Csillagászat és űrkutatás
- Téma inditó zsoltika46
- Kezdés dátuma
Az üstökösvadászat legszebb képei
A március 14-15-i ítéletidőt követően 16-ára felszakadozott a felhőzet, és az esti szürkületben ismét vadászatra indultak
a csillagászat barátai.
Először március 11-én sikerült hazánkból megfigyelni, és már akkor is nyilvánvaló volt, hogy bár az üstökös kétségkívül szép távcsöves látvány, de fényessége meg sem közelíti a korai vérmes reményeket.
Az üstökös látványa binokulárral (kétcsövű látcső) vagy kisebb távcsövekkel a legszebb, kitűnően látható a fényes mag
és a fél-egy fok hosszúságú csóva.
A PANSTARRS láthatósága folyamatosan javul, azonban ezzel párhuzamosan fényessége folyamatosan csökken, azonban várhatóan még a hónap végéig igen feltűnő és élvezetes kistávcsöves célpont lesz, csak tudni kell, pontosan hol keressük.
A telő holdfázis mindenesetre megnehezíti majd az üstökös megfigyelését, a március 27-i telehold után azonban már
nem fogja zavarni a kora esti észleléseket.
Sajnos az időjárás nem kedvez azoknak, akik saját szemükkel szeretnék látni az üstököst.
A Magyar Csillagászati Egyesület tagjai azonban készítettek fotókat Hazánk különböző részein.
Bár az élményt nem pótolja, de némi vigaszt nyújthat....
Néhány szép fotó:
Görgei Zoltán felvétele a Hármashatárhegyről mutatja a csóvás égi vándort.
Az égi vándor alatt Pesthidegkút fényeit láthatjuk.
Becz Miklós Csepelen örökítette meg a PANSTARRS-t, amint épp "együttállásba került" a lakihegyi nagyadóval.
Debrecen határából örökítette meg a dermesztő tavaszi estén magát megmutató kométát Gyarmathy István.
Szitkay Gábor a nyúli A*P*O magáncsillagvizsgálóból fürkészte az üstökös titkait.
Nagy távcsöve elől kitakarta a háztető a kométát, ezért "csak" egy 400 mm-es teleobjektívvel sikerült "levadásznia"
a kedves égi vendéget. Íme az eredmény.
További felvételeket találtok itt: MCSE.képek.
..
A március 14-15-i ítéletidőt követően 16-ára felszakadozott a felhőzet, és az esti szürkületben ismét vadászatra indultak
a csillagászat barátai.
Először március 11-én sikerült hazánkból megfigyelni, és már akkor is nyilvánvaló volt, hogy bár az üstökös kétségkívül szép távcsöves látvány, de fényessége meg sem közelíti a korai vérmes reményeket.
Az üstökös látványa binokulárral (kétcsövű látcső) vagy kisebb távcsövekkel a legszebb, kitűnően látható a fényes mag
és a fél-egy fok hosszúságú csóva.
A PANSTARRS láthatósága folyamatosan javul, azonban ezzel párhuzamosan fényessége folyamatosan csökken, azonban várhatóan még a hónap végéig igen feltűnő és élvezetes kistávcsöves célpont lesz, csak tudni kell, pontosan hol keressük.
A telő holdfázis mindenesetre megnehezíti majd az üstökös megfigyelését, a március 27-i telehold után azonban már
nem fogja zavarni a kora esti észleléseket.
Sajnos az időjárás nem kedvez azoknak, akik saját szemükkel szeretnék látni az üstököst.
A Magyar Csillagászati Egyesület tagjai azonban készítettek fotókat Hazánk különböző részein.
Bár az élményt nem pótolja, de némi vigaszt nyújthat....
Néhány szép fotó:
Görgei Zoltán felvétele a Hármashatárhegyről mutatja a csóvás égi vándort.
Az égi vándor alatt Pesthidegkút fényeit láthatjuk.
Becz Miklós Csepelen örökítette meg a PANSTARRS-t, amint épp "együttállásba került" a lakihegyi nagyadóval.
Debrecen határából örökítette meg a dermesztő tavaszi estén magát megmutató kométát Gyarmathy István.
Szitkay Gábor a nyúli A*P*O magáncsillagvizsgálóból fürkészte az üstökös titkait.
Nagy távcsöve elől kitakarta a háztető a kométát, ezért "csak" egy 400 mm-es teleobjektívvel sikerült "levadásznia"
a kedves égi vendéget. Íme az eredmény.
..
Az űrkutatás és a mindennapi élet
Az űrkutatás hétköznapokra gyakorolt hatásáról nyílik meg szerdától Budapesten egy európai uniós vándorkiállítás látványos bemutatókkal és tematikus előadásokkal.
Űrtechnológiát több mint 30 ezer alkalmazás használ, amelyek segíthetnek például a közlekedés optimalizálásában, a mezőgazdaság és a halászat hatékonyságának növelésében, a környezet védelmében vagy a közbiztonság javításában - hangsúlyozzák a szervezők.
Az elmúlt 10 hónapban Európa nyolc városban sikert arató Európai űrkiállítás (European Space Expo) elnevezésű bemutató az Erzsébet téren nyílik szerdán 11 órakor, és március 25-ig lesz látogatható - közölte a programot szervező Európai Bizottság Magyarországi Képviselete az MTI-vel.
A tárlaton minden korosztály kipróbálhatja és megtapasztalhatja az űr felhasználásával létrejövő innovatív technológiák és szolgáltatások széles skáláját.
A tematikus előadások között az érdeklődők meghallgathatják egyebek mellett, hogy "milyen magyarként a Marson", hallhatnak az intelligens útvonalválasztási modellekről, de a kutatók beszélnek az első magyar műholdról, a Masat-1-ről, valamint a műholdas kommunikációról is.
Antonio Tajani, az Európai Bizottság alelnöke, ipar- és vállalkozáspolitikáért felelős biztos kijelentette: "Ez a kiállítás kiváló lehetőség Európa polgárai számára, hogy észrevegyék: az uniós műholdas navigációs és földmegfigyelési programok jóvoltából mennyire sokféle alkalmazás áll rendelkezésükre".
A részletes program itt érhető el:
http://ec.europa.eu/magyarorszag/documents/2013spaceese_budapest_-_agendahu_template.pdf
F:tudomany.ma.hu
Az űrkutatás hétköznapokra gyakorolt hatásáról nyílik meg szerdától Budapesten egy európai uniós vándorkiállítás látványos bemutatókkal és tematikus előadásokkal.
Űrtechnológiát több mint 30 ezer alkalmazás használ, amelyek segíthetnek például a közlekedés optimalizálásában, a mezőgazdaság és a halászat hatékonyságának növelésében, a környezet védelmében vagy a közbiztonság javításában - hangsúlyozzák a szervezők.
Az elmúlt 10 hónapban Európa nyolc városban sikert arató Európai űrkiállítás (European Space Expo) elnevezésű bemutató az Erzsébet téren nyílik szerdán 11 órakor, és március 25-ig lesz látogatható - közölte a programot szervező Európai Bizottság Magyarországi Képviselete az MTI-vel.
A tárlaton minden korosztály kipróbálhatja és megtapasztalhatja az űr felhasználásával létrejövő innovatív technológiák és szolgáltatások széles skáláját.
A tematikus előadások között az érdeklődők meghallgathatják egyebek mellett, hogy "milyen magyarként a Marson", hallhatnak az intelligens útvonalválasztási modellekről, de a kutatók beszélnek az első magyar műholdról, a Masat-1-ről, valamint a műholdas kommunikációról is.
Antonio Tajani, az Európai Bizottság alelnöke, ipar- és vállalkozáspolitikáért felelős biztos kijelentette: "Ez a kiállítás kiváló lehetőség Európa polgárai számára, hogy észrevegyék: az uniós műholdas navigációs és földmegfigyelési programok jóvoltából mennyire sokféle alkalmazás áll rendelkezésükre".
A részletes program itt érhető el:
http://ec.europa.eu/magyarorszag/documents/2013spaceese_budapest_-_agendahu_template.pdf
F:tudomany.ma.hu
Én a picit földhözragadt gondolkodásommal, meghagynám a fizikusoknak a mit is láttunk tulajdonképpen magyarázatát...
S nem igyekeznék beállni a sorba, hogy én is láttam egy "bazi nagy fekete lyukat" mert most ez a trendi.. Nemrég szó esett itt érintőlegesen a Pluto törpebolygóvá lefokozásáról... Ugye, bár nem Ő fedezte fel, hanem az általa alapított csillagvizsgálóba éppen ezzel a szándokkal felvett 'utóda', mégis a Percival Lowell által készített képen látható először a Pluto... De én most nem is a Plutoról és nem is Lowellről szeretnék szólni, hanem a Marsról....Bár bevezetőm mégis valami módon kapcsolódik a NASA márciusi rendkívüli sajtótájékoztatójához, ahol bejelentették a Curiosity marsjáró teljesítette küldetése fő célját, bizonyítékot szerzett arra, hogy a Mars valaha alkalmas lehetett a földihez hasonló életre.... Érdekes a Marssal kapcsolatban úgy ötven évente történik valami fontos és ráadásul tavasszal, március, áprilisban, s százévente ősszel is... Percival Lowell 1855 március 13.-n született Bostonban élete nagy részét, s vagyonát a Marsnak szentelte.. 1895-ben jelent meg első könyve a Marsról. Előző évben építette fel obszervatóriumát arizonai birtokán, Flagstaff-ban, amikor a Mars Föld távolság a legkisebb lévén a kínálkozó lehetőség is segítette a megfigyeléseket. 1906-ban A Mars csatornái címen jelenik meg második könyve, majd 1908-ban a Mars az élet otthona címmel az utolsó, s ezután már idejét az általa X-nek nevezett kilencedik bolygó felfedezésének szenteli. Percival Lowell érdeme, hogy a köztudatban meghonosította a marsi élet lehetőségét, amelyet aztán a tudományos fantasztikus irodalom tovább szőtt. 1956 szeptemberében egy újságcikk alapján a világsajtó hírül adja, hogy szovjet csillagászok magasabb rendű élet nyomait mutatták ki a Marson...
A Népszava is "hozta" a TASZSZ jelentését miszerint J Glagoljevszkij érdekes jelenséget észlelt a bolygó olvadó déli hósapkája közelében. Különböző színű színszűrőket használva az elszíneződéseket hasonlónak találta mint a fölsdi élet váltásakor tavasszal.. Ebből azt szűrte le nyílvánvalóan magasabbrendű növényzet van a Marson... A felvételeket készítő berendezést is megosztották a sajtóval..
Nem egészen egy hét múlva újabb érdekes híreket olvasni, egy ibizai csillagvizsgáló 32cm-es tengert "mért" a Marson...
Bár William Whewell már 1854-ben a cambridge-i Trinity Collegeból távcsövén zöld tengereket, vörös 'földet' és életet látott. Hat évvel később Emmánuel Lias növénytakarónak vélte a zöld foltokat. 1862-ben Sir Joseph Norman Lockyer Mars térképén a zöld szín óceánt jelöl...1873-as dolgozatában a francia Flamarion a vörös színt is a vegetációnak tulajdonítja..
Ha visszaemlékezünk az elmúlt évi nagy világvégét váró magyarázat dömpingre, arra is emlékezhetünk, hogy számtalan írás foglalkozott azzal is, hogy a Föld vélhetően már több 'világvégét' is megélt. Vannak akik ugyan ezt vélik a Mars esetében is, hisz a legújabb képek utalhatnak erre is..
Néhány éve már készültek is tanulmányok, hogyan lehetne emberi segítséggel újraéleszteni a Marsot...
S nem igyekeznék beállni a sorba, hogy én is láttam egy "bazi nagy fekete lyukat" mert most ez a trendi.. Nemrég szó esett itt érintőlegesen a Pluto törpebolygóvá lefokozásáról... Ugye, bár nem Ő fedezte fel, hanem az általa alapított csillagvizsgálóba éppen ezzel a szándokkal felvett 'utóda', mégis a Percival Lowell által készített képen látható először a Pluto... De én most nem is a Plutoról és nem is Lowellről szeretnék szólni, hanem a Marsról....Bár bevezetőm mégis valami módon kapcsolódik a NASA márciusi rendkívüli sajtótájékoztatójához, ahol bejelentették a Curiosity marsjáró teljesítette küldetése fő célját, bizonyítékot szerzett arra, hogy a Mars valaha alkalmas lehetett a földihez hasonló életre.... Érdekes a Marssal kapcsolatban úgy ötven évente történik valami fontos és ráadásul tavasszal, március, áprilisban, s százévente ősszel is... Percival Lowell 1855 március 13.-n született Bostonban élete nagy részét, s vagyonát a Marsnak szentelte.. 1895-ben jelent meg első könyve a Marsról. Előző évben építette fel obszervatóriumát arizonai birtokán, Flagstaff-ban, amikor a Mars Föld távolság a legkisebb lévén a kínálkozó lehetőség is segítette a megfigyeléseket. 1906-ban A Mars csatornái címen jelenik meg második könyve, majd 1908-ban a Mars az élet otthona címmel az utolsó, s ezután már idejét az általa X-nek nevezett kilencedik bolygó felfedezésének szenteli. Percival Lowell érdeme, hogy a köztudatban meghonosította a marsi élet lehetőségét, amelyet aztán a tudományos fantasztikus irodalom tovább szőtt. 1956 szeptemberében egy újságcikk alapján a világsajtó hírül adja, hogy szovjet csillagászok magasabb rendű élet nyomait mutatták ki a Marson...
A Népszava is "hozta" a TASZSZ jelentését miszerint J Glagoljevszkij érdekes jelenséget észlelt a bolygó olvadó déli hósapkája közelében. Különböző színű színszűrőket használva az elszíneződéseket hasonlónak találta mint a fölsdi élet váltásakor tavasszal.. Ebből azt szűrte le nyílvánvalóan magasabbrendű növényzet van a Marson... A felvételeket készítő berendezést is megosztották a sajtóval..
Nem egészen egy hét múlva újabb érdekes híreket olvasni, egy ibizai csillagvizsgáló 32cm-es tengert "mért" a Marson...
Bár William Whewell már 1854-ben a cambridge-i Trinity Collegeból távcsövén zöld tengereket, vörös 'földet' és életet látott. Hat évvel később Emmánuel Lias növénytakarónak vélte a zöld foltokat. 1862-ben Sir Joseph Norman Lockyer Mars térképén a zöld szín óceánt jelöl...1873-as dolgozatában a francia Flamarion a vörös színt is a vegetációnak tulajdonítja..
Ha visszaemlékezünk az elmúlt évi nagy világvégét váró magyarázat dömpingre, arra is emlékezhetünk, hogy számtalan írás foglalkozott azzal is, hogy a Föld vélhetően már több 'világvégét' is megélt. Vannak akik ugyan ezt vélik a Mars esetében is, hisz a legújabb képek utalhatnak erre is..
Néhány éve már készültek is tanulmányok, hogyan lehetne emberi segítséggel újraéleszteni a Marsot...
Egy kis pontosítás: csak előbb, de nem először. Tombaugh 1930-as felfedezése előttről utólag már több mint egy tucat "nem felfedezést" azonosítottak, mostanában egy 1909 augusztusi felvételt tartanak az elsőnek, a Yerkes obszervatóriumból.
Tényleg érdekes, különös tekintettel arra, hogy ezen állítás igazolására valójában nem fontos történéseket, hanem téves megállapításokat sorolsz fel. De lássuk csak: pl. a Viking-1 és a Mars Pathfinder júliusban szállt le, egymáshoz képest 21 év eltéréssel. Az ALH84001 vizsgálatának bejelentése és a Curiosity leszállása augusztusban történt, 1996-ban és 2012-ben. Ezek szerint inkább a nyár lenne a Marssal kapcsolatos fontos történések évszaka?
Üstökös ütközhet a Marsnak ?
xx
Előfordulhat, hogy a Marsnak ütközik az az üstökös, amit a közelmúltban fedezett fel Robert McNaught ausztrál üstököskutató.
A január harmadikán azonosított, Siding Spring nevű, C/2013 A1 kódjelű, a mérések szerint 15-50 kilométer átmérőjű üstökös becsapódása hatalmas pusztítást végezne.
Robert McNaught
Phil Plait, a népszerű Bad Astronomy blog szerzője szerint a 2014-ben esetleges ütközés pillanatában 192 000 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó jeges szikla mozgási energiája 25 milliószor nagyobb robbanást eredményezne, mint a legerősebb nukleáris fegyver, amit az emberiség eddigi történelme során kipróbált.
Az ütközéskor keletkező kráter több száz kilométer széles lenne, és ez lenne az egyik legkomolyabb ütközés,
amit a Mars valaha is átélt.
Phil Plait
A feltételes mód azonban nagyon is helytálló, ugyanis pillanatnyilag csak annyi biztos, hogy az üstökös nagyon közel halad majd el a Mars mellett.
A pályaadatok szerint 37 000 kilométer körül alakul majd a legközelebbi pont, vagyis a hatalmas szikla szinte súrolja
a bolygót, nagyjából úgy, ahogy azt a februárban a Föld mellett elszáguldó, jóval kisebb méretű 2012 DA14 kódjelű aszteroida tette velünk.
A marsi üstökös esetében azonban nem csupán azért kérdéses a számítások pontossága, mert jó 20 hónapot kell előre kikalkulálni, hanem mert az üstökös pályáját nagy mértékben módosíthatja a felszínén a napsütés hatására kialakuló, gejzírszerűen kitörő gázok ereje.
Ha nem ütközik, akkor is ütközik
Az üstökösök magjának számottevő részét alkotó, megfagyott víz, gázok és más illékony anyagok ugyanis a pálya Naphoz közelebb eső részén megolvadnak, és egy része gáz formájában távozik.
A Siding Spring egyelőre még egymilliárd kilométerre van a Naptól, így a pontos számításokra még annak ellenére sincs lehetőség, hogy az üstökösről készült képeken már látszik valamekkora csóva.
Ahogy egyre közelebb ér a Naphoz, úgy növekszik a távozó gázok mennyisége, és ennek megfelelően alakul a
pályája is.
Előfordulhat, hogy közelebb kerül a Marshoz, de az sem kizárt, hogy távolabb – ez legkorábban idén nyár végén
derül majd ki.
Most ugyanis pont a Nap az, ami akadályozza a földi megfigyelést, az üstökös csak augusztus körül ér olyan helyzetbe, ahol már a földi teleszkópok is kényelmesen rálátnak.
Az, hogy az üstökös nem találja el a Marsot, még nem jelenti, hogy kisebb szikladarabok ne lépnének be bolygó légkörébe.
Az üstökösök nagyobb darabjait a közéjük fagyott jég tartja össze, és ha az megolvad, a leszakadó, de az eredeti haladási iránnyal megegyező pályán mozgó, homokszem és kisebb szikla méretű darabok a mag eredeti méreténél jóval nagyobb átmérőjű, kóma nevű, rendkívül ritka légkört alakíthatnak ki.
A kóma, illetve az ebből kialakuló csóva hatalmas méretű lehet, az előbbi a Napnál is nagyobb lehet, az utóbbi esetében pedig már 150 millió kilométer hosszút is figyeltek már meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Mars fejest ugrik egy komoly meteorviharba, ami fantasztikus tűzijátékot ígér, amit sajnos a Földről elég körülményes lesz megfigyelni.
Azonban a Mars körül, illetve a bolygón szolgálatot teljesítő szondák méréseit érdemes lesz figyelni, Plait szerint
akár még a bolygó holdjait is érintheti az esemény.
Innen nézve
Azt, hogy az átlagember mit lát majd ebből az egészből, nehéz megjósolni.
Ideális körülmények között egy felhőhöz hasonló, fényes pöttyöt láthatunk majd egyre közelebb érni a Mars vöröses, csillagszerű pontjához, egészen addig, hogy már távcső kell majd ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni őket.
Ha nem lesz ütközés, akkor ugyanez játszódik majd a távolodáskor is.
Az esetleges ütközés egyébként azon túl, hogy jó eséllyel kiütné az összes, a bolygóra eddig eljuttatott emberi eszközt kiütné, jó alkalom lenne arra, hogy a szakértők speciális méréseket végezzenek a marsi élet nyomat keresve. Ezek fő célpontja a Mars régóta kérdéses metántartalma, de a krátert vizsgálva a Mars történelmének számos érdekes pontja válik szokatlanul vizsgálhatóvá.
F:richpoi.com/cikkek/tudomany
xx
Előfordulhat, hogy a Marsnak ütközik az az üstökös, amit a közelmúltban fedezett fel Robert McNaught ausztrál üstököskutató.
A január harmadikán azonosított, Siding Spring nevű, C/2013 A1 kódjelű, a mérések szerint 15-50 kilométer átmérőjű üstökös becsapódása hatalmas pusztítást végezne.
Robert McNaught
Phil Plait, a népszerű Bad Astronomy blog szerzője szerint a 2014-ben esetleges ütközés pillanatában 192 000 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó jeges szikla mozgási energiája 25 milliószor nagyobb robbanást eredményezne, mint a legerősebb nukleáris fegyver, amit az emberiség eddigi történelme során kipróbált.
Az ütközéskor keletkező kráter több száz kilométer széles lenne, és ez lenne az egyik legkomolyabb ütközés,
amit a Mars valaha is átélt.
Phil Plait
A feltételes mód azonban nagyon is helytálló, ugyanis pillanatnyilag csak annyi biztos, hogy az üstökös nagyon közel halad majd el a Mars mellett.
A pályaadatok szerint 37 000 kilométer körül alakul majd a legközelebbi pont, vagyis a hatalmas szikla szinte súrolja
a bolygót, nagyjából úgy, ahogy azt a februárban a Föld mellett elszáguldó, jóval kisebb méretű 2012 DA14 kódjelű aszteroida tette velünk.
A marsi üstökös esetében azonban nem csupán azért kérdéses a számítások pontossága, mert jó 20 hónapot kell előre kikalkulálni, hanem mert az üstökös pályáját nagy mértékben módosíthatja a felszínén a napsütés hatására kialakuló, gejzírszerűen kitörő gázok ereje.
Ha nem ütközik, akkor is ütközik
Az üstökösök magjának számottevő részét alkotó, megfagyott víz, gázok és más illékony anyagok ugyanis a pálya Naphoz közelebb eső részén megolvadnak, és egy része gáz formájában távozik.
A Siding Spring egyelőre még egymilliárd kilométerre van a Naptól, így a pontos számításokra még annak ellenére sincs lehetőség, hogy az üstökösről készült képeken már látszik valamekkora csóva.
Ahogy egyre közelebb ér a Naphoz, úgy növekszik a távozó gázok mennyisége, és ennek megfelelően alakul a
pályája is.
Előfordulhat, hogy közelebb kerül a Marshoz, de az sem kizárt, hogy távolabb – ez legkorábban idén nyár végén
derül majd ki.
Most ugyanis pont a Nap az, ami akadályozza a földi megfigyelést, az üstökös csak augusztus körül ér olyan helyzetbe, ahol már a földi teleszkópok is kényelmesen rálátnak.
Az, hogy az üstökös nem találja el a Marsot, még nem jelenti, hogy kisebb szikladarabok ne lépnének be bolygó légkörébe.
Az üstökösök nagyobb darabjait a közéjük fagyott jég tartja össze, és ha az megolvad, a leszakadó, de az eredeti haladási iránnyal megegyező pályán mozgó, homokszem és kisebb szikla méretű darabok a mag eredeti méreténél jóval nagyobb átmérőjű, kóma nevű, rendkívül ritka légkört alakíthatnak ki.
A kóma, illetve az ebből kialakuló csóva hatalmas méretű lehet, az előbbi a Napnál is nagyobb lehet, az utóbbi esetében pedig már 150 millió kilométer hosszút is figyeltek már meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Mars fejest ugrik egy komoly meteorviharba, ami fantasztikus tűzijátékot ígér, amit sajnos a Földről elég körülményes lesz megfigyelni.
Azonban a Mars körül, illetve a bolygón szolgálatot teljesítő szondák méréseit érdemes lesz figyelni, Plait szerint
akár még a bolygó holdjait is érintheti az esemény.
Innen nézve
Azt, hogy az átlagember mit lát majd ebből az egészből, nehéz megjósolni.
Ideális körülmények között egy felhőhöz hasonló, fényes pöttyöt láthatunk majd egyre közelebb érni a Mars vöröses, csillagszerű pontjához, egészen addig, hogy már távcső kell majd ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni őket.
Ha nem lesz ütközés, akkor ugyanez játszódik majd a távolodáskor is.
Az esetleges ütközés egyébként azon túl, hogy jó eséllyel kiütné az összes, a bolygóra eddig eljuttatott emberi eszközt kiütné, jó alkalom lenne arra, hogy a szakértők speciális méréseket végezzenek a marsi élet nyomat keresve. Ezek fő célpontja a Mars régóta kérdéses metántartalma, de a krátert vizsgálva a Mars történelmének számos érdekes pontja válik szokatlanul vizsgálhatóvá.
F:richpoi.com/cikkek/tudomany
Meteor az Egyesült Államok felett
x
Az Egyesült Államok keleti partvidéke felett feltehetően elhaladt egy meteor.
A szociális hálókon sokan írtak bejegyzéseket, hogy villanásokat láttak az égen a partvidék északi részén
elhelyezkedő Bostontól egészen a délen fekvő Richmondig.
Delawarei Seaford-ban egy parkoló biztonsági kamerája fel is vette a jelenséget.
A szemtanúk többsége megjegyezte, hogy a meteor rendkívül fényes volt.
A NASA megerősítette, hogy a jelenséget valóban meteor okozta, nem pedig az időközben felreppenő
pletyka szerinti földönkívüliek.
http://www.space.com/20360-east-coast-meteor-fireball.html
x
Az Egyesült Államok keleti partvidéke felett feltehetően elhaladt egy meteor.
A szociális hálókon sokan írtak bejegyzéseket, hogy villanásokat láttak az égen a partvidék északi részén
elhelyezkedő Bostontól egészen a délen fekvő Richmondig.
Delawarei Seaford-ban egy parkoló biztonsági kamerája fel is vette a jelenséget.
[video=youtube;r-FBZom8_HE]http://www.youtube.com/watch?v=r-FBZom8_HE[/video]
A szemtanúk többsége megjegyezte, hogy a meteor rendkívül fényes volt.
A NASA megerősítette, hogy a jelenséget valóban meteor okozta, nem pedig az időközben felreppenő
pletyka szerinti földönkívüliek.
http://www.space.com/20360-east-coast-meteor-fireball.html
Előre is elnézést kérek, érdemi választ nem tudok adni. Csak szerintem pontosítani kéne egy kicsit a kérdést: Hol?
Itt a Föld pályája környékén direkt napfényben inkább megsülne, de onnan akár néhány centire egy árnyékos helyen már tényleg megfagyna.
Árnyékosra gondoltam
Kutatás indult az idegenek nyomai után
A Földön kívüli értelem kutatóit (SETI) nem keseríti el, hogy immár bő fél évszázada eredménytelenül próbálkoznak földönkívüliektől származó üzeneteket fogni.
Egyesek úgy vélik, érdemesebb lenne az idegenek által alkotott tárgyakat keresni.
Történtek már ilyen próbálkozások, most azonban három kutatócsoport minden korábbinál nagyobb térrészre akarja kiterjeszteni a kutatást.
Nem holmi apróságokat keresnének, nem űrhajókat vagy hátrahagyott monolitokat.
Nagy léptékben gondolkoznak: két csoport az idegenek iparára szeretne rábukkanni, a harmadik inkább a tevékenységüket jelző szeméthegyeket túrná át.
Bolygó méretű erőműveket keresnek, a csillagokat körülvevő gyűrűket vagy gömböket.
Naprendszer kiterjedésű számítógépeket vagy akkora szerkezeteket, amelyek egy egész galaxist képesek elhalványítani.
Logikusnak tartják, hogy az emberiség által néhány évszázad alatt elért technikai fejlődés évezredekre vagy évmilliókra extrapolálható.
Gömbök a csillagok körül
Freeman Dyson amerikai fizikus már 1960-ban úgy okoskodott, hogy a fejlődő civilizációk egyre több energiát fogyasztanak, márpedig a bolygórendszerek legjelentősebb energiaforrása maga a csillag, amely körül a bolygók keringenek.
Az emberiség energiafelhasználása jelenleg a Föld felszínére eső napfény mindössze 0,01 százalékának felel meg, vagyis igényeink bőségesen kielégíthetők lennének.
Ha azonban szerény, évi 1 százalékos növekedést tételezünk fel, akkor 1000 év múlva már több energiára lenne szükségünk, mint amennyi a Napból a Földet éri.
Más energiaforrás szóba sem jöhet, mert a hulladékhő felperzselné a Földet.
Ezért Dyson arra gondolt, hogy évezredek vagy évmilliók fejlődése nyomán a civilizációk arra kényszerülnek, hogy napelemekből álló gömbhéjjal vegyék körül a csillagokat.
Ha a Napot a Föld távolságában Dyson-gömbbel vennénk körül, akkor a Naprendszert kifelé csak infravörös sugárzás hagyná el.
xxxxxxxxxxxxcc
Ezeknek az úgynevezett Dyson-gömböknek a felépítési nehézségét figyelmen kívül hagyva Dyson arra gondolt, hogy ha léteznének ilyen, földönkívüliek által épített szerkezetek, azokat ki tudnánk mutatni
Carl Sagan amerikai csillagász 1966-ban arra is rámutatott, hogyan.
A Dyson-gömb eltakarja a csillag fényét, viszont meleg, tehát infravörös sugárzást bocsát ki.
Ha tehát erős infrasugárzást észlelünk onnan, ahol a látható fény tartományában semmi sem látszik az égen, akkor gyanakodhatunk az idegenek természetátalakító munkájára.
A bökkenő az, hogy bizonyos természetes objektumok, például a porgyűrűvel vagy porkoronggal körülvett fiatal csillagok hasonlóan nézhetnek ki.
Színképük alapján azonban megkülönböztethetők egymástól.
A természetes objektumok színképében bizonyos hullámhosszakon fényes vagy sötét vonalak, sávok látszanak.
Ezzel szemben a meleg, mesterséges gömb folytonos sugárzást bocsát ki, színképe jellegtelen, "unalmas".
Az infravörös égbolt részlete a WISE-műhold felvételén
Más galaxisokban is keresik őket
Az elmúlt évtizedekben többen megpróbálkoztak már árulkodó jelekre bukkanni az IRAS infravörös csillagászati műhold által
1983-ban gyűjtött adatokban - eredménytelenül.
Igaz, csak a Tejútrendszer kis részét, a Nap 1000 fényéves környezetét vizsgálták.
Most új lendületet kaphat ez a kutatás, mert a Templeton Alapítvány "New Frontiers" (Új határok) programja keretében néhány százezer dollárral támogatta a kutatást.
Új távcsövek, űrtávcsövek építésére ez kevés, az amerikai WISE infravörös csillagászati műhold és a Spitzer infravörös űrtávcső adatainak tüzetes átvizsgálására azonban elég.
*
Az Alapítvány támogatásával Jason Wright (Pennsylvania Állami Egyetem) ezekben az űrcsillagászati adatokban szeretne a Dyson-gömbök jelenlétéről árulkodó nyomokra találni.
Nemcsak a Tejútrendszert kutatná át, hanem távolabbra is nézne.
Úgy gondolja, hogy ha a Dyson-gömböket építő civilizáció elterjed egy galaxisban, és a csillagok tetemes hányadát körbeépíti, akkor az egész galaxis a megszokottnál vörösebbnek látszik.
Ezért a WISE adataiban olyan galaxisokat is próbál keresni, amelyek infravörösben fényesek, az optikai tartományban mégsem látszanak.
Megpiszkált csillagok
A másik két csoport a Kepler-űrtávcső adatait akarja elemezni.
A Kepler a csillagok fedéseit vizsgálja.
Andrew Howard (Hawaii Egyetem, Honolulu) és Geoffrey Marcy (Berkeleyi Kalifornia Egyetem), illetveLucianne Walkowicz (Princeton Egyetem) úgy gondolja, hogy az idegen civilizációk a Dyson-gömöbknél kisebb, de a csillagot azért időnként eltakaró tárgyakat alkothatnak.
Feltételezik, hogy ezek a tárgyak nem gömb alakúak, ezért ha ezek fedik el a csillagot, akkor a fényváltozás menete alapján egy ilyen fedés megkülönböztethető attól, amelyet természetes objektum, vagyis egy gömb alakú bolygó okozott.
http://www.daviddarling.info/encyclopedia/K/Kardashevciv.html
A Maffei-2 jellegzetes infravörös galaxis a Spitzer-űrtávcső felvételén
A kutatók szerint minél inkább el tudjuk képzelni, mit csinálhat, hogyan gondolkozhat egy nagyon fejlett civilizáció, annál könnyebben észrevesszük az égen a kozmikus léptékű beavatkozások nyomait.
Jellegzetes felvillanásokat okozhat például, ha az óriási napelemtáblákon vagy egy napvitorlán megcsillan a csillag fénye.
Figyelemmel kell lenni minden olyan finom asztrofizikai jelre, amelyre nem adható természetes magyarázat.
Feltűnő lehet, ha egy civilizáció "belepiszkál" a csillaga működésébe, azért, hogy meghosszabbítsa az élettartamát vagy számára hasznos anyagokat állítson elő.
A kutatást támogató New Frontiers program tiszteletbeli tanácsadója nem más, mint maga Freeman Dyson.
http://www.dailygalaxy.com/my_weblog/2012/03/weekend-feature-fermi-bubbles-starry-messages-searching-for-signatures-of-interstellar-archaeology.html
http://www.freerepublic.com/focus/chat/3008904/posts?page=28
A Földön kívüli értelem kutatóit (SETI) nem keseríti el, hogy immár bő fél évszázada eredménytelenül próbálkoznak földönkívüliektől származó üzeneteket fogni.
Egyesek úgy vélik, érdemesebb lenne az idegenek által alkotott tárgyakat keresni.
Történtek már ilyen próbálkozások, most azonban három kutatócsoport minden korábbinál nagyobb térrészre akarja kiterjeszteni a kutatást.
Nem holmi apróságokat keresnének, nem űrhajókat vagy hátrahagyott monolitokat.
Nagy léptékben gondolkoznak: két csoport az idegenek iparára szeretne rábukkanni, a harmadik inkább a tevékenységüket jelző szeméthegyeket túrná át.
Bolygó méretű erőműveket keresnek, a csillagokat körülvevő gyűrűket vagy gömböket.
Naprendszer kiterjedésű számítógépeket vagy akkora szerkezeteket, amelyek egy egész galaxist képesek elhalványítani.
Logikusnak tartják, hogy az emberiség által néhány évszázad alatt elért technikai fejlődés évezredekre vagy évmilliókra extrapolálható.
Gömbök a csillagok körül
Freeman Dyson amerikai fizikus már 1960-ban úgy okoskodott, hogy a fejlődő civilizációk egyre több energiát fogyasztanak, márpedig a bolygórendszerek legjelentősebb energiaforrása maga a csillag, amely körül a bolygók keringenek.
Az emberiség energiafelhasználása jelenleg a Föld felszínére eső napfény mindössze 0,01 százalékának felel meg, vagyis igényeink bőségesen kielégíthetők lennének.
Ha azonban szerény, évi 1 százalékos növekedést tételezünk fel, akkor 1000 év múlva már több energiára lenne szükségünk, mint amennyi a Napból a Földet éri.
Más energiaforrás szóba sem jöhet, mert a hulladékhő felperzselné a Földet.
Ezért Dyson arra gondolt, hogy évezredek vagy évmilliók fejlődése nyomán a civilizációk arra kényszerülnek, hogy napelemekből álló gömbhéjjal vegyék körül a csillagokat.
Ha a Napot a Föld távolságában Dyson-gömbbel vennénk körül, akkor a Naprendszert kifelé csak infravörös sugárzás hagyná el.
xxxxxxxxxxxxcc
Ezeknek az úgynevezett Dyson-gömböknek a felépítési nehézségét figyelmen kívül hagyva Dyson arra gondolt, hogy ha léteznének ilyen, földönkívüliek által épített szerkezetek, azokat ki tudnánk mutatni
Carl Sagan amerikai csillagász 1966-ban arra is rámutatott, hogyan.
A Dyson-gömb eltakarja a csillag fényét, viszont meleg, tehát infravörös sugárzást bocsát ki.
Ha tehát erős infrasugárzást észlelünk onnan, ahol a látható fény tartományában semmi sem látszik az égen, akkor gyanakodhatunk az idegenek természetátalakító munkájára.
A bökkenő az, hogy bizonyos természetes objektumok, például a porgyűrűvel vagy porkoronggal körülvett fiatal csillagok hasonlóan nézhetnek ki.
Színképük alapján azonban megkülönböztethetők egymástól.
A természetes objektumok színképében bizonyos hullámhosszakon fényes vagy sötét vonalak, sávok látszanak.
Ezzel szemben a meleg, mesterséges gömb folytonos sugárzást bocsát ki, színképe jellegtelen, "unalmas".
Az infravörös égbolt részlete a WISE-műhold felvételén
Az elmúlt évtizedekben többen megpróbálkoztak már árulkodó jelekre bukkanni az IRAS infravörös csillagászati műhold által
1983-ban gyűjtött adatokban - eredménytelenül.
Igaz, csak a Tejútrendszer kis részét, a Nap 1000 fényéves környezetét vizsgálták.
Most új lendületet kaphat ez a kutatás, mert a Templeton Alapítvány "New Frontiers" (Új határok) programja keretében néhány százezer dollárral támogatta a kutatást.
Új távcsövek, űrtávcsövek építésére ez kevés, az amerikai WISE infravörös csillagászati műhold és a Spitzer infravörös űrtávcső adatainak tüzetes átvizsgálására azonban elég.
Az Alapítvány támogatásával Jason Wright (Pennsylvania Állami Egyetem) ezekben az űrcsillagászati adatokban szeretne a Dyson-gömbök jelenlétéről árulkodó nyomokra találni.
Nemcsak a Tejútrendszert kutatná át, hanem távolabbra is nézne.
Úgy gondolja, hogy ha a Dyson-gömböket építő civilizáció elterjed egy galaxisban, és a csillagok tetemes hányadát körbeépíti, akkor az egész galaxis a megszokottnál vörösebbnek látszik.
Ezért a WISE adataiban olyan galaxisokat is próbál keresni, amelyek infravörösben fényesek, az optikai tartományban mégsem látszanak.
Megpiszkált csillagok
A másik két csoport a Kepler-űrtávcső adatait akarja elemezni.
A Kepler a csillagok fedéseit vizsgálja.
Andrew Howard (Hawaii Egyetem, Honolulu) és Geoffrey Marcy (Berkeleyi Kalifornia Egyetem), illetveLucianne Walkowicz (Princeton Egyetem) úgy gondolja, hogy az idegen civilizációk a Dyson-gömöbknél kisebb, de a csillagot azért időnként eltakaró tárgyakat alkothatnak.
Feltételezik, hogy ezek a tárgyak nem gömb alakúak, ezért ha ezek fedik el a csillagot, akkor a fényváltozás menete alapján egy ilyen fedés megkülönböztethető attól, amelyet természetes objektum, vagyis egy gömb alakú bolygó okozott.
http://www.daviddarling.info/encyclopedia/K/Kardashevciv.html
A Maffei-2 jellegzetes infravörös galaxis a Spitzer-űrtávcső felvételén
Jellegzetes felvillanásokat okozhat például, ha az óriási napelemtáblákon vagy egy napvitorlán megcsillan a csillag fénye.
Figyelemmel kell lenni minden olyan finom asztrofizikai jelre, amelyre nem adható természetes magyarázat.
Feltűnő lehet, ha egy civilizáció "belepiszkál" a csillaga működésébe, azért, hogy meghosszabbítsa az élettartamát vagy számára hasznos anyagokat állítson elő.
A kutatást támogató New Frontiers program tiszteletbeli tanácsadója nem más, mint maga Freeman Dyson.
http://www.dailygalaxy.com/my_weblog/2012/03/weekend-feature-fermi-bubbles-starry-messages-searching-for-signatures-of-interstellar-archaeology.html
http://www.freerepublic.com/focus/chat/3008904/posts?page=28
Részleges holdfogyatkozás 2013 ápr.25.
f
Csütörtök este 10 óra körül egy rövid, kismértékű holdfogyatkozásnak lehettünk szemtanúi.
Szerencsére országszerte derült volt az égbolt, így mindenhonnan meg lehetett figyelni.
Néhány szép felvétel és egy videó.
Szabó Bálint képe a maximum idejéről.
*
Tsapophoto képe.
[video=youtube;boKEVFZUXF8]http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=boKEVFZUXF8[/video]
Németh István videójac
További képek itt:
http://www.idokep.hu/keptar/album/Astronomia
F:.idokep.hu/hirek
f
Csütörtök este 10 óra körül egy rövid, kismértékű holdfogyatkozásnak lehettünk szemtanúi.
Szerencsére országszerte derült volt az égbolt, így mindenhonnan meg lehetett figyelni.
Néhány szép felvétel és egy videó.
Szabó Bálint képe a maximum idejéről.
*
Tsapophoto képe.
[video=youtube;boKEVFZUXF8]http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=boKEVFZUXF8[/video]
Németh István videója
További képek itt:
http://www.idokep.hu/keptar/album/Astronomia
F:.idokep.hu/hirek
Az én elképzelésem szerint az Univerzum nem tágul, hanem saját magába roskad össze, mint valamilyen tágulási folyamat, ezért akik az Univerzum tágulásában hisznek, lenne egy kérdésem.:
Nekem nem tisztázott az a tény, ha az Univerzum tágul, akkor mondjuk a Föld miért nem hasad belülről szét a tágulást figyelembe véve? Ha valaki azt mondaná hogy a gravitáció miatt akkor szerintem az nem tényszerű magyarázat, mert a Föld is magában a Tér-ben van benne tehát foglalja (nem kiszorítja azt), és nem kívülálló, különben a Teren kívülre esne. Tehát a Tér tágulásának a Földre is hatást kellene gyakorolnia. Azt viszont kevésbé hiszem el, hogy az Univerzum tágulása nem erősebb mint a Föld gravitációja.
Szerintem maga az Univerzum egyfajta tágulási Gravitációval rendelkezik ami az Univerzum minden pontján megtalálható és ez eredményezi azt, hogy az Univerzum képes saját magába tágulni, ami az emberi szemnek egyfajta illúzió, ezért látjuk úgy, mintha az Univerzum csak spontán tágulna.
Nekem nem tisztázott az a tény, ha az Univerzum tágul, akkor mondjuk a Föld miért nem hasad belülről szét a tágulást figyelembe véve? Ha valaki azt mondaná hogy a gravitáció miatt akkor szerintem az nem tényszerű magyarázat, mert a Föld is magában a Tér-ben van benne tehát foglalja (nem kiszorítja azt), és nem kívülálló, különben a Teren kívülre esne. Tehát a Tér tágulásának a Földre is hatást kellene gyakorolnia. Azt viszont kevésbé hiszem el, hogy az Univerzum tágulása nem erősebb mint a Föld gravitációja.
Szerintem maga az Univerzum egyfajta tágulási Gravitációval rendelkezik ami az Univerzum minden pontján megtalálható és ez eredményezi azt, hogy az Univerzum képes saját magába tágulni, ami az emberi szemnek egyfajta illúzió, ezért látjuk úgy, mintha az Univerzum csak spontán tágulna.
Ladányi Tamás asztrofotós felvétele a nap képe a NASA honlapján
v
Ladányi Tamás asztrofotós felvétele lett a nap képe a NASA honlapján május 4-én.
Egy részleges holdfogyatkozást örökített meg a Tihanyi-félszigeten.
Április 25-én most részleges holdfogyatkozás volt: a maximális fázis idején a Hold felületének két százalékát borította a teljes árnyék, amelyet a félárnyék sávja vont körbe - írja honlapján Ladányi Tamás.
Az előző napok déli áramlásainak köszönhetően a légkör jelentős mennyiségű port tartalmazott, így a telihold a vártnál is vörösebben kelt fel a Tihanyi Bencés Apátság épülete mellett, majd a fogyatkozás alatt a Belső-tó felé vette útját.
Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az egyébként csak halvány kontrasztként megfigyelhető félárnyék már szabad szemmel is korán észlelhető volt.
A jelenségsorozat következő eseménye a május 9-10-én bekövetkező gyűrűs napfogyatkozás lesz, amely Ausztrália, Pápua-Új-Guinea és a Csendes-óceán területéről figyelhető majd meg.
v
Ladányi Tamás asztrofotós felvétele lett a nap képe a NASA honlapján május 4-én.
Egy részleges holdfogyatkozást örökített meg a Tihanyi-félszigeten.
Április 25-én most részleges holdfogyatkozás volt: a maximális fázis idején a Hold felületének két százalékát borította a teljes árnyék, amelyet a félárnyék sávja vont körbe - írja honlapján Ladányi Tamás.
Az előző napok déli áramlásainak köszönhetően a légkör jelentős mennyiségű port tartalmazott, így a telihold a vártnál is vörösebben kelt fel a Tihanyi Bencés Apátság épülete mellett, majd a fogyatkozás alatt a Belső-tó felé vette útját.
Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az egyébként csak halvány kontrasztként megfigyelhető félárnyék már szabad szemmel is korán észlelhető volt.
A jelenségsorozat következő eseménye a május 9-10-én bekövetkező gyűrűs napfogyatkozás lesz, amely Ausztrália, Pápua-Új-Guinea és a Csendes-óceán területéről figyelhető majd meg.
Gyűrűs napfogyatkozás 2013. május 10 - én.
y
2013. május 9-én, csütörtökön, magyar idő szerint fél órával éjfél előtt kezdődően, 10.-e péntek reggel fél hatig gyűrűs napfogyatkozás viszonylag vastag sávja söpör végig Ausztrália északi részén, Pápua-Új Guinea keleti vidékén, a Salamon- és a Gilbert-szigeteken, valamint a Csendes-óceán egyenlítői régióján.
Jóval nagyobb területről részleges napfogyatkozás figyelhető meg.
Ide tartozik Ausztrália, Indonézia, Óceánia és a Csendes-óceán középső vidéke.
Magyarországról sajnos nem látható a jelenség, és a tavalyi expedícióktól eltérően most nem indulnak hazánkból észlelők a megfigyelésére.
Ez természetesnek is vehető, hiszen a teljes napfogyatkozással ellentétben a gyűrűs napfogyatkozás messze nem olyan pazar látványosság, amiért ilyen messze utazzunk, sok pénzt áldozva. (?!)
(katt a képre!)
Ezen a kis animáción az árnyék időbeni haladását is követhetjük a Föld felszínén.
A következő, tőlünk is látható részleges fogyatkozásra 2015. március 20 -ig kell várni; ez a fogyatkozás sehol nem lesz teljes.
Tőlünk a délelőtti órákban lesz látható, 65% körüli részleges fázissal.
F: http://saros139.csillagaszat.hu/eclipse/ASE2013maj10.htm
***
y
2013. május 9-én, csütörtökön, magyar idő szerint fél órával éjfél előtt kezdődően, 10.-e péntek reggel fél hatig gyűrűs napfogyatkozás viszonylag vastag sávja söpör végig Ausztrália északi részén, Pápua-Új Guinea keleti vidékén, a Salamon- és a Gilbert-szigeteken, valamint a Csendes-óceán egyenlítői régióján.
Jóval nagyobb területről részleges napfogyatkozás figyelhető meg.
Ide tartozik Ausztrália, Indonézia, Óceánia és a Csendes-óceán középső vidéke.
Magyarországról sajnos nem látható a jelenség, és a tavalyi expedícióktól eltérően most nem indulnak hazánkból észlelők a megfigyelésére.
Ez természetesnek is vehető, hiszen a teljes napfogyatkozással ellentétben a gyűrűs napfogyatkozás messze nem olyan pazar látványosság, amiért ilyen messze utazzunk, sok pénzt áldozva. (?!)
(katt a képre!)
Ezen a kis animáción az árnyék időbeni haladását is követhetjük a Föld felszínén.
A következő, tőlünk is látható részleges fogyatkozásra 2015. március 20 -ig kell várni; ez a fogyatkozás sehol nem lesz teljes.
Tőlünk a délelőtti órákban lesz látható, 65% körüli részleges fázissal.
F: http://saros139.csillagaszat.hu/eclipse/ASE2013maj10.htm
***
Aszteroidát vontatna a Holdhoz a NASA (?!)
s
Az amerikai űrhivatal (NASA) 2014-es költségvetés-tervezetében szerepel annak a programnak az elindítása, amely keretében „meglasszóznának”, és Hold körüli pályára vontatnának egy kisbolygót.
A NASA bejelentette, hogy 2014-ben 17,7 milliárd dollár (mai árfolyamon 4036 milliárd forint) áll rendelkezésre a kutatási programok megvalósítására – olvasható a Space.com űrkutatási tudományos hírportálon.
Mindez azt jelenti, hogy az előző évi megszorítások után az űrhivatal visszakapta az elvett egymilliárd dollárt, és a költségvetési keretük jövőre újra visszaáll a 2012-es szintre.
A NASA összesen 2,6 milliárd dollárt szán arra a programra, amely során, egy ötszáz tonnás aszteroidát fognának be, és vontatnának Hold körüli pályára.
A tervek szerint a kisbolygó-befogó projekt 2014-ben veszi kezdetét, az aktuális tervezési és egyéb feladatokra a költségvetés 105 millió dollárt különít el.
„Dióhéjban az a tervünk, hogy egy robotűrhajó segítségével befogjunk egy aszteroidát, amit ezt követően a Föld felé vontatunk, és egy stabil, Hold körüli pályára állítunk” – közölte Bill Nelson szenátor, a tudományos és űrkutatási albizottságának elnöke.
A CNN néhány nappal ezelőtti tudósítása szerint a politikus azt is elárulta, mi értelme van ennek a sci-fi regényekbe illő projektnek.
„Az űrhajósok ellátogathatnak a Hold körül keringő kisbolygóhoz, ahol gyakorolhatják az aszteroidákon végezhető bányászati tevékenységeket. Ugyanakkor ez jó lehetőséget biztosíthat az ehhez szükséges technológiák tesztelésére is” – tette hozzá a szenátor.
F:ng.hu/Fold/2013
Elsőként egy szakállas mondás jut eszembe: Ha az ember Istent játszik, előbb-utóbb benyújtja a számlát a természet. Számtalan eset bizonyította már, hogy nem elegendő tudással végzett kísérletek nem várt(?!) eredményeket hoztak, olykor katasztrófákhoz vezettek.
A Földet már sikerült tönkre tenni, milyen jogon avatkozunk bele az Univerzum "rendjébe" ?!
Az sem ártana, ha előbb a töménytelen mennyiségű űrszemetet fogdosnák be, vagy legalábbis azt kéne pontosan kiszámítani, hogy hol fog lepottyanni !
s
Az amerikai űrhivatal (NASA) 2014-es költségvetés-tervezetében szerepel annak a programnak az elindítása, amely keretében „meglasszóznának”, és Hold körüli pályára vontatnának egy kisbolygót.
A NASA bejelentette, hogy 2014-ben 17,7 milliárd dollár (mai árfolyamon 4036 milliárd forint) áll rendelkezésre a kutatási programok megvalósítására – olvasható a Space.com űrkutatási tudományos hírportálon.
Mindez azt jelenti, hogy az előző évi megszorítások után az űrhivatal visszakapta az elvett egymilliárd dollárt, és a költségvetési keretük jövőre újra visszaáll a 2012-es szintre.
A NASA összesen 2,6 milliárd dollárt szán arra a programra, amely során, egy ötszáz tonnás aszteroidát fognának be, és vontatnának Hold körüli pályára.
A tervek szerint a kisbolygó-befogó projekt 2014-ben veszi kezdetét, az aktuális tervezési és egyéb feladatokra a költségvetés 105 millió dollárt különít el.
„Dióhéjban az a tervünk, hogy egy robotűrhajó segítségével befogjunk egy aszteroidát, amit ezt követően a Föld felé vontatunk, és egy stabil, Hold körüli pályára állítunk” – közölte Bill Nelson szenátor, a tudományos és űrkutatási albizottságának elnöke.
A CNN néhány nappal ezelőtti tudósítása szerint a politikus azt is elárulta, mi értelme van ennek a sci-fi regényekbe illő projektnek.
„Az űrhajósok ellátogathatnak a Hold körül keringő kisbolygóhoz, ahol gyakorolhatják az aszteroidákon végezhető bányászati tevékenységeket. Ugyanakkor ez jó lehetőséget biztosíthat az ehhez szükséges technológiák tesztelésére is” – tette hozzá a szenátor.
F:ng.hu/Fold/2013
Elsőként egy szakállas mondás jut eszembe: Ha az ember Istent játszik, előbb-utóbb benyújtja a számlát a természet. Számtalan eset bizonyította már, hogy nem elegendő tudással végzett kísérletek nem várt(?!) eredményeket hoztak, olykor katasztrófákhoz vezettek.
A Földet már sikerült tönkre tenni, milyen jogon avatkozunk bele az Univerzum "rendjébe" ?!
Az sem ártana, ha előbb a töménytelen mennyiségű űrszemetet fogdosnák be, vagy legalábbis azt kéne pontosan kiszámítani, hogy hol fog lepottyanni !
Ez egy eredeti NASA kép a Marsról. Ha kinagyítjuk és jól megnézzük, lehet látni egy páncél sisakot. Vagy egy Világszenzáció, vagy hazudik a NASA, és a kép valahol a Földön készült.....
http://mars.jpl.nasa.gov/msl-raw-images/msss/00003/mcam/0003ML0000090000E1_DXXX.jpg
http://mars.jpl.nasa.gov/msl-raw-images/msss/00003/mcam/0003ML0000090000E1_DXXX.jpg
Jogos. Pl. az a szakállas történet, mikor egy szakállas ősember fölvett egy követ onnan, ahová azt Isten teremtette, elvitte haza, és kőbaltát csinált belőle. 'Oszt lám, mi lett a vége.
Vagy a képen nem egy páncél sisakot látni, hanem csak valamit, ami távolról, bizonyos irányból nézve arra hasonlít...
Egyébként ha jól megnézed, kissé távolabb látható a "sisakba" pont passzoló, tíz-egynéhány centis koponya is.