a viselkedesi anomáliákért mindig az ember a hibás. Ehhez nem kell szakember.
És a hogyan tovább is csak akkor fog működni, ha a kutyanevelés egyúttal családterápia is. Ahol mindenki beépíti, hogy a Disney filmekkel ellentétben a kutya egy állat. Csodálatos, és néhány emberrel összevetve a rangsorban én is többre becsülöm a sajatom, de akkor is állat. Nem gondolkodik, nem beszél. Nem kisgyerek. Mivel ragadozó, a hierarchia iranyítja, a világos elvárások egy db falkavezértől. És ő is "szenved", ha nem tudja, ki az. És mit vár tőle. Ilyenkor megzavarodik, elbizonytalanodik, és átmegy szereptévesztésbe, hátha ő az. A falkavezér. Azt csinál, amit akar, esetleg harap, cipőt lop, mert ha az a gazdié, akkor az övé is.
Ui. Nem hasonlít egyébként ez vmi masra is ebben a "modern" korban?! Mondjuk mikor az ember nyitott szemmel jár körbe pl. a boltban? És mondjuk figyeli a szülő-gyerek viszonyokat....