Én is megjöttem!!!! És még élek!!! És a többi 99 is
!!!!
Nah, de nagyon jó, ha az ember nem tudja előre, hogy mire vállalkozik. Mentem segítségnek a főzéshez, mire kiderül, hogy a szakácsnők (akiknek mellesleg ez a szakmájuk) elfelejtettek szólni, hogy nem tudnak jönni. Várják a busszal teli gyerekekkel őket, és nem jönnek. Mire a szervező telefonál, és majdnem agyvérzést is kap. Na de hogy lehet ezt elfelejteni???? Hogy 100!!! emberre kell egy hétre főzni??? Lassan már semmin sem fogok csodálkozni.
Na de sebaj, a barátnőmmel nagy hévvel megérkeztünk, és csak azért is végigvittük és finom lett és elég volt mindig, és időre el is készültünk. Azért ne sajnáljatok nagyon, volt még segítségünk. A hét végére azt mondtuk, hogy csak kaját ne lássunk egy darabig.
Nagyon élveztük. Jó móka a főzés, csak a talpam nem ért ezzel egyet.
És nagyon szép volt a hely is. Körbe-körbe magas dombok erdővel. Pár méter bármely irányba és már mászhattunk is volna felfele, ha maradt volna energiánk hozzá.
Nekem is vannak kaktuszaim, nagyon szeretem őket. Olyan kerek rózsaszínvirágos is, és minden évben nyit többször is. Mikor nagy meleg van, akkor érdemes állni és figyelni. Látszik, ahogy bontja ki a szirmait. Sajnos még egy napot sem bír ki ebben a hőségben, amúgy is csak 24 órát, de gyönyörű!
Van olyan is, ami hosszú vékony és mikor kihozom tavasszal tele lesz vöröses ciklámen virággal, olyan mintha tűzeső lenne, és a másik pedig narancs színűvel. A legfontosabb, hogy nem igényesek és nem sértődősek, de gyönyörűek.
Szerettem volna képeket is csatolni, de sajnos a régi gépemen voltak, és a tönkrement, idén pedig nem fényképeztem.
És még fokföldi ibolya bolond is vagyok. Ha meglátok egy újat, muszáj megvenni, vagy kunyerálni egy levelet róla.
