Cica szeretet...
- Téma inditó Hilda1949
- Kezdés dátuma
Tegnap szimnte egész nap esett nálunk az esö, amit a macskánk nem szeret,
igy nem volt kedve kimenni a kertbe. A lakásban csak szárított ételt szokott kapni, de kivételesen tegnap 3 friss csomagos macskaeledelt vittem át nek, amiböl mindjárt kettöt felfalt. Ma korán reggel meg nem csak a nyávogásával ébresztett, hanem a csomag zörgetésével is, amivel jelezte, hogy neki bizony olyan kell reggelire.
igy nem volt kedve kimenni a kertbe. A lakásban csak szárított ételt szokott kapni, de kivételesen tegnap 3 friss csomagos macskaeledelt vittem át nek, amiböl mindjárt kettöt felfalt. Ma korán reggel meg nem csak a nyávogásával ébresztett, hanem a csomag zörgetésével is, amivel jelezte, hogy neki bizony olyan kell reggelire.
Szia, Klari!
Ez nagyon találó írás volt. Azt hiszem, többen magunkra ismerhettünk. És ami a lényeg: a cicák valóban nagyon öntörvényű lények, így elkel hozzájuk a szakértő.
Sziasztok!
Van 2 macskám, már 7 éve. De most most új lakásba költöztünk és született egy kislányom is. Abban kérném a segítségeteket, hogy hogyan tudnám megakadályozni, leszoktatni őket arról, hogy a munkapultomra ne ugráljanak fel. Ezt főleg éjszaka (vagyis inkább hajnalban csinálják, amikor unatkoznak). A másik, hogy szeretnék venni egy kanapét, de félek, hogy teljesen ki fogják majd tépkedni, mint eddig a fotelemet.
Macskariasztó sprayt vettem már, aminek állítólag nem szeretik a szagát, de nem zavarja őket. Van kaparófájuk, de ez mellett a fotelt ugyanúgy szaggatják. Próbáltam a macskamentát is, aminek nagyon szeretik az illatát, de ettől még mást is kaparnak.
Ha van bármi tippetek, tapasztalatotok szívesen várom.
Van 2 macskám, már 7 éve. De most most új lakásba költöztünk és született egy kislányom is. Abban kérném a segítségeteket, hogy hogyan tudnám megakadályozni, leszoktatni őket arról, hogy a munkapultomra ne ugráljanak fel. Ezt főleg éjszaka (vagyis inkább hajnalban csinálják, amikor unatkoznak). A másik, hogy szeretnék venni egy kanapét, de félek, hogy teljesen ki fogják majd tépkedni, mint eddig a fotelemet.
Macskariasztó sprayt vettem már, aminek állítólag nem szeretik a szagát, de nem zavarja őket. Van kaparófájuk, de ez mellett a fotelt ugyanúgy szaggatják. Próbáltam a macskamentát is, aminek nagyon szeretik az illatát, de ettől még mást is kaparnak.
Ha van bármi tippetek, tapasztalatotok szívesen várom.
Nem tudom, hogy milyen lehetöséged van, de a mi macskánk napközben
a kertben járkál és este többségében bennt alszik.Ilyenkor már úgy elfárad,
hogy nem okoz semmi kárt. De mi má kis korától igy szoktattuk.
Ha esös az idö, akkor nincs semmi kedve kimeni, csak egész nap alszik.
a kertben járkál és este többségében bennt alszik.Ilyenkor már úgy elfárad,
hogy nem okoz semmi kárt. De mi má kis korától igy szoktattuk.
Ha esös az idö, akkor nincs semmi kedve kimeni, csak egész nap alszik.
A mi cicank neve Cigany.Fekete, es szeretjuk, mint azt az embert is akirol a nevet kapta, de jaj, ha keregetesre kerul a sor.Valodi tehetseg ami a hangok varialasat illeti.Es kitarto!
Emlékezek szeretett cicáimra, kis angyalaimra
Sziasztok!ffice
ffice" /><O></O>
<O></O>
Nekem egy egész cica családom van, és volt. Szívesen írok róluk , egyébként is terveztem nekik emléket állítani, megörökíteni őket, mert csodálatos lények voltak, lelkem egy-egy darabjai, őrzőangyalai.<O></O>
<O></O>
Emlékezek hát Szépszemű cicámra, Csipike cicámra és Liza cicámra, azokra akik nem lehetnek most velem, akiktől el kellett válnom, mégis visszakaptam őket, igaz kettőjükről majd nem mesélhetek a mostani életükre vonatkozóan, és lesznek olyan történések is amit csak részben tárhatok nyilvánosság elé…<O></O>
<O></O>
<O></O>
A cica őrület gyermekkorom óta velem nőtt. Emlékszem sokszor becsempésztük őket ágyunkba. Emlékszem Jenniferre, Tigire is, de egyikükkel sem vált olyan belsőségessé kapcsolatom, kapcsolatunk mint a Jeffiékkel.<O></O>
<O></O>
1993-at írtunk amikor egyik újdonsült barátom megkért, hozzak neki cicát valahonnan, mert egyedül érzi magát.<O></O>
<O></O>
<O></O>
Munkahelyemen egy cica anyuka ez időben pusztult el, hátrahagyva 3-4 pár hetes kiskölyköt. Tejcsis üvegből szopiztattuk őket két óránként.<O></O>
<O></O>
Még két hónaposak sem voltak mikor a főnökasszonyunk besokallt, s kijelentette vagy gazdára találnak vagy elpusztítja őket.<O></O>
<O></O>
Aki tudott helyet biztosítani nekik, az választott magának egy apróságot. Egy zsemlegombócnak nem akadt gazdája.<O></O>
<O></O>
Ezért elvállaltam, s vittem haza, Józsinak jó lesz gondolattal. Lábatlanon lakom, Budapesttől 60km-re.<O></O>
<O></O>
Az apróság már pár hetesen sztár lett. Olyan nyivákolásba kezdett a buszon, hogy mindenki kíváncsi lett rá.<O></O>
<O></O>
Én meg féltőn, de örömmel mutogattam a fejem fölé emelve a siránkozó csöppséget, aki persze végig sírta a másfél órás utat.<O></O>
<O></O>
Közvetlenül Béla, a buszvezető mögött ültünk, még szerencse, hogy gyerekkori ismerős, s falubeli volt, bírta idegekkel is, és nem szállított le minket a buszról.<O></O>
<O></O>
Otthon kislányom nagy örömmel fogadta, s rögtön gondozásba vette. Kerítettünk neki egy hatalmas papírdobozt is, így utólag belátom ez elméretezett volt. (csak tv-s dobozt találtunk).<O></O>
<O></O>
A Józsinak persze ekkor már nem kellett, kapott máshonnan egy édi fekete-fehér cirmos cicát.<O></O>
<O></O>
Hát megtartottuk. Gond csak annyi volt hogy már volt háziállatunk, egy kishörcsög: ALEX.<O></O>
<O></O>
Alex nagyon jó fej volt, szoros kapcsolatban álltunk egymással, s tanítottuk, sőt neveltük, megtanulta kifejezni érzelmeit, tudott mosolyogni (tanúk is vannak rá) és sokszor fogócskáztunk, bújócskáztunk együtt, Alex nagy örömére.<O></O>
Alexről majd másik írásomban olvashattok.<O></O>
<O></O>
Szóval ott tartottunk, mi lesz Alexel ha ez a cica megnő, nem fogja-e megenni egérnek nézve?<O></O>
<O></O>
De egyelőre még neve sem volt. Próbálkoztunk több névvel is, de egyik sem nyerte el tetszését.<O></O>
<O></O>
Mint komoly szülök, hoztuk a neveket felsoroló naptárt, s kérdezgettük, próbálgattuk milyen név is illene rá.<O></O>
<O></O>
Erőfeszítéseink nem jártak sikerrel. Napközben cumiztattuk, esténként meg neveket gyakoroltunk.<O></O>
<O></O>
Elmúlt két hét, a cicus fejlődött, csak még neve nem volt. Vacsorát főztem épp a konyhába mikor lányom egy Júlia regénnyel a kezében felvetette a nagy ötletet: legyen Jefferson!<O></O>
<O></O>
Naná hogy a szerelmes regényből olvasta ki! <O></O>
<O></O>
Persze a kis maszatnak ez azonnal megtetszett, lelkesen nyávogott rá.<O></O>
<O></O>
Ettől a perctől kezdve Ő Jefferson, Jeffike lett nekünk. Később ahogy nőtt oroszlánkirály, maffiavezér, és sunyibomen lett őfensége.<O></O>
<O></O>
Nappal mikor dolgoztam, és Tündi iskolába volt, Jefferson a konyhába volt bezárva, Alex pedig egy kisszekrényen, akváriumban volt a szobába. Este kezdődött a szoktatás.<O></O>
<O></O>
Mindketten jól viselték. Alex bizalommal fordult Jeffi felé, Jeffike meg érdeklődően szimatolgatta. Ilyenkor mindig picit <O></O>
ráütöttem a fejére. Gyorsan tanult és hamarosan már puszilgatta Alexet.<O></O>
<O></O>
Mivel az egérkével nem lehetett játszadozni, Jefferson kenyérhéj darabbal tanult meg egerészni. Ez a szokása több éven keresztül megmaradt, s míg a többi cica az játékegérrel, Jeffi egy kenyérdarabkával játszadozott.<O></O>
<O></O>
Szépen nőtt, növekedett. Négy hónapos volt mikor elveszítettük Alexet. A sebek lassan gyógyultak.<O></O>
<O></O>
Nem, nem Ő volt a hibás. Alex az utolsó hetekben egyre gyengébb lett, majd agyvérzést kapott, s még kezemben tarthattam az utolsó pillanatban. Majd beleörültünk a fájdalomban.<O></O>
<O></O>
Ekkor megjósolták, majd hamarosan a sors kárpótolni fog érte nem egy, hanem több cicával.<O></O>
<O></O>
Hittük is meg nem is, nem akartunk több cicát a házba, az új bútorokhoz. Később azonban már ezt sem bántuk.<O></O>
<O></O>
Egy késő nyári napon lányom az osztálytársánál tartott pincebulin vett részt. Amolyan iskolai búcsúztató volt a ballagás után. Elmesélte, hogy mennyire megesett a szíve egy ártatlan kiscicán, akit a nagy mafla osztálytársai kővel dobáltak meg, és nem volt mit ennie. Ő adott neki enni, megosztotta vele szendvicsét.<O></O>
<O></O>
Ott szorongott, és nem volt kérdés a döntés: menj érte, hozd haza, mamának úgyis kell egy cica.<O></O>
<O></O>
Felpattant a kerékpárra, megkereste, majd a kertésznadrág pántjai közé, a melegítő fölső védelmében hazafuvarozta<O></O>
cica család leendő második tagját. <O></O>
<O></O>
Kis fehér soványka cica volt,alig nagyobb mint a kézfejem, tele bolhákkal, először is fürdetés következett.<O></O>
<O></O>
A frissen megmosott cicus előkelően ült megszáradva, ezt a kezdeti fenséget végig megtartotta élete során.<O></O>
Ki sem néztük egy pince cicusból, hogy tud viselkedni. <O></O>
Elizabeth nevet adományoztuk neki.<O></O>
<O></O>
Persze neki nem tetszett a név, de nem volt már erőnk, türelmünk vele is végigjátszania névkeresési ceremóniát.<O></O>
Cserébe becézni kezdtük: Liza, Lizus, Lickuci, Lickucika.<O></O>
Később már megbékélt nevével, bár mi is éreztük ez nem az igazi!<O></O>
<O></O>
Visszatérve Jeffikéhez. Mikor meglátta Lizát annyira megörült neki, ott tétlábolt a fürdetés közben, alig várta, hogy megismerkedjen vele.<O></O>
<O></O>
Azt hitte Ő kapta ajándékba. Össze-vissza puszilgatta. Liza időnként tartózkodóan leállította, s ha ez sem segített, jött a maflás. Jeffersont semmi, de semmi nem tántoríthatta el. Ragaszkodott ajándékához, lépten, nyomon követte és a szárnysegédjévé vált.<O></O>
<O></O>
Na szegény anyukám, neked sem lesz cicád.. gondoltam.<O></O>
<O></O>
Jeffi annyira örült Lizának, nem volt szívünk elvinni tőle. Tartottunk attól is nehogy lelki sérülést szenvedjen, így hát Liza is maradt. Ettől a naptól kezdve két gyönyörű, hízelkedő cica tette szebbé mindennapi életünket. <O></O>
<O></O>
Egészen addig míg rádöbbentünk: Lizának nagy a hasa, kiscicái lesznek…….(folytatása következik.)<O></O>
<O></O>
<O></O>
Kérlek írjátok meg érdekel-e benneteket a történet. Ha igenlő válaszok kapok akkor folytatom az írást, és olvashatjátok. Ha nem írtok vissza rá semmit, akkor csak a weblapomon lesz olvasható a cicanapló.<O></O>
T.Zsuzsa<O></O>
<O></O>
<O></O>
<O></O>
<O></O>
<O></O>
<O></O>
<O></O>
Sziasztok!ffice
ffice" /><O></O><O
></O>Nekem egy egész cica családom van, és volt. Szívesen írok róluk , egyébként is terveztem nekik emléket állítani, megörökíteni őket, mert csodálatos lények voltak, lelkem egy-egy darabjai, őrzőangyalai.<O
></O><O
></O>Emlékezek hát Szépszemű cicámra, Csipike cicámra és Liza cicámra, azokra akik nem lehetnek most velem, akiktől el kellett válnom, mégis visszakaptam őket, igaz kettőjükről majd nem mesélhetek a mostani életükre vonatkozóan, és lesznek olyan történések is amit csak részben tárhatok nyilvánosság elé…<O
></O><O
></O><O
></O>A cica őrület gyermekkorom óta velem nőtt. Emlékszem sokszor becsempésztük őket ágyunkba. Emlékszem Jenniferre, Tigire is, de egyikükkel sem vált olyan belsőségessé kapcsolatom, kapcsolatunk mint a Jeffiékkel.<O
></O><O
></O>1993-at írtunk amikor egyik újdonsült barátom megkért, hozzak neki cicát valahonnan, mert egyedül érzi magát.<O
></O><O
></O><O
></O>Munkahelyemen egy cica anyuka ez időben pusztult el, hátrahagyva 3-4 pár hetes kiskölyköt. Tejcsis üvegből szopiztattuk őket két óránként.<O
></O><O
></O>Még két hónaposak sem voltak mikor a főnökasszonyunk besokallt, s kijelentette vagy gazdára találnak vagy elpusztítja őket.<O
></O><O
></O>Aki tudott helyet biztosítani nekik, az választott magának egy apróságot. Egy zsemlegombócnak nem akadt gazdája.<O
></O><O
></O>Ezért elvállaltam, s vittem haza, Józsinak jó lesz gondolattal. Lábatlanon lakom, Budapesttől 60km-re.<O
></O><O
></O>Az apróság már pár hetesen sztár lett. Olyan nyivákolásba kezdett a buszon, hogy mindenki kíváncsi lett rá.<O
></O><O
></O>Én meg féltőn, de örömmel mutogattam a fejem fölé emelve a siránkozó csöppséget, aki persze végig sírta a másfél órás utat.<O
></O><O
></O>Közvetlenül Béla, a buszvezető mögött ültünk, még szerencse, hogy gyerekkori ismerős, s falubeli volt, bírta idegekkel is, és nem szállított le minket a buszról.<O
></O><O
></O>Otthon kislányom nagy örömmel fogadta, s rögtön gondozásba vette. Kerítettünk neki egy hatalmas papírdobozt is, így utólag belátom ez elméretezett volt. (csak tv-s dobozt találtunk).<O
></O><O
></O>A Józsinak persze ekkor már nem kellett, kapott máshonnan egy édi fekete-fehér cirmos cicát.<O
></O><O
></O>Hát megtartottuk. Gond csak annyi volt hogy már volt háziállatunk, egy kishörcsög: ALEX.<O
></O><O
></O>Alex nagyon jó fej volt, szoros kapcsolatban álltunk egymással, s tanítottuk, sőt neveltük, megtanulta kifejezni érzelmeit, tudott mosolyogni (tanúk is vannak rá) és sokszor fogócskáztunk, bújócskáztunk együtt, Alex nagy örömére.<O
></O>Alexről majd másik írásomban olvashattok.<O
></O><O
></O>Szóval ott tartottunk, mi lesz Alexel ha ez a cica megnő, nem fogja-e megenni egérnek nézve?<O
></O><O
></O>De egyelőre még neve sem volt. Próbálkoztunk több névvel is, de egyik sem nyerte el tetszését.<O
></O><O
></O>Mint komoly szülök, hoztuk a neveket felsoroló naptárt, s kérdezgettük, próbálgattuk milyen név is illene rá.<O
></O><O
></O>Erőfeszítéseink nem jártak sikerrel. Napközben cumiztattuk, esténként meg neveket gyakoroltunk.<O
></O><O
></O>Elmúlt két hét, a cicus fejlődött, csak még neve nem volt. Vacsorát főztem épp a konyhába mikor lányom egy Júlia regénnyel a kezében felvetette a nagy ötletet: legyen Jefferson!<O
></O><O
></O>Naná hogy a szerelmes regényből olvasta ki! <O
></O><O
></O>Persze a kis maszatnak ez azonnal megtetszett, lelkesen nyávogott rá.<O
></O><O
></O>Ettől a perctől kezdve Ő Jefferson, Jeffike lett nekünk. Később ahogy nőtt oroszlánkirály, maffiavezér, és sunyibomen lett őfensége.<O
></O><O
></O>Nappal mikor dolgoztam, és Tündi iskolába volt, Jefferson a konyhába volt bezárva, Alex pedig egy kisszekrényen, akváriumban volt a szobába. Este kezdődött a szoktatás.<O
></O><O
></O>Mindketten jól viselték. Alex bizalommal fordult Jeffi felé, Jeffike meg érdeklődően szimatolgatta. Ilyenkor mindig picit <O
></O>ráütöttem a fejére. Gyorsan tanult és hamarosan már puszilgatta Alexet.<O
></O><O
></O>Mivel az egérkével nem lehetett játszadozni, Jefferson kenyérhéj darabbal tanult meg egerészni. Ez a szokása több éven keresztül megmaradt, s míg a többi cica az játékegérrel, Jeffi egy kenyérdarabkával játszadozott.<O
></O><O
></O>Szépen nőtt, növekedett. Négy hónapos volt mikor elveszítettük Alexet. A sebek lassan gyógyultak.<O
></O><O
></O>Nem, nem Ő volt a hibás. Alex az utolsó hetekben egyre gyengébb lett, majd agyvérzést kapott, s még kezemben tarthattam az utolsó pillanatban. Majd beleörültünk a fájdalomban.<O
></O><O
></O>Ekkor megjósolták, majd hamarosan a sors kárpótolni fog érte nem egy, hanem több cicával.<O
></O><O
></O>Hittük is meg nem is, nem akartunk több cicát a házba, az új bútorokhoz. Később azonban már ezt sem bántuk.<O
></O><O
></O>Egy késő nyári napon lányom az osztálytársánál tartott pincebulin vett részt. Amolyan iskolai búcsúztató volt a ballagás után. Elmesélte, hogy mennyire megesett a szíve egy ártatlan kiscicán, akit a nagy mafla osztálytársai kővel dobáltak meg, és nem volt mit ennie. Ő adott neki enni, megosztotta vele szendvicsét.<O
></O><O
></O>Ott szorongott, és nem volt kérdés a döntés: menj érte, hozd haza, mamának úgyis kell egy cica.<O
></O><O
></O>Felpattant a kerékpárra, megkereste, majd a kertésznadrág pántjai közé, a melegítő fölső védelmében hazafuvarozta<O
></O>cica család leendő második tagját. <O
></O><O
></O>Kis fehér soványka cica volt,alig nagyobb mint a kézfejem, tele bolhákkal, először is fürdetés következett.<O
></O><O
></O>A frissen megmosott cicus előkelően ült megszáradva, ezt a kezdeti fenséget végig megtartotta élete során.<O
></O>Ki sem néztük egy pince cicusból, hogy tud viselkedni. <O
></O>Elizabeth nevet adományoztuk neki.<O
></O><O
></O>Persze neki nem tetszett a név, de nem volt már erőnk, türelmünk vele is végigjátszania névkeresési ceremóniát.<O
></O>Cserébe becézni kezdtük: Liza, Lizus, Lickuci, Lickucika.<O
></O>Később már megbékélt nevével, bár mi is éreztük ez nem az igazi!<O
></O><O
></O>Visszatérve Jeffikéhez. Mikor meglátta Lizát annyira megörült neki, ott tétlábolt a fürdetés közben, alig várta, hogy megismerkedjen vele.<O
></O><O
></O>Azt hitte Ő kapta ajándékba. Össze-vissza puszilgatta. Liza időnként tartózkodóan leállította, s ha ez sem segített, jött a maflás. Jeffersont semmi, de semmi nem tántoríthatta el. Ragaszkodott ajándékához, lépten, nyomon követte és a szárnysegédjévé vált.<O
></O><O
></O>Na szegény anyukám, neked sem lesz cicád.. gondoltam.<O
></O><O
></O>Jeffi annyira örült Lizának, nem volt szívünk elvinni tőle. Tartottunk attól is nehogy lelki sérülést szenvedjen, így hát Liza is maradt. Ettől a naptól kezdve két gyönyörű, hízelkedő cica tette szebbé mindennapi életünket. <O
></O><O
></O>Egészen addig míg rádöbbentünk: Lizának nagy a hasa, kiscicái lesznek…….(folytatása következik.)<O
></O><O
></O><O
></O>Kérlek írjátok meg érdekel-e benneteket a történet. Ha igenlő válaszok kapok akkor folytatom az írást, és olvashatjátok. Ha nem írtok vissza rá semmit, akkor csak a weblapomon lesz olvasható a cicanapló.<O
></O>T.Zsuzsa<O
></O><O
></O><O
></O><O
></O><O
></O><O
></O><O
></O><O
></O>
Sziasztok cicabarátok
Imádom öket.Sajnos már csak egy van.
Most még a forum használattal bibelödöm.Főleg a böngészésével megy el az idő...
Szép napot!
Ami cicaCsatolás megtekintése 88861
Csatolás megtekintése 88861sziasztok!
nekem is volt cicám, Zsömlének hívták, oylan rozsdabarna foltos volt, mint a szömle színe. Imádtam őt, csak nem volt hajlandó sajnos a kaparófát igénybe venni és az ülőgarnitúrámat használta helyette. Egy idő után nem bírtam tovább, és egy kertes házban lakó párnak ajándékoztam Őt, de majdnem belehaltam... sajnos nincs képem róla, pedig imádtam. Az a baj, hogy panelben lakom, és od anem való, legalábbis szerintem. Na mindegy. Azért jó olvasni erről a témáról.
nekem is volt cicám, Zsömlének hívták, oylan rozsdabarna foltos volt, mint a szömle színe. Imádtam őt, csak nem volt hajlandó sajnos a kaparófát igénybe venni és az ülőgarnitúrámat használta helyette. Egy idő után nem bírtam tovább, és egy kertes házban lakó párnak ajándékoztam Őt, de majdnem belehaltam... sajnos nincs képem róla, pedig imádtam. Az a baj, hogy panelben lakom, és od anem való, legalábbis szerintem. Na mindegy. Azért jó olvasni erről a témáról.
