apát, a torontói Első Magyar Református Egyházat huszonnyolc esztendőn át pásztoroló Seress Ödönt, utolsónak pedig a legtehetetlenebb állapotba kényszerült asszonyt, Sárikát.

    Az Úr kipróbálta őket. Seress Ödönék ismerték, mert átélték, a legnagyobb szenvedést, amit Isten földi halandóra mérhet. De Istenbe vetett hitük segítette őket, hogy kibírják a kibírhatatlant, egyetlen gyermekük tragikus halálát. A búcsúztató Nt. Vass Zoltán Áprily Lajos Menedék c. költeményét idézve érzékeltette találóan a lelki erőforrást, amelyből Seress Ödön és felesége merítettek:

    "S mikor völgyünkre tört az áradat/ S már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
    Egyetlenegy kőszikla megmaradt,/ Egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten."

    Nt. Seress Ödön Miskolcon született 1926-ban. Alig volt tizenhárom éves, amikor elvesztette édesapját. Hogy elemi és középiskolai tanulmányait be tudja fejezni, fiatalon vasúti pályamunkásként dolgozott. Érettségi után beiratkozott a Sárospataki Teológiára. 1949-ben elnyerte az Egyházak Világtanácsa ösztöndíját az amerikai Berkeley Egyetemre, ahová azonban soha nem juthatott ki, mert nem kapott útlevelet. Viszont magára vonta az ÁVH figyelmét, amely be akarta szervezni az értelmes és intelligens, megnyerő külsejű fiatal segédlelkészt, aki azonban inkább vállalta, hogy szemetes kocsit vezet, de nem vált besúgóvá.

    1950-ben vette feleségül Sárikát, akit már diákkorában eljegyzett. Házasságukat egy kisfiúval áldotta meg Isten, aki négy éves volt, amikor a család kivándorolt Kanadába. A Presbiteriánus Egyház előbb Manitoba-ba, Portage la Praire-be helyezte, majd az albertai Calgary-ba, ahol hat éven át dolgozott. Ott végzett munkásságáról a krónikás, Nagy Éva a következőket jegyezte fel: "Az egyház Missziói Bizottsága Nt. Seress Ödönt helyezi ki Calgaryba előbb csak egyéves időszakra. Seress tiszteletes úr 1958. március 3-án érkezik meg családjával. Még mielőtt az egy év letelt volna, a gyülekezet állandó lelkészének választja meg.

    Az új lelkipásztor folytatja az elődök által elkezdett munkát, új munkaterületeket nyit, a gyülekezeti életet pedig újjászervezi. Az 1958. év áprilisi közgyűlésén már új rendszerben választja meg a gyülekezet vezetőit: az egyház lelki ügyeinek vezetésére megválasztják az örökös presbiterek tanácsát, a gazdasági ügyek kezelésére pedig a gazdasági presbitériumot, élén a gondnokkal. A lelkész feleségének kezdeményezésére 1959 márciusában az egyház fiatalabb nőtagjaiból megalakul a Molnár Mária Fiatal Nők Köre, Bondár Lászlóné első elnökkel. Nagy hangsúlyt kap ismét a fiatalok közötti munka, a vasárnapi iskola újra fellendül, 1958 szeptemberében 30 gyerek jár rendszeresen vasárnapi iskolába, melyet a tiszteletes asszony vezet képzett tanítók segítségével.

    1959 nyarán a gyermekek egy hetes táborozáson vesznek részt a Sylvan Lake melletti egyházi táborban. Ősszel magalakul a serdülő fiúk körében a "Boys Club" a lelkipásztor irányításával. Említésre méltó még, hogy 1959-ben, az egykor missziós segítséggel beindult egyház teljesen önellátóvá válik. Saját terheink viselése mellett a gyülekezet nem feledkezik meg soha a menekültek támogatásáról sem, sőt a Molnár Mária Női Kör Indiában is támogat egy gyermeket. Az egyház tekintélye nagyban megnövekszik az angol testvérgyülekezetek között is, az egyházmegye többször gyűlésezik templomunkban, sőt egy alkalommal az egyházmegyei nőszövetség is nálunk tartotta évi közgyűlését.

    A különböző magyar felekezetek között is békesség van, magyar nemzeti ünnepeinket a két magyar egyház és a Magyar Club közös rendezésében ünnepli a magyarság. Nt. Seress Ödön 1964 márciusáig szolgált közöttünk, ekkor a torontói Első Magyar Református Egyházhoz helyezték át.

    Áldásos szolgálati idejét a megerősödés, önállósulás, a felnőtt korba lépés jellemezte. Rendet teremtett az egyház szervezési ügyeiben, egyháztagság, presbitérium, belmissziók mind új életet nyertek munkája nyomán. Egyik lelkészi jelentésében ő fogalmazza meg, milyen is kell legyen az igazi egyháztagsági viszonyulás:

    "Az egyházhoz tartozás nem kényszer, nem szokás, hanem egyedül hitünk függvénye-, hit által nyert szabadságból nevezhetjük magunkat Isten gyermekeinek, Jézus Krisztust elfogadjuk Urunknak és Megváltónknak, s ez által a szabadság által mindenkor képesek vagyunk engedelmeskedni az egyházi szabályoknak, és tudunk áldozatot hozni egyházunkért".

    Ezt a hitvallást követte Toronto-ban is 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig. Feleségének egyre súlyosbodó izületi problémái miatt 1993-ban itt hagyták a drága sírhelyet, ahová gyermeküket temették, és visszatelepedtek Magyarországra. Seress Ödön évekig a Sárospataki Kollégium és az amerikai közösségek közötti kapcsolatokat egyengette, majd 1998-ban Miskolcra, szülővárosukba költöztek. Itt kerültek baráti kapcsolatba a Rácz-családdal, akikre végakaratukat bízták. Halálukban vissza akartak jönni Toronto-ba, Péter mellé. Megtörtént. Rácz Mária megható beszédében felidézte a fizikailag egyre gyengülő, de nagy szellemi erőt és hitet sugárzó két emberrel töltött órákat, akik utolsó pillanatukig képesek voltak vigasztalásra. Hitték és hirdették, hogy a magyar népre jobb élet reggele virrad, és a magyar nemzet megmérettetése után elnyeri Isten jutalmát.

    Erre a hitre rímelt a költői remekmű, melyet Nt. Vass Zoltán idézett:

    "A legsötétebb ég alatt,
    Téged találtalak
    A legmélyebb örvény felett
    Uram, én téged leltelek.
    Isten némán hozzám hajol
    S engem idéznek valahol
    A csillagtalan éjjelne
    Egy láng lobog a lelkemen,
    Mint reves fában gyönge fény
    De mégis élet és remény."

    (Juhász Gyula: De profundis)

    Hadd búcsúzzunk Nt. Seress Ödöntől és a Nagytiszteletű Asszonytól azokkal a szavakkal, amelyekkel mint lelkipásztor ő búcsúztatta egykori barátját:

    "Az igazi élet olyan, mint a láng. Különös, rejtelmes. Elfogyasztja önmagát, amíg másoknak fényt ad. Úgy szolgál, hogy önmaga elég. Élete folyton égő láng volt. A magyar puszták pásztortüzeinek lángja, mely messze világított, és sokaknak szolgált fényével. Befejezést nyert egy alkotás, amely minden alkotás között a legértékesebb, mert emberi élet! A befejezés pillanatában felragyog előttünk minden szépsége, tartalma, értéke."

    Béke poraikra!
    Dancs Rózsa
    Magyar Kronika
     
  2. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Kíváló és nehéz ember volt, mindig kimondta véleményét


    Elhunyt Eörsi István Kossuth-díjas író. Hosszú ideje beteg volt, 74 éves korában érte a halál. Noha egy évvel ezelőtt formálisan kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből, a párt saját halottjának tekinti.



    Eörsi István leukémiában szenvedett. Betegségéről maga is hosszan írt az Élet és Irodalomban, amelynek a hatvanas évek közepétől szerződéses munkatársa, majd állandő szerzője volt.

    Eörsi István 1931-ben született Budapesten. Már gimnazista korában a marxista filozófia híve (Marx, Lukács György munkái hatottak rá), de nem lépett be a pártba. Az egyetemen magyar szakon végzett. 1953-ban jelent meg első kötete (Fiatal szemmel). Tanított és újságoknál is dolgozott, de az ötvenes évek közepétől mindig a rendszer ellenségei közé számított. 1956-ban a részt vett a forradalomban, röplapokat sokszorosított és a nőtüntetés szervezésében. 1957 májusában elsőfokon öt évre, szeptemberben jogerősen nyolc évre ítélték. 1960. augusztus 20-án szabadult. 1962-ig nem publikálhatott. A hetvenes évek közepétől a demokratikus ellenzékhez tartozott, emiatt egy időre távozni kényszerült a kaposvári Csiky Gergely Színháztól, amelynek dramaturgja volt. A nyolcvanas évektől felváltva élt Budapesten és Berlinben. 1989-től tagja volt az SZDSZ Országos Tanácsának, de tavaly augusztusban - a Wekler-ügy miatt - formálisan kilépett a pártból.

    Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke közölte: az SZDSZ saját halottjának tekinti Eörsi Istvánt, temetéséről később intézkednek. Mint mondta, egy tiszta, őszinte embert veszítettünk el. "Kiváló ember volt és egyúttal egy nehéz ember, aki mindig kimondta a véleményét, teljesen függetlenül attól, hogy az aztán akár rá nézve is milyen következményekkel jár".

    Eörsi István a Népszavában is rendszeresen publikált. Egyik utolsó írásában Sólyom László államfővé választása mellett érvelt. "Ahhoz, hogy az ország úgy érezze: a parlament akkor választ jól, ha Sólyomot választja, szükség van arrra, hogy a szabad demokrata képviselők közül minél többen őrá adják le a voksukat"-írta Kézenfekvő javaslat című cikkében.
     
  3. andika

    andika Állandó Tag

    nyugodjanak békében.
     
  4. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Elhunyt Tábori Nóra színművész

    2005. november 23. 18:05 A Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt 77 éves korában, szerdán érte a halál.


    A Vígszínházban ő volt Roxane (Rostand: Cyrano), Pearce-né (Shaw: Pygmalion), Kvasnya (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Orbánné (Örkény: Macskajáték). Legnagyobb sikere talán Jónásné alakítása volt Csurka István Házmestersirató című darabjában.

    Láthattuk őt a Merénylet, az Esős vasárnap, a Kárpáthy Zoltán, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, A Pendragon legenda, a Szépek és bolondok, a Fekete gyémántok, az Abigél, az Uramisten és a Sztracsatella című filmekben is.

    Jászai Mari-díjas lett 1957-ben és 1961-ben, érdemes művész 1975-ben, kiváló művész 1981-ben. 1992-ben elsőként részesült életművéért a Pro Comedia-emlékdíjban. 1994-ben megkapta a Kossuth-díjat, az országos színházi találkozó díját és a Ruttkai Éva-emlékdíjat.

    A Vígszínház saját halottjának tekinti az eltávozott művésznőt.

    (MTI)
     
    zsokácskám kedveli ezt.
  5. platon

    platon Állandó Tag

    Bozóki András kulturális miniszter búcsúja Tábori Nórától
    "Játéka maga volt a játékosság. Huncutsága, csillogó szeme, összetéveszthetetlen hangja, életigenlése nemzedékekben hagyott örök nyomot. Antigonéként, Roxane-ként éppúgy a "mi Nórink" volt, mint szókimondó vígjáték hősnőként. Hűséges volt művészetéhez, tehetségéhez, a közönségéhez és több mint fél évszázadon át a Vígszínházhoz is. Ha megjelent a színpadon vagy a filmvásznon, a levegő megtelt energiával. Nem lehetett nem észrevenni, és nem lehetett nem szeretni.
    És most nem lehet nem hiányolni. Búcsúzom a nagy színésznőtől és a nagyszerű embertől."
     
    zsokácskám kedveli ezt.
  6. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Nehéz hozzá szólni. Ilyenkor jó a csend,végig idézve magunkban nagyságát. Megint le hult egy csillag. kata53
     
    zsokácskám kedveli ezt.
  7. andika

    andika Állandó Tag

    Nyugodjék békében.
     
  8. platon

    platon Állandó Tag

    Kedves Melitta,kata, andika, Efike!
    Örök értéknek, örömnek marad meg az a szépség, amit a Művésznő ránk hagyott.
     
  9. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Kedves Platon azt hiszem valamennyiunknek Orok emlek muveszete, es mindenkinek mely megrendules halala.:(
     
    zsokácskám kedveli ezt.
  10. Efike

    Efike Állandó Tag

    :656::656::656:
     
  11. Forgoszel

    Forgoszel Állandó Tag

    Végre!
    A kulturális miniszterünknek jó a szövegírója!;)
     
  12. Pufi

    Pufi Állandó Tag

    NA ja

    Kedves Forgoszel ettol undorito az az orszag ma ahol lesz. Ettol a pikert, meg a kegyeletet sem tiszztelo cinizmustol. Bozoky Andras ma veletlenul miniszter, de nem veletlenul volt a Narancs alapito tagja. Tetszik neked avagy nem tehetseges ember es nem hozzad megy, hogy ird meg a beszedet.

    Egyebkent Draga Norika Isten Veled. Nagyon szerettunk.

    Pufi
     
  13. platon

    platon Állandó Tag

    Így igaz! Hazánk ahová születésünk, élményeink szerint tartozunk köszönt el egy ÉRDEMES polgárától Nórikától. Bozóky is aki értelmes írástudó.
    /köszönet!/ Pufi
     
  14. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Elhunyt Baróti Lajos

    "Az 1960-as olimpián bronzérmet nyert a csapattal, 2000-ben az Európa Labdarúgó-szövetség (UEFA) életműdíjjal jutalmazta."

    A magyar labdarúgás újabb legendája ment el pénteken: Baróti Lajos élete 92. évében elhunyt.
    Baróti játékosként kétszer viselhette a címeres mezt, de kapitányként alkotott igazán maradandót: négy világbajnokságra vezette ki a válogatottat, melynek két ciklusban állt az élén - 1957. december 22. és 1966. július 23., valamint 1975. május 7. és 1978. június 10. között.
    Klubedzőként négyszeres bajnok, egyszer a Vasassal, háromszor az Újpesstel lett országos első - előbbivel Magyar Kupát és Közép-európai Kupákat is nyert. Külföldön sem kerülték el a sikerek: az osztrák Innsburckkal 1979-ben kpuagyőztes, a portugál Benficával 1981-ben bajnok és kupagyőztes lett.
    Az 1960-as, római olimpián bronzérmet, az 1964-es Európa-bajnokságon ezüstérmet nyert a válogatottal. 2000-ben az Európa Labdarúgó-szövetség (UEFA) életműdíjjal jutalmazta.
    Baróti Lajost a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) saját halottjának tekinti.
     
  15. platon

    platon Állandó Tag

    Öszinte részvétem!
    Bár ma is lennének ilyen labdarúgó vezetők. Hiányzik, nagy veszteség!
     
  16. tomtyi

    tomtyi Új tag

    :(

    Tegnap volt a Hallmarkon a Hófehérkében.:(
     
  17. platon

    platon Állandó Tag

    Kedves Melitta!
    Sajnálatos a hír. Igaz is, hogy Vincent Schiavelli nevét nem a moziplakátokról jegyeztük meg. Sokkal inkább utánozhatatlan egyénisége egyedi karaktere tette őt emlékezetre méltóvá. Korai halála nagy vesztesége a művészetnek, és személyemnek is. Gyászoljuk őt. Emléke alkotásaiban tárgyiasultan, emlékeinkben, érzelmekben, gondolatokban szubjektiválódva megmarad.
     
  18. kata53

    kata53 Állandó Tag

    Őszinte részvétem én is nagyon sajnálom mind két hirességet.
     
  19. csocsike

    csocsike Vendég

    Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 84. évében csütörtökön elhunyt Agárdy Gábor Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze.


    Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt, 16 éves korában mint "táncos boy és kardalos" leszerződött a szegedi Városi Színházhoz. 1941-ig játszott szülővárosában, ezután vándorszínész lett. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, majd évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal.
    A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett.

    Három év után átszerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba, ahol - saját bevallása szerint - pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte el. Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában.

    1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A Nemzeti Színház falai között több mint félszáz szerepet formált meg. Filmes és televíziós szerepeivel együtt alakításainak száma meghaladta a százat.

    Agárdy Gábor 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá parasztemberes szerepeket vagy éppen karakterisztikus figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, a Csempészek, az Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok és a Retúr című alkotásokban játszott felejthetetlen szerepei.


    Festmények és díjak
    A színművészet mellett festett is. 1967-óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány munkája megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban és a Vatikánban is.
    Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben választották meg Budapest díszpolgárává. <STYLE type=text/css><!--td.attachrow { font: normal 11px Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; color : #000000; border-color : #000000; }td.attachheader { font: normal 11px Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; color : #000000; border-color : #000000; background-color: #D1D7DC; }table.attachtable { font: normal 12px Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif; color : #000000; border-color : #000000; border-collapse : collapse; }--></STYLE>
     
  20. Rubin

    Rubin Állandó Tag

    In memoriam Agárdy Gábor
     

Megosztás