Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Zsafi

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyerekembernek gyors felépülést.
A krizantémot imádom! Sajnos, árnyas a pici kertem, de két-három tő alacsony azért van (volt sokkkal több is, régen, míg nem volt diófánk, és azt a bordót ma se látom sehol. Nagyfejű, és a temetőben a fagyok se ártottak neki)
Ja! Felsős elemista koromban az egyik (erre kapható) batárnőmmel egy őszön a temetőt jártuk minden délután, nem tudom, miért szerettem ezt a "tevékenységet", hacsak nem azért, mert előzőleg januártól május végéig kórházban voltam és szeptemberben is. Meglegyintett "valami"? 11 éves voltam.
Az egyik napon megnyitottak egy kriptát (temetésre készülve), és mivel senki nem járt arra, mi lementünk...be a kriptába. Az ujjaim közt foszlott szét egy gyönyörű lepel, ami kilógott a koporsóból.... És nem féltem, meg se ijedtem. Két sorban emeletesen voltak a koporsók...
Csak, hogy tudjátok, miféle jár közétek varrni meg pletykálkodni.....
Persze, ilyet se mesélhetek éppen mindenkinek - bár tudja a jónép, hogy nem vagyok 100-as :cool2:
 

shaara

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyerekembernek gyors felépülést.
A krizantémot imádom! Sajnos, árnyas a pici kertem, de két-három tő alacsony azért van (volt sokkkal több is, régen, míg nem volt diófánk, és azt a bordót ma se látom sehol. Nagyfejű, és a temetőben a fagyok se ártottak neki)
Ja! Felsős elemista koromban az egyik (erre kapható) batárnőmmel egy őszön a temetőt jártuk minden délután, nem tudom, miért szerettem ezt a "tevékenységet", hacsak nem azért, mert előzőleg januártól május végéig kórházban voltam és szeptemberben is. Meglegyintett "valami"? 11 éves voltam.
Az egyik napon megnyitottak egy kriptát (temetésre készülve), és mivel senki nem járt arra, mi lementünk...be a kriptába. Az ujjaim közt foszlott szét egy gyönyörű lepel, ami kilógott a koporsóból.... És nem féltem, meg se ijedtem. Két sorban emeletesen voltak a koporsók...
Csak, hogy tudjátok, miféle jár közétek varrni meg pletykálkodni.....
Persze, ilyet se mesélhetek éppen mindenkinek - bár tudja a jónép, hogy nem vagyok 100-as :cool2:

Úgy örülök nektek csajok!!!! Most komolyan!!!
Pár napja gép előtt ülök folyamatosan, szerkesztgetek egy kiadványt. A szemem már kidülled estére, de itt akkor is el kell olvassalak benneteket, mert mindig megmosolyogtattok!!!
 

Szalárd

Állandó Tag
Állandó Tag
Én egyetemista koromban a marosvásárhelyi temetőbe jártam ki tanulni a nyári vizsgaidőszakban. Olyan békés volt,olyan csendes...csak a madarak csicseregtek és a méhek zümmögtek a virágtengerben...És egyedül voltam,egy-két temetőlátogató nénike társaságában... Mai eszemmel biztosan nem mennék oda (túl sok krimit néztem azóta:rohog::rohog::rohog:) na nem azért,csak mostanra valahogy más töltete lett a temetőnek...
Félnék,nehogy megkérdezzék:mama!és a könyveket ki hozza haza??!:rohog::rohog:
 

Mizsuzsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedvenc virágom a krizantém,annyi színben fazonban létezi,és az illatát is nagyon szeretem,galád módon dörzsölgetem a levelét, hogy jobban kiadja az illatát;). A virág koszorút most szándékozom kivarrni anyag, cérna megvéve,legalább két éve barátkozom vele most elhatároztam elkezdem. Andi,mit találtál ami ettől szebb, megmutatod? Imádom a koszorúkat. Ez a szalag hímzés meg teljesen elvarázsol,nem tudom a technikáját és nem is akarom tudni;). Elég nekem a keresztszem már azt is túlzásba viszem, mert versenyt akarok futni az idővel.Sokáig kell élnem mert sok tervem van:D.
 

Csillucs86

Állandó Tag
Állandó Tag
Majd talán holnap mesélek, de annyira nem bírom az utazást meg ezt a frontos időt, hogy most a fürdőkádban kummantottam el egy kicsit és lettem jobban, mert olyandeolyan migrén kapott el, mint ami 3 éve nem és róka-járatban voltam, ahogy egy kis fény megcsapott. De szerintem elért a sok drukk! :D Eredményhirdetés hétfőhöz egy hétre. Merjem-e elkiabálni? Még nem, szerintem. :)
 

Szalárd

Állandó Tag
Állandó Tag
Majd talán holnap mesélek, de annyira nem bírom az utazást meg ezt a frontos időt, hogy most a fürdőkádban kummantottam el egy kicsit és lettem jobban, mert olyandeolyan migrén kapott el, mint ami 3 éve nem és róka-járatban voltam, ahogy egy kis fény megcsapott. De szerintem elért a sok drukk! :D Eredményhirdetés hétfőhöz egy hétre. Merjem-e elkiabálni? Még nem, szerintem. :)
Szerintem se!
Én még eddig akárhányszor elfecsegtem valamit előre,bármilyen biztosnak is látszott,nem jött össze!
Tehát lakat a szájra,tovább drukkolunk!:)
Biztosan a stressztől lett ilyen rohadt migréned,ezen csak az alvás segít...
 

emama63

Állandó Tag
Állandó Tag
Tetszik a kriptalátogató??
:D:D:p:)
Merakkor azt is elmesélem, hogy Esztergomban az alagtemplomban vagy miben, tudjátok, az a széles, folyosó alakú, ahová a rangos egyházi méltóságokat temették meg a hercegprímásokat, engem süvöltve rohanó szellemek kerülgettek (a képzeletemben)...

A családban senkinek sincs sok kedve temetőbe mászkálni, de mivel én sem vagyok százas, gyerekkorom óta szeretem nézegetni a sírkövek feliratait, elképzelem, hogy a nevek mögött milyen történetek lehetnek, milyen életek... Bármikor bármelyik temetőbe gond nélkül bemegyek, nincs semmi rossz érzésem, hiszen az ott "lakók" már nem bántanak... Félni az élőktől kell. (igaz, a temetőjárat csak a nappalra vonatkozik! éjszaka csak akkor, ha ki van világítva a sok gyertyával halottak napján).
Viszont beugrott erről egy morbid csíny, amit még apukám mesélt: még fiatal gyerek volt, és a barátaival enyhén szólva elevenek voltak, a nagymama háza meg viszonylag közel volt a temetőhöz, így aztán kitalálták, hogy este, mikor sötétben (ez még a két világháború között volt, utcai világítás alig, vagy sehol) jönnek hazafelé a lányok a bálból(táncmulatságból), megijesztik őket. Beöltöztek fehér lepedőbe, az egyik haverja meg hozta a hegedűjét, aztán mikor a lányok odaértek a temetőhöz, elkezdett hegedüvel nyervogni, a többiek meg gyertyával, lepedősuhogtatással fokozták a hangulatot....Gondolhatjátok, milyen sikongatás volt ott, még szerencse, hogy nem kapott senki infarktust...
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Majd talán holnap mesélek, de annyira nem bírom az utazást meg ezt a frontos időt, hogy most a fürdőkádban kummantottam el egy kicsit és lettem jobban, mert olyandeolyan migrén kapott el, mint ami 3 éve nem és róka-járatban voltam, ahogy egy kis fény megcsapott. De szerintem elért a sok drukk! :D Eredményhirdetés hétfőhöz egy hétre. Merjem-e elkiabálni? Még nem, szerintem. :)
Ma délután fényt kaptam, és most izgulok, hogy az, amire én gondolok. Ááááá. :)
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Amikor anyukám várandós volt, abban az időben, az öregek állítása szerint, még az volt a szokás, hogy a temető szélén lévő kis házikó adott helyszínt a ... hát, gőzöm sincs, mi a hivatalos neve, vagy mi volt akkor, hatósági boncolásnak kéne tán nevezni. Mikor baleset történt, stb., és "helyszínelés" volt. Szóval ezek félig-meddig nyilvánosak voltak, ott állt a falusi nép, és aki jól kukkolt, sokféle dolgot láthatott. Anyukám előszeretettel járt oda borzongani, 19?-20? évesen.
Nos, ez rólam is sok mindent megmagyaráz, nyiha.

Én is szeretem a temetőket, amit Emama írt, azt írhattam volna szinte szó szerint. Az csak egy szép kert, félni pedig az élőktől lehet. Megvan a maga élővilága, madarak költenek zugokban, gyíkok, mohás kövek, a régi, pusztuló kőlapokat túlélő, résen kandikáló növények, a régi feliratok... A régi, szép fényképek (nem a most divatos, egészen borzongató arcképgravírozás), igazi, majd száz évet kibírt képek, nem is tudom, hogy csinálták .... xy-né, élt 21 évet, elhunyt 1936-ban ... ki volt a név mögött? szülésben halt meg, tüdőbajban? ... a kántortanító ... ahogy ültek a padban a gyerekek, mint a Kincskereső kisködmön, villanak be képek... az ellopásra váró krizantémok, :) ücsörgök a "szomszédon", a lap szélén, nézem a nagypapa sírját, eszembe jut, ahogy együtt szeleltük ki a babból a töreket, mostuk a mákot, ahogy minden egyes ásófordításnál lehajolt minden egyes tarackszálért, hogy kiirtsa, szedtük a krumplibogarat, csinált nekem fogcsikorgató tejfölös uborkát, ahogy a rissz-rossz kerekekre szerelt faházban esténként őriztem vele az épülő, feltöltésre váró Balaton-partot, ... és elmondok egy fohászt, aztán: szia, papa, megyek haza .... :) Azt sajnálom, hogy amikor életemben egyszer és talán utoljára eljutottam Londonba, a rám bízott gyereksereg őrzésével nem tudtam eljutni olyan igazán angol temetőbe, pedig ott még olyan is van, ami a Világörökség része. Na, majd holnap a sorsolás után újratervezem. :)
 

Csillucs86

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem se!
Én még eddig akárhányszor elfecsegtem valamit előre,bármilyen biztosnak is látszott,nem jött össze!
Tehát lakat a szájra,tovább drukkolunk!:)
Biztosan a stressztől lett ilyen rohadt migréned,ezen csak az alvás segít...


A stressz, hogy nem mertem reggel 8 után kávét inni, bár így is míg túl nem voltam a dolgon folyamatosan jelzett így is a hólyagom, meg aztán Pesten is harapni lehetett a levegőt, olyan büdös is volt tegnap meg olyan sűrű is, a Gellért hegyet kábé 2 emelet magasságig lehetett látni, utána meg felhő volt. Szmogfelhő. Szóval sokminden közrejátszott, de évek óta nem volt ilyen muriban részem, még terhesen is csak egyszer látogatott meg a róka koma, nagyjából mikor beágyazódás lehetett, azóta se. Hálisten, valamennyire már tudom kontrollálni, mert a migrén meg én kábé egyidősek vagyunk együtt a közös pályafutásunkat nézve.

De én úgy éreztem nagyon jól drukkoltok, KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! :)


Ma délután fényt kaptam, és most izgulok, hogy az, amire én gondolok. Ááááá. :)


Pssszt! ;) Köszönöm! ;)
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
A stressz, hogy nem mertem reggel 8 után kávét inni, bár így is míg túl nem voltam a dolgon folyamatosan jelzett így is a hólyagom, meg aztán Pesten is harapni lehetett a levegőt, olyan büdös is volt tegnap meg olyan sűrű is, a Gellért hegyet kábé 2 emelet magasságig lehetett látni, utána meg felhő volt. Szmogfelhő. Szóval sokminden közrejátszott, de évek óta nem volt ilyen muriban részem, még terhesen is csak egyszer látogatott meg a róka koma, nagyjából mikor beágyazódás lehetett, azóta se. Hálisten, valamennyire már tudom kontrollálni, mert a migrén meg én kábé egyidősek vagyunk együtt a közös pályafutásunkat nézve.

De én úgy éreztem nagyon jól drukkoltok, KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! :)





Pssszt! ;) Köszönöm! ;)
giraffe-smiley.gif
 

Zsafi

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt hiszem, gyerekkoromban se borzongani jártam a temetőbe, hanem megnyugodni...akkoriban a temetőben még csak halkan volt szokás megszólalni...
Amikor Apukám meghalt, munkába menet-jövet bementem a sírjához (tavasszal halt meg és késő őszig bejártam - a cég és az állomás a temetőn túl van a város szélén, tőlünk 1,4 kmre), de csak "üresen" guggoltam a sír mellett - még nem volt megcsináltatva, nem volt széle, ahová leülhettem volna). Soha nem éreztem úgy, hogy ott lenne, akkor se, azóta se - viszont sokszor éreztem, hogy velem van - ha valami bajom van, vagy ha csak szükségem lenne rá...)
Gimnazista koromban két évig vonattal jártam a közeli (kicsit nagyobb ) városba, ahol magyar osztályok is voltak, s a temető mellett kellett elmennem minden nap. Ha délutánosak voltunk, este fél tízkor ért ide a vonat... Soha nem féltem.
Ma már nem csavarognék egyedül a mi temetőnkben, mindenféle alakok előfordulnak ott (is), persze - élők...
Ma már a temető se olyan szép, nincs annyi virág...az utak se olyan szépek, nincs annyi fa...
Ja, a feliratok, nevek, képek...
Mivel mindig voltak jóval idősebb barátnőim (sajnos, legtöbb már ott van...), sokat meséltek nekem és a régi sírokban pihenő (csontokról) emberekről sok történetet tudok. A RÉGI időkről van szó...1900-1945.
Patikus (nagyon szép férfi volt), másik patikus (orosz menekült, beleszeretett egy négy gyerekes szép nőbe, aki elvált miatta, egy közös fiuk született, aki később Mo-ra menekült, lehet, hogy még él is...??), imádta a nőt, hatalmas rózsakertet telepített neki az addig puszta udvarra - aztán elvették tőle, háztömb és több családi ház van a helyén, de - a házakon nincs áldás: a parketták feldudorodnak, a házaknak mindnek valami baja van).
A négy gyerek se tagadta meg az anyját, mind jóban voltak végig. A patikus el is temette imádott feleségét...tényleg szép nő volt, láttam is kiskoromban.
Grófok - na ezekről kevesebbet tudok, de mesélt egy volt szobalány egy-két dolgot.
Na, abbahagyom...
 

napsugár7127

Állandó Tag
Állandó Tag
Temető: Hát sajnos mindig megyünk.De pl. Édesapáméknál sose tudok úgy ott lenni, mint Dédnagyanyámnál.Igaz, az ott egy régebbi rész, nagy fákkal, kevesebb autó jár, távolabb van a vonat is.Az viszont igaz, hogy az élőktől jobban kell félni.Sokat tudnék mesélni a lopásokról,még a beültetett virágokat is viszik, meg a lebetonozott vázákat is.No komment. A másik, ami felettéb érdekes, mikor a mozgássérültes kártyával ellátott milliós autó megjelenik a temetőben a sírok között, és kiszáll belőle egy jól kigyúrt családtag.
 

Csillucs86

Állandó Tag
Állandó Tag
Az utolsó névnapomra megkérdezte a Mama mit szeretnék és én egy parfümöt kértem és meg is kaptam. Na nem guccsi meg nem is 10ezres, de finom illatú, viszont ákciós volt akkor. Mikor a Mama elment örökre, akkor a parfüm maradékát eltettem, idestova több, mint három éve. Tegnap elővettem, még a doboza is megvan, csak reménykedtem, hogy nem párolgott el ennyi idő alatt és nem, szinte ugyanannyi, mint amennyivel eltettem. Mikor a férjemmel összefutottunk, együtt jöttünk vissza, akkor azt mondta, hogy megismeri az illatot, biztos szerencsét fog hozni! :)
Hogy mit akarok kihámozni? Szerintem is velem van az én Mamám.

Azt hiszem, gyerekkoromban se borzongani jártam a temetőbe, hanem megnyugodni...akkoriban a temetőben még csak halkan volt szokás megszólalni...
Amikor Apukám meghalt, munkába menet-jövet bementem a sírjához (tavasszal halt meg és késő őszig bejártam - a cég és az állomás a temetőn túl van a város szélén, tőlünk 1,4 kmre), de csak "üresen" guggoltam a sír mellett - még nem volt megcsináltatva, nem volt széle, ahová leülhettem volna). Soha nem éreztem úgy, hogy ott lenne, akkor se, azóta se - viszont sokszor éreztem, hogy velem van - ha valami bajom van, vagy ha csak szükségem lenne rá...)
Gimnazista koromban két évig vonattal jártam a közeli (kicsit nagyobb ) városba, ahol magyar osztályok is voltak, s a temető mellett kellett elmennem minden nap. Ha délutánosak voltunk, este fél tízkor ért ide a vonat... Soha nem féltem.
Ma már nem csavarognék egyedül a mi temetőnkben, mindenféle alakok előfordulnak ott (is), persze - élők...
Ma már a temető se olyan szép, nincs annyi virág...az utak se olyan szépek, nincs annyi fa...
Ja, a feliratok, nevek, képek...
Mivel mindig voltak jóval idősebb barátnőim (sajnos, legtöbb már ott van...), sokat meséltek nekem és a régi sírokban pihenő (csontokról) emberekről sok történetet tudok. A RÉGI időkről van szó...1900-1945.
Patikus (nagyon szép férfi volt), másik patikus (orosz menekült, beleszeretett egy négy gyerekes szép nőbe, aki elvált miatta, egy közös fiuk született, aki később Mo-ra menekült, lehet, hogy még él is...??), imádta a nőt, hatalmas rózsakertet telepített neki az addig puszta udvarra - aztán elvették tőle, háztömb és több családi ház van a helyén, de - a házakon nincs áldás: a parketták feldudorodnak, a házaknak mindnek valami baja van).
A négy gyerek se tagadta meg az anyját, mind jóban voltak végig. A patikus el is temette imádott feleségét...tényleg szép nő volt, láttam is kiskoromban.
Grófok - na ezekről kevesebbet tudok, de mesélt egy volt szobalány egy-két dolgot.
Na, abbahagyom...
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére