Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

napsugár7127 írta:

Úgy szép az élet, ha zajlik, ma kemence átadási ünnepségen voltunk, lányzó ott is szerepelt.A kemencét egy csángó férfi készítette.Remélni lehet csak, hogy nem teszi tönkre senki.

Kattints a kibontásához...

macleod írta:

Életemben egyszer varrtam magasságmérőt. Mondhatom, elég jól sikerült, , mert gyakorlatilag mindenhez értek. (Most ilyen kedvemben vagyok. ) Azt olyan lazább szövésű anyagra varrtam, a szélén filcből varrt (levehető) ujjbábok lógtak, malac, kutya, gyerek, ..., és a mérce középső vonala is egy másfél-két centi széles, kb. másfél-két méteres hosszúra összeillesztett filccsík volt (én szabdaltam össze egy olyan kb. A4-es filclapot). Ennek a középvonalát egy élénk színű cérnával varrtam meg mind a másfél méter hosszan, majd centinként varrtam a beosztást, a "kerek" 5-10 centiknél másféle öltésre állítottam a gépet (a végére csak kicsit voltam zabos, mert nem szeretem a babramunkát). A filc azért volt jó, mert úgy gondoltam ki, és bevált, hogy a magasság jelöléséhez vettem olyan kis fa napocskákat, amit sokféle mintával lehet kapni, katicák, virágok, ilyesmik, és a hátuljára ragasztottam egy darabot a tépőzár azon csíkjából, ami a "ragadós" rész. Alkoholos vékony filccel írtuk az adatokat, és a tépőzárat kicsit megdörzsölve a filccsíkon, remekül megmaradt, ahol kellett. De a közepe ez a mérőszalaghoz hasonlatos, géppel varrt jelölésű filccsík volt. (A számokat csak ötvenenként jelöltem, filcből vágtam, ragasztottam) Ez most csak egy kipróbálás nélküli hirtelen ötlet, mert én anno kézzel, vonalzóval jelölgettem a centiket, hogy lehet, egy papír mérőszalagot kellene rávarrni, mert a tű perforálja a papírt,könnyen leszedhető, ezt tudom, és akkor nem kell jelölgetni. Mondjuk mint pontos mérőeszköz, órára használható, biztos nem alkalmas, mert az anyag is deformálódik. Tk. miért ne volna lehetséges, hogy egy műanyag mérőszalagot varrsz középre? Annak megvan a centis beosztása, a tűt állja, beosztása viszonylag pontos marad, hm?

Csatolás megtekintése 947608

Kattints a kibontásához...

zzsuzsa írta:

Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni.A barátnőmnek lesz a 30. házassági évfordulója,a férj méhészkedik,szabadidőben.Meglepetést szeretnék,de egyenlőre én lepődöm,mert bármit csinálok,nem tudom olvashatóan kinyomtatni a mintát.Pedig jó lenne.Érdekes,ahogy a méhek megitélése változott.Először dögök voltak,de ahogy a gyerekek,igények változtak,változott az ázsiójuk.Ma már arany bogaraimnak hívják őket.
Előre is köszönöm!

Kattints a kibontásához...

macleod írta:

Próbáld meg így, feldaraboltam. (A bumeráng-effektus a bűnös: túl jó volt a felbontás, ami A4-ben már torzul. Ha nem jó, szólj, javítom.)

Kattints a kibontásához...

zzsuzsa írta:

Sziasztok!
Segítséget szeretnék kérni.A barátnőmnek lesz a 30. házassági évfordulója,a férj méhészkedik,szabadidőben.Meglepetést szeretnék,de egyenlőre én lepődöm,mert bármit csinálok,nem tudom olvashatóan kinyomtatni a mintát.Pedig jó lenne.Érdekes,ahogy a méhek megitélése változott.Először dögök voltak,de ahogy a gyerekek,igények változtak,változott az ázsiójuk.Ma már arany bogaraimnak hívják őket.
Előre is köszönöm!

Kattints a kibontásához...

macleod írta:

Hát, ezt az ablaküveges témát sem érti már mindenki .... hahhahahhaaaaahahahhahaha. Örülök, ha jó, a többin ne bánkódj. Mindig lesz valaki, aki segít! kiss Ennél nagyobb baj sose legyen.
ui.: Erről jut eszembe: minden rendben?

Kattints a kibontásához...

• Először Helsinkibe repültünk, nagyon rövid idő alatt ott voltunk. A magyar részről annyit, hogy nincs semmilyen infrastukturája, de Helsinkiben a legmodernebb. Azonnal internetkapcsolatot tudtunk létrehozni, kényelmes székek, fekvőhelyek.
• Közlekedés: A metró nagyon jó 13 vonal van. A 2-es a fővonal, ez iszonyú zsúfolt, lökdösődés, mint a heringek. Irányítás az alkalmazottak részéről, minden metróvonal tele van velük, kiabálás leordítják a fejedet is, ha lassan haladsz, ellenőrzések sora, pl. a csomagjaidat, váltáskádat beteszed egy átvizsgálóba, de ezt képzeld el többször is. A busznál, mint régen az ajtóknál ülnek a hölgyek és nézik, hogy ki száll fel, és lehúzta-e a kártyádat. Elfelejtettem mondani, hogy kártyarendszer van, valamennyi pénzzel feltöltöd, és azt használod el. Érdekesség volt, egy egy-egy buszjárathoz a járdára felfestették a számokat, és az emberek itt sorakoztak, itt várták a járatokat. Egy-egy járathoz egy-egy irányító is volt, sárga kabátkában álldogáltak, akik állandóan mondták, hogy mi fog érkezni. Busszal is közlekedtünk, tülekedés, ordibálás hogy menjünk hátrább. És rohanni kell hogy le is tudjunk szállni.
• Még mindig a közlekedés. Hát az autók, azok nem tudják mit jelent. Mennek össze-vissza, piros lámpa az nem számít. A gyalogosok is mennek, és állnak a forgalom kellős közepén, és az autók száguldoznak előtted, utánad. Állandóan dudálnak, ez azért van, hogy felhívják magukra a figyelmet, hogy jönnek, nem másért. Viszont balesetet, azt egyet sem láttunk, nem is tudom, hogy hogy csinálják, mert számomra félelmetes volt. Nekem külön rá kellett hogy álljon az agyam, hogy ezt kell csinálni.
• Rengeteg a rendőr, 5-6 méterenként egy. Ha kérsz segítséget tőlük kaphatsz, ezt rengetegszer láttam, azt nem tudom, hogy tudnak-e idegen nyelven is. Rengeteg katonával is találkoztuk a különböző látványosságoknál, meg sem mozdultak, őrizték a látványosságokat. Hogy hogy bírták ebben a melegben azt nem tudom.
• Ebben a városban 20 millióan élnek, ezt mondta az egyik idegenvezető és állandóan nagy a tömeg. Nem lehet rendesen semmit sem megnézni, állandóan ott vannak a nyakadban. Nincs egy imtim szférád sem. Állandóan bűzt éreztem, sajnos a szállodában is, ez szerintem csatorna szag volt. Itt az emberek egy része úgynevezett hutongokban élnek, ez olyan mint egy kis doboz lenne. Az életüket így az utcán élik, itt főznek, mosnak, alszanak, kiteszik a ruháikat száradni (az alsóneműiket is). Enni is az utcán esznek, itt reggeliznek, ebédelnek, és vacsoráznak. Nincs fürdőszobájuk sem, a szobában mosakodnak, és viszik ki az éjjeli edényt, és öntik ki. Nagyon sok a nyilvános wc. Az emberek azok állandóan köpködnek, tele az utca így minden ilyennel. Egyszer még a metrón is köpködtek, na ezt a kínaiak is megnézték.
• Az első 7 napban eső hála istennek nem volt, egy nap volt csak amikor 3 csöpp esett. Így az esőkabátot csak elrettentő tárgynak hoztuk. Persze ha azt mondják, hogy nincs nagy meleg, akkor is szakad rólad a víz, átázol. Csodálom, hogy nem fáztam meg, mert a légkondi az mindenhol van. Van a szobában, van a metrón, az éttermekben is. Kinn meg 100 fok. A 8. nap esett délután, de nekem nagyon jól esett a víz. Utána nagyon hamar megszáradtunk. Ez az egyetlen nap volt esős.
• A kicsi gyerekek nem használnak pelenkát, nyitott alul a nadrágjuk. Így aztán ha áruházban is belelépsz valahová, az nem csoda, hiszen valahol elvégzik a dolgukat. Babakocsit is alig látni, itt gyorsabban meg tanulnak a gyerekek járni, és nem láttam hisztit.
• Ha viszont kimész egy parkba, akkor a nyugalom vesz körül. Itt táncolnak, formagyakorlatokat végeznek, zenélnek, énekelnek, sportolnak az emberek. Az egyik nagy park tele van ilyen emberekkel.
• Nincs wifi, így aztán nem lehet használni a számítógépeket.
• Mindenki alkudozik az áruházakban, teaházakban, stb. Nem ugyanolyan árakat állapítanak meg egy európaiknak, mint maguknak, de a végén lehet hogy ugyanazt az árat fogják kapni.
• Miután eszméletlen nagyok a távolságok, így nagyon sokat mentünk. Naponta biztos hogy gyalogoltunk 15-20 kilométert, ebben a melegben, de főleg a páratartalomban.
• Magas a páratartalom, állandóan izzad az ember, wc-re alig mentem, mindent kiizzadt. Pedig rengeteget ittunk. Én annyit ittam, egy nap, mint egy egész héten. A víz az nagyon olcsó, egy kisüveg víz 1-2 yüenbe kerül.
• A lábam állandóan bedagadt, és piros pöttyök is voltak a lábszáramon. Ez éjszaka elment, majd másnap visszajött. De szerencsére nem viszketett, így csak mint probléma jelentkezett.
• Hát a kaja az nem európaiaknak való. Reggelit az utcáról veszed, vagy már akkor is pl. levest esznek. Lángost lehet enni, vagy paucét, ez egy tésztában lévő húsos valami, vagy zöldség is van benne, ez lehet enni. ez kb. 10 yüen. Délben kínai étterem, ez lehet vacsora is. kb. 35 yüen-be kerül. Itt is próbálkoznak, hogy egy európainak nem ugyanazokat az árakat szabják meg. Itt alkudozás nincs.
• A szoba az tiszta volt. Ágyneműt 2-3 naponta áthúzták, mindennap volt tiszta törülköző, meleg víz. Volt hütőszekrény is. Nagyon sok európai volt itt. Azt nem tudom, hogyha elmegy az ember egy drágább szállodába, akkor ezeket a hutongokat megmutatják-e nekik, látják-e vajon, hogy hogyan élnek az emberek. Hiszen az emberek nagy része itt él, dolgozik, ez is Kínához tartozik. Az emberek itt is hangosak voltak, csapkodták az ajtókat, nem igazán érdekelte őket, hogy bárki is alszik.
• Már létezik meki, kfc, ide is már sokszor bejárnak a kínaiak enni. Ezt az idősebbek neheztelik, hogy a szokásaiktól eltérnek.
• A látnivalók az csodálatosak. Egy egyhez többször vissza kellene menni, hogy el tudjál mélyedni. Nem tudom, van e olyan évszak, ahol nincs ennyi ember, ekkora tömeg. Mert hát persze itt nem lehet megállni, hiszen visz a tömeg. Meg a meleg is hátráltat, nincs annyi erőd, hogy menjél és menjél.
• Voltunk egy könyves boltban is, ami 5 emelet hosszan csak könyvek voltak. Ide leülnek az emberek, itt olvasgatnak, a gyerekek itt játszanak, ismerkednek a könyvekkel. Sok kreatív könyvet is hoztam.
• Az ízek utcájában, a skorpiók, a csigák – ezek elég frissek voltak, hiszen másztak,- a különböző bogarak, tücskök. Hát mit mondjak, nem volt egy szívderítő.

1. nap: Itt utaztunk, és próbáltuk az idő eltolódást túlélni. Nekem úgy sikerült, hogy még a következő éjszaka is alig tudtam aludni.
2. nap: Elkezdtük a városnézést. Voltunk a Mao Zedong Mauzóleumnál, ide nem lehet bemenni, megnéztük a Tian’anmen teret, és voltunk egy kedves kis parkban a Csong sang parkban. Na itt egy érdekesség volt. Vasárnaponként házasság közvetítés van, bárki aki párt szeretne itt ismerkedhet.
3. nap: A tiltott város következett. 8706 szobájával, az épület együtteseivel lenyűgöző volt. Innen még felmentünk a Széndombra.
4. nap: A nyári palota következett. Ez gyönyörű volt. Itt csónakáztunk 2-szer is.
5. nap: Tien tan park. Itt az emberek, aki békében, nyugalomban végezték el a napi gyakorlataikat táncoltak hagyományos és modern táncokat ,tai csi-ztek, kardoztak, tollasoztak, és persze zenéltek. Azt nem tudom, hogy ezek az emberek mikor dolgoznak, mikor van munkájuk. Mert rengetegen mozogtak. Mint megtudtam, nagyon drága az orvosi ellátás, így a megelőzésre nagyobb hangsúlyt fektetnek. Itt volt az Ég temploma is. Ez évenként csak 2-szer használták az uralkodók. Lenyűgöző volt. Délután megnéztünk egy kínai piacot, hát az elmondás szerint ez is nagyon átalakult. Kevés volt a piaci jellege. Sokan vásároltak itt, cipőket, ruhákat, kabátokat. Hát én nem tartoztam közéjük.
6. nap: Ez egy iszonyú jó nap volt. Először megnéztük a Jáde Múzeumot, szép kialakított tárgyak voltak. Ezek után a Ming sírok következtek. Ezek után egy közös ebéd volt, majd a kínai nagy fal következett. Egy olyan részt néztünk meg, ami kevésbé látogatott, nem volt sok ember, és a kilátás gyönyörű volt. Majd egy gyöngy múzeum következett, na ez kár volt, mert arra ment ki minden, hogy ki mit vásárolhatna. Iszonyú drága volt minden, na ez a szervezett út hátránya. Ezek után megismertünk egy teaházat, ahol egy teaszertartást ismertünk meg, persze tradicionális ruhában. Itt is lehetett vásárolni, de itt nem ugrottak rá az emberre, hogy mindenképpen vásárolnod kell.
7. nap: Reggel a Láma templomban voltunk. Hát volt egy terem 18 méteres budhával, és 4 méter volt földben. Szantálfából volt faragva. A tetők összeértek, csodálatos volt. Ezután a Konfociusz templomot néztük meg, összekapcsolva a Császári Főiskolával. Hát ez nem volt egy nagy csoda. Aztán délután elmentünk megnézni a Tian’anmen tér, egy másik oldalát. Most nem volt annyi ember. Mao-hoz reggel korán kellene menni, több órát kellene sorba állni, de ezt nem fogom. Láttuk egy következő napon, hogy mennyi ember képes sorba állni. Este meghívtak bennünket kacsát enni, meg más finomságot. Hát nagyon klassz volt. Olyan eldugott helyen volt, hogy idegenek nem nagyon találják meg, csak a helyiek. Itt ettem először pálcikával.
8. nap: Ma elmentünk megnézni a harangtornyot. Olyan meredek lépcsőn mentünk fel, hogy majdnem kiköptem a tüdőmet. Ezután következett a dobtorony, a felmenetel itt is ugyanolyan volt, mint az előző helyen. De viszont megvártuk a dob bemutatót, ami fantasztikus volt. Ezután kerestük a Beihai parkot, nem találtuk, de megnéztük a tavak közül a legfelsőt. Ezek után szakadni kezdett az eső, és visszajöttünk a szállodába. Este azért még tettünk egy sétát egy közeli bevásárló utcában.
9. nap: Megnéztünk a Behai Parkot. Felmásztunk a dagobához is. Jó kis program volt. Este megnéztük a hangszeresek utcáját.
10. nap: Ma a Fehér Felhő Taoista Templomot néztük meg. Itt élnek még a papok, és őrzik a különböző termeket. Ezek után elmentünk aTianning Pagodához. Ez nem ismert a turisták számára. Most újítják fel. Ez az első ahol nem kértek belépődíjat. Este még elmentünk és megnéztük a kivilágított Pekinget, és az ízek utcáját, ahol mindenféle állatot lehet enni. Hát én nem ettem.
11. nap: Utazás: Szépen hangzik, hogy reggel 7 kor indultunk a szállodából, és este 7-kor itthon voltunk. De tegyünk még hozzá 6 órát, és akkor ennyit utaztunk.